Petőfi Népe, 1997. június (52. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-23 / 144. szám
4 Színes Magazin Brüsszeli NATO-mozaik villámcsapással Néhány napja tizenkét fős magyar újságírócsapat ismerkedett a brüsszeli NATO- központtal. A látogatás célja elsősorban az ismeretszerzés volt. Ezen az úton részt vett a Petőfi Népe újságírója is.-Tudják, a piacgazdaságba való átmenet igen nagy nehézségekkel jár a volt szocialista országok számára - világosítja fel a magyar újságírócsoport tagjait Monsieur Blende, a belga légierő őrnagya, (amúgy NATO- tiszt), a maga bájos Francia ak- centusú angolságával. Hát igen, a magyar újságírók bólogatnak. Bár kicsit bizarr, hogy mindezt egy belga tiszt magyarázza nekünk, itt Mons- ban, nem messze Brüsszeltől, a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsőbb parancsnokságának (SHAPE) épületében. Odakint tűz a nap, itt bent meg, a légkondicionált teremben Monsieur Blende azt mondja, hogy ez az átmenet nehéz, és rögös. Ő csak tudja... Elnéző mosoly A bemutató egyéb része kissé prospektusízű; viszont precíz, mint egy svájci óra. Blende őrnagy végigfut a NATO szerkezeti felépítésén, a parancsnokságok, szervezetek rendszerén, a katonásan pontokba szedett főfejezeteken, hogy úgy egy óra múlva legalább átfogó képünk legyen arról, mi is a NATO tulajdonképpen? A Petőfi Népe olvasóinak nem kell különösebben bemutatni a már ismert érveket és ellenérveket. Utóbbiakból kijut a nevük elhallgatását kérő brit és amerikai NATO-tiszteknek, és a mi NATO-nagykövetünknek is. Tudniillik: sokba kerül nekünk ez az egész, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy annyit költsünk a NATO-ra, amennyit az igényelne. Meg aztán nem kell, hogy ezentúl magyar fiainkat vigyék ágyútölteléknek, ha valahol konfliktus támadna, amibe a NATO beleüti az orrát. A NATO-tisztek értetlenül, vagy elnéző mosollyal hallgatják ezeket a kérdéseket. S mintha megesküdtek volna, hogy konkrétumokról még véletlenül sem beszélnek; hozzáállásuk felől nem lehet kétségünk. Lehet, hogy egy esetleges népszavazás nemet mond a csatlakozásunkról? Kérem, tárja szét a karját a neve elhallgatását kérő angol tiszt; ebben az esetben Magyarország nem lesz NATO- tag. Ennyi. Feltehetően mindez nem viseli meg olyan nagyon a katonai tömböt... Gulyáságyú mint a management része A kérdések hallatán a légkondicionált bemutatóteremben eszembe jutnak a két nappal korábbi nagy show képei. Úgy hozta a sors, hogy épp’ kinttartózkodásunk első napján rendeztek látványos nyílt napot a SHAPE-bázis területén. Volt ott minden: katonazenekarok, díszlépésben jártas alakulatok; csak úgy csattogott a flaszter, meg persze harsogtak a trombiták. A NATO-tagságra ácsingózó keleti exnéphadseregek is bedobták n it: a csehek, litvánok rézfúw; jKkal, a szlovákok, s románok díszzászlós jobbra-, balra-átos legényekkel képviseltették magukat. De mi is ott voltunk, s büszkén doboghatott a honfiszív ezen a nyílt napon. A magyar honvédség sátra alatt ötvenszer több vendég, s érdeklődő fordult meg, mint a többi keletinél együttvéve. A varázsszó ezúttal a gulyáságyú volt. A románok legérdekesebb standprodukciójánál, egy román népzenés viA NATO európai főparancsnokságának emblémája. deokazettánál a babgulyás ösz- szehasonlíthatatlanul népszerűbb volt. S hogy miért jutott eszembe a légkondicionált előadótermben ez az - egyébként a kecskeméti légibemutatókhoz képest nem kimondottan látványos - nyílt nap? Mert remek összehasonlítási alapot nyújtott a két esemény annak tanulmányozásához, hogy konkrét adatok, tények hiányában, miféle módozatokkal lehet embereket meggyőzni, rábeszélni bizonyos dolgokra. Itt egy példa: kinti katonai összekötő csoportunk vezetője, Kalmár ezredes nem biztos hogy public relations-mene- dzseri végzettséggel rendelkezik, ellenben érti a dolgát. A nyílt napon forgolódik, ismerőst. ismeretlent invitál a gulyáságyú és a tokaji irányába, mindenkivel vált néhány szót, és szinte mindenütt ott van. Népszerűsít, mintha valami terméket reklámozna. A termék jelen esetben a mi kis országunk, s ezredesünk remekül végzi a dolgát. Sümegi úr utánaolvasott A kommunikációnak egészen más módját választják a kimérten udvarias NATO-tisztek; konkrétumról egy szót sem, de amúgy órákat bármiről, amit némi utánajárással megtudhat bárki. Később, az elegáns brüsszeli villanegyedben, Simonyi NATO-nagykövet rezidenciáján aztán szembesülünk azzal, hogy milyen kommunikációra is lenne szükség NATO-propa- ganda címén... Meg kellene otthon győzni az embereket - mondja a nagykövet -, hogy a NATO nem olyan katonai tömb, mint a Varsói Szerződés volt. Meg kellene otthon győzni az embereket, hogy jelentősége nemcsak katonai téren érvényesül majd, de elengedhetetlen az európai integrációs folyamatokban is. Meg kellene otthon győzni az embereket...stb, stb. Persze a nagykövet pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy otthon az embereket meg lehessen győzni, előbb a sajtó képviselőit kell meggyőzni. A beszélgetés éppen ezért hamarosan az érvek mellett a rábeszélés módozataira terelődik.- Nekünk az a stratégiánk - mondja a külügyminisztérium képviselője, mintegy válaszul a nagykövetnek, hogy nem folytatunk kampányt; elsősorban tényekkel, pontos információkkal szeretnénk meggyőzni az embereket. Na ez nagyon érdekes. Érdekes, márcsak azért is, mert én itthon úgy tapasztaltam, hogy kimondottan kampányolnak NATO-ügyben, mégpedig elég feltűnő módon. Elég, ha azt veszem alapul, hogy a Szomszédokban Sümegi úr (ha jól emlékszem) eldünnyögi, hogy utánaolvasott ennek a NATO-do- lognak, és szerinte ez egy jó dolog. Vagy elhűlve olvastam: az illetékesek szerződést kötöttek a Família Kft. gyártóival, hogy egy új szereplő (naná, hogy katonatiszt) fogja népszerűsíteni a NATO-t a szappanoperában. Mindezek után - s különösen annak tükrében, hogy a tévéből, újságokból hetek óta valóban csak a NATO ömlik - elég nagy merészség azt állítani, hogy nincs kampány. Körülbelül akkora meglepetést keltett e kijelentés, mint az a belga tűzoltó, aki kissé idegesen kopogtatott a magyar újságírók szobáinak ablakán Brüsszel belvárosában. A kedélyes vasárnap esti eső közepette ugyanis egy villám éppen a Rue de Namur e kellemes szállodaépületébe csapott be, s néhány percig nem lehetett tudni, hogy leég-e az egész Hotel Chambord, vagy sem? Ami a meglepetéseket illeti, július 9-én Madridban nem érhet minket újabb. Egészen biztos, hogy ott leszünk a meghívott országok között, ezt hazatérésünk után Clinton elnök is megerősítette. Felkészültségünkről lehet vitatkozni, az biztos, hogy rettenetesen sokba fog kerülni a katonai technika felzárkóztatása. Némi bátorítást nyújthatnak azonban a mons-i NATO-parádén a felhős égből aláereszkedő magyar katonák. Ejtőernyőseink ugyanis elképesztő tudásbeli fölénnyel utasították maguk mögé a portugál, lengyel emyősöket. Az azonban továbbra is kérdés marad, hogy a valóban meggyőző általános érveken túl mivel próbálják a szakértők meggyőzni, megnyugtatni a magyar közvéleményt. A kül- ügy által felkért szakértők kicsit későn, és (akaratuk ellenére?) döngő léptekkel láttak munkához. Munkájukat persze az eredmények minősítik majd, s ezekről meg csak annyit, hogy a legutóbbi adatok szerint a NATO-csatlakozást támogatók aránya hirtelen emelkedni kezdett nálunk az utóbbi hetekben. Gyanakvástól övezve Amúgy sokakban nehéz csillapítani az elemi gyanakvást NATO- kérdésben. Az mégiscsak gyanús, hogy politikai nézetektől függetlenül minden parlamenti párt egyetért a csatlakozással, nem? Úri huncutságot sejtenek azok is, akik mindössze az amerikai fegyverkereskedelem lehetséges piacának tartják a térséget. Kérdés, mikor lesz népszavazás ez ügyben? Éppen ideje lenne a frázisokon túl végre néhány igen feszítő, konkrét kérdésre is választ kapni a public re- lations-szakértőktől. Persze előbb meg kell vámunk, hogy néhányuk még megtanulja angolul is a katonai szakkifejezéseket, de hát úgy tűnik, még erre is lesz idő. Ámbár nemcsak a csatlakozást ellenzőket kellene meggyőzni. Azok számára is lehetne még újabb megnyugtató adatokat, érveket közölni - köztük e sorok írójával -, akik amúgy hívei Magyarország NATO-tagságának. Bán János Június utolsó hétvégéjére is nyugodtan szélnek eresztheti az óráját. Mert ezen a két napon, azaz június 28-án és június 29-én a belföldi beszélgetés, az eredeti 26 forintos percdíj helyett, csak 12 forintjába kerül percenként. Sőt, az év végéig minden Pannon GSM előfizetőnek, minden hónap utolsó hétvégéjén csak ennyibe kerül egy perc telefonálás! További részletekért hívja nonstop ügyfélszolgálatunkat a 06 1 464 6020-as, a 06 20 200 200-as vagy mobiltelefonjáról díjtalanul a 030-as telefonszámon! A kedvezményes időszak június 28-án 00.00 órától június 29-én 24.00 óráig tart. Az árak ÁFA nélkül értendők! rrw ÓlvOltdl PANNON lAAAAAAA GSM
