Petőfi Népe, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-12 / 60. szám

1997. március 12., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal Egyhavi járadékba került a munkahelykeresés Az alábbi történet arról is szól, hogyan lehet elkölteni egyhavi járadékot munkahelykeresésre. Persze, amikor az ember munkanélküli, munkát keres. Amikor az rt. által megbízott, ún. fejvadász cégkiíregy megfe­lelő pályázatot, reménykedik. Nosza, rajta, elkészíti az ön­életrajzát és elküldi (150 Ft-ért) a céghez, amely egy Bács-Kis- kunnal szomszédos megye me­gyeszékhelye. Nehéz napok következnek, mígnem megérkezik a telefon és mehetek másnap elbeszélge­tésre. (Ez kb. 3500 forintomba került.) Plusz egy háromórás tesztet is ki kell tölteni. Na jó, oldjuk meg. Ezt nem lehet, majd a kolléganő a következő héten felhív és megbeszéljük az idő­pontot. Ez is eljött és újra elutaz­tam. Ismét 3500 forint. Osztoznak az ember feje fe­lett, aki éjszakákon át nem al­szik, hiszen hét hónapja keres ál­lást. Mígnem jön a telefon, benne vagyok a kiválasztottak társaságában és mehetek az rt. központjába. Na, hát elérkezik a nap, ami­kor Budapestre utazok (ez 4000 forint) és ott az rt. alkalmazottja 12 percet foglalkozik velem. De az állás már el volt döntve. Gratulálok annak, akinek si­került elnyernie. Sajnálom azokat, akik velem együtt stresszben éltek négy hétig és tízezer forintnál többet költöttek ajáradékukból. Ma már van munkám. És mindez azon a napon történt, amikor nekem kellett megkér­deznem, elnyertem-e az állást. Pedig ígéretük alapján telefonon tájékoztatják az embert a meg­hallgatás után 3 napon belül. Név és cím a szerk.-ben Európai Magyarországért Tudod, hogy bármikor össze­futhatsz egy ifjúsági csere­program hét kanadai és hét magyar résztvevőjével Kecs­kemét utcáin? Ez a program a budapesti Európai Magyaror­szágért Alapítvány és a mont- reáli székhelyű Canada World Youth szervezésében jött létre abból a célból, hogy fiatalokat aktívan bevonjon egy közös­ség életébe és minél több hasznos képesség megszerzé­sére sarkallja őket. Három hónapot töltöttünk ebben a csodás városban, de lassan ideje, hogy búcsút mondjunk, ugyanis március vége felé, 26-án véget ér programunk. Éppen ezért a résztvevők szeretnének köszö­netét mondani mindazért a se­gítségért, amit a város adott nekünk. Köszönet a munkahelyek­nek, ahol sok minden új do­loggal ismerkedhettünk meg, a befogadó családoknak, akikkel az alatt a hosszú idő alatt csa­ládtagként élhettünk és persze mindenki másnak is, aki va­lamilyen szinten részese és segítője lett a csapatnak. Nagyon sokat jelentett szá­munkra ebben a városban élni és sok élményt megélni. Köszönjük. Thank you! Lang Zoltán, Nagykanizsa Jean-Philippe Bosset, Quebec Kanada Kinél van a kutyám? Önökön keresztül szeretném megkeresni azt a két főiskolás fiút, akik február 10-én délelőtt, 11-11.30 óra között a Dömötör állatorvosi rendelőbe vittek egy fekete labrador kutyát. Súlyosan mozgássérült va­gyok. Kutyám február 9-én, va­sárnap délelőtt elveszett. Azóta mindenütt kerestük, így tudtuk meg, hogy valaki megtalálta, de nem tudta, hová vigye. A kutya nagy termetű, barna színű, kajla fülű, sima szőrű. Fajtája labrador retvier, törzs­száma: 3605. Kérem, ha valaki tud róla, értesítsen és jutalom ellenében hozza vissza. Név és cím a szerkesztőségben Negyedéves előfizetés Soltról, Érsekcsanádról és Kunszállásról megegyező tar­talmú levél érkezett a szer­kesztőségbe. A levélírók eddig havonta fizették a Petőfi Népét, ezután inkább negyedévre szeretnék. Márciusban, amikor a kézbe­sítők jelentkeznek a követ­kező számlával, célszerű át­térni a negyedéves előfize­tésre. Ezzel nagyobb megta­karítás érhető el (18%-os), sőt a „Többszörös esély” című akciónk sorsolásán a negyed­évre vagy hosszabb időszakra előfizetők kétszer vesznek részt. A levélíróknak tehát most lesz alkalmuk áttérni haviról a negyedéves előfize­tésre, kérjük, jelezzék ezt a kézbesítő munkatársainknak. Rejtvény a rejtvényben Úgy érzem, ez a fajta rejtvény még talán nem ismert a rejt- vényfejtők tisztes táborában, ezért hát írok róla. Rendszeres vásárlója és megfejtője voltam a szolnoki „Unaloműző” lapkiadó rejt­vény kiadványának. A megfej­téseket annak rendje-módja szerint postáztam, beküldtem. így tettem ezt az 1995/5. sz. fü­zet megfejtéseivel is. Szerencsém volt (vagy mégsem!), nyertem egy por­szívót. Örültem (korai volt) és vártam a nyereményem. Eljött a március is, porszívó sehol, írtam egy ajánlott levelet ez ügyben, választ nem kaptam. Áprilisban ismét írtam, ezúttal személyre szólóan, cégvezető­főszerkesztőnek címezve, len­ne szíves utánanézni: miért nem kaptam még meg a nye­reményem! Választ nem kap­tam, ellenben elküldték a cég reklámfejlécével ékes értesíté­seit, miszerint a közjegyző je­lenlétében megtartott sorsolá­son tényleg nyertem. Küldtek még egy két példányos átvé­teli elismervényt is, mondván, a csomag átvétele után, ki­töltve szíveskedjek a címükre visszaküldeni. Énnek dátuma 1996. május 8. volt. A porszívó azóta sem érke­zett meg. Ismét írtam a fő- szerkesztő úrnak (mert hát há­rom a magyar igazság) októ­berben, de talán ne is mond­jam, választ-porszívót erre sem kaptam. Hogy miért? Hát ezért dupla rejtvény ez. Kis Kálmán, Kecskemét Alapítvánnyal a közlekedésbiztonságért Rá kellett ébrednem az utóbbi pár évben, hogy az emberi se­gítőkészség meglehetősen ala­csony szintet üt meg Magyar- országon, úgy közösségi, mint egyéni szinten. Hogy miért mondom ezt? Tizenöt évig hivatásos gépko­csivezetőként bejártam az egész országot. Sajnos na- gyon-nagyon sok balesetet vagy baleseti helyszínelést is végig kellett néznem akaratla­nul is. Ahogy teltek az évek, mindig csak az járt a fejem­ben, hogy miért is van ez a rengeteg baleset. Természete­sen sokszor eszembe jutott az is, mi van, ha engem ér bal­eset? A közlekedési szakértők mindig csak azt hangoztatták, hogy szigorítani kell az ellen­őrzéseket és jobb utakat kell építeni. Valóban csak ennyit tehetünk azért, hogy kevesebb baleset történjen? Eszembe jutott egy ötlet, aminek a kivitelezhetősége egyáltalán nem olyan egy­szerű. Javaslom: hozzunk létre egy alapítványt a Magyar Közlekedésbiztonságért s az alapítvány legyen hivatott a rádióban, tévében oktatómű­sorok, KRESZ-tanfolyamok szervezésére. Biztos vagyok abban, hogy egy alapítványi forma nagyon sok visszaélésre adhat lehető­séget. Ám, ha tisztességes, jó szándékú emberek a létreho­zói, kezelői, akkor csak hasz­nos lehet. Főleg, ha tízmillió ember érdekeit szolgálja. Sajnos mi, emberek általá­ban úgy vélekedünk: amíg minket nem ér baj, addig nem érdekel, hogy másokkal mi történik. Amikor mégis meg­történik, sokszor odaadnánk az életünket is egy-egy szeret­tünk egészségéért, életéért, de hiába, már késő. Én bízom abban, levelem közlése után akad néhány se­gítő szándékú embertárs, aki támogatna a fent említett ala­pítvány létrehozásában anya­giakkal is, nemcsak erkölcsi­leg. Juhász-Tóth Lajos, Kunszentmiklós A gyógyítás, az ápolás nincs megfizetve Ritkán tudom elhatározni ma­gam, hogy a félegyházi városi kórházba menjek gyógykeze­lésre. Úgy gondolom, gyógyít­hatatlan betegségem speciális klinikai osztályra tartozik. Mégis amellett döntöttem, hogy megkérjem a helyi kórház bel­gyógyász orvosait, tegyék lehe­tővé felvételemet. Megható volt látnom, tapasztalnom, hogy a belgyógyász doktor úr fáradha­tatlanul megtett mindent, amit tehetett, hogy enyhítsen pana­szaimon az adott lehetőségeken belül. Nem rajta múlott, hogy töb­bet nem tehetett értem. Biztos vagyok abban, ha körülményei lehetővé tennék, hogy tudását bizonyíthatná bármelyik klini­kán, megállná a helyét. Tudom, hogy különc vagyok és sok Se pénz, se mintaanyag Már többször olvastunk a Pe­tőfi Népében egy bizonyos gyöngyfűzést reklámozó cég­ről, ami szerintünk egy szél­hámos banda. Ugyanis már sokan beleug- rottunk a feneketlen tóba, hi­szen kifizettünk 5900 Ft-ot az anyagért, de hasznunk nem lett belőle. Hiszen küldtek egy mintaanyagot, ami a rossznál is rosszabb. Aztán küldtek egy új anyagot, amit meg is csinál­tunk. Szerintünk jó volt, sze­rintük nem. Azóta két hónap is eltelt, de se anyag, se pénz. Kérdezem önöket, ez nem csalás? Gondos Lászlóné, Ladánybene (A szerk. megjegyzése: A Petőfi Népében megjelent hirdetések tartalmáért felelősséget nem vállalunk. A feladók szándékát, igazát nem vizsgáljuk.) mindent veszek észre akarato­mon kívül. De hangsúlyozom, nem rosszindulattal teszem. Ha mégis érzékeltem az ápo­lást illetően apróbb hibákat, vágytam, hogy jóindulattal, ja- vítóan felhívjam a figyelmet. Nem tudtam megtenni. Elgon­dolkoztatott az, ugyan én képes lennék-e vállalni azt, amit ott fiatal kislányok végeznek 18- 19 évesen. Naponta többször a halállal találkozni, a tehetetlen betegek lemosása, ágytálazása, ápolása milyen felelősséget ró rájuk. Tisztelettel, alázattal vi­seltetek irántuk ma is, amikor már itthon vagyok. Szégyenke­zem magam előtt, mintha én is részese lennék annak, hogy mindezt miért. Éhbérért! Ami igazán kifogásolható, az az étel nem éppen higiénikus Február 26-án utaztunk Hévízről Kecskemétre a Kunság Volán autóbuszával. Utunkat kissé kel­lemetlenné tette a gépkocsive­zető dicséretre egyáltalán nem méltó magatartása. Hat éve járjuk ezt az utat, de szerencsére csak kétszer utaz­tunk ezzel a pilótával. A többie­ket kivétel nélkül csak megelé­gedéssel lehet említeni. Amíg a csomagot a csomagtartóba tet­tük be, a feleségem elkövette azt a hallatlan fegyelemsértést, hogy fellépett az autóbuszra. A gépkocsivezető ezért erélyesen rendreutasította. A nejem elné­zést kért, mire az volt a válasz, hogy nem elnézést kell kérni, hanem a szabályokat be kell tar­tani. Mindketten hosszú évtize­dek óta gépkocsit vezetünk és ál­talában figyeljük a forgalmat. Történt Simontomyán, hogy a fénysorompó piros jelzése elle­nére áthaladtunk a keresztezé­sen. Majd később Fülöpszállás- ról az 52-es útra jó lendülettel ki­kanyarodtunk megállás nélkül, a szállítása a konyhából az osz­tályra. Gondolom, pénz kér­dése. De az osztály tisztasá­gára, a mindennapi ágyhúzásra nem lehet panasz. Meg kell említenem a kecs­keméti Tüdőkórházban lévő szigorú fegyelmet is. A főorvos orvosként, emberként is példát­lan. Nem gépesíti el, nem em- berteleníti el a gyógyítást. Gyógyíthatatlan betegként, kisnyugdíjasként bocsánatot ké­rek a magam és mindazok nevé­ben, akik miatt a gyógyítás, az ápolás nincs méltánylást érdem­lően fizetve, ők nem kémek, ápolnak és gyógyítanak. Nagy László szavaival élnek: „Nékem a kérés nagy szégyen, adjanak úgy is, ha nem kérem.” Térjék Sándorné, Kiskunfélegyháza stoptáblát figyelmen kívül hagyva. A végállomáson mind­ezeket szóvá tettük. A válaszok a következők voltak: nem emlék­szik rá a gépkocsivezető, hogy kétszer durván rászólt a felesé­gemre (utaztunk körülbelül nyolcán). A vasúti átjáróban azért nem állt meg, mert ezt a lendülete nem tette lehetővé (mellesleg a veszélyes helyeket úgy kell megközelíteni, hogy bármilyen körülmények között, ha kell, meg lehessen állni.) A stoptáblánál pedig azért nem állt meg, mert nem volt kedve hozzá (ezt már ingerült vállrándítások közepette közölte). Az udvariatlanságát be lehet tudni kellő intelligencia hiányá­val. A közlekedési szabályok durva megszegésére semmilyen magyarázat nem lehet. Utasok testi épségéről, biztonságáról van szó ilyen esetekben, amilye­nekből sajnos már tragédiák származtak. Egy nyugdíjas házaspár, név és cím a szerkesztőségben Dicséretre nem méltó- Egy védett pattantyús futrinka széttaposva ezer forint, egy letört tavaszi nünüke nyolcszáz, egy eldobott cigarettacsikk ezerötszáz forint. Akit naponta várunk Benyus Istvánná ház­tartásbeliből lett a Petőfi Népe kézbesítője Kocsé- ron. A munkába - melyet akkor kezdett, amikor a lap megjelent e Pest me­gyei községben - besegít férje és egyik unokatest­vére. Minden hajnalban fél 5-kor indul otthonról, és általában hét órára végez is a bel- és külterülettel. Bi­ciklivel hordja az újságot. Mint mondta, a reggeli ke­rékpározás is segíti az egészsége megőrzésében. Olvasószolgálat tovább folytatódik „Ajánljuk magunkat - ajánljon ön is!” című akciónk első for­dulója véget ért. A Petőfi Né- pébem megjelent szelvényeken előfizetőink új előfizetőnek ajánlották barátaikat, ismerőse­iket, akik közül szinte min­denki be is fizetett legalább egyhavi díjat a kézbesítőnk­nek. Az eredményes ajánlók között ma sorsoljuk ki az első tíz ezer forintos ajándékcso­magot. Az akció folyamatos, továbbra is váijuk az ajánlato­kat. A következő sorsolást egy hónap múlva tartjuk. A harmadik esély áprilisban A „Többszörös nyerési esély” című akciónk sorsolásán min­den előfizetőnk neve és címe automatikusan szerepel. Két­szeres eséllyel indulnak a ne­gyedévre és az attól hosszabb időszakra előfizetők, és há­romszor is kiválaszthatja a számítógép nyertesnek azokat, akik lakossági folyószámlájuk­ról fizetik elő a Petőfi Népét. A sorsolást - három forduló­ban - április 17-én tartjuk, így mindenkinek van még lehető­sége az esélyeit növelni. Találkozzunk szombaton is! Március 15-én, e hét végén, szombaton, nemzeti ünnepün­kön, amikor nem jelennek meg más lapok, a Petőfi Népe előfizetői a megszokott módon odasétálhatnak a levélszek­rényhez, és ahogy máskor is, ott találják az újságot. Előfize­tőinknek friss olvasnivalót adunk az ünnepen is - ez a Petőfi Népe ajándéka. Sajnos technikai okok miatt - mivel az árushelyek zárva tartanak - az ünnepi számot csak az elő­fizetőinkhez tudjuk eljuttatni. Olvasószolgálatunk száma Kérdése, észrevétele, javaslata van a lappal kapcsolatosan? Vagy szeretne előfizetni? Ak­kor hívja a 76/480-756-os vagy a 76/481-391-es telefon­számot, munkatársunk várja a hívását! Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Thumbnails
Contents