Petőfi Népe, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

1996. december 24., kedd 11. oldal BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT! Nyolc éve várják ezt az ünnepet Andrea - kezében a kapott játékok egy részét szorongatva - osztálytársaival és a tanító néni­vel együtt énekelte a karácsonyi dalt. a szerző felvétele Az ünnep közeledtén kaskan- tyúi otthonában meglátogat­tuk Filus Andreát, a Boston­ban szívműtött kislányt. A legutóbbi találkozásunk óta mintha kicserélték volna. Vi­dáman, kissé izgatottan foga­dott. Persze tudtam, ez nem nekem szól, meg hamar eluj- ságolta örömét is.- Jönnek az osztálytársaim meglátogatni. Addig rajzolok, jó, anyu? - kérdezte és szaladt a ceruzákért.- Hihetetlen, mennyire fel­épült - mondta örömmel az édesanyja. - Elégedettek vele Szegeden is. Ott dr. Katona Márta tartja a kapcsolatot az amerikai professzorral. Még nagyon nem lehet terhelni a lánykát, de tegnap már elmen­tünk a fodrászhoz hajat mo­satni. A testét nem érheti na­gyon meleg víz, s a hosszú fri­zuráját - ami apja kedvéért van - nehéz rendben tartani.- Mit terveznek az ünnepre?- Hasonló lesz, mint a többi, de sokkal boldogabb. S hogy így lehet, nagyon-nagyon kö­szönjük mindenkinek, aki bár­mivel is segített nekünk. Ami­óta Andrea megszületett, tud­tuk, vár ránk ez a nagy dolog. Soha nem ment ki a gondola­tunkból. És most sikerült. Bol­dogok vagyunk, amellett, hogy aggódva figyeljük a lánykát - mondta az édesanya, s könnybe lábadt a szeme.- Andika, te mit szeretnél kapni az angyalkától?- Olyan babát, ami csinál va­lamit. Mondjuk, mozog a keze, vagy lába. Meg olyan kantáros farmerruhát, mint az Erikának, a testvéremnek van. Nem bő­vet, hanem így egyenesen, s térdig érőt - mutatta végig a formát, mint egy igazi nő.- Várod, hogy iskolába me­hess?- Ott azért jó, mert lehet ta­nulni, amikor meg szünet van, akkor gumizni. Meg ott vannak az igazi barátaim, a Vivien, Évi, a negyedikes Szeg Regina. És még az ovisokat is szeretem - s kiszaladt az előszobába. Néhány perc múlva megér­kezett a vidám kis társaság, a kilencfős első osztály- Kíván­csian, kicsit meghatódottan, de örömmel fogták körbe régen lá­tott társukat. Mindegyik valami meglepetést szorongatott a ke­zében, s kezdték műsorukat:- Fenyőfácskát hoztunk nék- tek, Állt az erdő közepén, On­nan jött el tiközétek, Szeretetről susog néktek Nagykarácsony ünnepén - szavalta Seres Gyu­rika, majd átadta a maguk ké­szítette sógyurma kisfenyőt. - A karácsony meleg fénye, Me­lengető csendessége, Minden rosszat messze űz - következett Szujer Klaudia, majd Mezei Márti, Bányai Vivien, Fenyős Ferenc, Míg Dávid, Kutyifa Ilona, Trecskó Éva és Kutyifa Mária. S pakolták Andrea elé a kedves kis ajándékokat. Nagy volt az öröm. A ráadás sem ma­radt el. Olyan vidám karácsonyi dalt énekeltek, amit Andrea is tudott. Valóban ünnepi, meg­ható, szívet-lelket melengető percek voltak ezek. A műsor után pedig egészsé­ges gyerekzsivaly töltötte meg Filusék házát. Mindegyik kis nebuló újságolt, kérdezett. Vá­laszt főleg arra vártak: Mikor jössz suliba, Andika? Február­ban már talán együtt ülhetnek az osztály padjaiban. Megtudtuk, hogy Andreának rövidesen újabb látogatói lesz­nek. Dr. Balogh László, a me­gyei közgyűlés elnöke Edward G. Murdock ezredessel - akik a család bostoni utazásához szükséges vízum megszerzői voltak - készül a kislányhoz.- Ebben az egész ügyben a megannyi ember segíteni- és tenniakarása a csodálatos - mondta dr. Balogh László. És persze csodálatos, kegyes a sors is, hogy a mindössze nyolc­éves, törékeny kislány meny­nyire erős, szeretetteljes. Áldott és boldog karácsonyt mindazoknak, akik e szívműtét során emberségből jelesre vizs­gáztak. P. S. Endreiék halasi pulykát esznek karácsonykor Sokan, ha tehetik, az utolsó napokra hagyják a karácsonyi bevásárlást. így van ezzel End­rei Judit, a népszerű televíziós műsorvezető is, aki mint mondja, mindig mindennel el van késve, ami a karácsonyt és az ajándékvásárlást illeti. Az idén azonban sikerült időben megvásárolnia a karácsonyi ajándékokat és feladni az üd­vözlőlapokat. A karácsonyi menü alapjait, a pulykamellet és a csirkét Kiskunhalason vá­sárolta meg, ahol négy napon át ő volt a Halasi Expo házi­asszonya.- Kicsi gyerekkorom óta ez a legkedvesebb ünnepem. Mi falun éltünk, ott voltam kis­gyerek és édesapám volt a ce­remóniamester. Érdekes, hogy nem a nagy ajándékok, hanem inkább a karácsony hangulata jut ilyenkor az eszembe. Ak­kor ritkaságszámba ment a szaloncukor, a narancs. Ilyen­kor inkább az a fontos, hogy együtt legyen a család. Mióta felnőtt vagyok, a szomorúság érzése is hozzájárul a kará­csonyhoz, hiszen már jó ideje nincsenek köztünk a szüleim. Úgyhogy ilyenkor természete­sen rájuk is gondolunk, mert nagyon hiányoznak. A kará­csony sokféle érzelmet előcsal az emberből. Van két kicsi gyermekem. Nekik sok min­dent kitaláltam, ezekkel sze­retnék nekik örömet szerezni - mesélte Endrei Judit.- Milyen ajándékokat sze­retne a karácsonyfa alá?- Számomra nincs annál nagyobb öröm, mint amikor karácsony este ég a gyertya, szól a karácsonyi zene és a gyerekeim bontogatják az ajándékokat és örülnek neki. Pozsgai Ákos Endrei Judit Karácsony a börtönben Az egyhazak, a karitatív szer­vezetek képviselői a pénteki előzetes karácsonyi ünnepen adták át ajándékaikat a kecs­keméti börtönben fogva tar­tott elítélteknek és az előzetes letartóztatásban lévőknek - tájékoztatta lapunkat Tüske János ezredes, a börtön pa­rancsnoka. Ezt követően az intézet zárt részében az érdi Benta népze­nei együttes lépett fel, a félig nyitott rész lakói pedig a Ka­tona József Színház művésze­inek műsorát tekinthették meg. A büntetés-végrehajtási intézet központi támogatással 64 ezer forint értékben kép­zett segélykeretet, amelyből elsősorban azok részesültek, akik a börtön falain kívülről semmilyen karácsonyi aján­dékra nem számíthatnak. Az érintettek átlagosan kétezer forintot kaptak, amelyből teg­nap a börtönben lévő boltban vásárolhattak maguknak vagy családtagjaiknak valamilyen apró ajándékot. Jó magaviseletüknek kö­szönhetően a kecskeméti bör­tönből negyvenegy elítélt töltheti családja körében az ünnepeket.- galambos ­A Szentírással vitatkoznak Ki mit tart Jézusról? A világ mintegy kétmilliárd ke­resztény vallású polgára veszi kézbe időről időre az Újszövet­séget, és olvassa - immár 2123 nyelven - a bibliai történeteket. A júdai sivatagból érkező Megváltó az időszámításunk utáni 20. és 30. év körül hir­dette tanait a palesztin tájakon: prédikált Isten országáról, míg­nem Jeruzsálemben beteljese­dett végzete. Elárulták, elítélték és kivégezték, de feltámadt - áll a Szentírásban. Jézus rejtélyes alakja azon­ban nemcsak a hívőket foglal­koztatja, hanem a világ vallás­kutatóit is. Egyre-másra jelen­nek meg a Bibliára, régészeti leletekre és más valós vagy állí­tólagos bizonyítékokra hivat­kozó könyvek, amelyek más­más képet rajzolnak a Názáreti- ről. Egyszer csodadoktornak, máskor szentnek vagy lázadó­nak ábrázolják, mint például a chicagói John Dominic Cros- san, aki öt éve megjelent köny­vében egyenesen parasztforra- dalmámak láttatja. Olyan meghökkentő fejtege­tések is napvilágot látnak, hogy voltaképpen meg sem halt a ke­reszten, hiszen hívei levették és elmenekítették. Eszerint meg is nősült, Mária Magdalénával há­rom gyereket nemzett, s titkos egyházszervező tevékenységé­vel nagyban hozzájárult a ke­reszténység térhódításához a Római Birodalomban. Az Oxfórdban élő Vermes Géza világszerte feltűnést keltő könyvében, A zsidó Jézusban az Újtestamentum központi alakját a Talmudból, a zsidó hagyományokat összegző gyűj­teményből eredezteti. A berlini Hermann Detering Pál apostol­ról írt nemrég magvas tanul­mányt, amelyben kimutatja, hogy a Jézus-képet oly nagy mértékben meghatározó szent férfiú nem élhetett a második századnál korábban. Való igaz: a Biblia fennmaradt hét leg­ősibb másolata közül egy sem származik a II. századnál ko­rábbi időszakból. A padebomi Carsten Peter viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi idők nagy felismerései nem egyebek korábbi felfedezések megismétlésénél. Ki volt Jézus? - kérdezi csaknem kétezer éve a hívő ke­resztény és az elfogulatlan tör­ténész. Evangéliumok, levelek, apostoli történetek és látomá­sok szólnak a szenvedő, megfe­szített Krisztusról, akit a ke­resztények imába foglalnak. Kevesebb a zarándok A palesztin fennhatóság első évében 11 százalékkal vissza­esett Betlehem idegenforgalma. - jelentette hétfőn az AP. Pa­lesztin illetékesek Izraelt hibáz­tatják a látogatók számának csökkenéséért. A zarándokok nem kockáztatnak, nem szere­tik a kalandokat - mondta Geo­rge Samur, a Palesztin Hatóság idegenforgalmi koordinátora. A tavalyi 1,010 millióval szem­ben idén csak 897 ezer turista látogatott a bibliai városba. Iz­rael tavaly karácsony előtt adta át Betlehem fennhatóságát. Művész, aki a híveket elvezette Fatimába Ballószög katolikus templomának oltárképét az elmúlt vasár­napon ünnepi, hálaadó szentmisén szentelte fel Marosi Izidor nyugalmazott váci megyéspüspök. A nagyméretű alkotás a községben élő Ambrus Lajos festőművészt dicséri.- Majd esztendeje, hogy a stációt befejezte. Szívesen visz vászonra egyházi témákat?- Négy éve Izraelben láthat­tam az eredeti helyszínt, Jézus keresztútját. Nagy hatással volt rám. Aztán ’93 tavaszán elkez­dődött a faluban a templomépí­tésre történő gyűjtés. Akkor döntöttem. Mi lehetne legszebb ajándékom, mint a stáció meg­festése? Egyházi méltóságok rendszeresen nézték a munkám. Eljött Marosi Izidor is, Szlanka József hetényegyházi esperes, dr. Ruda Győző, Pálos Frigyes prépos, s persze a helyi plébá­nos, Váci József. Meg időnként mások is, Amikor az első kép elkészült, döntöttek. így történt. Sok irodalmi anyagot forgat­tam. Nagy segítséget kaptam a váci püspökatyától. A művészi megformálásba soha nem szól­tak bele.- Már ekkor mondogatták a hívek, jó lenne egy oltárkép, s ha azt is ön festené.- Valóban megkérdezték, hogy ismerem-e a falfestésze­tet, s vállalnám-e a monumentá­lis alkotást, hiszen úgy negyven négyzetméterről van szó. Igent mondtam. Jets György festő­művész volt a mesterem, meg­tanultam tőle a secco technikát. Meg szeretem a kihívásokat. Igaz, nem jártam Fatimában, nem voltak róla személyes él­ményeim, de alaposan tanul­mányoztam a kapott egyháztör­téneti anyagokat. A kunszent- miklósi plébános, érseki taná­csos, Csorba József háromórás videofelvételt is adott. Amikor éjszaka álmomban már színben láttam az oltárképet, akkor csi­náltam több változatot. A sok­ból született az, ami a falra ke­rült. Dr. Dankó Lászlótól, Ka­locsa-Kecskemét érsekétől megkaptam a megbízást. Szá­momra ez fordulópontot jelen­tett. Hosszabb időt töltöttem egyházi munkával, templomon belüli festészettel. Ilyen nagy felületen ez az első alkotásom, de remélem, nem az utolsó. Fe­lejthetetlen élmények értek. Az a csönd. A templomban az em­ber körül megszűnik a világ. Bemegy hittel, tisztelettel és szeretettel, amit ottlétekor visz- szakap. Az az ablakon átszű­rődő fény! Eszembe jutottak a gyerekkori élményeim. De bár­hol járok, elsőként a templo­mokba megyek.-Az oltárkép születését vé­gignézhette bárki.- Már akkor ért a nagy öröm, amikor az egyik misén a rajzot a hívők kézről kézre adták. Látni lehetett a szemükben, mire gondoltak. Megélhetik, hogy nemcsak saját templo­muk, hanem oltáruk is lesz. Itt az első téglától kezdve minden az ittélőké. Méltán lehetnek büszkék a sajátjukra. Elismerés sokaknak, de főként Jávorka Dezsőnek, aki az építkezést vé­gig segítette. A belső asztalos munkákat Tánczos Ferenc ké­szítette. Én úgy festettem, hogy naponta láthassák az emberek, miként születik az újabb kin­csük. Hetente kétszer mentem a friss, jó száraz túróért, hogy az úgynevezett kazein anyag va­lóban olyan legyen. Persze na­gyon jó vakolatra lehet szépen dolgozni. És ha megvan a szín­anyag, már „csak” csinálni kell, napi 8-10 órát. Úgy érzem, ele­get tettem a kihívásnak. A hí­vők bevallották, ott érzik ma­gukat a fatimai történések kö­zött. Számomra ez elég. Ambrus Lajos bemutatta művészi kalandozását. Érzel­meit, lelkivilágát hűen tükrözik alkotásai. Szívesen használ többféle anyagot. Vallja, min­dennek és mindenkinek meg­van a maga szépsége. Ennek megismerését a közelmúltban elhunyt mesterének köszönheti. De az ecsetet, a palettát négy­éves korában édesapja adta a Ambrus Lajos otthonában. kezébe. A műterem, az olaj, a festék illata azóta is mámorítja, munkájához szinte szárnyakat ad. Fő törekvése, hogy amit ő eddig kapott, azt adja is át a kö­vetkező nemzedéknek. Kép­zőművész kört, alkotótábort vezet. Ambrus Lajos tanítvá­nyai is sikeresek. Pulai Sára

Next

/
Thumbnails
Contents