Petőfi Népe, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-26 / 72. szám

1996. március 26., kedd Petőfi Népe 7. oldal A Leonce és Léna ürügyén: le a közönséggel? Nesze nektek egy kis operett! A nevelőnő és Popó király: Réti Erika és Kiss Jenő. A kecskeméti színház művészei úgy tűnik nem elégedettek kö­zönségükkel. Sőt, a jelek szerint legszívesebben leváltanák a színházbajárókat, úgy ahogy vannak, mert nem felelnek meg kényes ízlésüknek. Pedig minden olyan jól indult. Az évadot a művésztrió többé- kevésbé sikeres darabokkal kezdte, ám a napokban kiderült, hogy a következő évadban nem kapja meg a nagyérdemű az el­várt operettjét. És ez sokaknak nem tetszik itt, Kecskeméten, mondván, évente legalább egy alkalommal a kedvükben járhat­nának azért a pénzért, amiből el­tartják Thália papjait. Igaz; lesz János vitéz, meg Hegedűs a ház­tetőn, de hát ez mégsem ugyanaz! Mindezt csak azért idézem fel, hogy tiszta képet al­kosson az olvasó, milyen lélek­tani pillanatban mutatta be pén­teken este a teátrum Leonce és Léna című darabját, Büchner művét. Herr Büchner e drámát afféle vígjáték-paródiának szán­ta anno. ám Bagossy László ren­dező úgy gondolta, a darab kivá­lóan alkalmas arra, hogy általa küldje melegebb éghajlatra a kecskeméti közönséget. Saját közönségét. Persze máris igazságtalan va­gyok, hiszen a mi közönségünk­nek csak egy része operettra­jongó, mondhatnánk éppencsak a többség. Nos, a Leonce és Lé­nában belőlük űz gúnyt a mű­vésztársaság, nem rejtve véka alá megvetését az operettet ked­velő, s a magvas művészetre fity- tyet hányó közönség iránt. Teszi ezt szórakoztató rafinériával ugyan, ám olyan fensőbbségtu- dattal, ami már-már valódi szá­nalmat ébreszt a nézőben. Itt vannak a mi szerencsétlen mű­vészeink, akik ahelyett hogy mindenestül művészetüknek ál­dozhatnák istenadta tehetségü­ket, kénytelenek időnként holmi operetteket összetákolni a két­ségbeejtő ízlésficamban szen­vedő vidékieknek. A Palace de Royal mesterséfje érezheti így magát, ha valaki zsíros kenyeret rendel nála fokhagymával. Kér­dés persze, beszélhetünk-e itt mesterséfről, s nem a városszéli resti piszkos kötényű matróná­jának derogál-e, ha nála rekla­málják a zsíros kenyeret? „Nesze nektek operett” - a megsemmisítő véleményt éppen a kecskeméti közönség ked­vence, Kiss Jenő gesztusai, sza­vai közvetítik, aki mellesleg pa­rádésat alakít Popó király szere­pében. Rajta, és a rövid szerepé­ben is tündöklő Vlahovics Edi­ten múlik, hogy a darab megme­nekül, és többé-kevésbé nézhető marad; a kétségkívül ötletes, de innen-onnan már ismert ele­mekből építkező rendezés da­cára. Molnár Csaba és Ilyés Ró­bert főszereplőként igyekeznek ugyan, de színészi eszköztáruk nem bizonyul elégségesnek, hogy meggyőzőek legyenek. Történet ide, vagy oda, a Leonce és Léna végül ürügy marad, lehe­tőség arra, hogy a színház üzen­gessen közönségének. S hogy még a gyengébbek se értsék félre a művészi szándékot, a díszlet­függöny a kecskeméti teátrumot ábrázolja. A kérdés ezek után csak az, hogy fricska ez, tükör az ezerfejű Cézárnak, vagy agresz- szív leteremtés, fensőbbrendű elutasítás. A pénteki premier kö­zönségének egy része utóbbi­ként értékelte. Mit lehet tenni, ha a város színházi művészei szemen köpik saját közönségüket? Nem sokat. A kecskeméti közönség legfel­jebb eltűnődhet, jó képet vág-e mindehhez, vagy leverten tu­domásul veszi, hogy ízlésvilága még mindig nem nőtt fel a pén­zéből fizetett művészek elvárá­saihoz. A kecskeméti közönség nem fog visszaköpni, már csak azért sem, mert a színház művé­szeinek saját magukat sikerült szemen köpni, saját hivatásukat. Ahelyett hogy bizonyítottak volna, vagy legalább megpró­báltak volna bizonyítani, rövid úton lebunkózták a közönségü­ket. A kecskeméti közönség bi­zonyára drukkolni fog, hogy a tehetségében nem kételkedő tri­umvirátus egy szép napon meg­valósíthassa önmagát az ország más színpadain is. De tegye ezt a saját pénzén, vagy győzzön meg másutt is egy őszinte bizalmat megelőlegező publikumot. Ta­lán azon a szép napon már birto­kában lesznek a művészek egyik, legfontosabb tulajdonsá­gának is. Az alázatnak. Bán János POROTH ER M® (Kelemen A mai kor építészei a tetszetős formai megoldások mellett nagy súlyt fektetnek arra, hogy leendő épületeiknek kellemes, egészséges lakóklímát biztosítsanak. Ebben a törekvésben segít a kiváló élettani tulajdonságú POROTHERM5 téglarendszer, melynek összes eleme ter­mészetes alapanyagból, az építésben több ezer éve használatos égetett kerámiából készült. Formai kiala­kítása, illeszthetősége alkalmat ad arra, hogy egységes elv szerint lehessen tervezni és építeni. A POROTHERM rendszerrel gyorsan, áttekinthetően és gazdaságosan építkezhet. • 57%-kal kevesebb habarcsfelhasználás • 38%-kal rövidebb építési idő • 28%-kal kevesebb fűtési energia A POROTHERM® épületek lakókiimája ideális, a jól bevált természetes építőanyag és a legkorszerűbb technológia ötvözete. 7. magánvásárló Cim: □□□□ .................................. H ungária Wienerberger Téglaipari Rt. 1113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 tervező kivitelező Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni! HA ÖN CÍMÜNKRE ELKÜLDI HÁZÁNAK TERVE­IT, INGYENESEN KISZÁMÍTJUK A SZÜKSÉGES POROTHERM® TERMÉKEK MENNYISÉGÉT. “-------------------------------------------------------------->*§ K érem, küldjenek címemre részletesebb információt. Illik HUNGÁRIA WIENERBERGER Téqlaipari Rt. 1113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 A DÉMÁSZ főrészvényese: az Electricité de France Emelni szeretnék a szolgáltatás színvonalát Az elmúlt hónapok jelentős vál­tozást hoztak a DEMÁSZ Rt. életében. A szegedi központú cég három megye - Békés, Csongrád és Bács-Kiskun - ház­tartásait és nagyfogyasztóit látja el árammal. Aki ezen a földrajzi területen él, nap mint nap igénybe veszi a DÉMÁSZ szolgáltatásait. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogyan alakul a 2700 alkalmazottat foglalkoz­tató cég sorsa. A legfrissebb hír épp az al­kalmazottakról érkezett. Az ÁPV Rt. holnapi igazgatósági ülésén várhatóan zöld utat kap a dolgozói részvények kibocsá­tása. Ezzel lezárulhat az áram- szolgáltató cég többlépcsős privatizációja. A megelőző privatizációs szakasz is sokakat érintett, hi­szen kárpótlási jegy ellenében juthattak DÉMÁSZ-részvény- hez a befektetők. Az érdeklődés még a vártnál is nagyobb volt. Amint arról lapunkban is be­számoltunk, a részvények né­hány nap alatt elfogytak. Az élénk érdeklődésben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a DÉMÁSZ főrészvényese az Electricité de France (EDF), a francia állami áramszolgáltató vállalat lett. Szakmai körökben rendkívül jól cseng a francia cég neve. A kívülállók közül azonban keve­sen tudják, hogy az EDF a világ egyik legnagyobb áramszolgál­tatója. A Párizs új városrészé­ben magasodó hatalmas to­ronyházból, az EDF központjá­ból 102 francia megyében 118 ezer alkalmazott munkáját irá­nyítják. Mivel az EDF az elosz­tás mellett az áram előállításá­val és szállításával is foglalko­zik, 52 atomerőmű működésé­nek felügyelete és összehango­lása is a központ dolga. A válla­lat Franciaországban 29 millió, külföldön 5 millió fogyasztót lát el energiával. Argentínától Dél-Afrikáig a világ tucatnyi országában működik sikeres befektetőként a cég. A méretek valóban lényűgö- zőek. Számunkra azonban en­nél is érdekesebb, ahogy ezt a hatalmas apparátust megszer­vezték. A cég tevékenységének középpontjában az ügyfél áll. Az ÉDF orleans-i, megyei igazgatóságán tapasztalhattuk, hogy ez nem üres frázis. Nekünk, magyaroknak ma még talán meglepő, ami egy francia polgár számára termé­szetes. Á helyi áramszolgáltató ügyfélszolgálatai irodájában a forgalom többségét a telefonhí­vások teszik ki. Számítógépes rendszer gondoskodik arról, hogy a hívó félnek minél keve­sebbet kelljen várakoznia, mi­nél gyorsabban megkapja az udvarias, mindenre kiterjedő tá­jékoztatást. Ha valaki mégis személye­sen jön ügyét elintézni, néhány perces várakozás után sorra ke­rül. Addig színes prospektusok, újságok közül válogathat. Egy ügyes, jegykiadó automatához hasonló szerkezettől már a be­lépésnél sorszámot kap. Ami­kor száma megjelenik az elekt­romos tájékoztató táblán, azon­nal beléphet a kis irodába, ahol úgy tárgyalhat az ügyintézővel, hogy mások ne hallják. A monopolhelyzetben lévő, hatalmas állami cég nem játszik hatóságot. Az ügyfél igényei­hez alkalmazkodik. Franciaor­szágban természetes, hogy ha valaki új elektromos berende­zést vásárol, előtte felhívja az áramszolgáltatót. Annak szak­emberei pedig tanácsot adnak, mi a leggazdaságosabb megol­dás, hogyan tud a fogyasztó energiát megtakarítani. Látszó­lag maguk ellen dolgoznak. Ám tudják, hogy az ügyfelek bi­zalma hosszú távon kamatozik. A DÉMÁSZ Rt. francia el­nöke, Guy Ehrmann nálunk is ugyanezt a fogyasztóközpontú üzleti filozófiát képviseli. Mint elmondta, elsősorban a hosszú távú partneri együttműködésben érdekeltek, nem pedig a rövid távú haszonban. - Azért jöttünk ide - hangsúlyozta magyar új­ságírókkal találkozva -, hogy az EDE forrásaival és tapasztalatá­val segítsük a DÉMASZ-t a fo­gyasztóknak nyújtott szolgálta­tás színvonalának emelésében. Alkalmam nyílt megismerni a francia cég vezetőinek állás­pontját egy speciálisan Bács- Kiskun megyei problémáról, a külterületi, tanyasi villanyháló­zatokról. Akiket érint, nagyon jól tudják, hogy az egykor terme­lőszövetkezeteik által épített há­lózatoknak ma nincs gazdája. A legtöbb vezeték eleve nem szab­ványos, ahol pedig az, ott is fel­újításra szorul. Amint az EDF • nemzetközi kapcsolatokért felelős igazga­tója elmondta, a DÉMÁSZ ké­szített egy több évre szóló intéz­kedési tervet a külterületi háló­zatok átvételére. A tervet a fran­cia tulajdonosok elfogadták. Már ebben az évben 200 millió forintot költenek a külterületi há­lózatokra. Az áramszolgáltatást közszolgálati feladatnak tekin­tik, ezért ahol indokolt, hajlan­dók áldozni a fejlesztésre.- lovas -

Next

/
Thumbnails
Contents