Petőfi Népe, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
1996. június 19., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 5. oldal Meddig fiistölődünk még? Mint azt februárban már megírtam, a Nyár utca 3. szám alatt lakó szomszédom, D. I. nyárikonyhájának kéménye szinte állandó jelleggel kellemetlen füsttel, bűzzel árasztja el udvarunkat. Többször kértük, csináljon valamit a kéményével, annál is inkább, mivel udvarunkban egy beteg gyerek is lakik, akinek friss, tiszta levegőre lenne szüksége. Mosáskor képtelenek vagyunk kiteregetni a ruhákat, szellőztetni pedig egyáltalán nem tudunk. Kérésünket minden alkalommal elengedte a füle mellett, de hasonlóképp reagált a hivatalos felszólításokra is. Májusban - hatodmagammal - újabb panasszal fordultam a kecskeméti polgármesteri hivatalhoz. A hivatal határozatban szólította fel „füstölgő” szomszédomat, hogy hosszabbítsa meg kéményét. Hiába. Azóta egy újabb hónap telt el, de nem történt semmi. Tóth József, Kecskemét Olvasónk eljuttatta szerkesz- tó'ségünkbe azt a levelet, melyet a kecskeméti polgármesteri hivatalnak írt. A levelet további öt, „füstügyben ” érintett szomszéd is aláírta. Ez is azt bizonyítja, hogy Tóth József nem pusztán időtöltésből írogat az illetékeseknek. A szerk. megj. malom tövében lebontott épület helye. De tekintélyes mennyiségben maradt bontási törmelék az Árpád mozi kertmozi , részének bontási helyén is. Itt a járda melletti vízóraakna is fedetlenül tátong, mely könnyen okozhat balesetet. Kora tavasszal elbontották a Széchenyi-diszkont melletti, valamikori felvonulási épületben működő óvodát, iskolát, de a helye mindmáig feltöltetlen maradt. Az elektromos szekrény is ott meredezik a szabadbán. Még jó, ha nincs áram alatt. Elmondható tehát, csak egyedi esetenként szolgál a jó példaként említett tereprendezett és füvesített terület. Lédeczi József, Kecskemét Tényleg érdemes volt?... Megszüntették hajdani iskolámat, az aranyhegyi iskolát. Azt az iskolát, melynek családias melegségét, varázsát mindig magammal hordom. Áldom a sorsot érte. Olyanok tették ezt, akik ezt soha nem érezték! Vajon láttak-e már hóban bukdácsoló, rosszul öltözött gyereket kilométereken át az iskola felé sietni? Tudják-e, hogy az ilyen gyereknek mit jelent az iskola? Tudják-e, hogy ezekből a sokszorosan hátrányos helyzetű gyerekektől azt vették el, amit a városi iskola pótolni képtelen? Lehet-e gyereket és pénzt egy mérlegre tenni? A jövő meg fogja mutatni, hogy nem volt érdemes. Dénes Margit, Kiskunfélegyháza Akik nem mondtak le rólunk Felnőttünk. Vidámak, jóked- vűek vagyunk, humorérzékünk kimeríthetetlen. Csápolunk, ha „csápolós” zenét hallunk, fülelünk, ha koncerten ülünk, tapsolunk színházi előadáson. Rúgjuk a gólt, ha a kapus is úgy engedi. Ha kell, úszunk, lovagolunk. Gyertyás tortát eszünk születésnapjainkon, paprikáskrumplit, palacsintát hétköznapokon. Főzünk, asztalt terítünk, mosogatunk, takarítunk, ültetünk, kapálunk. Pislogunk a fiúkra, a lányokra, szerelmesek vagyunk. Összeveszünk, kibékülünk, sírunk, nevetünk. Élünk. Járunk, futunk, szaladunk. Beszélünk, írunk, olvasunk, számolunk. Tanulunk és dolgozunk. Szórakozunk és pihenünk. Köszönjük nektek: igazgató bácsi, tanár nénik, tanár bácsik. Köszönjük nektek: doktor nénik, doktor bácsik, szüléink, testvéreink, barátaink, akik nem mondtatok le rólunk. Megérte. Ne is adjátok fel soha! Kívánjuk, hogy olyan _ hittel, erővel neveljétek a most csetlő- botló öt-hat-hét éveseket, mint bennünket. A kecskeméti Nyíri úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola végzős humán osztálya- Mondok én magának valamit, uram: ez az állam- háztartási reform legalább akkora baromság, mint a reformkonyha. Emlékezetes fagylalttorták Lányunk befejezte az általános iskolát. Június 14-én volt a ballagása. Hogy a jeles esemény méltó módon legyen feljegyezve a családi emlékek közé, legközelebbi rokonainkat is összehívtuk egy ballagási vacsorára. Még június 9-én a kecskeméti Batthyány utca eleji fagy- laltozóban rendeltem két fagylalttortát. Annak rendje-módja szerint befizettem az előleget, s megállapodtunk abban, hogy a ballagás napján, fél háromkor viszem el a tortákat. A megbeszélt napon legnagyobb meglepetésemre a fagy- laltozóban közölték velem, a torták nincsenek készen, sőt hozzájuk sem kezdtek, mert a cukrász elment. Kérdeztem a pultnál kiszolgáló fiatal alkalmazottat: most mi lesz? Azt mondta, jöjjek vissza félóra múlva. Az ilyenkor szokásos tennivalók miatt a férjemet küldtem vissza. 3 órakor neki már azt mondták, elkezdték készíteni a tortákat, jöjjön egy óra múlva. Férjem szeretett volna a főnökkel (aki maga a cukrász) beszélni, de állítólag nem ért rá. Nemcsak torta nem volt, de a bocsánatkérés is elmaradt. így hát férjem egy óra múlva ismét visszament, de torták helyett csak fagylaltkészítési ismeretekből kapott oktatást: friss fagylalttortáknak legalább négy-öt órát kell mélyhűtőben lenniük ahhoz, hogy a szakmai becsületét féltő, üzleti hírnevére valamit is adó cukrász azt kiadja. Ennyi ,Jiülyítés” után már sem időnk, sem kedvünk nem volt visszamenni. Inkább elmentünk egy másik cukrászdába, s fagylalt helyett süteményeket vettünk. Szerencsére lányunk csak négy év múlva fog ismét ballagni. Talán akkor ismét megpróbálunk fagylalttortát venni egy jó szakmai hírnévvel rendelkező fagylaltozóból, de nem a Batthyány utcaiból. Sarok Antalné, Kecskemét A főnökkel nekem sem sikerült beszélnem. Az egyik eladó viszont emlékezett az esetre. Átadtam a névjegyemet, s kértem, ha a főnöknek cáfolniva- lója van, hívjon fel. Nem hívott. A szerk. Miért ez az örökös pusztítás? Irigység, rosszindulat vagy valami más - kérdezi az a tizenhárom család, aki a Forradalom utca 10. szám alatt lakik. Történt ugyanis, hogy ez a lakóközösség elhatározta, egy kicsit szebbé teszi a tavasz érkezésével a környezetét. Pénzt gyűjtöttek, faiskolában vásároltak pár örökzöldet, szép kis bokrokat, ki mit tudott, saját kertjéből, hobbijáról hozott növényeket. Egy szombati napon 6-8 tulajdonostárs el is rendezte mindenki megelégedésére a lépcsőház előtti kis teret. Azóta is a laKicsivel több emberséget! Június 9-én családi kiránduláson voltunk Kiskunmajsán, a nemrégen újrafestett gépkocsimmal. Felkerestük a fürdőt. A parkoló tele volt és a Ther- mál Hotel kerítése mellett kaptunk helyet. Míg mi bent voltunk a fürdőben, közben a parkot öntözték, oly módon, hogy a gépkocsikat - így az enyémet is - érte a víz. A friss festésen mind megmaradt a vízcseppek nyoma. A recepción lévő embernél reklamáltam, hogy mind meglátszik a kocsimon a locsolás nyoma. Azt válaszolta: „Lemosatom az éjjeliőrrel”. Ezt nem fogadtam el, hiszen ezzel nem oldódott volna meg a gondom. Azóta már lemostam a kocsit, s a fényezésen még mindig ott látszik az öntözés nyoma. Elsősorban az háborított fel, ahogyan a recepciós viszonyult az esethez. Jó lenne, ha egyesek több megértést tanúsítanának embertársaik gondjai iránt, s nem egy odavetett mondattal próbálnák azt megoldani. Granyák József, Jánoshalma Mi ezt érdemeljük? A kecskeméti városgazdálkodási osztályhoz fordultam segítséget kérve, ugyanis esős időben egyszerűen járhatatlan az utcánk. Körülbelül öt hete aztán kijöttek: felmérték, hogy az előző napi eső következtében milyen rossz körülmények között élünk. ígéretet kaptam, ha felszárad az út, valamit csinálnak, de ez csak ígéret volt, vagy talán az itt lakók rosszabbak, mint a Fenyves utca lakói? A tisztelt vezetők nézzék meg, melyik utcában van több gyerek, akik naponta iskolába, illetve óvodába járnak. Én is érzem magam olyan állampolgárnak, mint az, aki aszfaltos, illetve jobb úton jár. M.-né Szerkeszti) Szász András kók felváltva ápolják, gondozzák a kis területet. Sajnos, úgy látszik, ez sokaknak a nemtetszését váltotta ki. A kerítés ellenére a kutyusok ott végzik el a dolgukat, míg a kutyatulajdonosok ezt közönyösen figyelik. De mit lehet várni a kutyáktól, hisz a bekerített területet reggelre emberi lábnyomok tarkítják. A hívatlan „segítők” előszeretettel szaggatják le a kerítést, tördelik a növényeket, s hogy teljes legyen a kép, egyik reggelre a két legszebb tuját tövestől kitépték és elvitték. Pár héttel ezelőtt a kecskeméti máriavárosi sorompónál kidobták egy autóból ezt a csodálatos kölyökkutyát. A lakótelepre jött szegény, itt befogadták, etették, itatták, sőt be is oltatták veszettség ellen. Napokig játszott a gyerekekkel. Ä napokban aztán egy lelketlen valaki megmérgezte és napokig szenvedett, mire elpusztult. Nem tudom, mikor lesz már állatvédelmi törvény, hogy az ilyen lelketlen embert meg lehessen büntetni. Napokig a hatása alatt voltam az esetnek. Én nagyon szeretem az állatokat, nekem is van egy kiskutyám, valósággal a társam, nem adnám semmiért. Egy állatszerető nagymama és kisunokája A kecskeméti megyei kórházban eltöltött nyolc napjáról számolt be nekünk levelében a tiszakécskei Bállá János. Terjedelmi okokból rövidítve közöljük mondanivalóját, amelynek lényege az, hogy idén májusi gyógykezelése során a megyei kórház urológiai osztályának minden munkatársa a helyzet magaslatán állva, szakmai és emberi helytállásból jelesre vizsgázott. Bállá János - aki végtagbénult, tolószékhez kötött ember - ezúton köszöni a fáradhatatlan, mindig a betegekért élő dr. Ficsór Ervin főorvos úrnak, dr. Szabó Zoltán osztályvezető úrnak a kórházi Nagy kéréssel fordulok önökhöz, hátha vannak még segítőkész emberek. Négy gyermekem van, férjemmel mindketten dolgozunk, lakásunk is van, és a legszükségesebb háztartásbeli dolgaink is megvannak. De sajnos egyik gyermekünk nagyon beteg lett és Szegedre kellett A vandál pusztítók, tolvajok bizonyára büszkék magukra, hogy más munkáját, örömét tönkretehették. Szégyellhetik magukat! Kívánjuk, hogy az életben ennél nagyobb örömük ne legyen! Elgondolkodhatnának - ha képességük engedi -, hogy ebben a betonrengetegben nem pusztítani, tönkretenni kell mindent, amit csak érünk, hanem elviselhetőbbé, barátságosabbá tenni környezetünket! A Forradalom utca 10. szám alatt lakók A kidobott kutyus kezelés és műtét során tanúsított emberségét. Köszöni a nővéreknek, Lenkének, Gabinak, Évának, Annának és a katonaidejét kórházi szolgálatban töltő Attila „nővérnek” önzetlen segítségüket. Mint írja: „Mozdulatlanul fekve a kórházi ágyort, volt időm megfigyelni a feladatukat végző embereket. Itt ismertem meg dr. Ficsór Ervin főorvos urat, akinek a műtéteken, vizsgálatokon kívül mindenkire volt ideje, s mindenkihez volt egy-két kedves szava. Dr. Szabó tanár úr és csapata minden nap emberségből vizsgázott. Jelesre.” szállítani. Azóta hetente látogatjuk, de számunkra ez nagy kiadás. Kocsink nincs, azt is úgy kell fogadnunk. A betegség sajnos hosszú ideig tart, ezért ha valaki tudna segíteni, az alábbi számlaszámra kérnénk, fizesse be: 11773322-90127551. B. F. Egyre több a lelketlen ember Emberségből: színjeles Ha valaki tud, segítsen! Olvasószolgálat Nyári nyeremények Az elmúlt héten elindult a nyári Szerencsekártya-játékunk, de ez egy olyan akció, amelybe bármikor bekapcsolódhatnak a Petőfi Népe előfizetői. Mindenki eséllyel pályázhat a kétszáz ajándék egyikére, ha előfizetett (vagy előfizet) az újság júliusi számaira, és kivágja, kitölti, majd a szerkesztőség címére eljuttatja a lapban megjelenő részvételi szelvényt. Egyetlen cédula is hozhat szerencsét, ám korlátlan számban is beküldhetők. Sorsolás: július 9-én Kétszáz legszerencsésebb előfizetőnk közül valaki hűtőszekrényt nyer majd, másikuk videomagnót kap, egy szelvény beküldője pedig Sega játékot. 197-en nyernek faliórát vagy pólót a pályázók közül. Hívja a 76/480-756-ot! Bizonyára sokan ismerik már ezt a számot. Akik kipróbálták, azt is tapasztalhatták, hogy olvasószolgálatunk munkatársa felveszi a megrendelést, megválaszolja a kérdéseket és készséggel fogadja a megjegyzéseket, javaslatokat. Még arra is tud megoldást, ha valaki próbaképpen, mielőtt előfizetne a lapra, szeretné megismerni a korai kézbesítés kényelmét. Várjuk a hívását! „Működött a visszhang” Sokáig emlékezetes marad a kétnapos kirándulás a PN-túra résztvevői számára. A múlt szombaton és vasárnap tartalmasra tervezett program minden pontját végigjárta a csoport, sőt még együtt is miséztek igazi szerzetesekkel, és a tihanyi visszhang is válaszolt. A túra résztvevőinek kérése alapján - kiknek egy része visszatérő utas, másoknak első útja volt, de visszatérnének - ebben a rovatban folyamatosan hírt adunk a tervezett kirándulásokról. Újra induL a népszerű PN-túra Olvasóink közül sokan későn értesültek a nagy sikerű ópusztaszeri kirándulásról, és a jelentkezők közül sem fért el mindenki a buszon. Ezért megismételjük - az előző program szerint - a korábbi PN-túrát, egybekapcsolva Szeged nevezetességeinek megtekintésével. A július 21-ei kirándulásra a Tom Utazás 76/478-102-es telefonján (Kecskemét, Akadémia krt. 2.), illetve olvasószolgálatunknál lehet jelentkezni. Továbbra is várjuk leveleiket, észrevételeiket, javaslataikat. Címünk, telefonszámunk változatlan: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 76/ 480-756 vagy 481-391. így is lehet, úgy is lehet A kecskeméti Kápolna utcában közlekedőknek nap mint nap szemet gyönyörködtető látványban van részük. A kerámiastúdió szomszédságában levő romos épületet lebontották, a helyét nyomban tereprendezték és füvesítették. Ritkán lehet hasonlóban része a város lakóinak, s talán épp ezért állnak meg oly sokan előtte - elismeréssel. A megszokottól eltérően nem kell hosszú időn át bukdácsolni a kialakult gödrökben és bontási törmelékben. Ellenpéldaként szolgálnak azok a helyek, ahol már a törmelék teljes eltakarítása és a terület tereprendezése nélkül is befejezettnek tekintik a bontást. Ilyen például a szintén Kápolna utcai szikvízüzem bontási területe vagy a gazdasági
