Petőfi Népe, 1996. május (51. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-29 / 124. szám

I \ 1996. május 29., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Barátom - a falu rossza? Az alábbi történetet a minap mesélte el egy jó barátom. Egyik reggel hat óra előtt átment a szomszédjához, hogy segítsen a betonozásban. Útja egy másik szomszéd lakása előtt vezetett el, ahol a kikötött kutya alaposan megugatta a ko­rán kelő segítőt. A kutyatulaj­donos azonban rossz néven vette a dolgot, mi több, hangot is adott nemtetszésének. Másnap barátom kihordott nyolc vödör termőföldet kátyús utcafrontjára. A kutyatulajdo­nosnak ez sem tetszett. Sze­gényt két nappal az eset után el is kapta és nyomdafestéket nem tűrő hangon leszidta, úgy, hogy még a másik házban lakó 81 Hagyják meg a döntés jogát! A közelmúltban meghalt egy rokonom Kecelen. A család az alig egy fél éve megnyílt te­metkezési vállalathoz fordult. A cég igen kedvesen elrende­zett minden teendőt, és meg­jegyzem, példásan. A temetést követően nem sokkal a szom­szédos temetkezési vállalat egyik alkalmazottja megkereste az elhunyt hozzátartozóját és számon kérte, miért nem hozzá­juk, miért az új céghez fordul­tak? Nemrég egy újabb eset tör­tént: az elhunytat szintén az új temetkezési cég temette. A te­metésnél beszélgetés közben éves nénit is belevette szóára­datába, akit a barátom azért pat­ronál, mert szegény idős néni 90 százalékos látáscsökkenés­ben szenved. A barátomnak talán mégis az esett legrosszabbul, amikor a kutyatulajdonos megjegyezte: „nem a falun vagyunk, hanem a városban”, mert ugye a barátom tíz éve lakik Kecskemét váro­sában, 30 évig falun élt mint megbecsült polgár. Azt már én jegyzem meg, hogy szegény barátomat 30 év alatt nem biztos, hogy illették olyan „ronda” kifejezésekkel, mint azt a kutyatulajdonos megengedte magának. dr. K. L., Kecskemét felvetődött, hogy a másik cég el akarta hozni a halottat, hogy ők temethessék el. Nos, ezen kel­lően felidegesítettem magam. Milyen embertelen viselkedés ez, hogy a halotton vitatkoznak, ki temesse el? Lehet, hogy rosszul gondolkozom, de egy temetést szerintem ne egy cég döntsön el, hanem a hozzátar­tozó családtagok. Legyen ez egyszer és mindenkorra tisztá­zott tény, és szuverén jog, hogy kihez és hova, minek megyek és kit kérek meg a végtisztesség levezetésére! Karsai Péter, Kalocsa Ep lélekhez ép testet! A kihalás réme kísérti nemze­tünket: honfitársaink egész­ségi állapota romlik, az átla­gos életkor egyre rövidebb lesz. Ezért fontos, hogy a la­kosság egészsége jobb le­gyen, hogy az ép testhez ép lélek társuljon. Köztudott, hogy a tevékeny és mértékkel űzött sport egy­aránt szolgálja a test és a lélek épülését. Mint például az úszás. No és az uszoda, mely télen-nyáron lehetővé teszi az egészség fenntartását szolgáló úszást. Ezelőtt néhány évvel a vízmű akkori igazgatója min­denáron be akarta záratni a kecskeméti fedett uszodát. Még javaslatot is tett arra, hogy legyen belőle sportcsar­nok, pedig a szomszédban már volt egy. Akkor nagy ne­hezen sikerült kivédeni ezt a támadást. De úgy látszik, ak­kor csak haladékot kaptunk. Az ürügy most is hasonló. Nincs pénz. De arra van, hogy lehessen milliókat sikkasz­tani, hogy az ellenőrzést el­mulasztott vezetőknek száz­ezres jutalmakat adjanak. Ho­vatovább semmire se jut pénz, ami a lakosság érdekét szol­gálja? Frigyesi Ferenc, Kecskemét Ön fiatal házas? Lakásgondja van? Beázik a tető? Gyermekének vagy unokájánák lakást szeretne? Szeretné bevezetni a telefont? MEGHÍVÓ ÚJ LEHETŐSÉGEK A LAKÁSHITELEZÉSBEN! Hosszú távú, a szerződés egész időtartamára rögzített, alacsony kamatozású lakáshitel: Indul az OTP Lakástakarékpénztár! ELŐADÁS ÉS FÓRUM 1996. május 30-án (csütörtök), 9.30 órakor Kecskeméten, a TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA HÁZA "Kongresszusi" termében. Minden kedves érdeklődőt szívesen látunk. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK Rt. LAKÁSTAKARÉKPÉNZTÁR Előkészítő Munkacsoport (9616) Porban fürdő hobbitelkek Környezetünk szennyezése, az embertársak figyelmen kívül hagyása még egy egyszerű embertől sem fogadható el. Hát még egy egészségügyi in­tézménytől, ahol ráadásul tbc- s betegeket gondoznak. Történt, hogy a Hetényegy- háza, Belsőnyír 140. szám alatt működő TBC Szakosított Otthon a télen eltüzelt szén sa­lakját kihordta - úgymond út­javítás céljából - a műút és az Otthon közötti földútra. Az út­javítás (szerintük feltöltés) önmagában nemes cselekedet lenne, csak nem önhatalmúlag és szeméttel, ráadásul mások bosszúságára. Ugyanis ha ezen az úton egy autó végig­megy - és ez naponta sokszor előfordul -, akkor az úttal szomszédos hobbitelkeket be­teríti a hamu, salakpor. A por még viszonylag esős időben is nehezen viselhető. Mi lesz nyáron, az aszályos időben? Tudjuk - ez ugyanis már nem az első alkalom hogy a sa­lakkal történő útfeltöltés vol­taképp szennyezés. A hobbi- kert-tulajdonosok fizikai energiát, utazási és egyéb költséget áldoznak arra, hogy segítsenek a megélhetőségi lehetősegeiken, kiszabadulja­nak a panelrengetegből, friss levegőn legyenek, mert zöldre vágynak. Helyette szürke ha­mut, port kapunk és nemcsak mi, hanem a fák, a levelek, a termés, a természet - és itt a kör bezárult -, megint csak mi, emberek. És miért? Mert egy egészségügyi intézmény vezetői úgy gondolták, saját maguk szennyét legegysze­rűbb úgy eltüntetni, ha kivi­szik mások kerítése mellé. Befejezésül még egy gon­dolat: Nyárlőrincen pusztít az almafakórság. Csernobil is megtette a maga dolgát nálunk is, úgy látszik, ez kevés, kell egy meggondolatlan ukáz, „sa­lakot a hobbisoknak”, és az iránytű átbillen nyugatról D-DK irányba, irány Balkán! Farkas György, Kecskemét Legfontosabb a tűrőképesség Az április 17-én „Gondok ná­lunk is vannak” című levélhez engedtessék meg a másik fél hozzászólása is: Egy beteges gondolkodású lakótársnak a különböző fóru­mokhoz való rohangálás helyett inkább magába kellene szállnia. Át kellene gondolnia, vajon meddig mehet el egy másik ember életébe való beavatkozás címén. Harmincöt évi munka után nyugdíjba kényszerültem és egészségi állapotom rendszeres felügyeletet igényel. Az már igazán nem tartozik a tisztelt lakótársra, hogy mikor és med­dig tartózkodik saját lakásom­ban a gyerekem és kis unokám. Hangsúlyozom: családtagjaim­ról és nem albérlőkről van szó. Különben is egy hatéves gyer­mek szőnyegpadlós lakásban nem csaphat akkora zajt, hogy azért rögtön fórumokhoz kell­jen rohangálni. A szubjektív igazságérzet senkit sem jogo­síthat fel arra, hogy megfenye­gesse az óvodába tartó kis uno­kámat és lányomat „életveszé­lyesen”, továbbá trágár szavak­kal illesse, nem utolsósorban engem, a lakás tulajdonosát az utcán leköpjön. Mi ez, ha nem önbíráskodás, a másik ember „terrorizálása”? A lakótárs ma­gatartása olyan, amely már rég kimerítette a birtokháborítás tényét, hiszen mielőtt a kis unokámba belekötött, azt meg­előzően általa kiagyalt vízveze­ték meghibásodásával vádolt, mely problémáját én oldottam meg biztosítón keresztül, segítő szándékkal. Úgy gondolom, ebben a vi­lágban, amikor olyan terhek nehezednek ránk, hogy minden napunkért meg kell küzdenünk, legfontosabb volna a tolerancia, az egymással szembeni segítő­kész és megértő magatartás. Célunk nem elsősorban a mun­kában megfáradt beteg embe­rek hatóság általi zaklatása kel­lene legyen. Békés természetű ember vagyok, kérdezem a nyilvánosságot, hogy meddig vagyok kénytelen tűmi mind­ezeket? A Reile Géza utcai másik lakótárs Művészek az egészségért Egy kellemes meglepetés Április 10-én éjszaka 71 éves édesapámat combnyaktörés gyanújával szállította a megyei kórházba a mentő. Minden kel­lemetlen állapot mellett nagyon kellemes meglepetés ért, ugyanis dr. Gera László ügyele­tes orvos úr fogadott. Kedves­ség, melegség, együttérzés su­gárzott a tekintetéből. A pozitív jelzők halmazát sorolhatnám jellemzőiként. Egyszóval em­berségből „jelesre vizsgázott”. Pillanatok alatt intézkedett a késői órák ellenére is. Nagyon sokan okulhatnának a doktor úr emberséges viselkedéséből, hi­szen „egy jó szó - fél egész­ség”. A beteg hozzátartozójá­nak meg megnyugvás és meg­elégedettség. Hálás köszönet a doktor úr­nak és mindazoknak, akik hozzá hasonló módon kezelik a betegeket és „lelket öntenek” a betegek hozzátartozóiba. Varó Mária, Dunaegyháza Köszönet az emberségért A kecskeméti mozgássérült fia­talok nevében szeretnénk kö­szönetét mondani dr. Sipos Béla, a Kertészek a Mozgássé­rült Gyermekekért Alapítvány kuratórium elnökének, hogy a Budapesti Arborétumban meg­rendezett mozgássérült gyere­kek találkozóján részt vehet­tünk. Egyúttal köszönetét mon­dunk Bekő József vállalkozó­nak is, aki saját autóbuszával - szó szerint - ingyen és bér­mentve biztosította számunkra ezt a felejthetetlen napot! Mozgássérült Fiatalok Klubja Szerkeszti) Szász András A május 20-ai Gyógytornászok az Egészségért Alapítvány jó­tékonysági estjéért szeretnék köszönetét mondani a nézők nevében a fellépő kecskeméti és budapesti művészeknek és az est szervezőinek. A mind­annyiunk által közkedvelt Sirkó Lászlónak és Dunai Tamásnak, a gyönyörű operett- és musical­számokért Harmath Albertnek, Szegedi Dórának, Csombor Te- réznek és kollégáinak. Vers és tánc, bűvészet, hu­mor, illetve szaxofonjátékban gyönyörködhettünk. A zongo­rakísérő szereplése is kiemel­kedő volt. Örülök, hogy cse­kély belépőjegyem árával tá­mogathattam az estet. Az ala­pítványnak kívánok még to­vábbi eredményeket, a fellépő művészeknek jó egészséget és hálás közönséget. Dávid Attiláné, Kecskemét Sziget a betonrengetegben A kecskeméti Széchenyiváros viszonylag új városrész, tehát sok a fiatal, de már egyre több a gyermekét követő, idős em­ber is. Ebben a városrészben 1994. szeptember elsején új plébániát alapított dr. Dankó László érsek úr. Ezáltal egy, szinte családias közösség is létrejött. Tagjai szeretettel hívják és várják azokat is, akik úgy érzik, egy nagyobb családhoz szeremének tar­tozni, mert abban a családban, ahol sokan vannak, nem jut kevesebb szeretet egy-egy családtagra. A betonrengeteg érző em­berszíveket, sokszor nagy fáj­dalmakat zár magába. Útjukat kereső fiatalokat, vagy az élet terhétől megfáradt időseket. Ebben a betondzsungelben van egy sziget... Itt elkezdő­dött valami... Megfásult, be­tonba zárt, de érző szívű em­berek, egy szeretetközösség vár reátok. Ha a problémákat megosztjátok velük, egy kissé talán enyhül a gond és a bá­nat. Elnézést a közvetlen hangvételért, de ebben a csa­ládban mindenki tegezi egy­mást, idős és fiatal, pap és ci­vil egyaránt. Április 13-án a közösség tagjai személyesen széthordott sok ezer meghívóval invitálták a városrész lakóit a Szentcsa­lád Plébánia közössége által a Bolyai-gimnáziumban meg­rendezett programra. Annak érdekében, hogy lehetőleg minden családhoz eljusson az értesítés, egy precíz és szakér­telemmel történt feltérképe­zésre volt szükség, amit az ille­tők szabadidejük terhére és éj­szakába nyúló munkával ol­dottak meg, természetesen kö­zösségi (társadalmi) munká­val. Mi, akik ott voltunk, bízunk abban, hogy a tavasz nemcsak a természetben jön el, hanem az emberek szívében is felen­ged a fagy és jég. Nincs olyan ember, akinek a szeretetre, megértésre ne lenne szüksége, lehet jobb módú vagy éppen szegény sorsú. Ha Isten segítségével elin­dulnak a munkálatok a szé- chenyivárosi templom és kö­zösségi ház építésénél, vasár­napokon majd mind többen mennek a 9 órás szentmisére, hogy nehéz életükhöz erőt, hi­tet, reményt és szeretetet kap­janak. Adja Isten, hogy mire felépül a létesítmény, kicsinek bizonyuljon a 37 ezer lakosú kecskeméti városrész szá­mára. S.-né Kovács Mária, Kecskemét Olvasószolgálat Sikeres PN-túra A gyermeknapi kirándulásról kissé fáradtan, de jó hangulat­ban érkeztek meg a résztvevők vasárnap este. A gyerekek mel­lett a szülők és a nagyszülők is kellemesen töltötték a napot, amely - ahogy azt a Tom Üta- zástól már megszoktuk - érde­kes és tartalmas volt. Legtöb­ben az esti sétahajózást dicsér­ték, de biztosan sokáig emléke­zetes marad a libegőről meg­csodált panoráma is. Itt a folytatás A PN-túrák sorozatának követ­kező programja még több látni­valót ígér! Nem is lehetne egy napra zsúfolni, sőt a június 20-24-e közötti időszak is szű­kösnek tűnik a tervezet ismere­tében. Erdély látnivalóit fogjuk felkeresni az öt nap alatt. És igyekszünk idegenvezető segít­ségével mindent megnézni, amit érdemes. A részletes prog­ramról a Tom Utazás (telefon: 76/478-102), illetve Olvasó- szolgálatunk ad tájékoztatást. Előkészületben Szervezés alatt áll egy kétna­pos, Balaton-felvidéki kirándu­lás is a Petőfi Népe előfizetői számára kedvezménnyel. En­nek időpontjáról és részleteiről hamarosan tájékoztatjuk uta­zást kedvelő olvasóinkat. Finishez közeledünk Még két szelvényt kell kivágni és kitölteni az IBUSZ-szal kö­zös játékunk résztvevőinek ah­hoz, hogy a négy cédulát egy­szerre beküldve eséllyel pá­lyázzanak az értékes üdülések egyikéért. Legszerencsésebb olvasóink Korfu szigetén, Olympic Beach-en vagy az olasz tengerparton nyaralhat­nak. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét arra, hogy a játék fordulói egymástól függetle­nek, tehát akkor is beküldhetik a most zajló utolsó forduló szelvényeit, ha az előzőekben nem vettek részt. Kipróbálta - bevált Kunszentmiklósról és Kiskő­rösről két család szinte egy­szerre köszönte meg Olvasó- szolgálatunknak, hogy egy héten át „próbaolvasók” lehet­tek. A próba bevált, ezután már hiányozna a reggeli programból a Petőfi Népe, ezért előfizetik. Örülünk, hogy megismerték, megszokták (és talán megsze­rették) az újságot, és a további­akban mindennap találkozunk. Telefonon is megrendelhető Olvasóink közül bizonyára többen nem tudják még, hogy telefonon is megrendelhető a Petőfi Népe. A 76/480-756-os vagy 481-391/270-es számon Olvasószolgálatunk várja a hí­vást. Ugyanitt (Kecskemét, Szabad g tér 1/A) készséggel fogadjuk az észrevételeket és megválaszoljuk a kérdéseket. i

Next

/
Thumbnails
Contents