Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-02 / 102. szám
MÁJUS 1. Bács-kiskunban 9. oldal 1996. május 2., csütörtök Repül a körhinta a kecskeméti szabadidőparkban. A kedvező időjárás megint sok ezer érdeklődőt csalt ki a majálisra a tóhoz. fotó: walter Péter Volt, aki repült, egyesek egyenesen biciklivel. Mások egészen más módon tették próbára ügyességüket és állóképességüket, azzal sem törődve, hogy az egész majális a feje tetejére állt. Képeink a kecskeméti szabadidőparkban készültek. fotó: galambos Sándor Májusfa nélkül soha nem nyitja ki kapuját a keceli Bárka. így történt ez ebben az évben is. fotó: pulai Sára Tízezrek keresték Baján a Petőfi-szigeten a majális hangulatát. Sajnos ez nem mindenkinek sikerült, mert leginkább nagyvásárhoz hasonlított a dolog. fotó: papp Zoltán A körhinta - legyen az kisautóból vagy állatfigurából - minden majálisban a legkisebbek kedvence. így volt ez a kiskőrösi sporttelepen is. fotó: pulai Sára ____________________________________A Tárgyalóteremből_________________________________________________________ B enzinkút- és emberrablás Kecskeméten Nagy felháborodást keltett, amikor 1994. december elején Kecskeméten kirabolták a Törekvés benzinkutat az István király körúton. Az elkövetőket meglehetősen sokára, csak a következő év márciusában fogták el, de azok közben még egy, a benzinkútrablásnál súlyosabb bűncselekményt is elkövettek. Pontosan egy éve annak, hogy az elkövetők előzetes letartóztatásban vannak - kivéve Juhász Benedeket, akit eddig nem talált meg a rendőrség. Egy-kétmillióhoz juthatunk A benzinkút kirablásának ötlete Béléi József, Kecskemét, Búzaszentelő utca 9. szám alatti lakostól származott. A fiatalember egy alkalommal felvetette gyermekkori ismerőse, Molnár Attila előtt, hogy ki kellene rabolni a benzinkutat, amelynek egyik résztulajdonosa éppen Molnár apja volt. Miután ketten megállapodtak, beszervezték Holló Árpádot is. A mindössze húszéves fiú nem tétovázott, főleg akkor, amikor elmondták neki, hogy a „balhéban” benne van az ilyen körökben nagymenőnek számító Juhász Benedek is. Közben Béléi, Molnár és Juhász szemrevételezték a benzinkutat, majd később négyesben kidolgozták a részleteket, elosztották a szerepeket, vasrudat szereztek, álarcokat, hamis rendszámot, sőt Béléi egy pisztolyt is adott Juhásznak betárazva. Mind a négyőjüknek az volt a véleménye, hogy a rablást könnyen meg lehet csinálni és napi bevételként „egy-kétmillió forinthoz is juthatunk...” Ha szót fogadsz, nem halsz meg December 4-én este el is indultak egy autóval. Egy darabig a konzervgyár mögötti erdős részen várakoztak, leskelődtek, majd hátulról közelítették meg a benzinkút épületét álarcban, csőre töltött pisztollyal vascsővel. Az ajtót Juhász lökte be lábbal, kezében a fegyver, őt Holló követte a vasrúddal. A zajra odaszaladt az egyik benzinkutas, aki szembetalálta magát a rablókkal. Holló a vasrúddal háromszor fejbe vágta, Juhász pedig ráparancsolt: „Feküdj le, ha azt csinálod, amit mondunk, nem halsz meg.” Felszólították, hogy nyissa ki a páncélszekrényt. Amikor ez megtörtént, Holló a magával hozott nejlonszatyorba tette az ott talált 707 ezer forintot. Eközben egy férfi kismotorral tankolni akart, de Juhász utasítására a benzinkutas kiszólt: zárva vagyunk, mire az illető elment. Juhász magához vette a benzinkutas autóstáskáját, Holló még kétszer megütötte a vasrúddal az amúgy is vérző embert, azután futva eltávoztak az autóhoz, amit a Daróczi közben leállítottak és elhagytak. A benzinkutas közben értesítette a rendőröket. Mellesleg a páncél- szekrény másik részében három millió forint készpénz volt... Kutyapóráz és pisztoly A benzinkútnál rabolt pénz hamar elfogyott, bár azt tervezték, hogy azon fegyvert vásárolnak és további „balhékat” követnek el. Béléi és Molnár már évek óta ismerte a kecskeméti Sagál Rt. elnök-igazgatóját, akiről tudták, hogy sok pénze van. Úgy gondolták, hogy egy szállítmány értékének az elrablása lendíthetne rajtuk. Közölték az ötletet Juhász Benedekkel, aki azonban módosított az elgondoláson: rabolják el az igazgatót és fizettessenek vele 10-15 milliós váltságdíj at. A három ember - Holló ebben az ügyben már nem vett részt - alaposan kidolgozta a tervet, amelynek lényege az volt, hogy valamilyen ürüggyel üzleti tárgyalásra hívják kiszemelt áldozatukat, elfogják, egy tanyára viszik, pisztollyal fenyegetik és az illető fizet. Többször telefonáltak az igazgatónak, de az öt alkalommal kitért a találkozó elől. 1995. március 30-án déli egy óra körül Molnár - aki évek óta ismerte az igazgatót - könyörgő hangon telefonált, hogy ott van az üzlettárs, de az ő autója lerobbant és menjen ki az igazgató az 52-es műútra, a 6-os kilométerkőhöz. Ott várják. Ez a parkoló a Csalá- nosi erdő közelében van. Az igazgatót tőrbe csalták. Amikor megérkezett a BMW-vel, néhány perc múlva előjöttek az „üzlettársak”, akik elvették az indítókulcsot, kezét a magukkal hozott kutyapórázzal összekötötték, lábait szintén, majd foglyukkal Izsákon át Jakabszállás felé haladtak. Közben Béléi a türelmetlenkedő igazgatót „megnyugtatta”, mondván: „Nézd, Miska, el vagy rabolva, nekünk sok pénz kell.” Agyonlőlek és eláslak Megérkeztek a tanyába. Ott áldozatukat egy heverőre ültették. Juhász közölte, hogy három lehetőség van: vagy agyonlőlek és eláslak, vagy a családodból is kiirtok két-három személyt. Amikor az igazgató a harmadikra kérdezett, Juhász ráordított és fejbe rúgta. Az áldozat felajánlotta, hogy 2,5-3 millió forintot tudna adni. Juhász azonban a lábához nyomta a pisztolyt és kijelentette, ennyiért nem kockáztat, hanem szétlövi az áldozat lábát. Aztán a tűzhelyről elővette a piszkavasat, mondván: kiszúrja a szemét. Végül is Juhász lecsillapodott és már megelégedett volna a felajánlott pénzzel. Meg is állapodtak, hogy az igazgató telefonál a fiának, aki kihozza az összeget. Ez meg is történt - mármint a telefonálás. Háromnegyed ötkor a fiú telefonált az apjának, hogy indul a pénzzel. Csakhogy indulás után a fiú Kecskeméten ösz- szetalálkozott sógorával, G. Z.- vel, akinek elmondta, mi történt. G. Z. gyanút fogva, Honda gépkocsijával előrement, s hamarosan oda is ért a megadott helyre, s 30-40 méterre állt meg az igazgató BMW-jétől, amelyben ott ült az áldozat és Juhász is. A többiek az erdőben elbújva vártak. A megbeszélés szerint az igazgató megy oda a pénzért, Juhász pedig a fegyverrel „fedezi” az akciót. Csakhogy G. Z. intett apósának: ugorjon be a Hondába. Ez egy szempillantás alatt megtörtént és az autó hátramenetben, teljes sebességgel a műút felé vette az irányt. Juhász tüzelni kezdett a Hondára, de egyszer sem találta el. Végül is szerencsésen kifaroltak a műútra, ott intettek az akkor odaérkező fiúnak, aki megfordult, és Kecskemétig meg sem álltak. Közben az autóból értesítették a rendőrséget. Az erdőben maradt rablók pánikba estek, azonnal beültek az igazgató BMW-jébe és elhajtottak. Hetényegyháza környékén Juhász kiszállt és innentől nyoma veszett, azóta sem került elő többszöri elfogató parancs ellenére sem. A többieket elfogták. Milliók helyett évek Az áhított több millió forintból így nem lett semmi. A megyei bíróság dr. Feleky István vezette büntetőtanácsa a közelmúltban hirdetett ítéletet a meglehetősen elszánt rablók felett. Béléi Józsefet halmazati büntetésül tizenegy évi fegyházra ítélték, nyolc évre eltiltották a közügyektől, két évre pedig a járművezetéstől. Holló Árpád büntetése három és fél év börtön (ő „csak” a benzinkút kirablásában vett részt és vascsővel verte áldozatát) és három év közügyektől eltiltás. Molnár Attila tíz év fegyházat kapott, nyolc évre tiltották el a közügyektől és négy évre a járművezetéstől. Természetesen kötelezték őket a felmerült bűnügyi költségek megfizetésére. G. S.
