Petőfi Népe, 1997. február (52. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

1997. február 12., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Túra helyett tortúra Leértékelt kötetek Becsapottnak és megalázott- nak érzem magam, mióta egy kecskeméti antikváriumban jártam. Pár nappal ezelőtt a piaccsarnokban ellopták a pénztárcámat. Gondoltam, el­adok néhány könyvet, bár még nem tettem ilyesmit. A hölgy ütögette az összegeket a pénztárgépbe, és röviden csak ennyit mondott: 3000 Ft. Sem a blokkot nem adta ide, sem szóban nem közölte, me­lyik mennyit ér. A hideg, csípős levegőn fejbe vágott a felismerés, hogy engem becsaptak! Szé­gyelltem magam naivságo- mért, és szédültem, rosszullét kerülgetett. Vissza kellett volna fordulnom... Otthon sem szabadultam a kellemet­len érzéstől. Másnap vissza­mentem a helyszínre. Termé­szetesen azt kaptam, hogy miért nem szóltam akkor és a blokk már amúgy sincs meg, és nem is nagyon emlékszik már egyenként a könyvekre. Ezzel a beszélgetés be lett fe­jezve, hátat fordított nekem. Volt olyan könyv, amit felfe­deztem a polcon beárazva. Annyit még mondtam, hogy ekkora haszonkulccsal ők sem dolgozhatnának. A legalább 2-300%-os ha­szonkulcs okot ad arra, hogy többnapi töprengés után még mindig becsapottnak és meg- alázottnak érezzem magam. Most már tudom, hogy a kul­túra oltárának közelében is ugyanúgy kell vigyázni a pénztárcára és lesni a mérle­get - akár a piacon. Név és cím a szerkesztőségben Nem csökkenhet a szolgáltatás színvonala Szegénység szülte dilemma A napokban néztem a tévé műsorát, s arról beszéltek: hol, mikor, mennyi segélyt adnak a rászoruló családoknak. El­mondták, milyen sok szegény ember van a nyilvántartásban, aki már kért és kapott is se­gélyt. Pedig sokkal több lét­minimum alatt élő van, csak sokan szégyellik a szegénysé­güket. Miközben ezt a műsort néz­tem, arra a magyar nagyvál­lalkozóra gondoltam, aki laká­sának teljes luxusában, mobil- telefonján éppen tárgyalást folytat. A téma egy több millió forintos vissza nem térítendő állami támogatás. Ügyességé­nek és rátermettségének kö­szönhetően végül is megkapja a több milliót. Ezek után fáradtan ül be a nyugati kocsijába, közben megcsörrennek rajta az ara­nyak, és nyaralójába hajt. Pihe­nésre nincs ideje, hiszen egy nagyszabású áfa-visszaigény- lés terveit kell kidolgoznia. A szegény ember eközben minden nap egyre elszántabb, hogy holnap, de holnapután biztosan bemegy a hivatalba és kér ezer-kétezer forintnyi se­gélyt. Majd egyik reggel hatá­rozottan és elszántan halad a hivatal felé, már csak egy ajtó választja el attól, hogy sze­génységéről, jövetelének cél­járól részletesen beszámoljon. Ám az ajtón egy aprócska cé­dula függ, ez áll rajta: A 10 000 Ft-os keret elfogyott! Kérem, ne zavarjanak! A szegény emberben egy kérdés fogalmazódik meg: Le­het, hogy inkább vissza nem térítendő állami támogatást kellene igényelnem? Balázs Tünde, Kerekegyháza Engedjék be a kéményseprőt! A január 8-ai számban a Nem engedték be a kéményseprőt című levélben leírtakra az aláb­biakat válaszoljuk: A Filantróp Környezetvé­delmi és Fűtéstechnikai KHT kéményseprő-ipari közszolgál­tatói feladatainak ellátására ez év elejétől az 1995. évi XLII. törvény alapján kiadott 27/1996. (X.30.) BM-rendelet szabályozza a szolgáltató fel­adatait, valamint a kötelező ké­ményseprő-ipari közszolgálta­tással érintett ingatlan tulajdo­nosát terhelő kötelezettségeket. A jogszabályok kötelezik a szolgáltatót, hogy az abban elő­írt módon a szolgáltatást vé­Békességben szeretnénk vadászni Vadásztársaságunk huszonhat tagja az FM-hivatal által is jó­váhagyott éves tervének megfe­lelően vadászatot tartott Kun- baracs község határában. Köz­tük voltam én is. A hajtóvonal - a községtől kiindulva - Tatár- szentgyörgy irányába haladt, amikor egy kisebb facsoport­hoz értem. Itt a közeli - általam akkor nem látott - tanya felől egy ismeretlen ember ásóval a kezében rohant felém: ki en­gedte meg, hogy belépjek a földjére?! Trágár szavakkal szidalmazni kezdett, el akarta venni a puskámat, majd rövid dulakodás után elengedte a fegyvert és ököllel hatalmas ütést mért a bal karomra. A haj­tás befejezte után tudtam meg a helyi vadászoktól, hogy abban Nincs közületi telefonkönyv Úgy kell annak, aki Apostagon tudományos kérdés iránt érdek­lődik. Az ember beballag a posta rt. helyi hivatalába, s elkéri a bu­dapesti közületi telefonkönyvet. A válasz meglepő: „Sajnálom, uram, nincs.” Az innen macska- ugrásnyi Dunavecsén az udvari­asság mellé információval is szolgálnak. B. Z. Mi azt kérjük: engedjék be a kéményseprőt! Sajnálatos, hogy jelen esetben nem ez tör­tént, így a szolgáltatás teljesít- hetetlensége miatt a díj megfi­zetésére nem került sor. Kéményseprőink formaruhá­val és megfelelő munkáltatói igazolvánnyal vannak ellátva, amelyeket személyazonosság igazolása mellett kötelesek ké­résre felmutatni. Ha ez nem meggyőző, akkor , a kémény­seprő iránt a kirendeltségünkön kell érdeklődni: Kecskemét, Kiskert tér 6. sz. Tel.: 76/481- 322, munkanapokon 7-15.20- ig. Schiszler Lászlóné, kirendeltségvezető berek ilyen semmiség miatt ásóval támadhatnak egymásra? Nem is jó rágondolni, mi lett volna, ha ellenállok neki vagy dulakodás közben elsül a töltött fegyver. Mi, vadászok törvénytisztelő emberek vagyunk. Elég lett volna, ha közli - normális ember módjára-, nem szívesen lát a bir­tokán. Elnézést kértem volna és elhagytam volna a területét, mint ahogy tettem is. Azt hiszem, va­lamennyi vadásztársam nevében kijelenthetem, hogy mi az új helyzetben március 1-jétől is bé­kességben szeretnénk maradni a földtulajdonosokkal, hiszen sok vonatkozásban közösek az érde­keink. A békesség azonban min­dig kettőn áll. Ács Viktor, Kecskemét A Petőfi Népében olvastam a Tom Utazási Iroda Szilveszte­rezzen Csíkországban ajánlatát. Jó programmal és kedvező áron, előfizetői kedvezménnyel 20 000 Ft részvételi díjért ré­szese lehettem a kalandnak. Az időjárásra való tekintettel az indulás előtti napon telefo­non azt az információt kaptam, hogy 28 fővel a megbeszélt időpontban indulunk. A meg­beszélt helyen 14-16 személy toporgott órákon át az el sem indult buszra várakozva. A vál­lalkozó végül bejelentette: busz nincs, de mehetünk vonattal. Vállaltuk, bár tudtuk, hogy bo­rul a program. Került egy busz is, irány a ceglédi állomás. A busz megvárt bennünket, u- gyanis a vállalkozó nem ért oda a vonat indulásáig a jegyekkel. Újabb felajánlás, szerez szállást Kecskeméten, és majd másnap újrakezdjük. Az újabb tortúrát a Rokkantnyugdíjasként nagyon kevés jövedelemmel és sok idővel rendelkezem, ezért az „állás” rovatot rendszeresen át­nézem. 1995. május 20-ától szerződést is kötöttem egy bi­zonyos Promax Marketingiro­dával, Nyíregyháza, Sóstófürdő címen. Szégyenkezve és szo­morúan meg kell jegyeznem, hogy kicsaltak tőlem 2000 fo­rintot és kámforrá váltak. A te­rületileg illetékes cégbíróság arról tájékoztatott, hogy ilyen nevű cég nem szerepel a számí­tógépes nyilvántartásukban. A jövedelmem és az időm azóta sem alakult jó irányba, az egészségem viszont egyre ke­vesebb fizikai munkát tesz le­hetővé. Újra próbálkoztam és megtaláltam a Hungaro-Bijoux Bt. nevű társaság figyelemre­méltó hirdetését. Küldtek egy elegáns tájékoztatót, amelyben közölték, hogy a munka meg­kezdéséhez szükséges „minta­Bevallom, régóta foglalkoztat néhány gondolat a Volán autó­busz-közlekedésével, a viteldí­jak mértékével és a szolgáltatás színvonalával kapcsolatban. Arra, hogy meg is írjam most észrevételeimet, végül az indí­tott, hogy a Petőfi Népe 1997. január 30-ai számában közzétet­ték a február 1-jétől érvényes új viteldíjakat az Elfogadták a he­lyi viteldíjemelést című cikk­ben. Meg kell mondjam, aggód­tam, hogy a kecskeméti képvi­selő-testület nem fogadja el a Kunság Volán Rt. által javasolt díjszabásokat. Na, nem azért, mert a képviselő-testület tagjai rendszeresen buszon utazva ta­kis csapat már nem merte vál­lalni. Sajnálatos módon az utazási iroda nem találta módját annak, hogy visszafizesse részemre a részvételi díjat. Meg kívánom jegyezni, hogy az ügy kapcsán semmilyen nyugtát, szerződést nem kaptam. Többszöri érdeklődésemre telefonon sértődött hangon kö­zölték velem, hogy merek én akármit is feltételezni, egyéb­ként majd megkapom a pénze­met és reméli, nem kívánok több, általa szervezett túrán részt venni! Innen üzenem: ezt könnyű szívvel megígérhetem! Virág István, Kiskunfélegyháza (A szerk. megjegyzése: Az emlí­tett utazási iroda vezetőjével felvettük a kapcsolatot, s azóta levélírónk visszakapta a fenti összeget.) csomagot” meg kell rendelnem utánvéttel 5900 Ft-ért. A kész mintát visszaküldtem, innen már lassultak az események. Többszöri érdeklődésre küldtek egy tájékoztatót, hogy jól dol­goztam, megkezdhetem a soro­zatgyártást, de a nyomtatvány másik oldala egyben kérdőív volt, így azt az adataimmal ki­töltve vissza kellett küldeni. In­nen aztán nincs tovább, telefo­non, levélben, szépen, csúnyán, mindenhogy érdeklődtem. Nem válaszolnak. Elmúlt két hó­napja, hogy áll ez a huzavona. Ez egy újabb szélhámosság, csak magasabb színvonalon. Emellett ez az „exkluzív” cégecske még napjainkban is harsogja a szemérmetlen csá­bító ajánlatait. Király Kálmán, Kocsér (A szerk. megjegyzése: a fel­adott hirdetések tartalmát nem tudjuk vizsgálni.) pasztalataikat is figyelembe ve­szik döntésük meghozatalánál. Inkább azért aggódtam, mert amikor máskor ez már megtör­tént, a Volán rögtön retorzióval élt - csökkentette a járatok szá­mát, sűrűségét. Persze nem azo- két, amik csúcsidőn kívül köz­lekedtek, hanem azokét, ame­lyek egyébként is a túlzsúfolt, csúcsidejű utazásokat jelentet­ték, gondolván, ha majd a lakos­ság felháborodik, ujjal lehet mu­togatni a képviselő-testületre. A Volán ezt az ígéretét most is megtette, mert az előző viteldíj­emelési tárgyaláson nem fogad­ták el javaslatát. Féltem attól is, hogy a szolgáltatás színvonala emiatt tovább csökken, jóllehet sokszor kétlem, hogy a mostani­nál még tovább csökkenhet. Lassan már mindenki beletörő­dik, hogy a kifejezetten mocskos buszokon meg lehet fagyni, a jégvirágos ablakokon nem lehet látni, hogy merre jár a busz, mi­kor kell idejében jelezni. Száraz időben meg oxigénpalackkal kell lassan utaznunk, mert a be­ömlő portól nem kap levegőt az ember. Hegedűs Péter, Hetényegyháza (A szerk. megjegyzése: Olva­sónk még hosszan sorolta az uta­zással kapcsolatos észrevételeit, amelyeket a levél terjedelme mi­att nem tudunk közreadni.) gézzé el. Ennek csak abban az esetben lehet eleget tenni, ha az érintett helyiségbe való bejutást a tulajdonos (használó) bizto­sítja. Ä Filantróp kirendeltsége értesítette is a tisztelt levélírót a kéményseprő ismételt megjele­nésének időpontjáról, mert számunkra a legfontosabb az, hogy szolgáltatást tudjunk vé­gezni. A tulajdonos számára e fontos és elengedhetetlen élet- és vagyonbiztonságot csak ily módon tudjuk biztosítani. Ezért közös érdek fűződik a kémé­nyek rendeltetésszerű használ­hatóságának rendszeres ellen­őrzéséhez, illetve ellenőrizteté­séhez. lesz, még a mentőautó sem tud majd behajtani! Szegi Zoltán, Felsőlajos (A szerk. megjegyzése: Olva­sónk rajzot is mellékelt arról, miként zárták el a külvilágtól. A földtulajdonos legalább ember­ségből hagyhatna egy kitapo- sásnyi ösvényt a két idős úrnak.) Akit naponta várunk Balogh Imre éppen egy évtizede postás Bócsán. Hogy miért szereti ezt a munkát? Sok fiatalasszony van a faluban - mondta viccesen, megtoldva azzal, hogy tudja ezt a felesége is. Egyébként szereti a bócsaiakat, hiszen itt él születése óta. Olvasószolgálat- Névsor a jövő héten A tegnap megtartott sorsoláson a téli Szerencsekártya-játékra beérkezett pályázati szelvények közül kétszázat húztunk ki. A szerencsés nyertesek névsorát a jövő héten közöljük. Mind­azoknak, akik megtalálják a nevüket a listán, a nyereményt a kézbesítők házhoz viszik. Úti cél: Velem Csodálatos környezet a nyugati határszélen, szubalpin klímájá­val ideális hely a pihenni, ki­kapcsolódni vágyóknak. Csalá­dok és osztálykirándulások kedvelt célpontja, s talán ott rej­lik a hosszú élet titka. Szállodás játékunk úti céljaként Velemre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az ott található Avar Szállóval közösen szervezzük az első for­dulót. A játékban minden Petőfi Népe-olvasó részt vehet, aki megtalálja az újságban és egy­szerre beküldi a szálloda három emblémáját. A sorsolás nyer­tese egy kétszemélyes, hétvégi pihenést nyer teljes ellátással Velemben, az Avar Hotelben. „Előfizető lett a szomszéd” Aki nem próbálta még, nem is­meri, micsoda kényelem reggel kivenni a Petőfi Népét a levél- szekrényből, és mielőtt elkez­denénk a napi teendőket, elol­vasni. Nem tudta ezt eddig az a bajai úr sem, aki évek óta min­dennap megvette az újságot, és azt tapasztalta, hogy a szomszéd már mindent tud. Persze, mert a szomszéd már mindent elolva­sott, mire egy időben kiléptek az ajtón. Megszületett az elhatáro­zás, kitöltött egy megrendelőla­pot és előfizető lett a szomszéd is - számolt be Bajáról az iri­gyelt lépcsőházi lakótárs. A mai lapban induló új ak­ciónk az ilyen elhatározásokat igyekszik segíteni. Minden elő­fizetőnk, aki a szelvény kitölté­sével ajánl egy új előfizetőt, ajándékot választhat (ha a jelölt tényleg előfizet a Petőfi Né­pére), sőt az eredményes szer­vezők között havonta kisorso­lunk egy-egy tízezer forintos ajándékcsomagot. Eljött az ideje az ismerősök, barátok és szomszédok beszervezésének! Hívja a 76/480-756-ot! Ha kérdése, észrevétele, a lappal kapcsolatos javaslata van, Olva­sószolgálatunk készséggel fo­gadja a fenti vagy a 76/481-391- es telefonon. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. az irányban, ahonnan az álta­lam ismeretlen személy jött, Á. B. tanyája fekszik. A jelenleg hatályban lévő 1961. VII. EVT vadászati ti­lalmat csak lakott helyeken, járművek és szabadon hajtott állatok közelében és különleges rendeltetésű területeken írja elő. Ezt nem változtatta meg a 8/1993 (I. 30.) FM-rendelet, sem a 38/1995. (XI. 14.) FM- rendelet. így ez 1997. március 1-jéig hatályos, amikor életbe lép az új vadászati törvény, mely ugyancsak ilyen mérték­ben tiltja az egyes területrészen a vadászatot. Ennyit a dolog jogi részéről. A másik rész az emberi ma­gatartásra, viselkedésre vonat­kozik. Mi lesz itt, ha egyes em­Körbeszántott birtok Felsőlajoson lakom, félóra já­rásra az állomástól. A földeket tavaly felszántották és így ne­hezen lehet megközelíteni a há­zunkat, illetve csak egy traktor képes rá. Rokkantnyugdíjas va­gyok, a bátyámmal lakom együtt, aki szintén nehezen jár. Még vásárolni sem könnyű el­menni. Ha valamelyikünk beteg Mi van a hirdetés mögött?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents