Petőfi Népe, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-04 / 128. szám

1997. június 4., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Mintha rokonok lettek volna Nagyon régóta járatom lapju­kat, sajnos már csak én. Már­cius 28-án drága jó férjem itt­hagyott bennünket 68 évesen, ő is nagyon szerette az újságot olvasni. Ő volt, aki minden reggel ment érte a postaládá­hoz. Az ő nyugdija nélkül sze­gényebb lettem, de úgy határoz­tam, a lapot tovább járatom. Férjem a kalocsai kórházban halt meg. Lányom, 11 éves kis­fiával Dunapatajon lakik. Hirte­len jött a váratlan tragédia és sajnos minden intézkedés az ő részére jutott. Nagyon szomorú és bánatos szívünkkel kerestük fel Dunapatajon Bálint László temetkezési vállalkozót. Ő hozta haza drága jó férjemet Kalocsáról. Mindent ő intézett el, nagyon becsületesen. Kéré­semre házunkig hozta és onnan kísértük ki utolsó útjára, a te­metőbe. Nagyon segítőkész embert ismertünk meg benne és kedves feleségében is. Úgy a koporsó, mint a koszorúk kiválasztásá­ban a segítségünkre voltak, mintha igazi rokonok lettek volna. Az egyházi temetésig volt egy óra idő, de ő magnóról nagyon szép gyászzenét szol­gáltatott. Amikor férjem kopor­sóját leeresztették, négy segítő emberével öt szál fehér szegfűt dobtak a koporsóra. Szeretnénk megköszönni az ő és segítőtársai munkáját. Ké­rem a jó Istent, adjon számára jó egészséget, hogy szomorú munkáját mindig ilyen odaadó becsülettel tudja elvégezni. Özv. Mihálkó József Albinná, Harta Gaztenger a Vacsiközben Megdöbbentő, hogy Kecske­méten is milyen elhanyagolt területeket lehet látni, nem csoda, hogy ilyen sok az aller­giás ember, hisz lassan teljesen ellepi városunkat a gaz. De mit lehet várni egy-egy hanyag embertől, ha olyan intézmény, mint a kertészeti főiskola (amelyiknek leginkább példát kellene mutatnia) elnézi, hogy a tangazdasága területén szé­pen fejlődjön a gaztenger? Nem igaz, hogy ez pénz­kérdés. Ott a sok diák, aki már szakmai gyakorlatként is rendben tarthatná a gazos ré­szeket. Nem ártana, ha taná­raik már a főiskolán arra ne­velnék őket, hogy legalább az ilyen jellegű rendetlensé­get ne tűrjék maguk körül. Lassan a Vacsiköz szé­gyenfoltja lesz a tangazda­ság. K. J.-né, Kecskemét Válasz a mai napig sincs Segítségüket kérem a tanyám körüli felmérés ügyében. 1997 márciusában felmérték az új földbirtokos kárpótlás által megszerzett területét. A felmé­rés szerinti terület, az én 9000 ölös tanyám jó része az új tulaj­donost illeti. Ebbe beleesik a fúrt csőkutam, a fél pincém és a fél kukoricagórém, amit én 1988-ban megvettem a jelen­legi állapot szerint. Sőt, a tanya melletti fasort is az én tanyám­hoz rajzolták. Ezt tudom bizo­nyítani az 1989 februárjában megkért hivatalos helyszínrajz­zal. írtam a kalocsai földhivatal­nak, hogy a felméréssel nem ér­tek egyet. Kijöttek, újra meg­nézték, majd írásban választ kapok, mondták. A mai napig válasz nincs. Kérdezni szeretném, hogy jelölhette ki az én területemet a Solti Szikra Tsz kárpótlásra, ha az 1989-es helyszínrajz szerint a tulajdonom? Hová fordulha­tok, ha a kalocsai földhivatal nem intézkedik? Megtehette-e a Szikra Tsz, hogy a területe­met a beleegyezésem nélkül át­rajzolta és kárpótlásra kije­lölte? Lipták Sándor, Solt Segítségre van szükségünk Én egy háromcsaládos anya vagyok. Albérletben lakom és egyedül nevelem lányaimat. 9, 4 és fél és 3 és fél évesen. Nagy szükségem volna egy hűtő­gépre és egy ruhásszekrényre. A lányoknak bármire, amit használni tudnának: ruhák, ci­pők, játékok. Sokszor már ott tartunk a nagy pénztelensé­günkben, hogy sajnos kenyérre is alig jut. Dolgozni nem tudok, mert nem vesznek fel a három gyerek miatt, így csak a családi pótlékból élünk és néha 3-400 forintért elmegyek napszámba kapálni. Tízezer forintot fizetek albérletre. Bármilyen munkát elvállalnék, minden megfe­lelne. Név és cím a szerkesztőségben Ebbe bele kell nyugodni? Kénytelen vagyok a nyilvános­sághoz fordulni, mert akikhez felháborodásom némi csillapí­tásáért fordultam, úgy tapasz­taltam, elzárkóznak ettől. A BPF-067-es frsz.-ú busz veze­tője igencsak kemény krimin nevelkedhetett, mert jóvoltából egy országúti, másokat is ve­szélyeztető jelenet részese le­hettem. A jelenet június 2-án, kb. 16.15-kor indult az 52-es úton a kerekegyházi bekötőút után. Miután úgy ítéltem meg, hogy az 52-es úton Kecskemét irá­nyába haladó jármű előtt bőven kikanyarodhatom, megtettem. Csakhamar, a lekanyarodó sá­vot előzésre használva, irány­jelzés nélkül, éktelen dudálás­sal elhúzott mellettem az emlí­tett rendszámú busz. Sebessége közelebb lehetett a 100 km-hez, mint a 95 km-hez. Ezek után kezdődött a buszvezető kisded játéka. Először kb. 50-60 km/órára csökkentette sebességét, en­gem is erre kényszerítve. Egy darabig ilyen lüktető ütemben haladtunk békésen, amit az utánam felzárkózott személy­autó is bizonyíthat. Egy egye­nes szakaszban, amikor a felté­telek adottak voltak, előzésbe kezdtem. A busz vezetője ezt tapasztalva, irányjelzés nélkül hirtelen behúzódott elém, azzal a nyilvánvalóan lebeszélő szándékkal, hogy ezt ne te­gyem, mert ő most ezt nem engedi. Ezt a jelenetet még egyszer eljátszottuk. A Platán vendéglő előtti megállóban irányjelzéssel megállt, hogy az ott várakozó utast felvegye. Szerencsétlen ember, ha látta volna az előbbi jelenetet, egy életre a gyalogmenetet válasz­totta volna a buszon való uta­zás helyett.’ Miután lecsillapodtam, fel- rémlett Bátaszék rémséges tör­ténete, belémhasított az összes tragédia, melynek busz volt a részese. Ezek után még kell csodálkoznunk? Valójában a többségben lévő becsületes, tisztességes buszvezetőket saj­nálom, akiknek a megítélését egy-egy ilyen eset beárnyé­kolja. Igyekeztem visszafogot­tan leírni mindazt, amit csalá­dommal átéltem, s melyet még egyszer a mögöttem haladó autó utasai igazolni tudnak. Számomra ez az eset csak ak­kor végződhetne megnyugvás­sal, ha az a sofőr egy kis időre a busz vezetése helyett becsü­letes kollégái jelenléti ívét ve­zetné. Név és cím a szerkesztőségben A munkám után a házam is elvesztem 1990-ben mint a Bács Volán dolgozója szerződéses üzemel­tetésre került hozzám egy teher­gépkocsi-szerelvény olyan for­mában, hogy a Volán biztosítja a munkát a kocsira, amit szer­ződésben vállalt. 1990-ben ezt teljesítette is, viszont 1991-től gyakorlatilag nem látott el fu­varfeladattal és ebből eredően veszteséges lett a vállalkozás, az irreálisan magas havi bérleti díjat nem tudtam fizetni. 1992- ben visszakérték a tehergépko­csit, kis megszakítással a Volán dolgozójaként dolgoztam to­vább, amelyet 1993-ban egy mondvacsinált ürüggyel meg­szüntettek. Magyarul: fegyelmi úton eltávolítottak a vállalattól. Ezután egy viszonylag kicsi valós vagy vélt tartozásom fejé­ben több ízben árverezésre tűz­ték ki többmilliós családi há­zunkat, amely a feleségem kü­lönvagyonát képezi, és egy négytagú család létét, életét rombolják le. Ugyanis felesé­gemmel és két kiskorú gyerme­kemmel lakunk ebben a veszé­lyeztetett házban. A több éve tartó viszály erősen befolyásolja és kikészíti egy család békés életét. Ugyanakkor tudomásom szerint vannak olyan személyek és komoly üzletemberek, akik többmilliós csalással és tarto­zással nyugodtan és gondtalanul élnek a joggal karöltve. Ezek­nek az úriembereknek az állam­polgársági joguk fényesen csil­log, nem úgy, mint a hétköznapi kisemberé. Név és cím a szerkesztőségben Jobb lenne a pénzkímélő iskolacsere Ismét érkezett a majsai iskola- ügyhöz egy hozzászólás. Mi­vel igen sokakat érint, közread­juk eme véleményt is. „Az iskola majsai elhelye­zéséhez szeretnék hozzászólni mint óvodáskorú gyermek szü­lője. Nem volt ugyan senki kí­váncsi a véleményemre, mégis néhány gondolatot felvetek, ta­lán mások is hasonlóan véle­kednek. Sokszor megállapították már, hogy a szülők nem isko­lát, hanem tanítót, tanárt vá­lasztanak, amikor beíratják gyermeküket. Mi is így va­gyunk ezzel. Ha a sors to­vábbra is kegyes lesz hozzánk, akkor iskolát választunk, s ez az Arany János-iskola lesz. Az ottani pedagógusok munkája biztosíték arra, hogy gyerme­keink fejlődése megfelelő lesz. A választáshoz kevés köze van annak, melyik épületben ta­nulnak majd a most kitelepí­tésre váró osztályok. De azért meghatározhatja döntésünket. A Móra-iskola 30 éve integ­ráltan vagy önállóan a jelenlegi helyén működik, ma már az ot­tani elvárásoknak megfelelően átalakítva. Sajnos, az ott tanuló gyermekek szülei nem dönt­hettek arról, hova íratják gyermekeiket, őket szakértői bizottság irányította oda. Min­den együttérzésünk az övék, hiszen a legnagyobb tragédia, ha valaki nem egészséges, en­nél csak az kétségbeejtőbb, ha ez gyermek. A társadalom ugyanakkor nem így gondol­kodik. Ezért hátrányosnak tekint­jük, ha az Arany-iskola a Móra helyére költözik, hiszen sokan a megszokás alapján ezután is a korábbi megítélést fogják al­kalmazni a mi gyermekeinkre is. Ez pedig kihathat fejlődé­sükre, további életesélyükre is. Szerencsére nekünk még van egy év gondolkodási időnk. Az önkormányzat döntésén is múlhat, „aranyos” diákok lesznek-e gyermekeink. Még egy dolgot vetett fel egy nyugdíjas ismerősünk az iskolák elhelyezésével és a tornacsarnok építésével kap­csolatban. Talán érdemes vé­giggondolni. A sok épületcsere és átalakítás, felújítás sok pénzbe kerül. A tornacsarno­kot akkor nem lehetett felépí­teni, amikor állami támogatást adtak rá, most igen, amikor a kárpótlásra kormánygarancia nincs, s egy választás lesz a be­ígért pénz folyósítása előtt. Megint a mi üres pénztár­cánkra spekulálnak? Átgon­doltabb döntéseket várnánk. Miért nem engedik, hogy az iskolák igazgatói a pénzkímélő iskolaelhelyezések mellett döntsenek?” F. E., Kiskunmajsa Név és cím a szerk.-ben- Én megpróbáltam generációs véleménykülönbségekre hivatkozni, de állítólag ez a matekra nem vonatkozik. Méltó végtisztességadás A Margaréta Otthonban élek harmadik éve. Természetesen tőlünk már csak az örök va­dászmezőkre távozhat az em­ber. Nem ritka eset ez nálunk! Sajnálatos, hogy ezúttal kedves szomszédomra került sor f. hó 16-án, akinek hozzátartozója ál­lítólag nem volt, így én lettem a legközelebbi hozzátartozója, mint első szomszédja. A halottat az otthon nővérkéi nagy gonddal a legszebb ruhá­jába öltöztették fel. Én először vettem részt a Margaréta Ott­hon által rendezett temetésen. Magam is egyedülálló, hozzá­tartozó nélküli egyén vagyok, tehát „sorstárs”. Meglepetéssel és meghatottan tapasztaltam, hogy Lajos bácsi halotti ellá­tása, a koporsóval, szép nagy koszorúval és virágcsokorral olyan ünnepélyes és színvona­las végtisztességadást nyújtott, amely dicséretére válhatott volna bármelyik családi teme­tésnek! A gyönyörű búcsúztató, a sírhoz az igazgatónő, a főnővér, a nővérek csoportja, valamint lakótársai nagy tisztelettel kí­sérték és megható körülmények között hántolták el kedves La­jos bácsinkat. Az egyetlen hozzátartozó nélküli temetést a Margaréta Otthon olyan színvonalon ren­dezte meg, amely csak a legtel­jesebb elismerést válthatta ki az emberekből. A míves koporsó és kellékei valóban nem utaltak arra, hogy az egy szociális ott­hon által szervezett temetés volt. Szívem mélyén megnyu­godtam, hogy az én esetembem is ilyen szépen megrendezett temetés vár rám! Kedves Margarétások! Isten fizesse meg! Dobosi István, 82 éves lakó Akit naponta várunk Tófalvi László Szabad- szállásról jár át Kun- adacsra minden hajnal­ban. Négy órakor kel és hatra végez a Petőfi Népe kihordásával. Száztíz ház­nál várják minden reggel a friss újsággal. Mint mond­ja, főleg télen nehéz a munka. A környék rossz útjai - ha rájuk fagy a jég - szinte járhatatlanok ebben az időben. Olvasószolgálat Pólóvásár Aki nyert már, még egyet sze­retne, aki csak látta vagy hallott róla, arról érdeklődik, hogyan juthat Petőfi Népés pólóhoz. Olvasószolgálatunknál ismét kaphatók jó minőségű pólók kedvező áron, különböző mére­tekben, 750 forintért. S ha va­laki nyerni (is) szeretne, a Sze- rencsekártya-játékunk sorsolá­sán erre jó esélye lesz. Kétszáz ajándék Javában tart a nagy, nyári Sze- rencsekártya-játék, szaporod­nak a szelvények. Bekapcso­lódni még mindig érdemes: aki most fizet elő az újságra, vagy ezt a szándékát bejelenti olvasó- szolgálatunk ingyen hívható zöldszámán, annak érdemes a szerencséjét is kipróbálni, be­küldeni a nyereményszelvénye­ket. Volt már rá példa, hogy egyetlen beküldött szelvénnyel vitték el a fődíjat! A nyeremé­nyek vonzók: egy hűtő-fa­gyasztó szekrény, egy mikro­hullámú sütő és egy porszívó mellett faliórákat és pólókat sorsolunk ki. Újabb Jó tanács A szombati Petőfi Népe nyolc­oldalas melléklettel jelenik meg, a Jó tanács című kiadványt reményeink szerint haszonnal forgathatják olvasóink egészsé­gük megőrzése érdekében. Biztos hely a lapnak Ismét kedvezményes áron kíná­lunk praktikus levélszekrénye­ket előfizetőinknek. Az univer­zális, kerítésre, kapura vagy falra egyaránt felszerelhető lá- dikák 770 forintért olvasószol­gálatunknál vásárolhatók meg. Megrendelhetők az újságban megjelenő szelvény kitöltésé­vel, levelezőlapon, levélben vagy az ingyenes telefonszá­munkon. Hívja ingyen! Olvasószolgálatunk hétfőtől péntekig délelőtt 8-11 óra kö­zött ingyen hívható a 06- 80/480-756-os telefonszámon. Munkatársunk várja a lap ter­jesztésével kapcsolatos észrevé­teleket, panaszokat és a meg­rendeléseket. Szerkeszti: Pulai Sára i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents