Petőfi Népe, 1996. szeptember (51. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-04 / 206. szám
1996. szeptember 4., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 7. oldal A veszélyes üzem helyett inkább játszóteret! „Egy élet munkája vész semmibe?” című cikkük olvasása kapcsán ragadtam tollat. Én is - családommal együtt - tiltakozom az üzem ellen. Kecskeméten, a Bajnok u. 60. szám alatt lakunk. Nyolcán egy háztartásban, az építési területtel szemben. Szeretném emlékeztetni a szerkesztőséget a baromfifeldolgozó húslisztüze- mére, mennyi panasszal járt. A város szennyvízhálózatán keresztül bűzölgött, a fák lombjai elsárgultak, a Hunyadiváros lakói ájuldoztak. Én is dolgoztam az üzemben. Csak én tudom, mit éltem át. Az aranylánc, gyűrű vörösfekete lett a felszabaduló kénhidrogéntől. Elődöm, akinek a helyére kerültem, az utcán esett össze vegyi mérgezéstől. Egy évi ottdolgozás után a vegyi mérgezés okozta betegség miatt munkahelyet kellett változtatnom. Ez egy egészség-, illetve környezeti probléma. Az út laza talajáról nem is beszélve, állandó földrengés van a Bajnok utcai lakásokban, magas a talajvíz. A vízóraakna száraz időben is félig, esős időben pedig tele van vízzel. Kérdezem: a veszélyes hulladékot szállító kocsik itt fognak járni? És az ütm inőség! Kértünk már sebességet és súlyt korlátozó táblát - eredménytelenül. A lejtőn lefelé ugyanis jönnek ám a kamionok 100-120 km/óra sebességgel. Ráadásul ebben a városrészben játszótér sincs. A gyerekek hova járjanak játszani? Ez a tér inkább erre felelne meg, mintsem egy veszélyes üzem felépítésére. A Szeleifalu lakói így is hátrányos helyzetben vannak - a környezetszennyezés nélkül is. Szóró Imréné Jó az öreg a háznál Nem tartunk igényt a diszkóra Nagyközségünk tartalmas, gondosan megszervezett rendezvénysorozattal ünnepelt a mil- lecentenáriumi napok alkalmával. Tiszaalpámak illett is kitennie magáért, hiszen e helység jelentős szerepet töltött be a honfoglalás időszakában. Az előkészületek során önzetlenül és sokan segítettek; többek között a Nyugdíjas Baráti Kör is. Pályázatot adtunk be történelmi múltunkkal kapcsolatban. Segítettünk a lakosság antropológiai felmérésének megszervezésében, lebonyolításában. Vállaltunk teremőrzést, díszítést, asztalterítést, krumpli- hámozást. Részt vettünk környezetünk szépítésében. Egyik tagtársunk (ny. magyar tanárnő) különféle szövegek javításán, megfogalmazásán fáradozott. Olykor kritikánkkal segítettünk. Jómagam egy Árpáddal eléneklését hiányoltam az iskolai névadó (Árpád fejedelem Ált. Isk.) alkalmával. Voltak, akik ezért irredentizmussal Hetente járok az 52-es úton. Kb. három hónapja megdöb- benten láttam, hogy a fülöpházi elágazásnál a buszváró összedőlt. Hogy mitől - nem tudom. Azóta figyelem, hogy valaki illetékesnek is csak feltűnik, de csalódtam. Engem személy szerint nem érint, hogy van-e váró vádoltak. Micsoda dőre gondolkodás! A rendezvények kacsán mégis hallhattuk az „Árpád apánk” kezdetű dalt a Bársony Mihály Népdalkor jóvoltából. Az iskolás gyerekek szívet melengető jelenettel tették bensőségesebbé a 19-ei emlékünnepséget. Hiszen ez az ő érdemük, meg a tanárnőé, aki betanította a műsort! - mondhatja bárki. Igen, de az előadás anyagát az iskolanévadóra nyugdíjas tanárnő - a baráti körből - állította össze kéretlen. Igaza volt, mert a gyermeki szó és játék mindenkit lenyűgözött. A már említett Bársony Mihály Népdalkor (zömmel nyugdíjasok) hegedűkísérettel a folklórrendezvényen, a népdalegyüttesek műsorában derekasan helytállt, öregbítvén a ti- szaalpári nyugdíjasok hímevét. Bár a munka javát lelkes középkorúak végezték, joggal mondhatjuk: jó az öreg a háznál. Bodor Lajos, Tiszaalpár vagy nincs, de sajnálom azokat az embereket, akik a buszra várnak ebben a melegben, s ha a helyreállítás így halad, akkor a téli hidegben is. Arról nem is beszélve, hogy mindez a Kiskunsági Nemzeti Park „látványosságai” közé tartozik. P.-né, Kecskemét Mi, a Kecskemét-Katonatelep, Katona Zsigmond utca és a közelében lakók régóta szenvedünk a Barátok vendéglőben üzemelő diszkó miatt. Az először csak vendéglőnek indított helységben ebédelni és vacsorázni lehetett, este 20 óráig tartottak nyitva. Ezzel szemben napjainkban étkezni már nem lehet, és este 22 óráig tartanak nyitva. Ezzel a vendéglátó egység egyfajta kocsmává alakult át. A lakókörnyezetünkben megszaporodott a csellengő, dülöngélő részegek száma. Az ide járó vendégek lakóházaink előtt autóikkal kitapossák a rendezett utcafrontot. Az estefelé kezdődő nagyobb kocsmaforgalomban autóajtók csapkodása, a járműmotorok zajos berregtetései tönkreteszik az idegeinket, a több mint húsz Két éve is elmúlt, hogy - tömeges lakossági tiltakozás ellenére - milliós nagyságrendű költség- ráfordítással belekezdtek egy piactér kialakításába a kecskeméti gokartpálya melletti szabad területen. A tereprendezés, a szilárd térburkolás, és az odavezető autóbusz-útvonal (megállóval) meg is épült. De hiányoznak még a szükséges közművek és egészségügyi létesítmény ahhoz, hogy meg lehessen nyitni az árusítóhelyet. Ennyi idő után jogosan vetődhet fel a lakosság részéről: szabad volt-e belekezdeni, ha éven keresztül megszokott késő esti csendet, amikor a munkában megöregedett, fáradt emberek már pihenni szeretnének. A házaink előtt szétdobált szemét, üres üvegek látványa sem szívderítő számunkra. A kocsmábajárók rendszeresen az utcán, házaink előtt végzik kisebb-nagyobb „dolgaikat”, ami természetesen nem kelt jó érzést a huszadik század emberében. Az előzőeket még tetézi, hogy hétvégeken diszkót rendeznek a Barátok vendéglőben. Mi mindannyian, a vendéglő környékén lakók, tiltakozunk a diszkó ellen, és kérjük azonnali betiltását. A diszkós éjszakákban szombat estétől vasárnap hajnal 3-1/2 5-ig fiatalok autó-motor virtusait, őserdei hangok üvöltözését, a házaink körüli WC-zést, a rengenem állt rendelkezésre a teljes beruházási összeg? Ha akkor biztos jövedelmet hozó vállalkozásba fektetik, vagy pénzintézetbe helyezik a meglevő forintokat, jóllehet ma nem lenne gond a teljes befejezés. Az ilyen, mellékesen kezelt beruházás esetén még arra is lehet gondolni, hogy talán nem is olyan fontos annak megvalósítása. Akkor miért adott jelt valaki az első kapavágás elvégzésére? Csak nem azért, hogy akkor véget érhet a további tiltakozás? Vagy nem vállalja a jelenlegi képviselő-testület az Ez év február 7-én vásároltam a Piramis üzletház egyik cipőüzletében egy tavaszi bakancsot. A cipő felsőrésze négy hét használat után a varrás mentén szétnyílt. Visszavittem az üzletbe, ahol különleges bánásmódban lett részem: meggyanúsítottak azzal (más vevő jelenlétében), hogy szándékosan tettem tönkre a cipőt. Mivel állításukat nem tudták bizonyítani. így megcsináltatták a cipőt. Elkészülte után az ideiglenesen beköszöntő meleg miatt kb. két hétig nem használtam. Március végén újból felvettem és egy hét után a sarkak elkezdtek leválni. Kénytelen voltam a javított cipőt újra visszavinni az üzletbe. Megint meggyanúsítottak a szándékos rongálással. A bakancsot csak felküldték KERMI-vizsgálatra. Jó egy hónap eltelte után megérkezett az teg szemetelést, az autóbusz- váró üvegeinek csörömpölését, a buszváró padján és környékén végzett nemi kapcsolatokat nem kívánjuk tovább eltűrni! A számtalan esetben verekedéssel is tarkított éjszakák már kimerítettek bennünket. Mi, az elsők között idetelepültek, akik megsínylettük a város távolságát, a munkában megfáradt nyugdíjasok és közel hatvanévesek is, nem tartunk igényt a közelünkben sem vendéglőre, de különösen nem diszkóra. A T. Hivatal illetékesei vizsgálatokat végeztek a bejelentések alapján, zajszintet is mérettek a vendéglőben - természetesen szabálytalanságot nem állapítottak meg. A Katona Zsigmond utcai és a közelében lakók előző önkormányzat erre vonatkozó döntését? Az ilyen és hasonló beruházásokkal kapcsolatos fejleményekről eddig a Futár című hetilapból értesülhetett a lakosság, de azt - ki tudja milyen okból - megszüntették. Tudjuk, mindezekről értesülhetünk a Petőfi Népéből és más módon, de olyan részletességgel csak abban olvashattunk a közgyűlésekről. Ennek hiánya okozhatja, hogy találgatások kelnek szárnyra. Lédeczi József, Kecskemét eredmény: gyártási hiba. de javítható. A lábbelimet megjavították, amiért 1200 Ft-ot követelnek rajtam a következő indokkal: „Mi tudjuk, hogy szándékosan tetted tönkre a cipőt, s addig ki nem adom a kezemből, amíg legalább a KERMIT ki nem fizeted". Azóta többször jártam az üzletben, ahol durván bántak velem: „Nem szeretnélek többet látni sem ebben, sem a másik üzletben”. Szabályosan elzavartak, velem lévő édesanyámat sem kímélték. E levéllel kérek segítséget. 17 éves diáklány vagyok. A cipőre 3 hónapig spóroltam. Édesapám meghalt, anyukám egyedül nevel engem, és még két kiskorú húgomat, tehát anyagilag őket sem terhelhetem. Á cipőre viszont most már nagy szükségem lenne. Név és cím a szerkesztőségben Akit naponta várunk Sándor János tizenhárom éve postás. Korábban hírlapkihordóként, kilenc éve egyesített kézbesítőként járja a kecskeméti Szeleifalu mintegy ötven utcáját. Mint mondja: a postás az emberek többségénél szinte családtagnak számít. Szeretik, várják - nap mint nap. Olvasószolgálat Színes tévé a fődíj Remélhetőleg az ősz még várat magára, ám a negyedévenként ismétlődő őszi nyereményjátékunkat a jövő héten elindítjuk. A Szerencsekártya-játék- ban régi és új előfizetőink egyaránt részt vehetnek, akik októberre előfizetik a Petőfi Népét. Pályázni az újságban megjelenő szelvények kitöltésével és beküldésével lehet (átadhatók akár egyszerre is a kézbesítőnek, illetve a szerkesztőségben, a terjesztési ügynökségen vagy az Olvasószolgálatnál). Az október 7-éig beérkező cédulák közül közjegyző jelenlétében, sorsolással választjuk ki a nyerteseket. A fődíj egy színes televízió lesz. Százezer forintos ajándék Tavaly hirdettük meg, s azóta időnként emlékeztetjük tisztelt előfizetőinket arra az akcióra, amely egész évben tart, és karácsony előtt egy százezer forintot érő ajándék kisorsolásával ér majd véget. A sorsoláson automatikusan részt vesz mindenki, aki egész évben folyamatosan, megszakítás nélkül előfizetőnk, függetlenül attól, hogy havonta vagy más időszakonként, készpénzzel vagy más módon fizet. Levél Nyárlőrincről... Köszönjük a részletes elemzést, amelyről az derült ki, hogy a levélíró mindent elolvas a lapból, az elsőtől az utolsó betűig. Örülünk az elismerésnek, és bízunk benne, hogy még sokáig hűséges előfizetőnk marad! ...és Kiskőrösről Új előfizetőként csak egy hónapja tapasztalhatja a levélíró azt a kényelmet, amit az előfizetés jelent. Az eddig hébe- hóba megvásárolt újságot most minden reggel a levélszekrényében találja, kelhet bármilyen korán. Mint írja, ezután részt fog venni a Szerencsekár- tya-játékban is. Sok szerencsét kívánunk! Hívja a 76/480-756-ot! Olvasószolgalatunk készséggel ail felvilágosítást a Szerencse- kártya-játékról. a/ előfizetéssel kapcsolatban és munkatársunk várja az észrevételeket és javaslatokat is a fenti, valamint a 76/481 -391 -es telefonszámon. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér l/A. r A TERMOFARM Kft. ebben az évben ünnepli 5. születésnapját. Szeretnénk, ha Öngk ideiünk ünnepelnének. Amennyiben ebben az évben cégünkkel tel$$|i$«tr gkíftlátó rendsjásrét, úgy rendkívüli kedvezményekben \ 1996. december 31-ig 5. születésnapi ajánlatunk: Legyen Ön is ( ) V ^SwBIrpropún-wninjiz I nepeljük együtt TERMOFARM Kft., 6065 Lakitelek, Ugi út 38., Pf. 3 Telefon: (76) 449-076,449-079. Fax/üzenetrügzílő: (76) 449-115 rp>ap£s Butin gáz J Méltatlan látványosság a Kiskunsági Nemzeti Parkban A pingpongosok sem kellenek? Bár nem vagyok félegyházi születésű, munkám több mint egy évtizede ide köt. A hétköznap harcait, sikereit, esetenként kudarcait ebben a városban élem nap mint nap. Szeretem a várost és polgárait, ezért nem túlzók, ha azt mondom, hogy az itt történteket nagy érdeklődéssel és sok esetben aggódással követem. A követés persze nem egyszerű, sokszor nagyon nehéz racionális magyarázatot találni egy-egy lépésre, elbagatelizált intézkedésre és ez a legutóbbiak közé tartozó is ilyen. A Petőfi Népe augusztus 29-i számában feltett újságírói kérdés „Ejtették a pingpongo- sokat?” helyesen: Kiskunfélegyházának nem kellenek a pingpongosok sem! Igen, ez a lényege a címszó alatt megjelenített soroknak. Ez a csapat már sokszor bizonyított, sokszor utánunk sorakoztak fel nagynevű fővárosi ellenfelek, nemzetközi porondon is kezdték megismerni - a külföldiek által nehezen kimondható - Kiskunfélegyháza nevet. Most azonban elérkezett a pillanat, amikor könnyen elfelejtik. Miért van, hogy a nehezen, izzadságszaggal megszerzett pozíciókat, hírnevet egy tollvonással kilistázunk? Miért nincs az értéknek, az érdemesnek értéke? Egy ilyen városi kis közösség nem tud - vagy nem akar - eltartani egykét vagy több egyesületet? Miért nincs összefogás és egészséges lokálpatriotizmus e városban? Nekünk is lett volna erre 8 millió forintunk! A vegyes, illetve külföldi érdekeltségű vállalkozásoknak, ehhez semmi érdeke nem fűződik és nem is fog a zsebébe nyúlni. A sok éve, esetleg évtizedek óta a városban dolgozók azért nem. mert gazdaságilag fokozatosan gyengítik őket, pozíció- vesztéssel kell számolniuk a külföldi, az országos elfoglaló, majd a kezében tartó kereskedelmi láncokkal szemben. De ezek sosem lesznek félegyháziak, ezek nem tudnak együtt lélegezni a várossal. Ennek ellenére mégis van remény a pingpongosok megmentésére. A lakótelepi szoborpark eladásából huszonötmillió forint bevételre számított a város. A versenytárgyaláson áfészünk is képviseltette magát és ringbe szállt a licitálási „adok-kanokban", aminek eredményeképpen 12 millió forinttal felvertük a telek árát és kiszálltunk. Ez a plusz pénz váratlan bevétel, a költségvetésben nem számítottak rá. Sokszor eltűnődöm azon. hogy erre nem gondoltak? Martus Gyula, az áfész igazgatóságának elnöke Mellékesen kezelt beruházás (?) A vevőn csattan az ostor
