Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-27 / 199. szám
1997. augusztus 27., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Felejthetetlenül szép volt Együtt ennek a ritkaszép eseménynek a résztvevői. Ki gondozza az elvadult temetőt? „A temetkezők csatát vívnak a temetőkért” címmel megjelent levél erősítette meg bennem a gondolatot, hogy a kecskeméti, volt Budai Temető helyzetéről írjak. Közel kétéves betegségem miatt nem tudtam látogatni édesapám sírját, felgyógyulásom után szinte az első naptól pótolni igyekeztem a lemaradást. A valamikor csendes kegyeleti hely jelenleg a legszörnyűbb képet mutatja. Már a „főbejáratnál”, ahol kapu sincs, elborzadtam, hiszen a valaha kitaposott út gazzal van benőve, pókhálóval átszőve, úgy, hogy a szemem elől a nálam lévő virágcsokorral voltam kénytelen az akadályt elhárítani. Jobbról-balról embernagyságú gaz, a sírok természetesen nem látszanak, de ez a látvány még elkeserítőbb volt a temető belső részén, ahol őserdei állapotok uralkodnak. Nem tudtam magyarázatot találni arra a sok összevissza dőlt fára, amely a gaz között megbújva kétszer is orra bukásomat eredményezte. Mondanom sem kell, az évtizedek óta ápolt sírt csak félórái keresés után találtam meg, azt is úgy, hogy egy elkorhadt fejfa rész és egy teljesen elpusztult pádról tudtam beazonosítani. A korábban rendezett temető szeretteink maradványával olyan kegyeletsértően elriasztó képet mutat, hogy önkéntelenül is felmerül az emberben a gondolat az itt nyugvók szempontjából, hogy ezért volt érdemes élni, hogy sem hozzátartozó, sem a temető „tulajdonosa” nem törődik semmivel, és az enyészetnek átadott földalatti tetemek mellett a földfeletti természetet is tönkretették. Ahogy a hozzátartozókkal folytatott beszélgetésből értettem, ilyen körülmények között nincs, nem is lehet ember, aki ebbe a gazzal teli „temetőbe” beteszi a lábát. Ezért miért nem harcol valaki? Miért nem szüntetik meg ezt az állapotot még azon az áron is, hogy a temetőt felszámolják, természetesen a hozzátartozók előzetes tájékoztatását követően. Südegeh Miklós Szabadszállás Minden stimmel, kivéve a nevet Nyár elején a kalocsai Szent Imre templomban tizenegy kisgyermek járult az első szent áldozáshoz. Három gyermek kisegítő iskolás, nyolc gyermek középsúlyos értelmi fogyatékos. Úgy érzem, ritka esemény kezdeményezői voltunk, s remélem, lesz folytatása is. Érdemes figyelemmel kísérni a speciális általános iskola és szakiskola munkáját, hiszen olyan pedagógusok dolgoznak ott, akik szívvel, lélekkel, idővel, energiával nem spórolva tanítgatják gyermekeinket. Lépésenként haladnak, de nekünk mérföldkőnek tűnik, ahogy évről évre fejlődésüket látjuk. Rendszeres utasa vagyok a kecskeméti Volán 3-as számú buszjáratának. Több alkalommal előfordult, hogy bár idejében jeleztem, a sofőr nem állt meg, vagy ha történetesen meg is állt, csak a felszállóknak nyitotta ki az ajtót. De folytatom... Útközben gyakran látok nagyon szép, Áldozatos munkájukat nem tudjuk elégszer megköszönni, hogy mennyi munka és szeretet kell gyermekeinkhez, hiszen csak ők tudják, mi rejlik bennük. Hálás szívvel mondunk köszönetét az egyházközségnek, hogy befogadta gyermekeinket. Köszünjük József atya türelmét, dr. Bittmann Józsefné Piroska igazgatónő és hitoktató munkáját, de akiknek a legtöbbet köszönhetjük: Mihály Mik- lósné Éva és Gál Istvánná Ju- lika, akik mindig és mindenkor a maximumot nyújtják gyermekeinknek. A szülők nevében Barna Andrásné üvegezett, ülőhellyel ellátott buszmegállókat. Nem értem, miért nem lehet egy rendes, paddal ellátott helyet kialakítani mifelénk is. Hisz itt is vannak rendes emberek, akik várakozás közben nem egy keskeny lécen akarnak ülni, és nézni a betört üvegű, piszkos buszvárót. Név és cím a szerk.-ben A Petőfi Népe augusztus 13-i számában megjelent A nyáron végzett diákmunkáról című cikkhez az alábbiakat szeretném fűzni: A Helpi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda immáron hetedik éve működik ön- kormányzati intézményként. Örömmel adtunk helyet 1996 júliusában a budapesti székhelyű Mind-Diák Iskolaszövetkezet helyi csoportjának, mely kiNemrég a városban megszólított egy Kiskunfélegyházáról érkező középkorú férfi: ugyan mondja már meg, hol találom az újonnan épült megyei könyvtárt? Ott, az a hatalmas épület, válaszoltam és még kézzel is jeleztem az irányt. A kérdező erre mosolyogni kezdett, majd megjegyezte: itt kerülgetem már jó ideje, de sehol nem látok arra utaló írást vagy valamiféle jelzést, hogy ez lenne az a kulturális intézmény, amelyiket keresem. Rossz idő jár az allergiásokra Akasztón lakom, utam nap mint nap a Soltszentimre-Izsák-Kis- kőrös útelágazás mellett vezet el. Szerencsétlenségemre allergiás vagyok a parlagfűre, s ennél a kereszteződésnél szinte embermagasságúra nőtt meg ez a rendkívül káros gyomnövény. A másfél méter magas gyomrengeteg egyfelől kifejezetten balesetveszélyes. Teljesen elzárja ugyanis a rálátást az útkereszteződésre. Másfelől azonban roppant ártalmas is, mivel az arra haladó allergiásoknak olyan rohamokat okoz, hogy aztán órákig csoroghat a könnyük. A tüsszögésről, orrcsöpögésről nem is beszélve. Márpedig autóvezetés közben enyhén szólva sem biztonságos a szemünkből patakzó könnyeket, csöpögő orrunkat töröl- getni, másról nem is szólva. Legutóbb, amikor elhajtottunk a kereszteződés mellett, a velem utazó kisfiam - látva kínlódásomat - felajánlotta, visz- szabiciklizik és lekaszálja a füvet. Gondolom, nem ez az igazi megoldás. Bízom benne, hogy az illetékesek nem várják meg, amíg kisfiam beváltja ígéretét és találnak megoldást a gyomtelep felszámolására. Szabóné Vincze Margit, Akasztó Szerkeszti: Szász András fejezetten diákmunka-közvetítéssel foglalkozik. Az elmúlt évben kiváló együttműködés született a Helpi és a Mind- Diák között, az iskolaszövetkezet azonban gazdaságilag, jogilag és működésében is teljesen elkülönül irodánktól. Intézményünktől csupán helyiséget bérelnek. A cikkben leírtak teljes mértékben megfelelnek a valóságnak, azzal a helyesbítésAz igazsághoz tartozik, hogy a főbejárati ajtó üvegén egy A/4-es papírívnyi méretű írásson szerepel az intézmény neve és rendeltetése, de abból kissé távolabbról már nem látni semmit. Egészen közelről is csak nagy odafigyeléssel fedezhető fel az írás az üvegen „táncoló” fényjelenség miatt. A sötétedésről és gyengén látó emberekről nem is szólva. Tévedtünk hát valamennyien, akik azt gondoltuk, hogy a főbejárat feletti fehér foltot azért terA Bács megyei Matáv Rt. Nyugdíjasklubja immár öt éve szervezi országjáró kirándulásait. Igen kedvezményes árakkal, gazdasági, szakszervezeti és szponzori segítséggel járják a nyugdíjasok az ország történelmi és természeti szépséggel dús tájait. A mostani háromnapos kiránduláson Tokaj-Sáros- patak környékének nevezetességeivel ismerkedhettek meg. A sok történelmi emlék és az alföldi embernek külön élményt nyújtó gyönyörű táj megismerése mellett mód nyílott az emberi kapcsolatok és az Sajnálom, de nagyon úgy néz ki, hogy lapjukat a jövő hónaptól már nem tudom előfizetni. Pedig megszokott volt, hogy minden nap a reggeli kávézás közben a Petőfi Népét bújtam. Sok jót, érdekes olvasnivalót találtam benne, de olykor voltak elszomorító dolgok is. Nem csoda, hiszen rohanó világban élünk. Úgy látszik, felgyorsult a forgástengelye a földnek. Ezt csak azért írtam így, hogy az árak is felszaladtak a csillagos égig. Egyszerűen kénytelen vagyok lemondani valamiről. Fizetem az áramot, a vizet, egy hízóm van, annak veszem az eleséget, az újságot kifizetem és az OTP-t. Kórházban voltam, én sei, hogy azok a Mind-Diák Iskolaszövetkezetre, nem pedig a Helpi Itjúsági Irodára vonatkoznak. Az újságíró által megkérdezett munkatárs sem a Helpi, hanem az iskola- szövetkezet alkalmazottja. Az irodánk által közvetített valamennyi lehetőség, információ és tanácsadás pedig valóban térítésmentesen vehető igénybe. Szabó Csaba, irodavezető vezték be és alakították ki, hogy ott fogják majd feltüntetni az épülettel arányban álló betűméretekkel az intézmény nevét? A könyvtár előtti terület ma már kiépített és elfogadott az ar- rajárók körében. Az érzelmi kapcsolat is szorosabbá válhatna Katona József (a könyvtár névadója) iránt, ha a Noszlopy Gáspár parkban felállított mellszobrát áthelyeznék a könyvtár előtti térre. Lédeczi József, Kecskemét egymás iránti szeretet elmélyítésére. A nem mindennapi szép környezetben fekvő Pálháza turistaházában eltöltött három nap alatt vidám nyugdíjasoktól volt hangos a csörgedező patak melletti táj. Ezt csak tetézte a tábortűz melletti szalonnasütés és éneklés. A nyugdíjasklub százhatvan fős tagsága az elmúlt öt esztendő alatt számtalan gondűző órában eltöltött szórakozása erőt ad valamennyiünknek az időskori gondok könnyebb elviseléséhez. Szantner György segítséget nem kapok sehonnan, mindössze havi 11 (X)0 forint járadékom van. Most vagyok abban a helyzetben, hogy vagy leszázalékolnak, vagy maradok így, ahogy vagyok. Ha így maradok, nem bírom fizetni. Annyi pénzem sem marad, hogy az unokákat csekély ajándékkal felköszöntsem. Pedig még arról nem is írtam, mennyit költők gyógyszerre. Dolgoznék, de nem vesznek fel sehová, mert csak a fiatalok kellenek. Mit tegyek? Egyáltalán mit tehetek? Elnézésüket kérem levelemért, egyúttal köszönöm szíves megértésüket! G. L.-né, Ladánybene Akit naponta várunk Puppi Lászlóné, Margitka már két éve kézbesíti Baján a Petőfi Népét. Korábban egy kisebb körzetben dolgozott, tavasz óta azonban alaposan megszaporodott a munkája. Hozzá tartozik az Újvárosi és a Klapka lakótelep, és Szentjánoson is végigkerékpározik nap mint nap. Nem kevesebb mint 203 újságot kézbesít naponta. Könnyű felismerni óriási kulcscsomójáról, a lakótelepi lépcsőházakba ezek nélkül nem tudna bejutni. ____________________________ Ol vasószolgálat őszi Szerencse- kártya-forduló „Már kétszer is nyertem a Sze- rencsekártya-játékon. Igaz, ösz- szegyűjtöttem az összes szelvényt a Petőfi Népéből, és mindet beküldtem. Nagyon megörültem, amikor a legutóbbi játék nyertesei között is megtaláltam a nevemet. Köszönöm a faliórát és kíváncsian várom a következő Szerencsekártyát...” - írja egy régi előfizetőnk. Gratulálunk a szerencséjéhez, és kívánjuk, hogy folytatódjék a sorozat! Indul a Szerencsekártyajáték őszi fordulója, újra lehet gyűjteni a szelvényeket. Persze, egyetlen cédulával is megnyerhető akár a fődíj is (volt már példa rá), de minden egyes beküldött szelvény növeli az esélyt. Beküldeni pedig - ahogy ezt előfizetőink jól tudják - többféle módon lehet: egyenként vagy egyszerre, postán vagy a kézbesítőknek átadva. A nyereményjátékban csak a Petőfi Népe előfizetői vehetnek részt. A további tudnivalókról néhány napon belül olvashatnak a lapban. Ajánlatok folyamatosan „Notórius ajánlónak számítok, mert mióta elindult az Ajánljuk magunkat - ajánljon ön is akciójuk, minden hónapban beküldőm egy újabb ismerősöm nevét. Jó szívvel teszem, hiszen én már legalább húsz éve vagyok a PN előfizetője, bátran ajánlhatom másoknak is” - írja egy lajosmizsei előfizetőnk. Köszönjük a kedves sorokat és azt is, hogy új előfizetőket ajánl a lapnak. Ezt minden alkalommal egy ajándékkal „honoráljuk”, és havonta a beküldők között kisorsolunk egy 10 ezer forintot érő ajándékcsomagot. Az akció folyamatos, az új előfizető-jelölt nevét és címét a lapban időnként megjelenő szelvényen vagy levélben is meg lehet írni, sőt az ingyenesen hívható zöldszámon is bediktálni. Hívja ingyen a 06-80/480-756-ot! Hétfőtől péntekig délelőtt 8 és 11 óra között nem kerül pénzbe, Olvasószolgálatunk várja a megrendeléseket, kérdéseket és észrevételeket. Anyanyelvűnk védelmében Gyönyörű a magyar anyanyelv. Nagyon bő szókinccsel rendelkezik, ezt bizonyára mindenki tudja. Sajnos, manapság nagy divat - főleg a korombeli fiatalok körében - angol szavakat használni, vagy hogy „elegánsabb” legyek, „amerikaiul” beszélni. Ezt még a reklámok is fokozzák, ráadásul egy-két, diákokhoz szóló újság is ennek a szokásnak a rabja lett. Nagyon meglepődtem, amikor a Petőfi Népe augusztus 12-i számában a következő címet olvastam egy cikk felett: „Finisben a kárpótlási folyamat a megyében is”. Én eddig nagyon örültem annak, hogy ez az újság nem vette át semmilyen formában ezt a divatot. Nem biztos, hogy a nálam 40-50 évvel idősebb emberek, akik szintén rendszeresen olvassák ezen napilapot, értették a címet. Kérem önöket, maradjanak meg magyar nyelvű lapnak, hogy Petőfi továbbra is nyugodtan alhasson sírjában. Ács Arnold Bence, 15 éves diák Az idegen szavak indokolatlan használata szerintünk is elítélendő dolog. Napjainkban azonban egyre többször kényszerülünk olyan kifejezések alkalmazására, melyeknek nincs elfogadható magyar megfelelőjük. Tudom, a finis szó nem ebbe a kategóriába tartozik. Kiválóan helyettesíthető ugyanis - teszem azt-acélegyenes magyar kifejezéssel. Ennek ellenére használata ma már elfogadott. Természetesen csak a megfelelő szövegkörnyezetben. (A szerk. megj.) Valamivel több odafigyelést Egy cégtáblát igazán megérdemelne Számtalan szép, gondűzö óra Miről kell még lemondani?
