Petőfi Népe, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-05 / 130. szám

1996. június 5., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 5. oldal Hagyják helyén a piacot! Kirekesztve pedagógusnapon! Kiskőrös Város Önkormány­zata az elmúlt hét végén mű­sorral kedveskedett pedagógu­sainak. A meghívás azonban nem mindenkinek szólt. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Óvoda és Spe­ciális Tantervű Általános Is­kola - régi nevén a kisegítő közismerten pedig a Rákóczi úti iskola pedagógusai, okta­tást segítő dolgozói nem kap­tak meghívót. Ők, mi, nem a város iskolája vagyunk. Mi csak itt élünk, itt dolgozunk. Csak a járdát koptatjuk, szív­juk a drága levegőt. Eddig is sok baj volt velünk - sokba kerültünk a városnak, ezért is adtak át minket a megyének, és még iskolára is igényt tar­tottunk, sok gondot, fejtörést okozva a város vezetőinek. Lehet, hogy a sok fogyatékos és hátrányos helyzetű gyerek is a mi bűnünk. így már ért­hető a mellőzés. Végül is, mi közünk a városhoz? Mi va­gyunk a szükséges rossz. Per­sze otrombaságra nem érde­mes sértődöttséggel vála­szolni. Tehát nem költözünk el. Személyi jövedelemadónk arányos részét és egyéb köte­lezettségeinket továbbra is itt fizetjük. Itt, a városban költjük el fizetésünket (nem nehéz), itt teszünk eleget állampolgári kötelezettségeinknek, pl. itt fogunk szavazni. Továbbra is várjuk isko­lánkba a nehéz sorsú fogyaté­kosokat és mentesítjük az álta­lános iskolákat a rossz szociá­lis környezetből érkező, fejlő­désükben elmaradott gyerme­kek nevelésével, oktatásával. Mi a pedagógusnapi meg­különböztetés ellenére is pe­dagógusok maradunk, mert tudjuk, hogy a gyermeki mo­soly és szeretet felér bármi­lyen köszöntővel. Persze azért rosszul esett. Az iskola dolgozói nevében: Szemkeő Péter igazgató A cigány nem akar dolgozni? Sok-sok éve családommal fó­liás és szabadföldi zöldségter­melést folytatunk. A megter­melt friss áruinkat zömmel a hétfői és a pénteki bácsalmási piacon értékesítjük. Az elmúlt évtizedek alatt szüleimnek és nekem is jó, szinte baráti kap­csolatot sikerült kialakítani az ottani vásárlókkal. Most azonban szomorúan hallottuk a híreket, hogy a piac kitelepítését tervezik. Értesülé­seink szerint a jól kiépített, mindenki által kedvelt piacteret meg akarják szüntetni. Állító­lag város keleti részén lévő, ki­etlen, sáros, fák nélküli helyre akarják átköltöztetni a piacot. Ennek nem hiszem, hogy Tanulságként mesélem el a tör­ténetet, hogy mindenki dönt­sön: érdemes-e kidobott állatot örökbe fogadni. Csaknem egy évvel ezelőtt kérdezte egy is­merősöm, hogy kérek-e egy német vizslakölyköt, az utcán találta, néhányan látták is, hogy kidobták egy autóból. Ha nem kell, beviszi az állatkórházba, ott tartják néhány napig, aztán ha nem jelentkezik a gazdája, elaltatják. Megbeszéltem ott­hon a dolgot, kicsi gyerekeim végtelenül boldogok voltak, be­fogadtuk Jerryt. Elvittem a kór­házba, oltási bizonyítványt ka­pott, aztán lassan-lassan felja­vult, mert nagyon rossz álla­potban volt szegény. Meg is hirdettem, hogy jelentkezzen a gazdája. Nem jött érte senki. Közben a kutya megszokott nálunk, kölcsönösen megszeret­tük egymást, különösen a gye­rekek vannak oda érte. Mígnem egy hónappal ezelőtt jött a kutya gazdája, hogy adjam vissza örülni fog a város lakosága, kü­lönösen az idősek és a busszal bejárók sokasága. Több telepü­lésen is a város központjában vannak a piacok, és ez min­denki számára előnyös és idő- takarékos. A piacot kivinni a város valamelyik szélére meg­gondolatlan lépés a polgárokkal szemben. Bízunk a képviselő-testület megfontolt döntésében, amely megakadályozza ezt a min­denki számára barátságtalan el­képzelést. A vásárlók és a ter­melők nevében reméljük, hogy a piac marad a megszokott, megszeretett helyén. Szekeres Imre, őstermelő, Tompa, Kinizsi u. 51. Jerryt. Mondom neki, hogy egy kicsit későn jött, ez a kutya már a mienk, egyezzünk meg vala­hogy. Nem szólt tulajdonkép­pen semmit, aztán pár napon be­lül megjelent a műhelyemben két tagbaszakadt fickó, hogy el­vinnék a lopott kutyát. Magya­ráztam, végül megértették, hogy ez nem lopott kutya, s hogy ne vigyék sehova. Utána már a la­kásomra küldött egy este két ve­rőlegényt a gazda, a feleségem halálra rémült tőlük. Őket is si­került elzavarnom nagy nehe­zen. A kutya eredeti gazdája - aki egyébként ismert vállalkozó - felajánlott egy kiskutyát is cserébe, nagy nehezen belee­gyeztem. Gondoltam, a gyere­keknek majd azt mondom, hogy elveszett a kedvencük, vettem egy másikat. De ezzel az ötleté­vel nem jelentkezett többet. Csak verőlegényekkel. Most már nemcsak a kutyát, a csalá­domat is féltem. Név és cím a szerk.-ben Nagyon sok ilyen és ehhez ha­sonló vádakkal illeti a többségi társadalom ezt a népcsoportot. Joggal, jogtalanul. Érveik kö­zött szerepel, hogy lusták, igénytelenek, megfelel nekik az az életkörülmény, amelyben él­nek. Eltartja őket az állam, a szociális, illetve a munkanél­küli-segély. Valóban ez a hely­zet? Ennyire érdektelen lenne önnön sorsunk? Avagy a több­ségi társadalomban kialakult ál­talánosítás kategorizálja a cigá­nyokat. íme egy példa! Jómagam 20 év körüli, cigány származású fiatal vagyok. Isko­láimat becsületesen elvégeztem és jelenleg is a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola levelezős hallga­tója vagyok Kiskunhalason. Sajnos fél éve felszámolták a munkahelyemet, azóta nem tu­Látvány kis szépséghibával Szemet gyönyörködtető látvány Kecskemét szívében sétálni. Tiszta, virágos, látszik rajta, hogy sokat törődnek vele. Rá is fér, régebben ugyanis nagyon el volt hanyagolva. Polgármester úr nem sajnálja a fáradságot, mert munkaidő után is láttam, amint éppen las­san halad autójával és közben nézi a város peremét. Keresi, hogy hol a hiba, és mit lehetne még tenni a tisztaságért. Ez na­gyon szép dolog, köszönet érte. Sajnos azonban, van itt egy kis szépséghiba. Virágos, tiszta, több millió forintos luxusházak tövében (Budaihegy, Hegedűs köz), abszurdum, nincs közmű, nincs gáz, víz, telefon. Polgár- mester úr, tisztelettel kérem, legyen szíves a mi városré­szünkkel is foglalkozni. Nagy öröm érne bennünket, ha mini­mális hozzájárulással kapnánk közművet. Megértő támogatá­sát hálásan köszönnénk. Kovácsné P. Éva, Kecskemét Köszönet a segítségért A kecskeméti Csalánosi-park- erdőben rendezte meg múlt szombaton hagyományos gyer­meknapi majálisát a mozgássé­rültek megyei egyesületének kétszáz fős kecskeméti cso­portja. Ezúton szeretnék meg­köszönni Szénási Pálnak, Bala- nyi Rózsának, kecskeméti vál­lalkozóknak, a Máltai Szeretet­szolgálat kecskeméti csoportjá­nak és a Hunyadi János Általá­nos Iskola minden dolgozójá­nak önzetlen segítségét, felaján­lásait, amelyekkel a rendezvény sikerét elősegítették. Szerkeszti! Szász András dók a szakmámban elhelyez­kedni. Nemrég Halason jártam két magyar barátnőmmel. Az egyik üzlet előtt ezt olvastam: Felszolgálót keresünk! Érdek­lődtem az üzletet vezető úrtól a munka felől, mire elmesélte, a szakképesítés elengedhetetlen a munka betöltéséhez. Felírta a nevem, címem és megígérte, majd értesít. Nem telt bele fél óra, jön a szőke barátnőm. Me­séli, hogy ő is olvasta a hirdetést, jelentkezett is, és mindenféle szakképesítés nélkül felvették. Nagyon bántott a dolog, de egy ruházati bolt kirakatában megláttam egy másik hirdető- táblát. Oda is bementem. Ott is egy úr fogadott. Elmondta, nem tud pontos felvilágosítást adni, várjam meg a feleségét. Fél óra múlva visszamentem, elmond­tam a hölgynek, miért jöttem, Évek óta a bajai ÁB-val kötöt­tem szerződést. Május 3-án vi­harkárt jelentettem be. Udva­rias, középkorú hölgy adott út­baigazítást a papír kitöltéséhez, egyben megígérte, 2-3 napon belül rendezik a káromat. Igen Fagylaltkedvelő ember lévén pünkösdhétfőn az egyik Szé­chenyi téri presszó ablakánál kértem pohárban feleségem ré­szére három, magamnak öt gombóc fagylaltot. Ha erre já­rok, mindig itt szoktam fagylal­tot enni, mert itt mindig finom. Leültünk a terasz egyik aszta­lához, s a hölgy már hozta is a fagylaltokat, melyek ezúttal is nagyon finomak voltak. A fagy­lalt mellé a számlát is kihozta: 260 forint összegben. Számolni kezdtem: öt plusz három gombóc egyenlő nyolc­cal. Nyolcszor huszonöt forint (azaz egy gombóc ára) az kere­ken kettőszáz forint lenne - gondoltam. Ehhez még vala­mennyi felszolgálási díjat is hozzászámolunk, de honnan a 60 forint plusz? Megkérdeztem a hölgyet, miért ilyen sok az összeg? Azt válaszolta: minden gombóc milyen iskolát végeztem. Saj­nálkozva közölte, csak ruházati eladói szakképesítéssel tud fel­venni. Már amikor bementem, tudtam, mi lesz a válasza. Be- küldtem szőke barátnőmet, aki­nek csak sima érettségije van. Azonnal felvették! Szakképesí­tésről szó sem volt. Visszamentem és mondtam a hölgynek: azért, mert én fekete bőrű vagyok, nem azt jelenti, hogy nem tudom elvégezni a munkát. Kérdeztem, miért nem mondta a szemembe, hogy azért nem alkalmaz, mert cigány va­gyok. Nem válaszolt. Ezek után mondja még va­laki, hogy a cigányok nem tud­nak dolgozni? Úgy gondolom, előítélettől terhes világunkban lehet a cigánynak bármilyen is­kolai képzettsége, akkor sem al­kalmazzák. K. M. meglepett ^pontosságuk, udvari­asságuk. Éppen ezért köszöne­tét mondanék a május 10-én délelőtt dolgozó három hölgy­nek, sajnos nevüket nem tu­dom, de gondolom, magukra ismernek. Szili József, Baja fagylalt után öt forint a felszol­gálási díj. Nyolcszor öt, az negyven, és még külön húsz fo­rint, biztosan a két kis ostyalap ára. Ha ugyanezt a mennyiségű fagylaltot tölcsérben fogyaszt­juk, szintén leülve, megmarad a hatvan forintunk. Tény, hogy ezen a helyen többet pohárban nem kérek fagylaltot. Kérde­zem, jogosan számolták fel a plusz öt forintokat? K. A., Szabadszállás Sajnos, kedves olvasónk, nem tudunk választ adni kérdé­sére. Leveléből ugyanis nem derül ki, hogy Kecskeméten vagy Szabadszálláson történt ez a sajnálatos eset. A hasonló fél­reértések elkerülése végett kér­jük, a jövőben leveleiken pontos címüket is tüntessék fel. így módunkban áll tisztázni az eset­leges pontatlanságokat. A szerk. megj. Olvasószolgálat Utolsó szelvény: holnap A negyedik tippszelvény meg­jelenésével véget ér az IBUSZ- szal közös utazási játékunk. Olvasóink jó reménnyel pá­lyázhatnak a három nyeremény (nyaralás) egyikére, ha egy­szerre beküldik a helyes vála­szokat tartalmazó cédulákat. Beérkezési határidő: június 13. Indul az új játékunk! Régi és leendő előfizetőink persze nem maradnak játék nélkül: értékes nyereményekkel újra indul a Szerencsekártya-já- ték. Akik játszották már - és ta­lán nyertek is -, jól ismerik, minél több kitöltött részvételi cédulát kell beküldeniük. Be­kapcsolódhatnak azonban azok az olvasóink is, akik júliusra fi­zetik elő a Petőfi Népét. Ők máris megrendelhetik a lapot terjesztési ügynökségeinknél vagy olvasószolgálatunknál, akár telefonon is. Pannonhalmára vezet a PN-túra Kikapcsolódásra és tartalmas kirándulásra vágyó előfizető­inknek szervezzük - a Tom Utazás közreműködésével - a június 15—16-ai PN-túrát. A programok között mindenki ta­lálhat kedvére valót. Első nap Zamárdiig, ahol a szállás lesz, minden látnivalót útba ejtünk, este a Piroska csárdában vacso­rázunk. Másnap az 1000 éves pannonhalmi apátságot keres­sük fel, majd Zircen, a ciszter­cita szerzetesek apátságát. Veszprém óvárosában rövid sé­tát teszünk, utána Balatonfüre- den lehetőség lesz felüdülni a tó vizében. A részletes programról kész­séggel nyújt felvilágosítást a Tom Utazási Iroda (76/478- 102-es telefonon), szabadszál­lási ügynökségünk a Kossuth u. 18. alatt (telefon: 76/353-141), illetve olvasószolgálatunk munkatársa. Előfizetőink, mint minden PN-túrán, a balatonfel- vidéki kiránduláson is kedvez­ményes áron vehetnek részt. Rendelje meg telefonon! Talán nem tudja még mindenki, hogy olvasószolgálatunk tele­fonján is megrendelheti a Petőfi Népét. Csak egy hívás, és kéz­besítőnk felkeresi a megadott címen. S ha csak kipróbálni szeretné az előfizetés előnyeit, arra is tudunk megoldást a kö­vetkező számokon: 76/480-756 vagy 76/481-391. Kedves Olvasóink! Változatlanul nagyon sok leve­let kapunk. Azonban terjedelmi okok miatt képtelenek vagyunk egyszerre közölni valamennyit. Am igyekszünk minél előbb sort keríteni rájuk. Addig is szíves türelmüket kérjük. A szerkesztő Virággal köszöntötték nevelőszüleiket szombat délelőtt Tiszakécskén a Bács-Kiskun Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet gyermekei. Az ünnepségen megtudtuk, tavaly májusban Tiszakécske, Lakitelek, Nyárlőrinc, Tisza- alpár és Szentkirály állami gondozott gyermekeinek és pártfogoltjainak támogatására Preventív néven alapítványt hoztak létre. Az alapítvány kuratóriumát Kecskés Béláné elnök vezeti. fotó: szász andrás Bőrbe égett pünkösdhétfő Pünkösdhétfőn héthetes kis­babámmal a karomban a déli órákban elindultam lakásom­ból (Kecskemét, Petőfi S. utca 16. szám). Alig tettem pár lépést, alvó kicsinyem or­dítani kezdett. Nem tudom leírni, mit érez­tem, amikor megláttam, hogy homlokán izzik egy cigaretta- csikk, melyet valamelyik épü­letből dobott ki valaki. Rémü­letemben fújtam a homlokát, ráztam, kezemmel söpörtem a hamut, melynek még izzó pa­razsa több helyen hólyagosra égette a pici homlokát. Nem tudom, az illető érzett­e már égés okozta fájdalmat? Mindenestre szerencsénk volt, hiszen alig egy centin múlott, hogy nem gyerekem szemébe esett a csikk! Nem tudok, nem is akarok kommentárt fűzni az egészhez. Az eset önmagáért beszél! Egy biztos, 1996. pün­kösdhétfőjét amíg élek, nem felejtem el. Az égési heget ugyanis kisfiam egy életen át viselni fogja! Ezúton szeret­nék köszönetét mondani a Ba- ranyi házaspárnak, akik önzet­lenül segítettek abban, hogy perceken belül orvoshoz ke­rültünk a kicsivel. Sz. E., Kecskemét Verőlegények jöttek Jerryért Talán tud segíteni valaki Sokgyermekes család va­gyunk és építkezünk. Egy fize­tésből élünk, így képtelenek vagyunk a házunkra a tetőt fel­tenni. Annyival is nagyon megelégednénk, ha a faanya­got segítene valaki felrakni. A cserepeket már mi is felrakjuk. Szeretnénk házunkat a nyár fo­lyamán tető alá hozni, mivel jelenlegi lakásunkban már na­gyon szűkösen férünk el, tető­anyagunk már megvan. Keres­sük azt a segítőkész, család- szerető ács szakembert, akinek módjában áll segíteni rajtunk. Aki a mai nehéz helyzetben nem nézi le a sok gyermeket nevelő szülőket, hanem ha csak kevéske idővel is, segíti őket önfeláldozóan. Minden segítséget előre nagyon szé­pen köszönünk. Név és cím a szerk.-ben Így is lehet ügyintézni Honnan a 60 forint plusz?

Next

/
Thumbnails
Contents