Petőfi Népe, 1997. április (52. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
K Helena Christensen nemrégiben a Sante d’Orazio ügynökség fehérnemű-bemutatóján fényképeszkedett. Mint később elárulta, egyáltalán nem unja még a hasonló munka- lehetőségeket, ellentétben néhány kolléganőjével. S - micsoda véletlen - filmterveket sem szövöget. Egyszerűen csak szeretne az maradni, ami most: fotómodell. Superman rendez Egy lovasbaleset óta már nem játszhatja régi, jól bevált szerepét Christopher Reeve, a népszerű amerikai filmszínész. Korábban négy játékfilmben öltötte magára Superman jelmezét, s éppen tervezték visszatérését a vászonra, amikor a baleset megtörtént. Azóta kényszerűen egy tolókocsiban tölti életét. Reeve most részben kárpótolódott, hiszen filmrendezőként debütált. Közéleti szereplését váltotta fel az amerikai HBO mozicsatorna megbízásával. A lebénulása óta egyre népszerűbb sztár eddig rejtőző direktori tehetségét kamatoztatta. Az „In the Gloaming” című filmjének bemutatójára felesége és lánya is elkísérte. FOTÓ: FEB-REUTER Ezúttal a hiba volt a gyorsabb... Jesus Franco Cardeo a sevillai La Maestranza arénában vereséget szenvedett az éppen aktuális bikától. Bár súlyos sérülésekkel szállították kórházba, a jelentések szerint azóta javult az állapota. fotó: feb-reuter A Titanic-összeesküvés titkai lelepleződtek? Éppen a mai napon 85 éve, hogy a Titanic hullámsírba merült. Háromezer könyv, tíz játékfilm, több tucat dokumentumfilm készült azóta a tragédiáról. Akad azonban egy szerzőpáros, aki azt állította, hogy a Grönlandról elszabadultjégheggyel 1912. április 14-én éjjel nem a Titanic ütközött össze, hanem testvérhajója, az Olimpic, s a tragikus dátum után a Titanic még 23 évig járta a tengereket Olimpic felirattal, mígnem 1937-ben ócskavasként szétdarabolták. Két brit tengerhajózási szakértő, Robin Gardiner és Dán van der Vat Titanic-összeesküvés című könyvében egy monumentális biztosítási csalást vállalkozott leleplezni. A két iker-óceánjáró tulajdonosa a White Star Lines társaság volt, amelyet felbosszantott az Olimpic üzemeltetése során felszínre került tömérdek tervezési és kivitelezési hiba. Egy zátonyra futás, amely megrongálta a hajótestet. A javításra kiválasztott dokkban az Olimpic a Titanic mellé került, amelynek építése éppen befejezéséhez közeledett. Gardiner és van der Vat szerint a hajóstársaság vezetése ekkorjutott a nagy elhatározásra: a magas összegre biztosított Olimpicnak ki kell futnia és nem szabad visszatérnie. A hajó egy nap helyett egy hétig volt a dokkban, közben átszerelték rá a Titanic hajócsavarját. Erről műszaki okmány is maradt. Egyidejűleg megtörtént a teljes névcsere. A gondosan felkészített ál-Titanicnak olyan tengerszakaszra kellett mennie, ahol jégheggyel ütközhet. Az elgondolásban szerepet játszott, hogy Új-Fundland térségében, ahol sűrű a hajóforgalom, kevés lesz az áldozat, hiszen a hajótörötteket hamar megmenthetik. Megtörtént a személyzetváltás, a kapitányi hídra viszont Edward John Smith, az Olimpic eredeti kapitánya került. A két brit „tengeri rókának” sikerült kiderítenie, hogy - nyilván valamiféle figyelmeztetés hatására - a baljós utat lemondta több mint félszáz tekintélyes politikus és vállalkozó, köztük a White Star Lines pénzügyi mindenhatója, John Morgan. Ugyancsak nem került az ál-Titanicra Morgan felbecsülhetetlen értékű kép- gyűjteménye, amely jelenleg is a New York-i Modem Művészetek Múzeumában látható. Lehet, hogy a világközvéleményt több mint nyolc évtizeden keresztül sikerült félrevezetni? A Titanic katasztrófájáról már annyi mindent írtak. A mostani könyv tálalta talán a legmeglepőbb feltételezéseket... Mára már legendává vált Charles Aznavour, a francia sanzon mostanra tán utolsó mohikánja. A világhírű művész összesen 30 CD-n megjelentette meg eddig elénekelt összes dalát. A 72 esztendős francia a minap kapta meg életművéért az európai Oscar- díjnak számító Cesart. Aznavour ebből az alkalomból kijelentette: egyetlen célja van, és ez nem más, mint a közönség szórakoztatása. Mindig hálás feladat egy korábbi sikerfilm újraforga- tása, bár nem könnyű megoldani a buktatókat. Nagy bátorságra vall, ha valaki egy rajzfilm földolgozását vállalja magára^ ráadásul élő szereplőkkel. Ám a Fline- stone család sikere fölbuzdí- totta Disneyéket is: a 101 kiskutya sikere méltán igazolta az alkotók becsvágyát. Az osztrák Focus című hetilap a dalmatákat üldöző Ször- nyella de Frászt alakító Glenn Close-t arról faggatta, miként sikerült beleélnie magát szerepébe. „Egyszerűen. A valóságban magam is borzalmas és haragos nő vagyok” - válaszolta az ötvenéves színésznő, természetesen mosolyogva. A díva nem várja meg a tiltakozást, magától folytatja: „Szömyella de Frász figurája remekül el van találva, ettől igazán hiteles.” Glenn Close azonban azt az iszonyatot testesíti meg, amely minden gyermek álmát megrabolja. „Ez igaz - hangzik a válasz. -, Amikor gyerekként először találkoztam a rajzfilm Szömyel- lájával, magam is megborzongtam. Amikor csak megjelent a filmvásznon, féltem tőle.” Érthető, hogy a színésznő némi aggodalommal fogadta el a szerepet. „Többször is átolvastam, sőt át is dolgoztattam a forgatókönyvet, mert úgy éreztem, hogy hiányzik belőle a humor - magyarázza, - A rajzfilmfigura utánzása szinte lehetetlen, de meg kellett próbálni.” Glenn Close némi aggodalommal fogadta a szerepet... Aznavour összes dala Close-nak fontos volt, hogy a női ördögöt testesítse meg. „Ördögként ugyanis az embernek mindent szabad, és semmiért sem kell bocsánatot kérnie. Az ördög egyszerűen ördög. Akár 101 kiskutyát is megnyú- zathat.” Glenn Close nem „tipikus” sztár. „Elhatároztam, hogy amennyire csak tudom, távol tartom magam Hollywoodtól - mondta. - Vidéken lakom, egyórányira New Yorktól. Nem válnék be tipikus filmsztárnak, mint például Sharon Stone, tökéletes ruhakölteményekkel és sminkkel. Otthon sokáig téblá- bolok tanácstalanul a ruhatáram előtt. Szeretném, ha a lányom is ilyen szellemben nőne föl. Éppen ez az ok, amiért magántanár foglalkozik vele, az én személyes kérésemre” - tette hozzá a sztár. Mostantól kezdve azonban nem lesz könnyű meggyőznie a közönségét, hogy ő nem azonos a szerepével. Márpedig csöppet sem ö- rülne annak, ha Szömyella de Frászként kellene a filmtörténetbe bevonulnia, annak ellenére, hogy korábban, és remélhetően a későbbiekben is számos csodálatos szerepben láthatjuk még. A mosolygós Szömyella de Frász
