Petőfi Népe, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-22 / 18. szám

1997. január 22., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Csak a szabálysértőt védi a személyiségi jog? A mezőgazdaság ne legyen a politika játékszere A Petőfi Népe ez év január 16- ai számában megjelent Há­ború előtti szinten az állattar­tás című cikkre szeretnék rea­gálni, mert a Mezőgazdasági Szövetkezők Országos Szö­vetsége elnöke, Nagy Tamás a MOSZ-közgyűlésen mint poli­tikus ecsetelte a magyar me­zőgazdaság helyzetét. Burkol­tan igaz, de számtalanszor már a magántulajdonba adó kár­pótlást jelölte meg a ráfizeté­ses szocialista nagyüzemek összeomlásáért. Nagy Tamás a közgyűlésen az előadói beszédében megfe­ledkezett arról, hogy hazánk­ban 1956 után a rossz emlékű, erőszakos, népboldogító kol­lektivizálás előtt már volt egy magántulajdonon alapuló vi­rágzó kis- és középparaszti mezőgazdaság, szervezett ke­reskedelemmel, fejlett feldol­gozó és kiszolgáló iparral együtt. Mindenki megtalálta a maga boldogulását, számítá­sát, még a vásárló is, volt ol­csó kenyér, tej, hús, cukor és a munkanélküliség is ritka ven­dég volt. Viszont a fentiekhez az kell, hogy a mezőgazdaság ne le­gyen a politika játékszere (mint most), hanem annak a gerince, annak a rugója. Ne kezeljék az ország legszilár­dabb alapját adminisztratív, bürokratikus alapon, hanem a politikusok engedjék át a tel­jes cselekvést, az elméletet a gyakorlat és a kereskedelem együttesen dolgozó szakembe­reinek. Ha ez megvalósul, ak­kor biztosak lehetünk abban, hogy a magyar mezőgazdaság soha nem látott virágzásnak indul. Balogh Gergely, Tiszakécske A kisembereknek nehézkes a hitelfelvétel Múlt év október közepén Kis­kunfélegyházáról autóbusszal szándékoztam Kecskemétre utazni. Az autóbusz a félegy­házi pályaudvarra öt perccel a menetrend szerinti indulás előtt érkezett. A buszvezető leszállt, bezárta az ajtókat és egy hölgy kíséretében elballagott a Cent­rum Áruház irányába, ahonnan tíz perc múlva tért vissza. Az utazásra várók ezalatt kint to­pogtak a hidegben. Öt perc alatt mindenki felszállt, a jegyet is megváltották, így tíz perc ké­séssel elindultunk. Kecskemétre érkezésünk után a helyközi autóbusz-pá­lyaudvar forgalmi irodájában kértem a panaszkönyvet. Ott a szolgálatot teljesítő hölgy hosz- szas, emelt hangú szónoklat után elárulta, hogy a panasz­könyv nincs a forgalmi irodá­ban. Az információs irodában Úgy hozta a sorsom, hogy az el­múlt év őszén Németországban járhattam. Voltam temetőkben, felkerestem a II. világháborúban elesett magyar hősök sírjait is. Kellemes érzés volt, hogy mi­lyen szépek, tiszták, rendbentar- tottak ott a temetők. Sokszor eszembe jutott, hogy ott talán nincsenek vandálok, akik fel- lökdösnék a síremlékeket. De nem láttam összetört telefonfül­kéket és erre a sorsra jutott buszmegállókat sem. Nem be­szélem az ottani nyelvet, de sze­rettem volna elmesélni, hogy mi­lyen „szép” látványban lenne ré­szük, ha Kecskemétre, s azon be­Az én levelem is az áldatlan útvi­szonyokkal foglalkozik, de a címzettem mégsem az, akinek dolga lenne az utak tisztítása. Most a használóihoz, azok közül is a Kunság Volánhoz szólnék. Dolgozik náluk egy számolgató ember, aki kiszámolta, hogy nem éri meg este tíz órakor buszt indítani Méntelekre, mert kevés az utas. Vajon hol van most ez az ember, aki nem tudja kiszá­molni, hogy a Volán buszai mennyivel fogyasztanak több üzemanyagot, egyrészt mert 15- 30 km/h-s sebességgel teszik meg a napi több száz kilométe­rüket, másrészt, mert megnöve­kedett az utaslétszám is, sokan busszal mennek, akik jó útvi­szonyok mellett autóznának. Ez nem kis összeg, mi, autósok - a bátrabbjai - tapasztaljuk a 40- 50%-os többletfogyasztást. A másik jelentős, ám nehezen kalkulálható többletkiadást az jelenti, hogy az enyhüléskor az autók kitapossák az utat, majd lehűléskor kialakulnak a futó­művet, lengéscsillapítókat iszo­van, ahová együtt elindultunk. A hölgy után kijött egy férfi, aki már előzőleg is modortala- nul belekiabált a beszédünkbe, trágár szavakkal illetett, s meg­ígérte, hogy felrúg. Kérdeztem a nevét, de nem volt hajlandó elárulni. A panaszkönyvet csak akkor kaptam meg, amikor igazoltam magam, majd mindent részlete­sen leírtam és vártam a választ. Szerettem volna megtudni a férfi nevét, hogy anyagi veszte­séggel járó büntetést kapjon, okulásul további létéhez. Azonban hiába érdeklődtem többször is a dologról az üzem­igazgató úrnál, csak azt a vá­laszt kaptam, hogy nem adja meg az illető nevét, mert sze­mélyiségi jogai ezt nem teszik lehetővé és a büntetés elbírá­lása sem az én dolgom. Ács István, Kecskemét lül is a Széchenyivárosba láto­gatnának. Itt volna mit „tanulni, látni”, hogyan kell összetörni a golyóálló üvegeket a buszmeg­állókban s a telefonfülkéknél. Az egyik városi buszon hallot­tam, amint „díszmagyar” fiata­lok élvezettel mesélték egymás­nak, hogy miként győzik le a fej­lett technológiát, mert nem is olyan egyszerű dolog a golyó­álló üveget összetörni! Ehhez „iskola” kell. Bosszantott, hogy milyen él­vezettel és felelőtlenül teszik tönkre azokat az értékeket, ami­ért mások alaposan megdolgoz­tak. U. A., Kecskemét nyatosan megterhelő jégbordák. Ilyen úton megtett 100 kilométer megfelel a tisztítotton lefutott 1000-nek. És ez így van, amióta leesett a hó. Arra biztosan nem számíthatott a Volán, hogy majd az takarítja le az utat, akinek kö­telessége. Erre az elmúlt hat év­ben, amióta Ménteleken lakom, még egyszer sem volt példa. Javaslatom szerint a Volán­nak saját költségén le kellene a várost a perifériákkal összekötő utakat takaríttatni, amikor leesik a hó. Ezzel a tisztítási díj több­szöröse térülne vissza üzem­anyag-megtakarításban és a járműállag megóvásában. A közlekedésbiztonságot nem is számítva, meg azt, hogy a Volán nem tenné ki alkalmazottait ilyen megterhelő és veszélyes helyzetnek. Az utas testi épségé­ért mégiscsak a szerencsétlen buszvezető a felelős. Falu György, Méntelek (Szerk. megjegyzése: A közutak valóban gyalázatosak, de szerin­tünk a folyamatosan lassú hala­dással kevesebb benzin fogy.) Az ünnepek előtt férjemmel kölcsönt szerettünk volna fel­venni - 500 000 Ft-ot - lakás- vásárlás céljára az Orgoványi Takarékszövetkezetnél. Tájé­koztattak, hogy mindkét rész­ről munkáltatói igazolás és két kezes kell. Szülőknél lakunk, az összeg kétszeresénél na­gyobb értékű ingatlanra kell rá­terhelni a kért összeget, ezért tulajdoni lap is szükséges. Édesanyám megengedte, hogy a testvérével közös néven lévő ingatlanra terheljük a pénzt. Ezért erről az ingatlanról kér­tünk tulajdoni lapot és kellett az írásbeli beleegyezésük is. Kezeseket nehezen találtunk, mert ismerőseink vagy vállal­kozók, vagy munkanélküliek. Mire a kezespapírok készen lettek, addigra a tulajdoni lap A problémázó vevő és a kazán Tavaly december 15-én meg­rendeltem egy széntüzelésű ka­zánt egy nagykőrösi bt.-nél. A megrendelés szóban, egy fü­zetbe való feljegyzéssel történt. Kértem, értesítsenek, ha elké­szül a kazán, mivel nem helyi lakos vagyok. A válaszuk az volt, ne vicceljek, nincs idejük arra, hogy nekem írogassanak. Már ez is meglepett, de ezután jött a java. December 18-ai érdeklődé­semre közölték, a kazán festés alatt. 20-án személyesen meg­néztem, de a középső ajtó zárját nem tartottam megfelelőnek, kértem, javítsák ki. Az alkalma­zott figyelmeztetett: el fogják adni, ha nem igyekszem. A ja­nuár 10-i érdeklődésemre pedig közölték, a kazánt eladták, má­sikat nem csinálnak részemre, mert sokat problémáztam. Nem tudtam, hogy arra a nyúl viszi a puskát! Figyelmükbe ajánlom a Kereskedelmi és Iparkamara etikai kódexét, ezen belül a Tisztességtelen magatar­tás formái című fejezetet. Név és cím a szerkesztőségben Vasárnap is zárva a könyvtárajtó Az új megyei könyvtárral kap­csolatos véleményem az, hogy nagyon szép az egész, kellemes ott tölteni az időt. Csak az a problémám, hogy vasárnap és hétfőn zárva van. Szerintem minden nap nyitva lehetne, mondjuk reggel nyolctól este hét óráig. A vasárnap az egy olyan nap, amikor mindenki el tudna menni, de sajnos zárt ajtók fo­gadják. Rengeteg diák és fel­nőtt keresné fel az intézményt. Talán érdemes lenne megvál­toztatni a nyitva tartást. Horváth Tivadar, Kecskemét és a munkáltatói igazolás le­járt, mert egy hónapnál ré­gebbi nem lehet. Ezeket újra csináltattuk és az összes papírt bevittük. Közölték, hogy most már egy előszerződés is szük­séges, hogy biztos lakásvásár­lásra fordítjuk az összeget. Pár nap alatt ez is elkészült. A szerződésben szerepelt, hogy az aláíráskor a tulajdonosok­nak átadtunk 500 000 Ft-ot. Bevittük a szerződést, meg­nyugtattak bennünket, hogy elbírálják és egy hét múlva ta­lán már a pénzt is megkapjuk. Szép is lett volna. De jött a te­lefon: vigyünk az eladóktól egy átvételi elismervényt, hogy biztos megkapták az öt­százezer Ft-ot és most már igazoljuk a többi pénz meglé­tét. A férjem ekkor berohant a Mindez magánügy, de okulás­ként leírom a velem és töltött káposztámmal .megesetteket. Hét végén két nagy lábas töl­tött káposztát főztem azzal, hogy majd „rájárunk” a hét többi napján. Ánnak rendje- módja szerint a két lábast le­fedve kitettem lakásunk egyik szobájának széles párkányára a hidegre. Körülbelül az első emelet magasságának felel meg lakásunk szintje, alattunk a pin­cék és a garázsok vannak. Hétfő reggel, munkába indu­pénzintézetbe és megkérdezte: miért nem közölték az elején, hogy ilyen papírok is kelle­nek, s miért vannak egyáltalán ott és esetleg nem kell-e a lábméretünk? Ekkor már a fiókvezető is ott volt. Amikor a férjem el­mondta, hogy az újsághoz fordulunk, akkor már kedve­sen invitálták, beszéljék meg a dolgot. Tudom, nehézkes a hitelfel­vétel. Az bosszant, hogy na­ponta hallhatunk milliók fede­zet nélküli felvételéről, milliós csalásokról. Azt hiszem, az egyszerű, becsületes kisembe­reknek a ’97-es év sem hoz nagy változást a lakásgondjuk megoldásában. Név és cím a szerkesztőségben lás előtt megnéztem: ott árvál­kodott még a két lábasom a he­lyén. Eljött az este, de a lábas­nak csak hűlt helyét találtam... Hogy mit éreztem, azt tapasz­talta öttagú családom is. Kedves hívatlan látogatóim! Utólag kívánom egészsé­gükre a vacsoránk! De kérem, legalább a lábasaimat tegyék vissza. És mi ebből az okulás? Van bőven, de azt mindenki döntse el saját maga. Egy kecskeméti, Füzes utcai lakos Legyőzött golyóálló üvegek Esztendeje várt pénz a nyugdíjfolyósítótól Múlt év január 15-én élettár­sam elhunyt. Arra a hónapra a rokkantsági nyugdíjat és az akkor ötéves kislányunk ré­szére a családi pótlékot ne­kem nem fizették ki. A Nyug­díjfolyósító Igazgatósághoz írt levelemre azt a választ kaptam, ha meglesz az örökö­södési eljárás határozata, ak­kor megküldik a nekünk járó összeget. Elküldtem a határo­zatot, kb. másfél hónap múlva a különböző igazolásokat. Az újabb levelezéskor - novem­bert írtunk - közölték, hogy a nyugdíj még nem érkezett vissza az igazgatósághoz. Ek­kor a lakiteleki postahivatal vezetőjéhez fordultam, aki ki­adta az igazolást, mely szerint 1996. január 22-én visszautal­ták a pénzt a nyugdíjfolyósí­tóhoz. Ekkor írtam az igazga­tóság jogi osztályvezetőjének. Ő november 25-i levelében elismerte, hogy a pénz régen visszaérkezett, s ígéretet tett az összeg azonnali kiutalá­sára. Erre a mai napig nem került sor. Pontosan egy éve húzódik az ügy. Megteheti egy hatóság, hogy az árván maradt gyerek­nek nem adják meg azt, ami jogosan megilleti? Bíróné K. Ilona, Kecskemét A Volán is lehetne hóhányó Lába kelt a töltött káposztának Akit naponta várunk Wiesz Pál két évtizede postás Bócsán, ahol most a külterületet járja a múlt héten bemutatott, s nyug­díjba készülő Szőke Tóth Józseffel. Naponta 50-60 kilométert tesznek meg. Szeretik, s jól ismerik már az e vidéken élőket. Olvasószolgálat Új játékosok „Nem tudok dicsekedni azzal, hogy régi előfizetője vagyok a lapnak, bár eddig rendszeresen megvettem. Decemberben fizet­tem elő, és most úgy gondol­tam, kipróbálom a szerencsé­met a Szerencsekártya-játék- ban. Hány szelvényt küldhetek be?” - kérdezi egy lajosmizsei levélíró. A Szerencsekártya-játék téli fordulóján is korlátlan számú, kitöltött cédula beküldésével lehet pályázni. így növelhető a nyerési esély. Várjuk a nyere­ményszelvényeit január 29-éig, és kívánjuk, hogy sokáig marad­jon előfizetőnk! Jánoshalmáról, Kiskőrösről és Kunszentmiklósról is a Sze- rencsekártya-játékról érdeklőd­tek előfizetőink: beküldhetik-e egyszerre az összegyűjtött szel­vényeket, vagy a megjelenés után egyenként kell postázni? A cédulákat egyesével, vagy egy­szerre is be lehet küldeni, ez nem befolyásolja a sorsolást, hi­szen a húzás előtt összekever­jük. Sok szerencsét kívánunk! Kézbesítőink elismerése Egy héttel ezelőtt írtunk arról, hogy a csúszós utak miatt meg­szaporodtak azok a levelek, me­lyek írói a Petőfi Népe kézbesí­tőinek munkáját köszönik. Az­óta Hercegszántótól Tiszakécs- kéig sok településről kaptunk hasonló tartalmú levelet. Bár kézbesítő kollégáink ezt vállal­ták, és nem jelent akadályt szá­mukra sem a hó, sem a jég, jól­esik nekik ez a figyelmesség, a munkájuk elismerése. A levele­ket a terjesztési ügynökségek­nek, illetve az érintetteknek, a kézbesítőinknek továbbítottuk, akik nevében is megköszönjük a sok jókívánságot. Próbálta már telefonon? Időközönként megjelenik a Pe­tőfi Népében a megrendőlap, amelyet kitöltve és a feltüntetett címre eljuttatva, bárki megren­delheti az újságot. Nem szüksé­ges azonban a megrendelőlapot keresni, ha valaki elő szeretne fizetni, mert azt jelezheti leve­lezőlapon, levélben, terjesztési ügynökségeinken vagy olvasó- szolgálatunknál. Telefonon is fogadjuk a jelentkezést, ele­gendő a 76/480-756-os vagy a 76/481-391-es számon a leendő előfizető nevét és címét bedik­tálni. A többi a mi dolgunk! Olvasószolgálatunk a fenti számokon váija a lappal kapcso­latos kérdéseket, és észrevétele­ket. Címünk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Thumbnails
Contents