Petőfi Népe, 1997. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-16 / 13. szám

Píníér József: Tudtam, ha megtorpanok, az egyenlő a véggel. És repültem, és repülök. Kecelen a mérce: Paks Márk és Csilla beugrott a nagypapához A z új esztendő első hetének vége. Szombat délelőtt. Kinn zápo­rozik a hó. Lassan minden újra egyenle­tesen fehér lesz. Ide- benn, a gyárban néha hangok hallatszanak. Nincs műszak, de vannak, akiknek ma is akad dolguk. Pintér József prémgalléros pilótadzsekiben ér­- A nagypapa boldog. A gyártu­lajdonosnak milyen a hangulata az új év elején? - kérdezem a ke­celi vállalkozót.- Tényleg nagyon boldog nagyszülők vagyunk a felesé­gemmel. Csak egy Pintér család létezik Csaba házasságkötése óta is. Együtt vagyunk a munká­kezik vissza valame­lyik üzemből az irodá­jába. Äz íróasztala te­lis-tele van dossziék­kal, iratokkal, leve­lekkel. A falon dús párnán vörös hajú nő alszik, kibomió keb­lei fedetlenek - egy festményen. Álló fo­gasról dobtáras gép­pisztoly csüng le - másik jeleként a hír­neves gyáros hobbi­ban és a szabadidőnkben is a fia- mékkal. De a gyártulajdonosnak sincs oka panaszra. Jó évet zárt a Pintér Művek. Az árbevételünk egymilliárd fölött volt 1996-ban.- Milyen céljai voltak a múlt év­ben?- Fel akartam jönni olyan szintre, hogy fővállalkozó lehes­jának. Egyszer csak mint két óriás hópihe, Márk és Csilla vihar­zik be. Pintér József unokái. A papa kivesz az üvegszekrényből egy öblös serleget. Tele van csokival, nyalókával. Egyet- egyet választanak a gyerekek. Aztán pu­szi, ölelés a papának ésmennektovábbap- jukkal, Csabával. sek nagyberuházásoknál. Sike­rült, most már önállóan is indul­hatok tendereken. Ezt komoly eredményként könyvelem el. A Pintér Művek másik nagy sikere az, hogy letéve a szükséges „vizsgát”, ezentúl mi magunk tervezhetjük meg azokat a ter­mékeket, amelyeket atomerő­művekhez gyártunk. Korábban a tervdokumentációt máshol készí­tették el. No és az ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszert is megteremtettük a cégnél. A megrendelők, főleg a nyugatiak szemében ez a garancia arra, hogy minden igényüket kielégít­jük.- Hová dolgoznak?- A Paksi Atomerőmű átme­neti fűtőelem-tárolójának beru­házásánál kaptunk komoly fel­adatot. Mi készítjük és szereljük be a helyszínen azokat a csöve­ket, amelyekbe a kiégett nukleá­ris fűtőelemeket helyezik, páré­ves tárolásra. Aztán viszik őket a végleges temetőbe. Ez a mun­kánk tavaly egész évben futott. És az év végén a partner francia cég megnyerte az atomerőmű négy blokkjának a rekonstrukció­jára kiírt tendert is. Ez azt jelenti, hogy 2000-ig újabb feladatunk van, a hűtőrendszer felújításá­nál.- A bankárokkal milyen a kapcsolata mostanában?- Egészen tűrhető. Van hitel- tartozásom, de tavaly egy jelen­tős csarnokberuházás is történt a műveknél. A régi bakit még egyszer nem követem el. A hite­lekkel csínján kell bánni, jól meg­jegyeztem. Egyébként az 1993- as óv volt a legnehezebb eddig az életemben. Pintér József ebben az évben szenvedett autóbalesetet. Haj­szálon múlott az élete. Fiatalab­bik fia, Zsolt nem volt ilyen sze­rencsés. Elment... És ebben az Pintér József helyettesével, Pongrácz Jánossal a gyár főépülete előtt. A két férfi óvodás korától jó barát, innen a tulajdonos bizalma. A nagypapa és a gyáros évben indítottak támadást ellene a hitelezői. Elárverezték az egyik repülőgépét, egyebeket.- A járása, úgy látom, már tö­kéletes.- Hála a jó Istennek, rendbe jött a bal lábam is. Az orvosaim fölkészítettek rá: lehet, hogy éle­tem végéig a rokkantkocsihoz leszek kötve. Hat hónapig úgy teltek a napjaim, hogy reggel jött értem a kisbusz. Betettek rok­kantkocsistól és behoztak a gyárba. A kiskocsiban ülve dol­goztam végig a műszakokat. Azt mondták, lehet, hogy sosem fo­gok lábra állni. Én meg azt mondtam: járni fogok! Kis dobozt vesz elő Pintér Jó­zsef az íróasztalából. Kicsi és hosszúkás, ami benne van. Ezt építette be a bal combjába egy amerikai professzor. Fantomfáj­dalom kínozta a lábát, azt kellett kicseleznie ennek a rádióhullá­mokat az agyához továbbító herkentyűnek.- Egy hónapig tűrte csak meg a szervezetem a beépített adó­vevőt - meséli Pintér úr. - Akkor ki kellett venni. De szerencsére a célt elértük vele. Megmozdul­tak előbb a lábujjaim, aztán az izmok is élni kezdtek a lábam­ban. De a gyógyuláshoz sok-sok tornára volt szükségem. Örökre hálás leszek Flaiszné Áginak, innen Kecelről, aki vállalta, hogy a kecskeméti Honvédkórházban és Budapesten megtanulja azt a speciális masszírozást, amelyre szükségem volt. Két éven át napi egy órát masszírozott. Ez kellett a győzelemhez. Különben csak sokkal később jöttem rá, mi is történt velem a baleset éjszakáján. Szibériából érkeztem haza, Ferihegyre repü­lővel. Ott beültem a hatszázas Mercedesbe és elindultam Ke- celre. Egyszer csak megszólalt a kocsiban a rádiótelefon. Fölvet­tem és beszélni kezdtem. Az an­tenna belül volt, a számítógép mellett, amely a kocsit vezérli. A telefon működése megzavarta a komputert és teljesen felgyorsult az autó. Négy napig feküdtem eszméletlenül a kórházban... Egyébként, hogy a rádiótelefon okozta a bajt, arra csak sokkal később jöttem rá. Amikor mindez megismétlődött, de szerencsére úrrá lettem a kocsin. Ki kellett tenni az antennát kívülre. így nincs baj.- Korábban egyszer már ve­szélyben forgott az élete. A kényszerleszállásra gondolok.- Sajnos Ausztria fölött re­pülve kifogyott a helikopterből a kerozin. Megúsztuk, csak a gép tört össze. Gondoltam rá, hogy nem ülök bele többé. De tud­tam, ha megtorpanok, az egyenlő számomra a véggel. És újra repültem és repülök. Évi 400-600 órát, de csak bel­földön. Ötven perc alatt bár­hová eljutok az országban. Az idő pénz, néha nagyon sok pénz! Külföldre Malév-géppel megyek. Megtanultam tisztelni a repülést, s hogy mit jelent a maximális biztonság követel­ménye. Megfizettem a tanuló­pénzt, de én voltam az egyet­len vállalkozó akkoriban, aki ilyen röpdösésre vállalkozott. Bevallom, szeretek első lenni. Szeretek olyat csinálni, amit más még nem csinált. De miért kellene nekem huszadiknak lennem? Szeretek első lenni- Mi Pintér József életfilozófi­ája?- Szeretek első lenni. Persze ez kockázatokkal jár, de én ezt vállalom. Vallom, hogy sohasem szabad föladni. Ezért állok újra két lábbal a földön. Tudom, hogy ez szerénytelenül hangzik, de nagyon szeretek adni a váro­somnak, Kecelnek, a munkatár­saimnak, rászoruló embereknek. Az idén a művek gazdasági hely­zete megengedi, hogy visszasze­rezzem, amit kilencvenháromban elvesztettem. Veszek egy buszt a munkatársaimnak, amivel újra járhatnak kirándulni. És vásárol a Pintér Művek egy üdülőt is, hogy legyen hol pihenni az embereim­nek. Úgy szoktam én ezt mon­dani, hogy három szelet húst meg bírok enni, de a negyedik már rám romlana. Ezért inkább oda­adom másnak. A mecénás új évi terve A Pintér Műveknél január el­sejével nettó(!) 15 százalékkal emelkedtek az órabérek. Amit mindenki megkapott. Egyébként jelenleg 110 alkalmazottja van a cégnek és rajtuk kívül 400 be­dolgozót foglalkoztatnak. Tavaly a paksi munkák mellett a hadi­iparba is bemerészkedett a ke­celi vállalkozó. Lokátorokat gyár­tottak külföldi megrendelésre. Jelentős feladat volt a rádiótele­fon-tornyok készítése és hely­színi szerelése is.- Az üj évben milyen terveket forgat a fejében?- Legfontosabb számomra az atomerőművi berendezések ké­szítése. Említettem, hogy két­ezerig részt veszünk Pakson a rekonstrukció folyamatában. A külföldi partnerrel együttmű­ködve van esélyünk exportmeg­rendelésre is az idén. Különben ebben az évben nem sokat módosul a gyártott termékek köre és a megrendelőké sem. Viszont a tavalyi árbevételnek a háromszorosát is elérhetjük, ha minden úgy alakul, ahogy ki­gondoltam. Úgy tűnik, Kecelen a mérce: Paks. Az atomtechnika minden tekintetben teljességet kíván az őt kezelő emberektől. Minőség, precizitás, biztonság - százszor is. Pintér József ezeknek a ve­zérlő elveknek az elfogadására, betartására készteti az embe­reit. Ebben segít majd a mág­neskártyás beléptető rendszer, ilyet alkalmaznak a Paksi Atomerőműben is. Mindenki mellén ott lesz rövidesen egy kártyácska, benne adóvevővel. Ezáltal a számítógép mindenki útját követni tudja a cég terüle­tén. S mindenki csak oda léphet be, ahová jogosult bemenni. Raktárba, tervezőirodába pél­dául csak az illetékes szemé­lyek kapnak zöldutat. Pintér úrnak - aki Kecel díszpolgára - van idénre egy grandiózus mecénási terve is. Hadtörténeti múzeumot hoz létre szülővárosában. Hogy le­gyen Kecelnek egy újabb neve­zetessége, vonzereje. A budai Várból - ahol a meglévő egyet­len ilyen itthoni múzeum talál­ható - rövidesen elindulnak ide az első szállítmányok. A ma­gyar és a világtörténelemben használt mindennemű fegyve­rek. A gyáros a mindenkori fej­lett technikát látja bennük, nem az öldöklés eszközeit. A múze­umalapításban számít az ön- kormányzat együttműködésére.- A határon túlra hová vezet az útja az új évben legelőször?- Brazíliába megyek el a Göncz Árpád elnök urat elkísérő vállalkozótársakkal, a jövő hó­napban - mondja Pintér József. Egyébiránt még számos terve van az új esztendőre. Megvaló­sításuknak immár teljes egész­ségnek örvendve láthat neki. Az atomerőműben helyükre szerelik a Kecelen készült fűtőelem-tároló csöveket.

Next

/
Thumbnails
Contents