Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-13 / 188. szám

1997. augusztus 13., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal A tévédíjat ezután is befizetem Már régóta nagyon dühít az, hogy a rendeleteket, szabályo­kat betartó állampolgárokat nézi hülyének a környezete. Nevezetesen a mostanában elő­térbe helyezett televízió-előfi­zetésre gondolok. Én eddig is rendszeresen fi­zettem ezt a költséget a postán, sőt odáig vetemedtem, hogy nem hamis dekódert szereztem be, ahogy illik mostanság, ha­nem szabályszerű előfizetéssel néztem az HBO-t is. Ha mun­kahelyi beszélgetés során szóba kerültek a kiadások, néha „el­szóltam” magam, hogy a tévé­nézés is ezáltal milyen sokba van. Ekkor elnézően „megmo­solyogtak”, sőt, volt, aki kö­zölte nyíltan is, milyen hülye vagyok, holott én csak köteles­ségemet teljesítettem. Ezután lakókörnyezetemben pusztán kíváncsiságból „adat­gyűjtést” végeztem. Az ered­ményt, gondolom, nem kell le­írni. Ezek után nem túl sokára kaptuk meg azt a bizonyos nyomtatványt. Természetesen ezt is kitöltve visszaküldtem, ahogy illik. Gondoltam, a jó el­nyeri jutalmát, a rossz meg fi­zethet. Nem tagadom, ez némi elégtétellel töltött el. Örömöm természetesen korai volt, mert mint megtudtam, ez is törölve. Jó volna végleg rendezni az előfizetéseket, hogy valóban mindenki fizessen - természe­tesen a mentességet élvezők ki­vételével -, vagy pedig teljesen megszüntetni. Nem panasz­kodni akarok, de nekem is ne­hezemre esett a fizetési kötele­zettség, de ennek ellenére eszembe se jutott, hogy elmu­lasszam. T. Cs.-né, Kecskemét Mi az a gépvizsgálati díj? A napokban elromlott hajszárí­tómat el vittem egy nemrég meg­nyílt szervizbe javíttatni. Az árut átvevő hölgy közölte, két nap múlva mehetek érte. Én mond­tam előre a hibát: a ventilátor forgás közben hozzáért a burko­lathoz. Két nap után elmentem érte, amikor is a hölgy közölte velem: a gép népi javítható, mi­vel ilyen ventilátort beszerezni nem lehet. Kértem vissza a haj­szárítót, amit csak a gépvizsgá­lati díj, 125 Ft kifizetése után ve­hettem át. Miért kell nekem fi­zetnem, amikor nem csináltak semmit a haj szántómmal? Né­hány szóval megpróbáltam a do­log ellen szót emelni. Jó, velem ezt megcsinálták, de rajtam kí­vül még ugyan hánnyal? Az em­berijóakaratnak, a kereskedelmi javítószolgáltatásnak milyen műfaja ez? Ladányi Miklós, Kecskemét Kellemetlen illatfelhők Vannak esetek, amikor közle­kedés közben olyan területre érkezünk, ahol az elénk táruló látvány igencsak kedvezőtlenül hat ránk. De még csak meg­jegyzést sem teszünk, mert hisszük, hogy egyébként az eléggé el nem marasztalható ál­lapotot mielőbb felfedezi az is, akire éppen tartozik. A Kecskemét, Széchenyi sé­tány 5. számú épület és a volt Aranyszarvas étterem épülete közt eredetileg kialakult egy keskeny sikátor, mely úgy tű­nik, takarítási szempontból se­hová nem tartozik. Ébből adód­hat, hogy a hosszú idő alatt fel­gyülemlett, már-már bomlás­nak induló szemét és az emberi szükséglet „maradéka” - ez jól kirajzolódik a járófelületen - különösen nagy melegben olyan bűzt áraszt, amelyet az arra járók közül bárki érzékelni tud. A lakótelepeinken nem alakultak ki sétálóközpontok, ezért az ő példájuk nem követ­hető. Talán az lehetne megol­dás, ha a sörözőkben, illetve italmérő helyeken díjmentes WC-használatot írnának elő az illetékes hatóságok. Bár ehhez némileg meg kellene változnia az emberek magatartásának is. Úgy vélhető, hogy ez beilleszt­hető lehetne azon közegészség- ügyi, illetve higiéniai rendelke­zések sorába, amelyek napja­inkban hatályosak. Lédeczi József, Kecskemét Cikkünk nyomán A konyhabútor ára A Petőfi Népe 1997. augusz­tus 4-i lapszámában „Tizen­ötezer egy frizuráért?” cím­mel Gál Zoltán újságíró alá­írásával cikk jelent meg, amely egy svájci állampol­gárságú panaszos hölgy elő­adása alapján valótlan állí­tásokkal támadott meg egy bútorkereskedelemmel fog­lalkozó soltvadkerti vállalko­zót. A közölt cikkben is szere­pelt, hogy ügyfelem valóban konyhabútor elkészítésére kapott megbízást a hölgytől. Ezek után tényszerűen és igazolhatóan az alábbiak tör­téntek: A megrendelés konyhabú­tor elkészítésére 1996 no­vemberében történt, a bútor 1997. január 18-án leszállí­tásra került a megrendelőhöz, aki ekkor a bútor teljes érté­két kifizette. Ezen alkalom­mal a beállításra is sor került, a munka minőségével kap­csolatban sem a beszerelés­kor, sem később kifogás köz­lésére nem került sor. Ezt követően telefonon rendelt még a megbízó pana­szos 1 db főzőlapot és 2 gar­nitúra lámpát. Ennek a vétel­ára 135 000 Ft lett volna, eb­ből az összegből 105 000 Ft- ot egyenlített ki. Korábbi megrendelésében szerepelt egy páraelszívó, melyre ké­sőbb anyagi nehézségei miatt nem tartott igényt. A többi háztartási gépre szintén anyagi okok miatt nem tartott igényt. Tekintettel arra, hogy idő­közben sem került sor a ki­egészítő megrendelések pénzbeni teljesítésére, 1997. március 28-án került sor 675 000 Ft-os készpénzes számla megküldésére a meg­rendelő részére egyedi ele­mes konyhabútorról. Mi ek­kor a magunk részéről lezárt­nak tekintettük az ügyet. A konyha az általunk is­mert jelenlegi állapotában el­képzelhető, hogy tényleges használatra még nem alkal­mas, ennek azonban kizáró­lagos oka az, hogy a meg­rendelő a beszerelni szüksé­ges - s fent részletesen felso­rolt - tartozékokat nem tudja kifizetni, így azok részünkről nem is kerültek leszállításra. Tagai Csaba A nyáron végzett diákmunkákról A nyár elején láttuk meg azt a hirdetést - falragaszokon -, amelyen a kecskeméti Helpi- iroda kínált nyári munkaalkal­mat diákoknak. A falragaszon 18 000 Ft-os keresetet ígértek, még az elérhető órabért is meg­említették: délelőttre 110 Ft/ óra, délutánra 120 Ft/óra. Gon­doltuk, jó kereset lesz ez a fiunknak, hát jelentkezett a munkára. Kezdetnek 1000Ft-ot fizetett, holott ki van írva az irodában, hogy a Helpi minden szolgáltatása ingyenes. A fiunk annak rendje-módja szerint munkába is állt egy fatelepen. Három hetet dolgozott, majd ment a fizetésért, amelynek összegét már jó előre kiszámol­tuk. Ehhez képest kezdetnek 5000 Ft-ot kapott, azt mondták, a többit majd később. Ezt a pénzt is akkor kapta, amikor az adóigazolási számot leadta. Azóta eltelt már jó sok idő, de pénzt még mindig nem kapott. Szeretnénk tudni, hogyan mű­ködik ez a nyári munka, vajon hogyan jut fiunk a maradék pénzéhez, s miért kellett azt a bizonyos 1000 Ft-ot befizetnie? Tóth Pál Kecskemét Török u.2. Olvasónk problémájával megkerestük a kecskeméti Helpi-irodát, ahol Gyöngyösi Kálmán, az iroda munkatársa válaszolt a kérdésekre: A Helpi-irodák iskolaszövetkezeti formában működnek, pesti köz­ponttal. Az a bizonyos 1000 Ft az egyszeri befizetésű szövetke­zeti tagsági díj, amit a belépés­kor fizet a diák. Amennyiben a munka végeztével nem óhajt a diákszövetkezet tagja maradni, ezt az összeget visszafizetik neki. A munkát vállaló diákokat ók csak kiközvetítik, a munkáért járó bért tehát a munkaadó fi­zeti ki, az iroda ezt továbbítja a diákoknak. Kifizetés minden esetben az elvégzett munka le­jártát követó' hónap harmadik hetének csütörtökén van. Tehát ebben az esetben - mivel levél­írónk fia június-július hónap­ban dolgozott - ez a nap au­gusztus 21. lesz- Előleget nem szoktak fizetni, a kapott 5000 Ft előleget azért juttatták el a diá­kokhoz, mert a munkaadójuk igen meg volt velük elégedve, s ezért fizetett a megszokott idő eló'tt. A munkabért pedig csak akkor lehet kifizetni, ha a diá­kok időben leadják az irodának az iskolalátogatási igazolást és az adóazonosító számot. Vala­mennyi igazolást a pesti köz­pont tartja nyilván, s a pénzt is ő utalja át az irodáknak. Akkor tudják kifizetni a diákoknak a bérüket, ha valamennyien lead­ták az iskolalátogatási igazo­lást és az adóazonosító számot. Levélírónk esetében ez kése­delmet szenvedett, késéin adta le ezeket az igazolásokat, ennek ellenére megkapta ő is a többi­ekkel együtt a rendkívüli „elő- leget ”, s meg fogja kapni au­gusztus 21-én a hátralévő' ösz- szeget is. Mennyi a menetrend szavatossági ideje? Bizonyára a június 1-jétől ér­vényes új vasúti menetrend fe­delén nevető gyerekek arcáról is lehervad a mosoly, ha úgy járnak, mint én. S erre minden esélyük megvan. Külföldi nyaralásból tartot­tunk hazafelé, s megnyugvás­sal gondoltunk arra, hogy már aznap otthon lehetünk, kö­szönhetően a június eleji vál­toztatásnak, mellyel minden­napossá tették az addig csak hét végén közlekedő késői vo­natot Kiskunfélegyházáról Kiskunhalasra. Örömünk azonban korainak bizonyult, a szerelvényt sehol sem találtuk. Kiderült, hogy a menetrend július 13-án (alig több, mint egy hónappal a megjelenés után) módosult, így a 20.35-ös mégiscsak hétvégén jár. Ott ragadtunk hát Félegy­házán, s mérgelődtünk, hogy ezek szerint az embernek foly­ton a menetrendjét kellene el­lenőrizgetnie, hogy valósak-e még a benne szereplő adatok. Ha már így alakult, kértem egyet az 1. sz. pótlékból, amely a változtatásokat közli: egész könyvecskét kaptam kézhez. Mit gondoljak a gon­dos tervezőmunkáról, ha ilyen rövid idő alatt ennyi a módosu­lás? Emlékszem, a középiskola négy éve alatt végig a 14.20- assal utaztam haza a hétvége­ken. Hol vagyunk már ettől?! Igaza lehet annak a kalauznak, aki nemrég, mikor hallotta, hogy menetrendi pótlékot ké­rek a pénztárban, ezt taná­csolta: „Nem érdemes: mire a módosítás megjelenik, már újabb változások vannak.” Kiskunfélegyházán a kész­séges MÁV-alkalmazottak iga­zolást állítottak ki arról, hogy a csatlakozás hiánya miatt a to­vábbutazásról lemondok: így visszakapom a Kiskunfélegy­háza és Kiskunhalas közötti út árát (-10% kezelési költség). De ez sem így lett, mert mikor a visszafizetésre került volna a sor, közölték, hogy űrjegyet nem térítenek vissza. Ilyen je­gyünk volt, ugyanis hogy a ha­tárt átlépve ne kelljen leszáll- nunk s idegeskednünk, hogy visszaérünk-e időre, kapva kaptunk a kalauz ajánlatán: nála is vehetünk jegyet az út magyarországi részére. Azt egy szóval sem mondta, hogy az ő jegye nem olyan értékű, mint a pénztárban vett. S mi van azzal, aki olyan települé­sen lakik, ahol nincs állomás, s mindig a kalauzzal kénytelen menetjegyet íratni? Az eleve meg van fosztva mindenféle reklamációs lehetőségtől? A félegyházi MAV-alkal- mazottak nagyon megértőek voltak - különösen, hogy az egyik ugyanilyen okok miatt egy jóval későbbi busszal kénytelen hazautazni munkai­deje lejárta után -, s biztattak, írjunk be a panaszkönyvbe va­lami jó zaftosat. Nos, talán nem sikerült túl kacskaringósra a bejegyzésem (magyartanár lévén ez rosszul is állna ne­kem), de ami igaz, az igaz: a téma megér legalább egy cik­ket. Mert lehet hivatkozni gaz­daságossági megfontolásokra - de ez nem egy hónap alatt de­rül ki. Különben is: egy késői vonatra egyszerűen szükség van. Balogh Lajos Ha erre tetszik járni, megkapjuk Kulcs mindenhez: köszönöm Nagyon sűrűn kapunk olyan le­veleket, amelyekben nem pa­naszkodnak olvasóink, hanem köszönetét szeretnének mon­dani valakinek. Olyan embe­reknek, akik odafigyeléssel, csöppnyi jóindulattal, néha csak egy kedves mosollyal te­szik könnyebbé az emberek éle­tét. Most három ilyen levelet kötöttünk csokorba. Egy kis derű rohanó életünkben Gömöri Istvánná Kiss Erzsébet Mélykút, Kiss u. 7. sz. alatti la­kos a Petőfi Népe napilapot hordja ki a községbe. Az újság reggel (hajnalban 4 óra 10 perckor) már a postaládámban van s ugyanezt mondhatják el még nagyon sokan a község­ben, hogy pontos, lelkiismere­tes ember, akinek még egy mo­solya is van kora reggel az ol­vasókhoz. A munkahelyén ér­deklődve ugyanezt mondták el róla, jó kolléga, kedves, sze­rény és nagyon gondosan, lelki- ismeretesen végzi a munkáját. Az ilyen emberekre nagy szükség van ma, ebben a ro­hanó, mosolytalan világban. Földes Péter, Mélykút Augusztus 5-én a Kápolna utcai rendelőben kétféle gyógyszert kaptam, hét óra után végeztem és a még nyitva lévő Szent Dómján patikában szerettem volna kiváltani. (Mindkét he­lyen először jártam). Megkér­deztem, mennyibe kerül, ne­hogy a nálam lévő pénz kevés legyen. A gyógyszerésznő azt mondta: bizony, drága lesz, 600 forinttal volt „rövidebb” a pén­zem, így csak az egyiket kér­tem. A hölgy mindkét gyógy­szert odaadta a következő sza­vakkal: „Ha erre tetszik járni, majd megkapjuk”. A meglepe­téstől szólni alig tudtam, hozzá­Drága szüleinket már koráb­ban elvesztettük, temetésüket és a vele járó összes ügy inté­zését Gulyás János temetke­zési vállalkozó végezte a leg­nagyobb megelégedésünkre. Sajnos a közelmúltban köz­vetlen hozzátartozónk hirtelen halála mélységesen megrendí­tett bennünket. Újból teljes bi­zalommal kerestük fel a vál­lalkozót, hogy felkérjük, sze­reltünknek méltó végtisztele­tének kijáró temetést és vele kapcsolatos munkálatokat vé­gezze el. téve, hogy a város távoli részén lakom, s nem szándékozom mostanában erre jönni. Máso­kat is kisegítünk és még soha, senki nem maradt adósunk - volt a válasz. Elérzékenyülve fogadtam el s természetesen másnap reggel „soron kívül” bevittem a tartozásom. Garai Gábor Bizalom című verséből jutott eszembe az, amit a gyógyszertár dolgozói magukévá tesznek és gyakorol­nak: „Egy besurrant csaló tisz­teletére nem állítok őrséget tíz igaznak!” Szabó Ferencné, Kecskemét Gulyás úr végtelen kedves­séggel nyilvánított őszinte részvétet, udvariasan ajánlotta tevékenységét, segítségét min­denben. A temetést mindvégig fegyelmezett pontosság, lelki- ismeretes munka jellemezte. A gyászoló család ezúton szeretné megköszönni Gulyás úrnak a színvonalas, szá­munkra örök emlékként meg­maradó végtiszteletadáshoz nyújtott kifogástalan, elismert munkáját. Egy elismerését kifejező gyászoló család Kétszeresen kiérdemelt bizalom Akihez naponta járunk Antal Jánosné, Mar­gitka immár tizennégy esztendeje árulja a külön­böző sajtótermékeket Ti- szakécskén, a Délhír Rt. főtéri újságospavilonjá­ban. Korábban az egyik helyi cégnél dolgozott, gyermeke születése után határozott úgy: profilt vált. Ezt azóta sem bánja. Mint mondja ugyanis, sze­reti a munkáját, szeret emberekkel foglalkozni. Márpedig nála nagyon sok újságolvasó megfordul. Olvasószolgálat Köszönet ajánlóinknak Mint eddig minden hónapban, ismét szép számban érkezett ki­töltött szelvény, levél és képes­lap, melyeken előfizetőink új előfizetőnek ajánlják szomszé­daikat, ismerőseiket. Egyre többen diktálják be telefonon - az ingyenes hívható zöldszá­mon - a jelölt nevét és címét. Ők ugyanúgy részt vesznek a havonként tartott sorsoláson, amikor egy-egy sikeres ajánló 10 ezer forint értékű ajándék- csomagot nyert. Előfizetőnek ajánlani lehet akár egyszerre több ismerőst is, vagy minden hónapban másikat. Ezt sokan így is teszik. Mindenkinek kö­szönjük a beküldött vagy bedik­tált ajánlatot és szerencsét kí­vánunk a sorsoláson. Nagyon várják a versenyt „Megköszönöm a Petőfi Népé­nek, hogy az idén is megszer­vezik a lekvárfőző versenyt. Én is részt kívánok venni, ezért vá­rom a tájékoztatást” - olvastuk egy halasi olvasónk virágos ké­peslapján. A tájékoztatásra már nem kell sokáig várni, és addig is lehet készülni a saját főzésű, bármilyen gyümölcsből ké­szülő, tetszőleges mennyiségű lekvárral. Nyárbúcsúztató jégkrémmel Tudjuk, hogy sok családban a gyerekek is belenéznek az új­ságba. Most kérjük a szülőket és nagyszülőket, hogy a követ­kező napokban segítsenek megtalálni a Petőfi Népében a gyerekeknek szóló felhívásun­kat. A jövő héten ugyanis jégkrémet kaphatnak aján­dékba munkatársainktól, több településen, előre meghatáro­zott napon. Hívja a 06-80/480-756-ot! Zöldszámunkra ingyen telefo­nálhat bárki hétfőtől péntekig, délelőtt 8 és 11 óra között, munkatársunknál megrendel­heti az újságot, új előfizetőt ajánlhat, vagy elmondhatja a terjesztéssel kapcsolatos észre­vételeit. Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Thumbnails
Contents