Petőfi Népe, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

1996. június 18., kedd Színes Magazin Melléklet/III. Amerikai békefenntartók gyakorlatoznak a kiskunsági homokon Csillagos-sávos katonák Táborfalván gott. Mindkét oldalon maradtak szétszakított családok. S hogy tudjanak találkozni, s ne indul­jon be egy új népvándorlás, a vá­roska közepén egy találkozó-el­lenőrző pontot állítottak fel. En­nek a neve lett a Check Point Tankszereié« után jólesik egy kis bicepszerősítés. Charlie-mintegy szimbolizálva az egykori nyugat- és kelet-ber­lini helyzetet. Nem messze a parancsnoki ponttól várnak sorukra a kato­nák. Faasztalok mellett beszél­getnek a fák árnyékában, míg a társaik lőnek. Mindenkiről cso­rog a veríték. Ebédidő van. A há­rom sátor egyikében magyar konyhás hölgy kínálja a jóféle csirkeragulevest, a süteménye­ket, s a többi fogást. Elmondja, hogy a fiatalemberek nagyon tisztelettudóak, s az első magyar szó, amit megtanulnak, az, hogy köszönöm. O meg tanulgatja az angolt, hogy könyebben elma­gyarázhassa, melyik étel miért is jó? A katonák inkább narancsot, banánt, almát esznek, mint le­vest. Két hűtőkonténerben hűtik a romlandó élelmiszert, dobozos üdítőket, és az olasz ásványvi­zet. Ez utóbbit viszik inkább a békefenntartók, mert jobban oltja a szomjat, mint mondjuk a diétás Pepsi. A katonák váltják egymást a lőtéren. Éppen az M1 - es Abrams harckocsival lő a leg­énység, amikor elköszönünk a lőtérről. Nagyjából ilyen az életünk - mondja Whobrey őrnagy, mikor elbúcsúzik tőlünk. Éljük a kato­nai hétköznapjaikat. Tesszük a dolgunkat, hogy sikeres legyen béketeremtő küldetésünk Bosz­niában. Szöveg: Barta Zsolt Fotók: Galambos Sándor Kötöznivaló bolondnak nevez­ték volna azt az embert, aki úgy egy évtizede azt mondja, hogy az amerikai hadsereg katonái gyakorlatoznak majd 1996-ban a táborfalvi lőtéren. Senki sem gondolta, hogy a falu melletti bázison egyszer majd együtt fakítja a forró júniusi nap a csil­lagos-sávos lobogót nemzeti zászlónkkal. 1986-ban még minden más volt. Akkor még a vörös hadse­reg harckocsijai kavarták, ma az Abrams tankok verik fel a lő­téren a port. Akkor pártunk és államunk elöljárói nagypoliti­kai realitásként magyarázták azt, hogy miért is rontják ná­lunk a levegőt a szovjet armada déli hadseregcsoportjának ala­kulatai. Ma a politikusok közül többen úgy vélekednek, hogy az ország NATO-csatlakozása szempontjából jó pont az, ha az amerikaiak Táborfalván és Ta- száron vannak. Persze a világ körülöttünk is megváltozott. A Varsói Szer­ződés ma már történelem. A vasfüggöny is csak emlék. A szögesdrótokból, talán csák annyi maradt, amennyit ügyes szuvenirboltosok esetleg még el tudnak adni a különlegessé­geket gyűjtő turistáknak. Szét­esett a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és Jugoszlávia is. Törékeny béke a Balkán belsejében Ez utóbbi miatt jöttek a Lajtán túlról a NATO katonái a Bal­kánra. Tito marsall utódjainak négyéves borzalmas polgárhá­borúját a nagyhatalmak zárták le tavaly. Azért vannak ma Boszniában - más nemzetek katonái mellett - az amerikaiak, hogy megóvják a muzulmán bosnyákok, az ortodox szerbek és a katolikus horvátok közötti törékeny békét. A németországi amerikai bá­zisról Taszárra érkeznek a ka­miatt választottuk Táborfalvát. A bázis teljesen lerobbant volt. Gyakorlatilag semmi sem mű­ködött. De a lőkiképzés szem­pontjából nekünk ez másodla­gos volt - folytatja a tiszt, mi­közben elkísér bennünket a ka­putól az ebédlőig.- Iszonyú a forróság - mon­dom.- Akárcsak Texasban - feleli nevetve az őrnagy. Az épületek között azonban elviselhetőbb a kánikula. Nem­csak azért, mert a fák árnyékot vetnek, hanem mert egész nap működnek a locsolóberendezé­sek. Majd betessékel bennünket az ebédlőbe, s kezünkbe nyomja a bázis térképét. Ennek sarkában egy jelmondat ango­lul: gyakorlatozz, hogy győzz. Bármit megmutat amit csak akarunk - mondja -, s a lőtéri gyakorlatra is kilátogatunk majd. Az ebédlőben katonák reggelizgetnek, nassolgatnak, s közben nézik a Sony tv-n a Sky News adását. A konyhások ma­gyarok. Mindenki udvarias, s süteménnyel, gyümölccsel kí­nálnának. És mosolyognak. (Talán megtanulták az amerikai szabályt, gondolom magamban. Keep smiling! Mindig moso- lyogj(!), s akkor szimpatikus­nak tartanak. Ráadásul nem ke­rül egy filléredbe sem.) Kollé­gám kérdésére, hogy mi lesz a felújított bázissal, ha egyszer kivonulnak, kísérőnk csak fur­csán néz először. Nem érti a kérdést. Mi pedig kicsit ké­nyelmetlenül magyarázkodunk. Amikor az oroszok elhagyták Kecskemétet, akkor a lakta­nyákból az árammérőtől a le­verhető csempéig, a parkettától a radiátorig, ami csak mozgat­ható volt, elvitték. Csak azt hagyták itt, amit daruskocsival kellett volna szállítani.-Nem, ilyenről szó sincsen - válaszol nevetve Whobrey őrnagy. Hát csak nem gondol­ják, hogy a tábort lebontjuk, s a tonák és az utánpótlás-szállít­mányok, majd onnét indulnak tovább délre. A Boszniában felváltott katonák Taszárra ér­keznek vissza, majd néhány napra a táborfalvi bázisra jön­nek. Itt éleslövészetet tartanak, ezután 2-3 napra a fővárosba lá­togatnak. Lerobbant tábor kiváló lőtérrel- Valamikor január elején jöt­tünk erre a környékre. Több lő­terek tábort néztünk végig, de a táborfalvi mellett döntöttünk. - mondja William T. Whobrey őrnagy, aki a sajtóval és a la­kossági kapcsolattartással megbízott tiszt a hadseregen belül. Mindenekelőtt a lőtér WC-ülőkétől kezdve mindent magunkkal viszünk. Egyébként a tábort a honvé­delmi tárcán keresztül bérlik, s részben ennek ellenértékéből újítottak fel mindent az utolsó deszkaszálig a bázison. El­mondja, hogy április 16-tól gyakorlatoznak itt a katonák, heti váltásban. Szombaton jön­nek, elkvártélyozzák magukat, vasárnap megkapják az eligazí­tást, s hétfőtől szerdáig lövészet a lőtéren.- Mivel hál'istennek Boszni­ában nem kell a katonáknak használniuk a fegyvereket, ezért bizonyos időnként be kell iktatni éleslövészetet a csapa­toknak - mondja az őrnagy. Erre kiváló a homokhátsági buckák közötti gyakorlótér. amelyet újonnan építettek fel. Ebben található az a televíziós információs rendszer, melyén keresztül bármikor - kétdimen­ziós - kapcsolatot létesíthetnek a németországi központi pa­rancsnoksággal is. Tankszerelés után body building- A tábor és a lőtér fenntartásá­ban, a magyar alkalmazottak mellett, Németországból külön idevezényelt katonák vesznek részt. Közülük kerülnek ki a harci gépek karbantartói is - mondja kísérőnk, miközben a telephely melletti javítómű­helybe tartunk. A csarnokban óriási melegben dolgoznak a szerelők. Az egyik járműből Harriman alezredes figyeli a lövészetet. Lövészet után az M16-os géppisztolyokat tisztítják és olajozzák a katonák. A katonák ellátása csaknem egészében a németországi ka­tonai raktárakból történik. Az étkezési nyersanyag hűtőtárolói a konyha mögött vannak. Magyar zsömle reggelire Csak a friss pékárut, a gyümöl­csöt, a zöldséget, s a tojást vá­sárolják a magyar cégektől. A konyhával szemben jól felsze­relt legénységi szállók. A be­rendezők arra is szorítottak he­lyet, hogy imatermet alakítsa­nak ki a legénység számára. A parancsnoki épület egy kis fa­ház, az egyetlen olyan épület, A szerelőműhelyben Tonya Price - aki az alkatrész-utánpótlást rendeli - Kai Jackson szere­lőnek nyújtja fel a szükséges kulcsot. Lövészet sivatagi forróságban A lőtér nincs messze a tábortól. Amikor délben kiérünk, úgy érzi magát az ember, mintha a pokol homokos tornácára érkezett volna meg. A parancsnoki köz­pontban Harriman alezredes fo­gad bennünket, aki alakulatának egyik századával Tuzla mellől érkezett. A lőtéren az egyik pán­célozott szállító harcjármű leg­énysége lő. Az alezredes távcsö- vön keresztül figyeli katonái te­vékenységét, melyet egyébként videokamerák és magnetofon is szalagra vesz.- Ha esetleg nem sikerül le­küzdeniük a célt megfelelően, akkor visszapörgetjük a szalagot s megnézzük, mit is rontottak el a katonák - mondja az alezredes. A következő alkalommal min­den bizonnyal sikeresebb lesz a legénység. Kérdésemre a pa­Egy-két holmit jobb, ha az ember maga mos ki. teni a boszniai polgárokkal. A helybelieknek a háború után szinte egy új világot kell felépí­teniük. Bosznia nem lesz olyan, mint régen lehetett. Van például olyan ellenőrzött településük, melyet az új határpont kettévá­egy kicsi, de rendkívül izmos hölgy bújik elő.- Látom, csodálkozik, de én is ide tartozom. Szerelő vagyok - mondja Kai Jackson, miköz­ben könyékig olajos kezét tö- rölgeti. Égyébként úgy kell le­írni a családi nevemet, mint a popsztárét. Tudja, a Michael Jacksonét. A szerelés mellett van még egy másik nagy hob­bim is. Imádok body buildin- gezni. Korábban súlyt emeltem, de ma már a testépítés jobban érdekel. Délután lent vagyok a srácokkal a konditeremben, ha van kedvük, ugorjának be, s megmutatom, hogy mivel gya­korolok éppen - majd kezet fog velünk a csinos katonahölgy, s visszabújik a jó ötventonnás lánctalpas páncélmonstrunba. rancsnok elmondja, hogy a ka­tonák négy hónapja nem lőttek. Szerencsére nem kellett a fegy­vert használniuk. Bár amikor bevonultak a boszniai kijelölt körzetükbe, az úton érezték, hogy rejtőző szempárok kísérik a konvojukat. Check Point Charlie Boszniában A csapatok úgy haladtak - mondja hogy élesre töltött fegyvereik csöve minden irány­ban pásztázta a környéket. Mára sikerült jó kapcsolatokat kiépí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents