Petőfi Népe, 1996. április (51. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-22 / 94. szám
1996. április 22., hétfő Gazdasági Tükör 5. oldal Mire jutott az ország a Bokros-csomag után? Tavaly márciusban sokkszerűen érte a Bokros-csomag a magyar társadalmat. Akkor a politikusok az életszínvonal-csökkentő intézkedéseket azzal indokolták, hogy csak így kerülhet megfelelő pályára a gazdaság. Tizenhárom hónappal az intézkedések után a vezető politikusok lépten-nyomon azt nyilatkozzék, hogy a gazdaságban pozitív változások indultak meg. Ám ennek eredményeit a családok majd csak később fogják érezni. Vajon tényleg beindultak a változások? Fejlődik-e az ipar, sikerült-e visszaszorítani az inflációt, csökkent-e a munkanélküliség, hogyan alakult a nemzeti jövedelem, folytatódik- e az eladósodásunk? A nemzetgazdaság úgynevezett sarok - makro - mutatóiról kérdeztük dr. Csath Magdolna közgazdász professzor asszony egyetemi tanárt, a GAMF Gazdasági Szervezési és Vezetési Tanszékének a vezetőjét. A gazdaság makromutatói nem javultak annyira, mint azt a kormány állítja. A Bokros-csomag egyik bevallott célja az infláció leszorítása volt. Ez a mai napig nem sikerült - mondta a professzor asszony. A Bokros Lajost felváltó űj pénzügyminiszter szintén az infláció leszorítását tervezi. Ennek keretében egyebek mellett az energiaár-emelések indokoltságának a vizsgálatát tervezi. Az Economist brit gazdasági folyóirat legutóbb azt írta, hogy Magyarországon 30 százalékos volt az infláció. Ennek a kezelését a Bokros-féle módszerek nem tudták megoldani. A gazdaságot azonban más mutatók is jellemzik, melyeket együtt kell ahhoz nézni, hogy a gazdaságról valamit lehessen mondani. Eladósodás 30 évre vagy örökre Nézzük az adósságállományt. 1991-ben 22,6 milliárd dollár volt az adósságállomány, míg 1995-re ez 32,5 milliárdra nőt. Ebből csak 1994-ről 1995- re 5 milliárdos volt a növekedés. Nos, ez nagyon rossz mutató. Ha ma nem vennénk fel több adósságot, s folyamatosan tör- lesztenénk, akkor is 30 év kellene ennek törlesztésére. Ez alatt az idő alatt további megszorításokra lenne szükség. Az emberek életszínvonala nem változna, valószínűleg tovább romlana, hacsak nem következne be jelentős nemzetijöve- delem-növekedés. Ha a jelenlegi adósságfelvétel folyamata nem áll meg, akkor soha nem lábalunk ki ebből a csapdából. Ha valami nem változik meg, akkor hosszú ideig nem lesz lehetőségünk beruházásokra. Ez pedig egyértelműen ahhoz vezet, hogy Magyarország menthetetlenül visszazuhan a fejletlen országok közé. Nagy az esély ekkor arra, hogy a fejlettebb országok gyarmata leszünk. Miért nem nő a nemzeti jövedelem? De nézzük a következő mak- romutatót. 1994-hez képest 1995-ben - az Economist szerint-mindössze 1,5 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem. Ekkor Lengyelországban 7, Csehországban 5, és Kínában 10,5 százalékkal nőtt a fent említett GDP. Azaz mi csaknem stagnáltunk. A nemzeti jövedelem mozgatója mindenhol az ipar. Itthon ez a szektor nem motorja a növekedésnek. Tavaly mindössze 0,2 százalékkal nőtt a hazai ipari termelés.- A magyar közvélemény úgy tudja, hogy 8-10 százalékkal is nőtt az ipari szektor termelése.- Egy dolog, amit a politikusok állítanak, és más az, amit egy elfogulatlan, nagy tekintélyű brit folyóirat ad közre - válaszolta a közgazdász szakember. Az Economist szerint 0,2 százalékos ez az érték. Csehországban ugyanebben az időben 13,3, míg a lengyeleknél 6,9, Törökországban pedig 11,9 százalék az ipari fejlődés üteme. Nálunk, mivel leépül az ipar, s a mezőgazdaság teljesítménye sem olyan jó, ügy tűnik, hogy egy helyben jár a gazdaság. Bejött a tőke, még sincs fejlődés- Nap mint nap hallani, hogy 12-13 milliárd dollárt fektettek be a külföldiek Magyarországon. Ha helyben jár az ipar, akkor hol van ez a nagy összeg?- A gazdasági növekedéshez az járul hozzá, ami itt marad az országban. Mindannyian tudjuk, hogy az ismert nagy nevű cégek többsége adókedvezménnyel működik. Ezért is jött ide. Nem fizet adót az államkasszába. Nem fizet helyi adót sem, mert sok önkormányzat a becsalogatás érdekében gáláns kedvezményeket is adott. Lásd Székesfehérvár. Ráadásul bizonyítható, hogy a befektetők ki is viszik a nyereséget. Azaz, többségében nem nálunk fektetik be a megtermelt profitot. Ha fordítva volna, akkor ez kihatna a nemzeti jövedelem fejlődésére. Magyarországon tavaly 43 milliárd forint a vállalkozásoktól származó adó. A költségvetés bevételének nagyobb részét nem ez, hanem a polgárok személyi jövedelemadója, illetve a fogyasztási adó adja. (Erre az évre jövedelemadóból származó állami bevétel valószínűleg 400 milliárd forint felett lesz. A szerk.) Sok nyugati cég csak annyival járul hozzá a nemzeti jövedelem fejlődéséhez, hogy béreket fizet. Azok színvonala meg közismert, hogy milyen alacsony. A tőke- befektetésnek gyakorlatilag nem látjuk az eredményeit. Ráadásul e cégek, mihelyst azt látják, hogy a szomszéd országokban nagyobb lesz a gazdasági biztonság, az ottani olcsóbb munkaerőt látva áttelepíthetik az itthoni gyáraikat. Nem elkötelezettek az országunk iránt. Ez azonban a multinacionális cégek természete szerte a világon. S mivel a hasznot hazaviszik, nyilván a saját nemzetgazdaságuk erősödik ezzel. Ezért nagyon fontos lenne az, hogy ennek az országnak legyen végre gazdaságpolitikája, iparfejlesztési, oktatáspolitikai koncepciója. Ezzel ugyanis befolyásolni tudja azt, hogy milyen tőke jöjjön az országba. Aki a termelés mellett befektet kutatásfejlesztésbe, támogatja az oktatást, az kaphatna adókedvezményt. Vagy itt van egy másik dolog. Vajon ki nézte meg, hogy a tőkeként beérkezett géppark például milyen minőségű? Nagyon sok esetben kimutatható, hogy ami otthon - a fejlett tőkés országban - egy nullára leírt korszerűtlen eszköz volt, azt nálunk értékesnek állítják be. Idehaza azt fogadják el legtöbb esetben, amit bemond a külföldi beruházó. Ki ellenőrzi? Senki. Azaz a fentebb említett 12-13 milliárd dollárnyi érték lehet, hogy túlértékelt összeg. S az is biztos, hogy a termelőeszközök nagy része egyáltalán nem tartozik a legkorszerűbbek közé.-Egy ország megítélésében fontos szerepe lehet a munka- nélküliség szintjének is.- Igen, ez a következő úgymond makromutató. Idehaza évek óta 11-12 százalékos a munkanélküliségi ráta. Ugyanez Csehországban 3, Ausztriában 5-6 százalék. Elemzők szerint ez a szám 2000-ig tovább fog növekedni. Ez az ipar, illetve a mezőgazdaság leépülésével függ ősze. A szolgáltatások pedig nem szívják fel az utcára kerülő embereket. Ha a fentebb említett mutatókat együtt nézzük, akkor érthető, hogy a Bokros-csomagot valójában nem lehet sikeresnek nevezni. Eladott közüzemek, emelkedő árak- Néhány napja a Világbank korábbi magyarországi képviselője úgy nyilatkozott, hogy két év alatt 10 százalékra lehet le- szorítni az inflációt. Surányi György, az MNB elnöke szerint túl optimista a fenti vélekedés, ám az idei 20 százalék nem elképzelhetetlen. Az átlagpolgár azonban csak azt látja, hogy drasztikusan emelkednek a benzin, a gáz, az elektromos áram árai.- Bárki bármit mondhat idehaza, legfeljebb később megmagyarázza az ellenkezőjét. Amikor egyébként a közüzemek privatizációjával kapcsolatban ment a nagy vita, akkor többen felvetették, hogy áremelkedések lesznek az eladások után. Erre azt válaszolta Surányi, hogy nem fognak emelkedni az árak, mert az új tulajdonosok leszorítják a költségeket, átalakítják a cégeket, s nem kell majd árat emelniük a tisztességes haszon érdekében. Mit történt? Pont az ellenkezője. Ha egy társaság valahol monopolhelyzetbe kerül, akkor számára sokkal egyszerűbb áremeléssel hasznot produkálnia, mint átszervezésekkel bajlódnia. Megkezdődött az áremelési hullám. Lásd telefon, lásd áramszolgáltatók, lásd gáz- szolgáltatók. Evidens, hogy egy cég úgy játszik az árakkal, ha monopolhelyzetben van, ahogy akar. Hacsak a kormány valamilyen módon ezt nem szabályozza. Annak idején, amikor elindult a rendszerváltás, az volt a cél, hogy piacgazdaságot építsünk. Ezt úgy lehet építeni, ha versenyhelyzet van, és emiatt a vevők kegyeiért harcolnak a termelők. Magyarországon nagyon kevés területen van versenyhelyzet. Itthon a külföldiek, nagyon okosan, felvásárolták - köszönhetően a régi, meg a mostani kormánynak - a főbb gazdasági ágazatokat. így monopoliszti- kus helyzetbe kerültek. Ez látható aközüzemi szektorban, ate- lefontársaságoknál, vagy akár a mosószergyártásban, ahol néhány nagy cég elfeküdte a piacot. De vehetnénk az élelmiszerkiskereskedelmet is, ahol valójában három-négy nyugati nagy multi uralja a piacunkat. Ha akarnak, bármikor megegyezhetnek az árakban. Verseny maximum ott van, ahol kenyeret, meg kiflit kell gyártani.- Kérdés az, hogy mindez hogyan is hat az emberekre?- A jelenlegi politika alapvetően nem az emberek, a választók érdekeit veszi figyelembe. A gazdasági mutatók bűvkörében élnek politikusaink. Az emberek szóba sem kerülnek. Csak azt hallják a polgárok, hogy viseljétek el a szegénységet, a nyomort, merthogy a makromutatók olyan fontosak, hogy ennek az érdekében áldozatokat kell hozni. Ezért fejlesztik vissza a magyar oktatási rendszert is, nem jut kutatás- fejlesztésre sem. Ez utóbbira a nemzeti jövedelemnek kevesebb mint fél százalékát költik. Ez egy fejlett országban a GDP 3-4 százalékát éri el. Idehaza reálértékben egyre kevesebbet áldozunk oktatásra, miközben a fejlettek egyre többet fordítanak ugyanerre. De az elvonások érintették az egészségügyet, a vállalatokat, és a szociális háló különböző részeit is. Pazarló közigazgatás, szegényedő emberek A magyar államigazgatást azonban alig érintette a rendszerváltás, ezért iszonyúan pazarló. Ez az intézményrendszer csaknem változatlan maradt. Egyre nagyobb az apparátusrendszer, s ráadásul ezt tovább akarják növelni, lásd gazdasági nyomozó hivatal. Alul, a társadalomnál pedig elvárják, hogy az emberek húzzák össze a nadrágszíjat. Veszélyeztetett férfiak Ma ebben a rendszerben minden fontosabb, mint az ember. Ennek következtében például a férfiak várható élettartama jelentősen lecsökkent. Ma 64,5 évig él egy magyar férfi, miközben 62 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Vagyis 2,5 évig kap nyugdíjat az a férfi, aki 44 évig fizette a tb-járulékot. Az Európai Unió átlaga 72,7 év ezzel szemben. A nőknél 73,8, míg az EU átlaga 79,1. Az emberek azt is érzik, hogy a társadalom szétszakad. Kialakul egy igen gazdag réteg, illetve egy szegény tömeg. A lakosság több mint a fele a létminimum alatt él. Természetesen ki kell alakulnia egy tulajdonosi rétegnek, azonban a mai tulajdonosi réteg nem olyan, amely Európa civilizált felében jellemző. A mi gazdagjaink a megtermelt hasznot nem forgatják vissza a termelésbe, mintegy erősítve a gazdaságot, munkát adva az embereknek, úgy, mint nyugaton. Nálunk más a jellemző. Banánköztársaság a Kárpát-medencében? A pénzt vagy kiviszik az országból, vagy presztízsfogyasztásra költik. Gyakorlatilag a felső száz-kétszázezer gazdagsága nem forog vissza. Ez a minta a latin-amerikai banánköztársaságokra jellemző. Ebbe az irányba visz minket a Valutaalap és a Világbank is. Ahol ugyanis ezek az intézmények megjelentek, ugyanaz következett be többségében, mint nálunk. Gyorsított privatizáció, óriási illegális jövedelmek, melyek külföldre vándoroltak, és a belső lakosság tömegesen elszegényedik, miközben a gazdaság nem fejlődik.- Kérdés persze, hogy mit lehetne tenni a nemzeti előrehaladás érdekében.- Anélkül, hogy egy programot mondanék: kellene egy valódi gazdaságpolitika, mely felmérné, hogy melyek az ország erős pontjai. Mivel rendelkezünk még? Mihez vannak szakembereink? Hová tudnánk a szellemi tőkénket is összpontosítani? Azzal tud egy ország versenyképes lenni, ha azt csinálja, amihez a legjobban ért. Sőt, sikeres hazai multinacionális cégek kifejlődésére is lenne esély. Ehhez azonban a lehetőségeken és a képességeken túl politikai akaratra is szükség lenne. Barta Zsolt Az adóztatásban vagyunk világelsők. Az új pénzügyminiszter remélhetőleg csökkent a terheken. Cégünk 200%-os forgalomnövelési tervének eléréséhez - meglévő profi gárdája mellé programozó-rendszerkezelői, adatbázis-kezelői ismeretekkel. Kereskedelmi ügyintézői munkakörbe: több ezer partnerünkkel a meglévő, jó kapcsolatot tartani tudó, új kapcsolatok kiépítésére alkalmas, mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező, nagy munkabírású, a "japán stílusú" munkamódszert is elsajátítani tudó, 20-40 év életkorú munkatársak jelentkezését várjuk. Alapkövetelmény: mg.-i kereskedelmi ismeretek, vagy ezek gyors elsajátítására való képesség, céghűség, mg.-i szakirányú középfokú végzettség, B típ. jogosítvány. A kézzel írott önéletrajzokat "Gabonakereskedő" jeligére, a hirdetőbe várjuk. (eoe2> /IGR/4R-ÉXPO VII. Kisgazdaságok, Farmergazdaságok Gépei KIÁLLÍTÁS és VÁSÁR 1996. április 26-27-28-án, a Mezőgazdasági Szakképző Intézet területén: Jánoshalma, Béke ■ ! tér 13. Nyitva tartás: naponta, 9.00-18.00 óráig. (5939) A PETŐFI NÉPE terjesztésére keresek olyan, megbízható, pontos munkatársat, aki vállalja a lap eljuttatását az előfizetőkhöz, Kecskemét - Szolnokihegy területére Jelentkezni lehet: Fórián Szabó András Kecskemét, Batthyány u. 6 Tel,: 76/324-483 (,1t7) AzOFFI Rt. Kecskeméti Ügyfélszolgálati Irodája és a Tóth Fordító és Tolmácsoló Bt. szeretettel várja közületi és lakossági megrendelőit. 6000 Kecskemót, Kéttemplom köz 9-11. Telefon/fax/modem: 76/476-260; OFFI tel : 76/483-717 £ E-MAILtftbt@mail.matav.hu g KONZUMBANK CSALÁDI BETÉTSZÁMLA Tudja-e, hogyan növelheti 20%-kal a családi kasszáját, anélkül, hogy több pénzt tenne bele? Úgy, hogy Konzumbank Családi Betétszámlát nyit. Lekötés nélkül is éves 20% kamatot fizet. Napi kamatozású, használatára családtagjait is felhatalmazhatja. m KONZUMBANK Közeli fiókjaink: Kecskemét, Csányi u. 1-3., Kiskunhalas, Semmelweis tér 28.
