Petőfi Népe, 1996. április (51. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-03 / 79. szám

1996. április 3., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Rossz szomszédság, török átok Felvetésünk ugyan már a kö­vetkező téllel kapcsolatos, de némi időszerűség talán most is van benne: Tiszakécskén lakunk, egy igen szűk utcában felesé­gemmel együtt. Mindketten idősek és betegek vagyunk. Mivel lakásunk belső porta, idén február második felében udvarunkról mintegy öt-hat talicska havat kivittem az ut­cai vizesárokba. Utcai lakó­társam szemétnek nevezte a havat és kijelentette, semmi közöm az úthoz. Érdekes mó­don, utcarendezéskor mi is épp úgy kifizettük a 8500 fo­rintot, mint az utcafronton la­kók. Ezért voltam bátor az út árkába kivinni a felesleges havat. Szomszédom feleségemet és egész családomat nyomda- festéket nem tűrő hangon szi­dalmazta. Ez a gátlástalan ember másokat sem kímél az ocsmány kifejezésektől. Pár héttel korábban azzal fenye­getőzött, hogy felsőbb körök­ben olyan „összefonódásai” vannak, melyek birtokában bárhová bemehet - még a kapu tetején keresztül is - el­lenőrzés céljából. Egyik kérdésünk: ezek után a felesleges havat kivihetjük- e az árokba? A másik: a kapu tetején közlekedő jövevényt hogyan fogadjuk? Bencsik B., Tiszakécske (Mivel a hó valójában szilárd halmazállapotú víz, értelem­szerűen a vizesárokban a he­lye. Véleményünk szerint, a jövőben is nyugodtan oda­hordhatja. Ami pedig a kapu tetején „közlekedő” szom­szédját illeti, bizonyára ismeri a mondást: „Hívatlan ven­dégnek az ajtó mögött a he­lye." A szerk. megj. Meddig kell még küzdenünk? Hol marad a felelősségtudat? Ezeregyszáz éve küzd ez a kis nép a fennmaradásért a Kárpát­medencében. Európa pajzsa­ként századokon át felfogta a keletről jövő csapásokat. Ma is a fennmaradásért, a túlélésért kell küzdenünk, de a nemzet­romboló vihar nem egy ázsiai horda. Súlyosabb. A lakosság százezreit nyo­morba döntő, ellehetetlenítő gazdaságpolitika. Az emberhez méltó életnek anyagi feltételei Feleségemmel együtt rendsze­res templombaj árók vagyunk. Főleg amióta magam is, nejem is felépültünk egy-egy súlyos betegségből. Március 17-én a kecskeméti református templomban vol­tunk. Egy gombostűt sem lehe­tett leejteni, akkora volt a tö­meg. Ott jutott eszembe, mi­lyenjó is lenne, ha mindig ilyen tele lenne a templom szülőkkel, fiatalokkal. Március 31-én vi­szont szomorúan láttam, hogy annak ellenére, hogy ifjúsági is­tentisztelet volt, bizony a padok nem teltek meg, pedig még vi­dékről is, Budapestről, Szentes­ről is voltak fiatalok. Hol volt az a sok kecskeméti református diák, akiknek érezni kellett volna, hogy ott a helyük? So­mogyi tiszteletes úr igehirdeté­sében meg is jegyezte, olyan sok mindennel vagyunk elfog­lalva, hogy sokan talán ezért nem jutnak el a templomba. S valóban igaza van, hiszen már valóban szabad vallásgya­vannak. Ezt veszik ki ma a csa­ládok kezéből. A kormány gaz­daságpolitikája nem mutat semmilyen jövőképet és egyre elviselhetetlenebbé teszi a je­lent. Hibázott volna a nép, ami­kor bizalmat szavazott ennek a kormánynak? Akárhogy is van, tudniuk kell: a kéz, amely a bársonyszékbe emel, porba súj­tani is képes. Ruszkovics János, Kunszentmiklós korlat van, és sok embernek be kellene látni, hogy ne csak ak­kor menjen az Ur házába, ami­kor valami kívánsága van és ezért fohászkodjon, hanem olyankor is, amikor hálát adhat például azért, mert meggyó­gyult vagy mert felvették gye­rekét az egyházi iskolába, ha­nem sok szülőnek meg kellene fogni gyermeke kezét, úgy, mint azt valamikor hatvan év­vel ezelőtt édesapám tette ve­lem. Visszagondolok életemre, most érzem, hogy valaki min­dig fogta a kezem és átsegített az élet nehézségein, s ezért há­lásnak kell lenni. Végül azt kí­vánom, hogy olvasva ezt a leve­let Kecskemét város református hívei gondolkodjanak el és va­sárnaponként töltsék meg temp­lomunkat, mint ahogy azt a ka­tolikus hívek teszik, hiszen Kecskemét 110 ezer lakosú vá­ros és ha jól tudom, igen sok a református vallású polgár. Név és cím a szerkesztőségben Március 26-án a kalocsai busz- szal utaztam Egerből Kecske­métre. Azóta szinte minden éj­jel ezen az utazáson tűnődöm. S mivel nem hagy aludni a gon­dolat, úgy éreztem, muszáj megírnom önöknek. Kezdem azzal, hogy a busz­vezető egész idő alatt egy elöl ülő hölggyel beszélgetett. Köl­csönösen elmesélték családi dolgaikat, közben fényképeket Több mint harminc évig voltam a kecskeméti Katona József Színház látogatója. Még akkor is, amikor pedig nem is Kecs­keméten laktam. Ebben az évadban azonban még nem vol­tunk színházban. Jól emlékszem még Sass Jó­zsefre, Koncz Gáborra, Szilágyi Tiborra, a nyugdíjas Gyólai Vik- tória kiváló primadonnára, s még sok olyan kiváló színészre, akik kedvéért rendszeresen megtelt a színház. De említhe­tem az elmúlt évben elküldött közönségkedvenceket (pl. Csombor Teréz), akiket az „igazgatóváltást” követően azonnal elzavartak a színházból. Az igazgató úr mindössze egyet­len plusz szavazattal jutott a színház élére. Hiába interpellál­Vágtázó motorosok Itt a tavasz! Az időjárás ugyan nem erősíti ezt meg, annál in­kább a veszettül száguldozó motorosok. Előkerültek az ezer, kétezer köbcentis motorcsodák Félegyházán is. Hétvégeken, amikor elnéptelenedik a város, beindulnak a lóerők és eszeve­szett dübörgéssel, és hajme­resztő sebességgel száguldanak végig a Kossuth utcán. Isten ir- galmazzon annak, aki elibük kerül. Az országutakon rendszere­sen ellenőrzik a sebesség betar­tását. A Kossuth utcán sem ár­tana - főleg hétvégeken - egy­két traffipaxot felállítani. Talán megérné. Akinek ilyen motorra telik, az a bírságot mellény­zsebből fizeti. Még a rendőrség is jól járna... Seres László, Kiskunfélegyháza Várjuk leveleiket! A tavaszi munkák ellenére is változatlanul szépszámban ér­keznek a levelek szerkesztősé­günkbe. Örülünk és köszönjük leveleiket, de az örökös helyhi­ány miatt csak egy-két hét csú­szással keríthetünk rájuk sort. Addig is türelmüket és szíves megértésüket kérjük. A szerkesztő Szerkeszti) Szász András mutogattak. Egyszóval: jól el­voltak. Később felszállt egy másik hölgy is, aki le sem ült, hanem egyenesen odaállt a so­főr mellé, és folytatódott a tár­salgás. Cegléd közelében jártunk, amikor az egyik fénysorompó­nál majdnem mi is áldozatok lettünk. A buszvezető ugyanis későn vette észre, hogy vörösen villog a fénysorompó. Már tak tavaly, a téma lekerült a na­pirendről. Mindezt kedvenc lapomból, a Petőfi Népéből tudom. És most ismét a lap egyik cikke, neveze­tesen a Nesze nektek egy operett című késztetett levélírásra. Én ugyan nem voltam ott azon a bi­zonyos előadáson, mert már a cím is visszatartott. De talán jobb is... Feleségemmel ugyanis azért szeretünk színházba járni, hogy kikapcsolódjunk a min­dennapi élet gondjaiból és nem azért, hogy bosszankodjunk. Megmondom őszintén, szeret­jük a könnyű zenés darabokat, az igazi operettet. Olyan kiváló operettírókkal, zeneszerzőkkel büszkélkedhet ez a nemzet, akiket ismét színre lehetne vinni, s állítom, tódulna Kecskemét polgárai nemrég egy szép csomagot kaptak. Ez­úttal nem Bokros-, hanem Mayer-csomagot, mégpedig a Városgazdasági Kft.-től, a szemétdíj emeléséről! Egy két­szobás lakást figyelembe véve 1995-ben heti kétszeri szemét- szállításért negyedévre 672 fo­rintot fizettünk. Idén már csak heti egyszeri szemétszálításért negyedévre 800 forintot kell fi­zetni. Azaz egyfelől megemel­ték az árat, ezzel szemben a szolgáltatást a felére csökken­tették! Hol itt az igazság? Ha csök­kentették a szolgáltatást, akkor majdnem a sínekre hajtott, amikor észrevette. Aztán visz- szatolatott, így menekültünk meg a tragédiától. Mi, utasok többször is kértük a hölgytől, hogy üljön le. De úgy tett, mintha nem is hallaná. Valahányszor eszembe jut az eset, újra és újra elfog a féle­lem, hogy mi történhetett volna velünk. Kovács István, Kecskemét a közönség, elfogynának a bér­letek is. Olvasom, százan el­hagyták a nézőteret. Azt a néző­teret, amely már csak akkor telik meg, ha vállalkozók és óvodá­sok töltik meg (Bors néni) a színházat. Olvastam annak a fia­tal hölgynek a levelét, aki vég nélkül áradozott a megfiatalított színházról egy showműsor kap­csán. Vajon a kecskeméti ön- kormányzat, amely milliókkal finanszírozza a színházat, vajon elgoldolkodnak-e azon, hogy bevált-e a fiatalítás minden vo­nalon? És elgondolkodik-e az új fiatal igazgató úr visszatekintve a lassan egyéves múltjára, min­dent jól csinált-e, mert ha még eddig nem tette, ideje volna el­gondolkodnia. dr. K. L., Kecskemét miért az áremelés? A tavalyi díjba belefért volna a benzinár­emelés is. S ez az áremelés épp ott a legsérelmesebb, ahol csak egy, illetve két személyt érint lakásonként. Azt már csak úgy mellékesen kérdezem: miért a szobaszá­mok alapján határozzák meg a díjakat, miért nem a lakásban lakók számától teszik függővé? Nem lehetne egy méltányosabb megoldást találni? Vagy az igazságosság csak másodlagos szempont? A kompenzálásról már be­szélni sem merek... Kovács István, Kecskemét Régi-új előfizető Fülöpszállásról érkezett az a levél, melynek írója legalább 30 éve előfizetőnk. Március elején lemondta az újságot, de újra előfizette. „Kérem, ne tes­sék úgy kezelni, mintha új elő­fizető lennék!” - írja. Örülünk a visszatérésének, természetesen részt tud venni a Szerencsekár- tya-játékban is, ha beküld a szerkesztőség címére legalább egy darab pályázati szelvényt (például a tegnapi Petőfi Népé­ből). Megköszönve a jókíván­ságokat, hasonlókkal viszonoz­zuk és jó egészséget kívánunk a 81 éves levélírónak. Felejthetetlen hétvége volt Legutóbbi szállodás játékunk nyertese még csak tervezgeti, mikor vegye igénybe az üdülési lehetőségeket. Egy korábbi nyertes már képeslapon küldte el üdvözletét a tatai Hotel Kris­tályból, ahol a szálloda és la­punk vendégeként egy hétvégét töltött. Feleségével meglátogat­ták a város nevezetteségeit, kel­lemesen pihentek, jól érezték magukat. Köszönjük a beszámo­lót! „Először utaznék repülőgépen” Ezen a héten jelenik meg az 50 éves kecskeméti IBUSz-szal közös játékunk harmadik tipp- szelvénye, amely olvasóink élénk érdeklődése mellett fo­lyik. Táborfalváról és Bácsal­másról érkezett levelek szerint a nyeremények közül a Korfu szi­getén üdülés a legvonzóbb. Egy tiszakécskei előfizetőnk először utazna repülővel, ha neki ked­vez a szerencse, de Olympic Be- ach-en vagy az olasz tengerpar­ton is szívesen üdülne. A megfejtéseket a negyedik megjelenés után, egyszerre kell majd beküldeni a játékszelvé­nyen szereplő címre. Ekkor egy nyertest fogunk kisorsolni, aki - a második és a hannadik forduló nyerteseivel - a játék végén ki­húzhatja a saját nyereményét. Sok-sok érdeklődő kérdésére válaszolva: a nyeremények piénzre nem válthatók be, de át­ruházhatók. Engedményes vásárlás Új előfizetőink kérdezték: mi­kor kapják meg kijelölt üzletek­ben a kedvezményes vásárlásra jogosító PN-kártyájukat? A kár- tyaparti átalakult. Már csak a nevében őrzi a kártya emlékét, helyette az előfizetési számla szolgál igazolásul. Ezt kell fel­mutatni az üzleti névsorban sze­replő boltokban Számlával minden Petőfi Népe-előfizető rendelkezik, a folyószámláról fizetőknek is elküldtük. Kérdé­seikkel kérjük, forduljanak Ol­vasószolgálatunkhoz, a 76/480- 756-os vagy a 76/481 -391-es te lefonszámon. Címünk: Kecs­kemét, Szabadság tél 1/A. Aranybánya Az fizessen, aki hibázott! Még 1993 augusztusában két melegvíz-órát szerelt be a Termostar Kft. a lakásunkba. Egy hónapig nem tudtuk ki­próbálni, mert nem üzemelt a hőközpont tatarozás miatt. Szeptemberben aztán, amikor megjött a meleg víz - legna­gyobb meglepetésemre - ná­lam továbbra is csak hideg víz volt. Panaszomra nem reagál­tak. Tavaly karácsony előtt már nagyon el voltam kese­redve. Újabb reklamálásom után végre kijöttek és fél óra alatt megcsinálták azt a mun­kát, amitől évekig szenved­tem. Két és fél évig ugyanis a drága villanytűzhelyen mele­gítettem vizet a fazékban a mosogatáshoz, fürdéshez. Akkor azt mondták, jóváírják. De mindez csak ígéret ma­radt. Közölték ugyanis, hogy mindössze 7000 forintot írnak jóvá, holott én 30 ezer körül fizettem ’93 augusztusától ’96 januárjáig. Hatvannyolc éves, súlyo­san mozgáskorlátozott asz- szony vagyok. Úgy gondo­lom, méltánytalan nekem fi­zetnem az ő hibájukért. özv. Búzás Józsefné Isten háza mindig nyitva áll Kié valójában ez a színház? Hosszú még az út Európába „Ha az önkormányzati képvi­selő-testület nem szavazza meg az utazási tarifaemelési kérelmünket, akkor kivonu­lunk a tömegközlekedésből.” Ezt a kecskeméti közlekedési vállalat vezetői jelentették ki az év eleji jegyáremelési vitát (egyeztetést) megelőzően. A pénzügyi tárgyalásnak igen szokatlan, kihívó, és talán ijesztgetésként is felfogható módja ez, melyen nyilván a képviselők is megütköztek. Annál is inkább váratlanul ér­hette őket, mert ha elsőre nem is, de másodszorra rendre megszavazták a viteldíj-eme- lési kérelmüket. Csak nem is­meretes, hogy a NEM és IGEN szavazat közötti időben milyen belső vizsgálatot foly­tatnak le a vállalatnál? De hogy is van ez? A tarifa nyugati, a szolgáltatás keleti. Ott - mármint Nyugaton - a buszokat, különösen sáros idő­ben, rendszeresen mossák. Itt legfeljebb annak örülhetünk, ha nem dől ránk az ülés mellé állított olajos seprű. Nyugaton kényelem fogadja az utast, nálunk tiltó feliratok sokasága. Minap egy fázós hölgy kérte a kecskeméti 20-as busz veze­tőjét, engedje a várakozó tö­meget „idő előtt” felszállni. Mire a válasz: nem szálloda ez! Természetesen nem személy ellen, hanem a modortalan megnyilvánulás ellen emelek szót, már annál is inkább, mert számos ellenpéldával is talál­kozhatunk. Szerintem már az is emelné a szolgáltatás színvo­nalát, ha legalább a külföldiek számára kifüggesztenék a járat valamennyi megállóhelyét. Lédeczi József, Kecskemét Kinek fontos az igazság?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents