Petőfi Népe, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-07 / 32. szám

6. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1996. február 7., szerda Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Nem akarok pálcát tömi „Egy beteggel, hozzátartozóval mindent lehet?” - olvastam a panaszos decemberben megje­lent cjkkét. Akkor ezt el is felej­tettem, de mint az ügyben kí­vülálló én is szeretnék véle­ményt mondani dr. Molnár Ilona megyei tiszti főorvosnő által elmondottakra, mert a fent nevezettől érkezett válaszadá­son már én is felszisszentem. A panaszost tökéletesen megértem, s nemcsak azért, mert átérzem fájdalmát, hanem mert tapasztaltam én is hasonló fogadtatású ügyintézést a Tisz­tiorvosi Szolgálatnál. Nem aka­rok pálcát tömi egyik fél felett sem, ahogy dr. Molnár Ilona írta, „döntsék” el az olvasók, melyik ügyet kellett volna előnyben részesíteni. Lassan harminc éve dolgo­zom, de még nem hallottam olyan esetről, hogy munkaérte­kezletről csak „életbevágó” esetben lehet valakinek ki­menni. Egyébként sem hiszem, hogy ezt kérte volna az ügyfél. Sajnálom, hogy dr. Molnár Ilona kolléganője három ember helyett dolgozik. Bár nem tu­dom, ennek mi az oka, de ké­rem, ne az állampolgárt hibáz­tassák ezért. Nem ő tehet arról, hogy kevés a pénz, s talán ez is az oka, hogy nem találnak ele­gendő szakembert. Dr. Molnár Ilona indulatos válaszadásakor az jutott eszembe, hogy a támadás jó védekezés, és a mundér becsü­letét védte, de ne is várjunk tőle mást - a hite meghagyása mel­let. Kiss Jenőné, Kecskemét Mit ér a törvény, ha kijátsszák? A Matáv megküldte részemre - másoknak is - az 1995. 11. havi számlát, melynek alján közli, hogy a KHVM 11/1195. (VII. 12.) sz. rendeletével jóváhagyta a telefon-előfizetési és szolgálta­tási díjemelést, ami idén, azaz 1996. január 1-jén lép hatályba. Ez egyértelmű, tehát a felemelt díjakat az 1996. január elseje utáni szolgáltatások eseteiben lehet és kell alkalmazni. (Az 1957. évi IV. törvényt ismerem és a gyakorlatban alkalmaztam.) Folyó hó 17-én megkaptam a Matáv decemberi számláját. Ezen számla már a felemelt díja­kat tartalmazza, ugyanis az új dí­jakat a januári szolgáltatások után a februári számla szerint le­het és kell megfizettetni minden előfizetővel. Jogtalan követelés 140 forint plusz 25 százalék áfa, azaz 175 forint. Nem egy nagy valami, de ne­kem mint a létminimum szintjén élő nyugdíjasnak ez is valami. Felmerül a kérdés, mit ér egy törvény vagy miniszteri rende­let, ha azt megszegik vagy ki­játsszák? Csenki István, Kecskemét, Szimferopol tér 23. Uszoda - csak kiváltságosoknak? Isten adta csodálatos talál­mány az úszás és a víz iránti szeretet, melyet gyermekkor­ban lehet megalapozni. Öröm­teli érzés és megnyugtató biz­tonság látni a medencében fickándozó apróságokat együtt élni a vízzel. így is volt ez talán még egy évvel ezelőtt is. Tavaly nyáron azonban már meglepődve ta­pasztaltuk, hogy csak a fizető oktatott gyerekek mehetnek a kismedencébe, ők is csak okta­tási idő alatt. November óta pedig már ők sem, ugyanis nehezen lehet úszást oktatni száraz medencében. Olyan terheket ró az uszoda vezető­sége a sportegyesületre, hogy már nem tudják fizetni a kis- medene délutánonkénti üze­meltetését. Pedig minden dél­előtt megtelik a medence me­leg vízzel az iskolai kötelező oktatás számára. Ennek a költ­ségnek töredéke lenne a víz melegen tartása estig, mégis napközben leengedik. Bár így is rendszeresen já­runk a kislányokkal úszni (ők mindhárman edzésre járnak), szívszorító látvány elnézni a 4-7 éves kicsiket, ahogy elké- kült szájjal vacognak sokszor a nagymedencében vagy a medence szélén. Munka lett a szórakozás­ból? Hová tűnt gyermekeink számára a játékos, meleg, biz­tonságos ismerkedés a vízzel? Hová lett a véget nem érő pancsolás, a hangos kacagás? Hiszen az iskolákban is bebi­zonyosodott már, milyen táv­latokat nyit meg gyermekeink számára a játékos, könnyed tanulás! Kedves városatyák és lo­kálpatrióták! Meggyőződé­sem, hogy önöknek bizony idejük sincs már kijárni az uszodába, így gondolom, nem ismerik ezeket a problémákat mélységükben! Mégis kérem önöket, szánjanak erre is egy kevés időt. Rendkívüli vesz­teség lenne a város és körzete számára akár az uszoda, akár a szakosztály elsorvadása. Sem élsportolókat, sem víz­kedvelő embereket nem tud kinevelni ez a rideg, mostoha környezet. És felmerül a kér­dés: ma a kismedence, holnap a nagy? Véleményem szerint ez az uszoda nemcsak lehetőség, hanem egyben jog is. Vigyáz­zunk rá és éltessük! dr. Sugár Edit, Kecskemét Ki mit tud? - magyar módra Elnézést kérek, hogy egy kér­déssel kezdem a mondanivaló­mat. Tudják-e önök, mit jelent az, hogy ki mit tud? - illetve ki mit nem tud? Mert nekem ja­nuár 28-án Kecskeméten sike­rült mindkét kérdésre választ kapni. Először is kezdem azzal, hogy megrendeztek egy területi majorettversenyt, amelyre a versenyzők nagy többsége sok gyakorlással, próbával készü­lődött. így történt ez a mi cso­portunkkal is, mire kialakult az előadni kívánt produkció úgy, ahogy azt a csapat vezetője jó­nak látta. A verseny napján el­indultunk, mi is elkísértük a lá­nyokat. Beültünk a nézőtérre, hogy megnézzük a többiek elő­adását is. Sok szép sikeres és kevésbé jól sikerült előadást Nemrég - fényképes cikkben - arról tájékoztatott a Petőfi Népe, hogy letelt a kivitele­zési határidő, de nem fejeződ­tek be a kecskeméti Szenthá­romság oszlop helyszíni felújí­tási munkálatai. A cikket köve­tően az illetékesek szinte azon­nal bevonták a határidőt jelölő táblát. „Igazuk van”: ami nincs, afelett nem érdemes töpren­geni. Mindamellett jó volna ta­pasztalni, hogy jogos lakossági észrevételekre is ilyen gyorsa­sággal reagálnának. Sokak számára tudott, hogy a kecskeméti technika háza és a Cifrapalota évek óta műemlék, melyet a megszokott vagy elő­írt módon (kőtáblán) az épület homlokzatán közzé kellene tenni. Ehelyett mindkét épüle­ten (a Cifrapalotán belső tér­ben) műemlék jelleg van feltün­tetve, ezzel mintegy megté­vesztve a kultúra iránt érdeklő­dőket. Jó lenne végre pótolni a hiányosságot! Egyre inkább úgy érzem ma­gam, mint télen a füstölőbe akasztott sonkák, kolbászok és egyéb disznóságok. Mindezt a szomszédom kéménye miatt, mely alkalmanként áthatolha­tatlan füsttel tölti meg alatta meghúzódó udvarunkat. Többször kértem a „füs­tölgő” szomszédot, magasítsa meg kéményét. Hiába. Ugyan­csak hiábavalónak bizonyult az illetékesek felszólítása is. A kémény továbbra is rendületle­nül ontja a fojtogató, fekete füs­töt. Füstszagú a ruhánk, a laká­sunk, az ételünk. Lassan már álmaink is füstszagúak. Éppen láthattunk. Eljött a mi lányaink bemutatója is. Egy pici hibát kivéve szinte tökéletesen haj­tották végre a produkciót. A zsűri illetékes hölgy tagja, akire bízva volt a döntés súlya, nem is igazán tudott belekötni, az egyetlen kifogása a koreográfia ellen volt. Szerinte túl könnyű. Itt jön elő az a kérdésem: ki mit nem tud? Mikor odament a csoport vezetője megkérdezni, hogy mit értett könnyű koreog­ráfián, igazán választ nem tu­dott adni, ugyanis ő nem tudja, milyen nehéz menetelés közben botot forgatni és odafigyelni, hogy a különböző alakzatok tö­kéletesen mutassanak. Közölte, ő még botot nem forgatott, nem is lehet tisztában annak nehéz­ségével. Szerintem a nem tudás nem mentesít a felelősség alól. A kecskeméti Református Lelkészi Hivatal főbejáratánál az úttest közvetlen szélén, mintegy ötven centiméter ma­gasságban elhelyezett táblán ez olvasható: Ráday Múzeum. A név nyilván Ráday Pálra vonat­kozik (1677-1733), aki mint­egy 100 ezer kötetes könyv- gyűjteményével megvetette az alapját a Duna-melléki Refor­mátus Egyházkerület Ráday nevű könyvtárának. Az igen alacsonyra és ke­véssé feltűnő helyre erősített tábla ki van téve az út porának és a gépjárművek által felcsa­pódó sárnak, melynek folytán nem is mindig olvasható. Ki­mondható tehát, hogy a táblát méltatlan helyre függesztették fel. Erre ott nincs is szükség, mivel az épületen és az egy­házművészeti állandó kiállítás bejáratánál megfelelő útbaiga­zító táblák vannak elhelyezve. Lédeczi József, Kecskemét ezért kérem, kérdezem: hová, kihez forduljunk még, hogy végre megszűnjön ez az életün­ket megkeserítő füstölgés? Az ember azt hinné, az ille­tékesek döntései kötelező érvé­nyűek az állampolgárokra. Az­tán kiderül: szó sincs ilyesmi­ről. Már arra is gondoltam, le­rombolom a füstölgő kéményt. Ha újat kell építeni, talán ma­gasabbra sikeredik. Egyelőre azonban csak a fogamat szívom dühömben, és a füstöt, amely átokként keseríti amúgy csen­des, nyugodt életünket. Tóth József, Kecskemét, Bocskai utca 24. Ha több majorettes csoport lett volna, lehet, jobban tudott volna dönteni. A beszélgetés végén pedig elnézést kért, ami­ért ilyen félreérthető módon fe­jezte ki magát. Tudom, ezzel az írásommal nem érek el semmit azonkívül, hogy egy picit megnyugszik a lelkem, de kívánom annak, aki ilyen döntést hozott, ami az én véleményem szerint igazságta­lan, hordja tovább azt a terhet, amit én letettem. Arról nem is beszélve, hogy jó lenne, ha a lányokat is meggyőzné igazá­ról, mi ugyanis a részrehajlást nem tudjuk megértetni olyan gyerekekkel, akiket eddig arra tanítottunk, hogy a sok munká­nak az eredménye meg szokott mutatkozni. Majorettes szülők Minden csalót megbüntetnék A lapjukban megjelent Sükösdi csodalátó című cikkükre sze­retnék egy pár sorral reagálni. Ladánybenén működik egy látó, gyógyító asszony. Minden héten kedden délután tartja Is­ten ellen való vétkezését. Ele­inte sokan jártak hozzá, meg is szedte magát a hiszékenyek ká­rára, akik közül senki nem gyó­gyult meg. Ezért többen fakép­nél hagyták. Katolikus ember vagyok, hi­szek Istenben, de a kuruzslókat nagyon megvetem. Nagyon el­lene vagyok az ilyen gyógyí­tásnak, mint minden csalásnak. Csalás vétke ellen mind meg­büntetném. Éljenek ők is tisz­tességesen, mint a többi sze­gény ember. N. E., Ladánybene Biztatásnál többet tőlünk se várjanak Valami nincs rendben a világ­gal. Mostanában ugyanis egyre több panaszos hangú levél ér­kezik szerkesztőségünkbe. Meg­alázott, elkeseredett, hitüket és reményüket vesztett emberek levelei. Legtöbben kiszolgáltatottsá­gukat panaszolják. Sajnos nem alaptalanul. Valamilyen for­mában mindannyian áldozata­ivá válunk ennek a megalázó állapotnak. De az a legfájóbb, hogy szinte semmit nem tehe­tünk ellene. Még mi sem... Saj­nos biztató szavaknál többre tő­lünk sem nagyon telik. A szerkesztő Szerkeszti: Szász András Kicsivel több odafigyelést! Meddig kell tűrnöm a füstöt? Feltételes üvegvisszaváltás? Nem túl gyakran fordulok meg a kecskeméti belvárosi ABC- ben, de azt hiszem, a jövőben még a környékét is elkerülöm. A következő eset történt: ja­nuár 30-án reggel három üdí­tősüveget vittem vissza, 150 fo­rint értékben. Rendben meg is kaptam a blokkot, amit úgy gondoltam (én kis naiv), hogy a pénztárnál beválthatok. Vettem egy 38 forintos péksüteményt és kértem a különbözet kifize­tését. A pénztáros hölgy azon­ban közölte, a fennmaradó 112 forintot le kell vásárolnom, mert különben neki hiánya ke­letkezik. Mindennap vásárolok és ü- veget is vittem már vissza több boltba, de ilyen eset még soha nem fordult elő velem. Máshol Hótoiiaszok a Az elmúlt téli négy hónap nagy mennyiségű és gyakori hóesé­séből világosan kitűnik, hogy az idei tél jóval mostohább, mint az előző telek bármelyike. Azt még el tudtam fogadni, hogy a novemberi hóeséskor sokan azt az átlátszó ürügyet hozták fel mentségükre, hogy korán jött a tél, nem igazán ké­szültek fel a hóeltakarításra, az utak, járdák sózására, homoko­zására. No de könyörgöm, most már túl vagyunk a tél közepén (leg­alábbis én azt hiszem), és még mindig ott tartunk, hogy a köz- intézmények nagy része s a la­kók kis hányada a tulajdonuk­ban lévő ingatlana, portája elől - a megfelelő járdaszakaszok­meg tudják oldani, hogy ott helyben, pl. zöldségosztályon kifizetik az üvegek árát, akkor gondolom, itt is lenne megol­dás. Mert kérdezem: milyen alapon kötelez engem, vagy bárki mást a boltvezető arra, hogy akkor is vásároljak, ha nem akarok? Pl. egy gyerek is, akinek üvegvisszaváltásból le­hetne egy kis zsebpénze, de ezek után erről is lemondhat. Úgy látszik, így akarják ki­használni azt a lehetőséget, hogy a környékben megszűnt az összes többi bolt. De inkább elmegyek messzebbre, mint hogy ez még egyszer megtör­ténjen, mivel távozáskor a két pénztáros hölgy megjegyzést is tett, mert reklamálni mertem. K.-né, Kecskemét belvárosban? ról - egyáltalán nem vagy késve takarítják el a havat, il­letve a már letaposott hótöme­get. Ez alól nem kivétel Kecs­kemét város úgynevezett kiskö­rút mentén vagy azon belül lévő fizetőparkolók sem. Jó lenne, ha ezután - hóeséskor - mindenki venné magának a fá­radságot s eltakarítaná a portája megfelelő járdaszakaszáról, a fizetőparkolóból a havat, mert erre a városi képviselő-testület­nek írásos rendelete is van. Azt pedig illő betartani. Ha így lesz, kevesebb ember­társunk csúszik el, töri el vala­melyik végtagját, ez pedig mindennél fontosabb. Kenyeres Dénes, Kecskemét Együnk vagy busszal járjunk? A legnagyobb megdöbbenés­sel olvastam a január 8-ai lap­ban megjelenő autóbuszje­gyek árai, valamint a tanulók és a nyugdíjasok bérletének áremelését. Hivatkozni min­denre lehet: mit, miért kell emelni! De tisztelt önkor­mányzat, tisztelt kormány, el­gondolkoztak-e azon, hogy egyszerű kétkezi munkás em­ber miből tudja ezt megvásá­rolni? Ez csak a busz, nem be­szélve az élelmiszerek, vala­mint a gyógyszerek magasra emelt árairól. Az orvos diag­nózisa után kiírt gyógyszerek­nek idáig is még a felét sem tudtuk kiváltani. Bátorkodom megírni, én is régi nyugdíjas vagyok, életem nagy részét nehéz munkával töltöttem el, most már dönthetünk mi, nyugdíjasok, autóbusszal me­gyünk vagy élelmiszert ve­szünk, mert ezeket az árakat a nyugdíjunkból már képtelen­ség kifizetni. Adamkovics Lajos, Kecskemét- Aztán, ha véletlenül tényleg sikerülne a repülési kísérlete, ne felejtse el befizetni a repülési adót, a légihasz­nálati illetéket, az áfa-visszatérítést és nem utolsósorban a zuhanási járulékot!

Next

/
Thumbnails
Contents