Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-09 / 108. szám

14. oldal Petőfi Népe 1996. május 9., csütörtök Jakabszálláson másfél órán át szakadt a jeges eső Nagy kárt okozott a jégverés Kecskeméttől Matkón ke­resztül Jakabszállás-Felsőn át az orgoványi vágóhídig nagy sávban pusztított a keddi jégeső. Jakabszállásra délután öt óra­kor érkezett a vihar. A szélerő nem volt nagy, de egyfolytá­ban esett az eső, amiben más­fél órán át borsó- s mogyoró­szem nagyságú jég hullott. A felhő negyed nyolc körül kez­dett szakadozni, majd tovább­vonult. Matkón is - mint általában mindenütt - jónak ígérkezett a kajszibaracktermés. A zöld szemek már jól láthatóak vol­tak a fákon. Am most legtöbb­jüket kikezdte a jég. A 70 hek­táros terület siralmas képet mutat. Jakabszálláson maga a pol­gármester és még jó néhány ember már a csendesedő vi­harban elindult, hogy az ár­koknál segítsék a víz útját. Este kilencig járták a telepü­lést. Akinek volt, az beindí­totta a szivattyút. A rosszabb tetőszerkezetű házak lakrésze­iben tíz centire is felgyülem­lett a víz. Tegnap reggel korán össze­állt egy bizottság, hogy fel­mérje a károkat. Ott volt Tánczos László növényvédő szakember, Kovács Imre és Tarjányi Ferenc kertészmér­nök, s Kocsis Imre hegybíró. A gyors feltérképezés szerint legalább 800 hektár gyümöl­csösben - barackosokban és almásokban - tett kárt a jég. Kanizsai Ferenc a három hold szamócásából még sze­rényen számolva is hárommil­Kanizsai Ferenc szamócása is jó termést ígért. lió forintot remélt. Kára - és többi ültetvényesé is hasonló - hozzávetőlegesen 70 százalé­kos. Elkeseredésében csak annyit mondott: - Sok min­dent megoldottunk már, de a természettel nem tudjuk fel­venni a versenyt. A falu határában lévő több mint 220 hektáros Nedelko­vics-birtokon az almásban ke­letkezett kár igazán majd a tisztuló hullás után mérhető fel. De a látvány nem sok jót sejtet. Az új telepítés pedig még nehezebben bírta a hirte­len rázúduló 53 milliméter csapadékot, aminek zöme mogyorószemnyi jég volt. Pulai Sára Vannak Ha egy biztosító • a legnagyobb hazai múltra tekint vissza, • 65 milliárd forint ügyfelek által rábízott tőkét kezel, • 150 fiókjának egyike az Ön lakóhelye közelében található, akkor ez csak az ÁB lehet. A szerb merénylő ragaszkodik megdöbbentő vallomásához Célja a pap meggyilkolása volt <Folytatás az 1. oldalról) A január 4-i véres merényletre sokan emlékeznek még, nem­csak Kiskunfélegyházán, de az egész országban. Hajnali fél négy körül egy többnyire Tomo- jic Voislav néven ismert, szerb származású nemzetközi bűnöző a kerítésen bemászva behatolt a Sarlós Boldogasszony plébáni­ára. Különös módon nem keres­gélt, nem kutatott, egyenesen a plébános alvószobájába ment, és a nála lévő 7,62 kaliberű Zastava márkájú pisztollyal közelről fejbe lőtte az ébredező papot. Gábor Imre esperes úr a vélet­lennek köszönhette, hogy a go­lyó nem oltotta ki életét. Amikor felriadt, és felült az ágyban, a merénylő már ott állt előtte. Jól látta, hiszen az a villanyt is fel­kapcsolta. A szerb mondott va­lamit anyanyelvén, idegesen magyarázott, a pisztolyt egészen közel tartva a pap fejéhez. Az - kétségbeesett kísérletként - hir­telen lehajolt, hogy megnyomja az ágya melletti riasztó gombját, mely a rendőrkapitányságon jel­zett. Ebben a pilanatban dördült el a fegyver. / Éjszakai üldözés A golyó így nem talált telibe; az esperes bal fülkagylóját érte, és behatolt a fejbe, tarkótájékon tá­vozott, de nem okozott halálos sebet. A merénylő pedig nem, vagy nem alaposan győződött meg arról, hogy áldozata halott- e? Es ez volt Gábor esperes úr második szerencséje. A szerb néhány pillanatig még ott állt, majd felvette az asztalról a ház kulcskészletét. Úgy gondolta, nem az ablakon át távozik, ahogy jött, hanem kényelmesen, a bejárati ajtón. Lekapcsolta a villanyt, és kiment a szobából; a pap mindvégig eszméleténél volt. Csakhogy a kulccsomóval nem boldogult az éjszakai láto­gató, kénytelen volt hát mégis az ablakon, létra segítségével el­hagyni a házat. De elmenekülni már nem tudott. Az esperes úr ugyanis meg tudta nyomni a risztó gombját, úgyhogy a rend­őrök már úton voltak a plébánia felé. Először két civil ruhás nyomozó érkezett a helyszínre, akik valami más ügyben a közel­ben jártak éppen. A menekülő szerbet a kerítésen pillantották meg; éppen mászott kifelé. Rö­vid éjszakai üldözés követke­zett. de két újabb rendőr megér­kezése után sikerült bekeríteni; hiába lőtt rájuk néhányszor válla fölött a szerb. Tomojic Voislav elismerte tettét. Magyarázatképpen egy elképesztő történettel állt elő. Állítása szerint egyetlen célja volt, hogy megölje a plébánost. Erre a Vatikán ügynökei bérel­ték fel Olaszországban, mégpe­dig azért, mert valamiféle egy- háziadó-elmaradása volt a plé­bániának. Meséje szerint Rómá­ban környékezték meg, és 100 ezer márkát ígértek neki, ha lik­vidálja a félegyházi plébánost. Ügynökök és Péter-fillérek Egy ilyen történet természetesen legjobb esetben is csak mosolyt csalna a kihallgatok arcára. A nyomozás viszont néhány na­gyon érdekes, újabb eredmény­nyel is szolgált. Többek között még azt is meg kellett nézni, hogy valóban szó lehet-e bármi­féle egyháziadó-hátralékról? Köztudottan a Péter-Pál nap környékén szedett, úgynevezett Péter-fillérek „vándorolnak” a Vatikánba, más formában vi­szont nincs egyházi adó, ami Rómába menne. Ilyen címen ta­valy június 25-én, a szentmisén is gyűjtöttek Péter-filléreket csengetős persellyel, s az össze­gyűlt 26 ezer 800 forintot el is küldték a Kalocsa-Kecskemét érsekségre, onnan pedig Ró­mába. Adóssága így hát a plébá­niának nem volt, nem is lehetett. A plébános úr - a nyomozók sze­rint - nagyon világian, humorér­zékről is tanúságot téve közölte, hogy sem olaj-, sem kábítószer­üzletben semmiféle érdekelt­sége nincs. Maradt tehát a kér­dés: miért lőtt a szerb merénylő? Két titokzatos olasz A nyomozás megpróbálta kö­vetni a halálos ítélet végrehajtá­sára Magyarországra érkezett szerb útját. December 27-én megszállt egy kiskunhalasi ho­telben, ahol a korábbi utasítás ér­telmében találkozott két olasz úriemberrel, akik újabb részle­teket közölték vele. Egyiküktől, akinek a szerb a keresztnevét is tudta - Renato - még Rómában kapott pisztolyt; ezzel kellett végrehajtania a merényletet. A két olasz pontosan elmagyarázta neki, hogy hol van a plébánia, hol található a földszintet bizto­sító riasztórendszer, hol találja az eresz alatti részben tárolt lét­rát, hol tud észrevétlenül beha­tolni az emeleti ablakon az épü­letbe, s végül hol van a plébános hálószobája. A két olasz természetesen le­hetne a képzelet szülötte is, ám a halasi szálloda alkalmazottai igazolták, hogy Tomojic való­ban diskurált két, ott megszállt olasszal, akik - mint kiderült - hamis adatokkal jelentkeztek be. Egyiküket Renatónak hívták. December 29-én a két olasz ko­csival átvitte a szerbet Félegyhá­zára, megmutatták neki a paró­kiát. Azt is utasításba adták, hogy január 3-án este melyik vo­nattal kell ismét megérkeznie a városba. Az pontosan követte az utasításokat: behatolt a plébáni­ára, és rálőtt a papra. Nemzetközi bűnöző Gábor Imre plébános mara­dandó halláskárosodást szenve­dett a lövés következtében. Az ügyről már neki is az volt koráb­ban a véleménye, hogy a tettes célja nem rablás, lopás volt, ha­nem egyedül az, hogy őt meg­ölje. Ezt alátámasztja az is, hogy Voislav az égvilágon semmit nem vitt el a plébániáról, holott lett volna ideje átkutatni azt; nem tudván, hogy a pap ágya mellett megszólalt a risztó. Sőt: a szerb­nek még arra is volt ideje, hogy szép kényelmesen megpróbál­jon kulcsokkal kimenni a ház­ból, s csak ezután folyamodott ismét az ablakhoz, s létrához. Őt egyébként az Interpolnak sem kellett bemutatni: több né­ven is ismerik szerte Európában: Kölnben, Rómában, Frankfurt­ban, Mannheimben, és Belgrád- ban. Bűnlajstoma igen széles: emberölési kísérlet, nemi erő­szak, hamis pénz forgalomba hozatala, okirat-hamisítás, zseb­tolvajlás. Azt, hogy egyáltalán Tomojic Voislav az eredeti neve, csak a belgrádi rendőr­ség ujjlenyomat-nyilvántartása alapján valószínűsíthető. Hogy valójában ki bérelte fel őt a gyil­kosságra, talán soha nem derül ki. Ellene elsősorban előre kiter­velt, nyereségvágyból elköve­tett emberölés kísérlete miatt in­dul bírósági eljárás. Bán János A rendőrség sajtótájékozta­tója után telefonon felhív­tuk Gábor Imrét, a kiskun­félegyházi Sarlós Boldog- asszony templom plébáno­sát, aki elmondta, meggyő­ződése, hogy a támadás az egyház megfélemlítésére szolgált. De ő még annak el­lenére sem fél, hogy a szerb elkövető a merénylet re­konstruálásakor a tolmá­cson keresztül értésére adta, hogy ez a plébánia csak egy pont volt az egyházi me­rényletek sorozatában. Ugyanakkor nem hiszi, hogy a fiatalembert a Vati­kán bérelte volna fel, sejtése szerint inkább a szerb maf­fia tehet az egészről, hiszen minden merényletet úgy követtek el, hogy nem hagy­tak hátra semmilyen nyo­mot és a célpontok sem vé­letlenek. Leginkább attól fél, hogy a merényletek sora itt nem ért véget. Kik engedik le a Holt-Tisza vizét? (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzott olyan feltevés is, miszerint a tél folyamán túltöl­tődött a holtág és a töltésen át­lépő víz elárasztotta a környező termőterületeket. A zsilipeket a gazdák nyitották fel, hogy megelőzzék az újabb „áradást”. Szakértők megállapították, hogy a földeken lévő víz egyér­telműen belvíz és nem a Tiszá­ból származik. Marad hát az a változat, hogy a zsilipeket az orvhalászok nyitják fel. A zsi­lipőrök eddig több száz lakatot vásároltak, hogy pótolják a le­fűrészelt, letört lakatokat, lán­cokat. Az áldatlan állapotnak felte­hetően hamarosan vége szakad, ugyanis a napokban tetten értek egy orvhalászt, amint épp az egyik zsilip lakatját próbálta le­tömi. L. Tóth Márta őrizetbe vettek két kábítószer-kereskedőt Kecskeméten a rendőrség őrizetbe vett két kábítószer­kereskedőt. Abban a kecskeméti házban, ahol a huszonegy éves S. L. lakik, kilencvenöt darab Ex- tasy kábítószer-tablettát talál­tak a rendőrök. A tabletták is­mertetőjele, hogy Törpi és Hapci jelek láthatók rajtuk. A fiatalember a lépcsőház egyik villamoselosztó szekrényébe rejtette őket. Vele együtt őri­zetbe vették a szállítót is. A szert a 25 éves, budapesti ille­tőségű K. Zs. akarta eladni kecskeméti partnerének. A fő­városi fiatalember ezer forint körüli áron árulta a tablettákat. A fogyasztóktól - általában diszkókban és különböző szó­rakozóhelyeken történik a be­etetés és a terítés - háromezer forintot is elkérnek értük. A rendőrségen elmondták, hogy az őrizetbe vett kecskeméti S. L. már korábban is a nyomo­zók látókörébe került kábító­szer terjesztése miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents