Petőfi Népe, 1996. április (51. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-11 / 85. szám
Ahány város, annyi fajta fizetőeszköz? Paul Glover nem csupán álmodozott, hanem cselekedett is: a 48 éves, New York állambeli grafikus saját pénzt tervezett és adott ki. Teljesen törvényesen. Ma már 1300-nál több személy, kis és nagyobb vállalat - gépkocsi-kereskedő, asztalos, villanyszerelő, masszőr, tekepályás, kocsmáros - fogadja el Glover pénzét. Mi több, a helyi Alternatives Federal Credit Union banknál a hitelek is tör- leszthetők a saját pénzzel, amelyet a művész hoursnak, óráknak nevezett el. Egy hours - a helyi, ithacai átlagos órabért alapul véve - 10 dollárt ér. Van váltópénzként fél, negyed és nyolcad Hours is. A rajzolóművész ötlete egyszerűen zseniális: azáltal, hogy városkájában az hours is elfogadott fizetőeszköz, és mert ez a pénz csakis ott használható, a „money” a falak között marad, és jótékonyan serkenti a helyi gazdasági életet. Az ithacai grafikus most hozzálátott egy olyan bevásárló- és szórakoztató-központ szervezéséhez, ahol csak hours- szal lehet fizetni. Ugyanakkor könyvecskét is megjelentetett a helyi pénz kiadásáról. Utánvéttel küldi szét Amerikában, Kanadában. Ellenértékűi azonban csak dollárt fogad el. Biztos, ami biztos... Ahol sohasem nyugszik le a nap Miért felelős a felhőkarcolókat súroló ólomfelhő? Agresszivitást okoz a metropolisz felett lebegő ólomfelhő? Amerikai tudósok szenzáció- számba menő felfedezést tettek: a nagyvárosokban elszaporodott bűnözésért az ólomszennyezettség a felelős! A kamaszfiúknál a szervezetükben mérhető ólomszint csekély mértékű emelkedése is antiszociális viselkedést, aggresszivitást vált ki. Ezt pedig a felnőtt korban elkövetett erőszakos cselekedetek előjelének tartják. Kik voltak az eredeti lobbisták? Hotel a Capitoliumtól nem messze Rabok láncra verve Harmadik amerikai Szövetségi államként Florida is elrendelte: a fegyenceket láncra verve kell dolgoztatni. Nyolcórás műszakokban foglalkoztatják őket, lábukon acélbilinccsel, az őrszemélyzetet pedig sörétes(!) puskával, pisztollyal látták el. A rabok földet művelnek, utat építenek. Alabama és Arizona állam ugyancsak az idén hozott hasonló törvényt - csaknem 50 évvel azután, hogy egész Amerikában megszüntették a „chain gangs”, a csirkefogók láncra verésének embertelen hagyományát. Magánpénzek Amerikában kor a központi költségvetésből jelentős támogatásokban részesülnek. így nem volt véletlen, hogy a Karib-tengeri Puerto Rico sziget lakossága, miután sokan közülük évtizedek óta igényelték önálló államként való felvételüket az USA-ba, a népszavazáson többséggel az önállósulás ellen döntött. Hasonlóan nem fontos a szuverenitás az 1917-ben Dániától megvásárolt, ugyancsak karibiai Virgin szigeteknek, ahová a paradicsomi tájak mellett az adó- és vámmentesség vonzza a turisták millióit. Hasonló a helyzet a Mariana- szigetekkel. Azok századokig a spanyol gyarmatbirodalom részei voltak, hogy azután japán és német uralom után 1947-ben jussanak amerikai fennhatóság alá. így most már az Egyesült Államokra áll az egykor a brit világbirodalomra használt mondás: ma Amerikában nem nyugszik le sohasem a Nap. A Colt, másnéven a forgópisztoly, a vadnyugat legendás fegyvere évfordulót ünnepel. Sámuel Colt találmánya most éppen 160 éves, 1836-ból származik. Nélküle elképzelhetetlen lett volna a Vadnyugat meghódítása, de a máig elnyűhetet- len műfaj, a western sem létezhetne a revolverhősök nélkül. Az első cowboyhős 20 éven át hordta az övébe dugva. Gary Cooper ezzel sétált a kihalt utcán a Délidőben című filmben. A ,James-fi- vérek”, alias Henry Fonda és Tyrone Power ruhatárához ugyanannyira hozzátartozott a Colt, mint a kalap vagy a farmernadrág. Fonda harminc évvel később még mindig ugyanezt a fegyvert tartotta a kezében a Volt egyszer egy vadnyugatban. Egy másik amerikai színész: Clint Eastwood neve is összeforrt a Colttal. A magányos, szót- lan vadnyugati hősöket alakító sztár még 1992- ben, a Nincs bocsánatban sem tudott szabadulni ettől az imázstól - szerencséjére, hiszen Oscar- díjjal jutalmazták érte. A Coltról egész filmbiográfiát lehetne írni, annyi műnek volt fontos szereplője, de csak egyszer kellett kompromisszumot „kötnie”. A westemhősök talán legnagyobbika, John Wayne a Winchester szerelmese volt, így filmjeiben a Coltnak osztoznia kellett a puskával. Bár ma már a technikai és űrfegyverek egész arzenálja áll a forgatókönyvírók rendelkezésére, a Colt mítoszát még semminek sem sikerült túlszárnyalnia. Sokat törték a fejüket a szakértők, mi legyen az atlantai olimpia jelképe. A képünkön látható eb egyike volt a lehetséges variációknak. Nem nyert, de aranyos ez is. cd-fotó A Fehér Ház és a törvényhozás, a Capitolium kupolás palotája egyaránt kőhajításra van a hoteltől, amiben most kiállítás nyílt. Nem csoda. Az amerikai főváros legpatinásabb szállodája egy csipetnyi történelem. A Hotel Willadot nem véletlenül nevezik az elnökök szállodájának. Története száznyolcvan éve, pontosan 1816-ban kezdődött, másfél évtizeddel azután, hogy Washingtont az Egyesült Államok fővárosának minősítették. Akkoriban e fenemód demokratikus új fővárosnak pontosan 2464 szabad, tehát fehér lakosa volt, valamint 623 rabszolga. Ebben az évben örökölte bizonyos John Tayloe azt a földdarabot, amin később a szálloda felépült. A fogadó menedzsere 1847-ben lett egy Henry Wil- lard nevű 25 éves fiatalember, aki aztán testvérével, Edwin- nel együtt megvette a házat és elnevezte Willard City Hotelnek. Grant tábornok a polgár- háború alatt jórészt a Wil- lardban lakott, innen irányította az északi csapatokat. Annyira szerette a helyet, hogy később, elnökként ügyei egy részét az előcsarnokban (angolul: lobbi) intézte. Akik éltek ezzel a lehetőséggel, azok lettek a lobbisták. Megbízatásukat mindmáig gyakorolják a világ minden országában, ők különböző érdekek, ügyek hivatásos képviselői, szószólói. A Capitolium kőhajításnyira a nevezetes hoteltől. FOTÓK: W. ANIKÓ A Colt legendája Amikor az amerikai iskolásgyerekeket megkérdezik, hogy hazájukban hol kel fel először a Nap, legtöbbjük a keleti part államaira bök a térképen. Márpedig az „amerikai” nap elsőnek sok ezer kilométer távolságra a kontinenstől, a Csendes-óceánban, Guam szigetén kel fel, amely szintén az Egyesült Államok része. Ösz- szesen négymillió ember él ezeken az amerikai kontinenstől távol eső tájakon. A valóságban egyfajta korszerű „gyarmatokról” van szó, amelyeket az anyaország használ, néha kihasznál. Jogaik korlátozottak, nincsenek döntésre jogosult képviselőik a washingtoni törvényhozásban, nem tudnak beleszólni sem a rájuk is vonatkozó törvények kialakításába, sem például az elnök megválasztásába. Igaz, e helyzetnek legalább ennyi előnye is van. Főként az, hogy a területek lakói nem fizetnek jövedelemadót az amerikai államnak, ugyanakA szabadság jelképe.
