Petőfi Népe, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-28 / 200. szám

1996. augusztus 28., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 13. oldal Sírjak-e, vagy nevessek? Ebben az agyonprivatizált vi­lágban kevés az a vállalat, amely a jelen gazdasági hely­zetben megpróbál a dolgozói­nak segíteni. Márpedig a se­gítség mindig jól jön, különö­sen a családosoknak iskola- kezdés előtt, úgynevezett be­iskolázási segély formájában. Ám aki felveszi, megdöb­benve tapasztalja, már ebből is vonnak le adót. Azt hiszem, jogosan vetődik fel a kérdés: ennyire szegérfy az állam­kassza vagy ennyire szociáli­san érzéketlen a kormány? Melyik az igaz? Ha egyik sem, akkor mi hát az igazság? Van, ahol tanszercsomago­kat osztanak segélyként. Ott mit vonnak le? Ceruzabelet vagy füzetlapot? Egyre gyakrabban hallani: fogy a nemzet. Ezek után, azt hiszem, még inkább így lesz, és nem lesz kitűnő tanuló sem. Előbb-utóbb ugyanis az osztályzatokat is meg fogják adóztatni és az ötös jegyből adólevonás után csak négyes marad. Persze, ennek is lesz egy jó oldala: lehet majd küz­deni az ötösökért. A. F., Solt Diszkó mellett nem jó lakni Kecskeméten a Petőfi S. u. 1. szám alatt lakunk és mint a lap régi olvasói azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, segítsenek hosszú ideje húzódó panaszunk orvoslásában. A város központjában egy diszkó üzemel este 11 -tői haj­nali 5 óráig. Az éjszakai dob­szólók, a hangos zene és az eh­hez társuló duhajkodás lehetet­lenné teszi éjszakai pihenésün­ket. Hiába nem nyitunk abla­kot, a féktelen hangzavar még a csukott ablakokon is áthatol. Mindezt felháborítónak és megengedhetetlennek tartjuk. Sok nyugdíjas él a környé­ken, nem is a legjobb egészség­ben, akiknek a nevében kérjük, legalább éjszakai nyugalmun­kat hagyják meg. Telefonon már többször je­leztük panaszunkat, sőt írásban is beadtuk tiltakozásunkat a kecskeméti polgármesteri hiva­talba, de érdemi intézkedés - ez ideig - nem történt. Nem ért­jük, ki adhatott engedélyt arra, hogy lakóépületek kellős köze­pén (Dobó körút, Petőfi Sándor utca) az ittlakók nyugalmát za­varó éjszakai élet folyhasson? Reméljük, levelünkre majd csak reagál valaki. Lakótársaim nevében: Dajka Jánosné, Kecskemét, Petőfi S. u. 1. Végleg eltérített buszjárat Amikor a szennyvízcsatornázás miatt megszüntették Kecske­méten a Puskin utcai, illetve Szent Miklós utcai 5-ös autó­busz-megállókat, azt ígérték, ha befejezik a munkát, visszaállít­ják az eredeti állapotot. Elhittük és bíztunk. Az is nagy örö­münkre szolgált, amikor annak idején az 5-ös buszon szóróla­pokat osztogattak, melyeken ez állt: „Érvényes 1994. április ló­tól”. Alatta: az útvonal, minden állomás megjelölve, többek kö­zött a máriavárosi vasútállomás is. Mindez pontos menetidővel. Aztán mégsem így lett. Pedig a szórólapot most is őrzöm. Hogy mi történt? Örök rej­tély marad. A busz ugyanis az­óta egyetlenegyszer sem jött arra. Pedig a Puskin utcai meg­állók voltak a legforgalmasab­bak. Sokkal több volt az utas, mint a Hétvezér utcán, de ért­hető is, mert ott vannak a sűrűn lakott emeletes házak, a vasút­állomás. Higgyék el, nemcsak az utasoknak jó a busz, a Vo­lánnak is jobb, ha több az utas. Pólyák Jánosné, Kecskemét Kis dobogó, nagy segítség Egy nyolcvanéves bácsi és egy hetvenhét éves néni nevében írom a levelet. Kecskeméten élnek egy garzonlakásban, sze­rény nyugdíjukból. Az amúgyis alacsony termetű néninek az évek során annyira meghajlott a háta, hogy nem éri fel a gáztűz­helyet, hogy főzni tudjon. Hét­köznap hordják nekik az ebé­det, de hétvégén nincs főtt éte­lük. Az lenne a kérésem, ha akadna olyan személy, aki deszkából csinálna egy masszív kis dobogót egy lépcsővel a gáztűzhely elé, amelyre a néni veszély nélkül fel tudna állni, és nyugodtan főzőcskézhetne. Az ő nevükben is köszönöm, ha segít valaki. Címük a szer­kesztőségben. özv. Rácz Pálné, Kecskemét- Ne vágj pofákat, Béla, azért, mert egyszer lehoztuk az anyámat a Balatonra csónakázni!... Kezdődnek a fűtési gondok Az embereket leginkább foglal­koztató problémák közül a fűtés alighanem az elsők között sze­repelne. A fejlett nyugati társa­dalmakban a takarékosság nem­csak gazdasági kérdés, hanem a kulturáltság és a felelősségérzet fokmérője is. Nem így nálunk, ahol a fogyasztók többsége tájé­kozatlan, a szolgáltatók pedig nem sietnek feladni a monopol­helyzetük előnyeit. Áz átalánydíjas fizetést ha­zánkban egy 1991-es kormány- rendelet szabályozza. Átlaghó­napra és légköbméterre szá­molja az átalánydíjat. Azt már kevesen tudják, hogy ugyaneb­ben a rendeletben a hőmennyi­ség elosztópontonkénti mérési feltételeit is a hőszolgáltatónak kötelessége megteremteni. , Ma már számos cég forgal­maz olyan, fűtőtestekre felsze­relhető, termosztatikus hőszabá­lyozó szelepeket, amelyek ha­sonlítanak a gázkonvektorok kapcsolóihoz. Segítségükkel a kívánt hőmérséklet állítható be, és elzárható a radiátor is. A hő­szabályozó szelep magában nem jelent megoldást, viszont készülnek úgynevezett fűtés- költség-megosztók (fűtésmé­rők) is, melyekkel radiátoron­ként mérhető az elhasznált hő­mennyiség. A készülékekkel évente akár 25 százalékos fűtés- díj-megtakarítás érhető el, ráa­dásul teljesen felszámolható az átalánydíj minden hátránya. A készülékeket Magyaror­szág számos településén már jó ideje sikeresen és a fogyasztók általános megelégedésére al­kalmazzák. Sajnálatos módon épp megyénkben talált „süket fülekre” a kezdeményezés. Leg­több helyen szűkös anyagi kö­rülményeikre hivatkozva utasí­tották el az önkormányzatok. Ez utóbbi tény már csak azért is ért­hetetlen, ugyanis a beruházás költségeit a fűtésdíjba is beépít­hetnék, ráadásul a gyártó cégek még megfelelő hitelfeltételeket is teremtenének a néhány év alatt megtérülő beruházás meg­valósításához. Jászai Tünde A magyar társadalom hontalanjai Magyarországon mintegy 1,3- 1,4 millióra tehető azoknak a családoknak a száma, amelyek közvetlenül érintettek a rok­kantügyben. Még szomorúbb, hogy hazai viszonylatban évente közel 60 ezerrel nő a rokkantak száma. Mivel a rokkantak helyzete az egész társadalmat érintő probléma, kiemelt feladatként kellene kezelnie a törvényhozásnak. Sajnos nem így van. Amerikai szakemberek sze­rint a rokkantak helyzete Ma­gyarországon siralmas: A lehetőségekhez mérten keveset áldoznak rájuk. Többnyire a társadalomtól elkülönítve élnek, elszigetelt­ségükből fakadóan sokan egyedül, magányosan élnek. Helyzetükből adódóan nem tudnak részt venni a politikai, társadalmi és gazdasági élet­ben, beilleszkedési lehetősé­gük minimális. A fogyatékosokat védő tör­vények hatástalanok. Noha egyre több (mintegy 60) szervezet képviseli a fo­gyatékosokat, ezek többnyire kis létszámúak, nem egysége­sek, egymással alig kommuni­kálnak. Kecskeméten több mint tíz­ezer fogyatékos él. Ennek el­lenére a hivatalok, közintéz­mények, orvosi rendelők, gyógyszertárak többségük számára elérhetetlenek. Integ­rációjuk az oktatási intézmé­nyekbe elenyésző. A munkae­rőpiacról mára teljesen kiszo- rúltak. Azok helyzete, akik még dolgozhatnak a rabszol­gatartó társadalmat idézi. Eh­hez párosul néhány hitelét vesztett vezető magatartása, akik a fogyatékosok színlelt támogatásával valójában ön­maguknak igyekeznek erköl­csi tőkét kovácsolni. A helyezet jobbulásáért a Parlamentnek olyan, az euró­pai normáknak is megfelelő törvénycsomagot kell halaszt­hatatlanul elfogadnia, amely állami szinten szabályozza, egyben garantálja ezt, a ma­gyar társadalom mintegy egy- harmadát érintő problémakört. Bálint József Már a betörők sem a régiek Régebben a betörők még sze­lektáltak, csak a jobb módú hobbitulajdonosok váltak a be­törések károsultjaivá. Abban az időben inkább csak az értéke­sebb tárgyakat vitték el. Ma­napság már nemcsak az értéke­ket keresik, rombolnak is. A hobbi- és tanyatulajdono­sok ugyanis időközben rájöttek, nem célszerű nagyobb értéke­ket hagyni a hobbiházakban, tanyákon. Ez a tény azonban feldühítette a betörőket és el­Néhány jó tanács Nemrég azt olvastam a Petőfi Népében, hogy a Magyar Lab­darúgó-szövetség vezetői és Puskás Öcsi kedélyes órákat töl­töttek a Bugaci csárdában. Köz­ben elhatározták, szeptember­ben újfent kihelyezett ülést tar­tanak e nevezetes helyen. Tudom, nem tartozik senkire, ki hol érzi jól magát. Mi, me­gyebeliek pedig akár örülhetünk is annak, hogy Bugacot válasz­tották. De valahogy mégsem Bugac a szakmai értekezések legmegfelelőbb helye. Annál is inkább, mivel a hazai labdarú­gók szereplése bőven hagy kí­vánnivalót. Épp ezért a szep­temberi ülésre a következőket tanácsolnám: Neveljék önszuggesztióra a játékosokat, hogy idegenben is azt higgyék, a közönség nekik szurkol! Vezessenek be sajátos, a tisz­tesség határán belüli módszere­ket, az ellenfél játék közbeni megtévesztésére. Hozzanak létre egy alapít­ványt, kifejezetten a kapásból szerzett gólok beadó és belövő játékosainak jutalmazására. Hátha mindez használna...? Lédeczi József Szerkeszti: Szász András kezdődött egy olyan rombolási folyamat, amely már a villany­órákat sem kíméli a szétzúzás­tól. Még akkor sem, ha tudatá­ban van a betörő annak, hogy e cselekményéből súlyos tűzkár is keletkezhet! Elérkeztünk a felbujtásra tör­ténő hobbiépítmények betöré­seihez. Ha ugyanis valakinek oka van arra, hogy az illetőt el­riassza a hobbijáról, akkor no­sza, feltöreti az illető építmé­nyét. Mégpedig úgy rendezted Azzal a kéréssel fordulok a Vo­lán Rt. távolsági busz kirendelt­ségéhez, hogy létesítsenek egy feltételes buszmegállót a kis­kunhalasi szociális otthon előtt. Ha van leszálló, akkor álljon meg a busz az otthon előtt, ha nincs, akkor természetesen me­het tovább. Mi ugyanis minden hétvégén odautazunk a fiunk­hoz meglátogatni. Sajnos, a tá­volsági busz csak a központi pályaudvaron áll meg és onnan az otthonig négy kilométer az út. A látogatás után ismét négy kilométert kell gyalogolni a meg a dolgot, hogy a betörő mindent elvigyen és szétrom­boljon! Mindent, ami fogható! Ma már itt tartunk. Ez megtörtént velünk is, egy rokkantnyugdíjas, hobbibérle­ményét szerető és rendben tartó családdal. így nem maradt semmink, csak az a reményünk, hogy jó nyomon járunk, és jár­nak azok is, akik megfogják ke­resni a tetteseket, és megállítják a garázda és romboló betörő­ket! Börcsök András buszhoz. Idős emberek va­gyunk és beteg lábakkal már nagyon nehezünkre esik azt a távot megtenni. Példának ho­zom fel a Solt-Kecskemét tá­volsági autóbuszvonalat. Ezen az útvonalon még a tanyavilág­ban élő embereknek is van léte­sítve feltételes buszmegálló­rendszer. A távolsági busz a kecskeméti kórház előtt is felté­telesen megáll. A szociális ott­hon hasonló, mint a kórház, in­dokolt lenne, hogy itt is legyen a távolsági buszjáratnak megál­lóhelye. J. M.-né, Solt Megmentették a fiam életét Negyvenhárom éves - Öreg­csertőn lakó - fiammal Kece- len jártunk augusztus 22-én. A városba érve elromlott az autó, és ez annyira megviselte fiamat, hogy rosszul lett, ösz- szeesett és úgy beverte a fejét, hogy betört a koponyája. Szerencsére egy segítőkész autós rádiótelefonján azonnal értesítette a mentőket, akik szinte pillanatok alatt a hely­színen voltak. Fiamat - velem és feleségével - a halasi kórház baleseti sebészetére vittek. Hála a gyors beavatkozás­nak, túljutott az életveszélyen. Sajnos egy idő után állapota ismét súlyosra fordult, ezért átvitték a kórház pszichiátriai osztályára. Ma már jól van, én pedig na­gyon boldog vagyok. Ezúton szeretném megköszönni a ha­lasi kórház összes dolgozójá­nak, kiemelten dr. Burján Györgyinek, áldozatos és lel­kiismeretes munkájukat. Főző Sándorné, Budapest, Árpád út 55. Nekünk sok négy kilométer Olvasószolgálat Szerencsekártya ősszel is Szeptembertől ismét találkoz­hatnak olvasóink a hagyomá­nyos, népszerű nyereményjáté­kunkkal. A Szerencsekártya-já- ték őszi fordulóját - ugyanúgy, mint a korábbiakat - előfizető­inknek hirdetjük meg, a Petőfi Népe régi előfizetői mellett részt vehetnek benne azok is, akik most először fizetnek elő az újságra. Pályázni a lapban megjelenő szelvény(ek) kitölté­sével lehet, amelyek átadhatók a kézbesítőinknek, a helyi szer­kesztőségekben vagy az olva­sószolgálatnál. Korlátlan mennyiségű cédulát lehet be­küldeni, ezzel is fokozva a nye­rési esélyt. Bajára üzenjük előfizetőinknek Nyaralásról visszatért olvasók, kollégiumok és iskolák dolgo­zói telefonáltak nagyszámban: szeptembertől újra szeretnék megrendelni a Petőfi Népét. Olvasószolgálatunk természe­tesen intézkedett, ám kérjük mindazokat, akik még nem tet­ték meg, jelezzék a szándéku­kat a jól ismert 76/480-756-os telefonunkon. Baján és környé­kén közvetlenül a helyi terjesz­tési ügynökségünkhöz is for­dulhatnak, Viszmeg Istvánné várja a hívásukat a 79/321-373, illetve a 79/323-974-es számon. Ajándékújság Tiszakécskére Egy kecskeméti előfizetőnk Ti- szakécskén élő szülei számára előfizette a Petőfi Népét - erről személyesen számolt be olva­sószolgálatunknál. Ezt a meg­lepetést ajándékul szánja a kö­zelgő 30. házassági évfordu­lóra. Örömmel számolunk be a kedves ötletről, hasznos és praktikus ajándék, és a meg­ajándékozottnak minden reggel eszébe fog jutni, kitől kapta. Ez nem tréfa, csak rossz vicc Személyesen és telefonon is je­lentkeztek már olyan előfizető­ink, akiket felhívott valaki a Pe­tőfi Népe nevében és kisebb- nagyobb nyereményről értesí­tett. A magát igen humorosnak tartó telefonáló nem gondolt arra, hogy a másik félnek ke­vésbé vicces, amikor hiába je­lentkezik a beígért nyeremé­nyért. Olvasóink egyébként is tudják már, hogy akcióink, já­tékaink nyerteseinek nevét az újságban tesszük közzé. Továbbra is várjuk hívásaikat! Észrevételeikkel, kérdéseikkel, esetleges panaszaikkal kérjük, forduljanak bizalommal olva­sószolgálatunkhoz. Boda Ilona munkatársunk várja a hívásokat a 76/480-756-os vagy a 76/481- 391-es telefonszámon. Címünk változatlan: 6000. Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Forduljanak bizalommal hozzánk! /

Next

/
Thumbnails
Contents