Petőfi Népe, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-07 / 32. szám
6. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1996. február 7., szerda Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Nem akarok pálcát tömi „Egy beteggel, hozzátartozóval mindent lehet?” - olvastam a panaszos decemberben megjelent cjkkét. Akkor ezt el is felejtettem, de mint az ügyben kívülálló én is szeretnék véleményt mondani dr. Molnár Ilona megyei tiszti főorvosnő által elmondottakra, mert a fent nevezettől érkezett válaszadáson már én is felszisszentem. A panaszost tökéletesen megértem, s nemcsak azért, mert átérzem fájdalmát, hanem mert tapasztaltam én is hasonló fogadtatású ügyintézést a Tisztiorvosi Szolgálatnál. Nem akarok pálcát tömi egyik fél felett sem, ahogy dr. Molnár Ilona írta, „döntsék” el az olvasók, melyik ügyet kellett volna előnyben részesíteni. Lassan harminc éve dolgozom, de még nem hallottam olyan esetről, hogy munkaértekezletről csak „életbevágó” esetben lehet valakinek kimenni. Egyébként sem hiszem, hogy ezt kérte volna az ügyfél. Sajnálom, hogy dr. Molnár Ilona kolléganője három ember helyett dolgozik. Bár nem tudom, ennek mi az oka, de kérem, ne az állampolgárt hibáztassák ezért. Nem ő tehet arról, hogy kevés a pénz, s talán ez is az oka, hogy nem találnak elegendő szakembert. Dr. Molnár Ilona indulatos válaszadásakor az jutott eszembe, hogy a támadás jó védekezés, és a mundér becsületét védte, de ne is várjunk tőle mást - a hite meghagyása mellet. Kiss Jenőné, Kecskemét Mit ér a törvény, ha kijátsszák? A Matáv megküldte részemre - másoknak is - az 1995. 11. havi számlát, melynek alján közli, hogy a KHVM 11/1195. (VII. 12.) sz. rendeletével jóváhagyta a telefon-előfizetési és szolgáltatási díjemelést, ami idén, azaz 1996. január 1-jén lép hatályba. Ez egyértelmű, tehát a felemelt díjakat az 1996. január elseje utáni szolgáltatások eseteiben lehet és kell alkalmazni. (Az 1957. évi IV. törvényt ismerem és a gyakorlatban alkalmaztam.) Folyó hó 17-én megkaptam a Matáv decemberi számláját. Ezen számla már a felemelt díjakat tartalmazza, ugyanis az új díjakat a januári szolgáltatások után a februári számla szerint lehet és kell megfizettetni minden előfizetővel. Jogtalan követelés 140 forint plusz 25 százalék áfa, azaz 175 forint. Nem egy nagy valami, de nekem mint a létminimum szintjén élő nyugdíjasnak ez is valami. Felmerül a kérdés, mit ér egy törvény vagy miniszteri rendelet, ha azt megszegik vagy kijátsszák? Csenki István, Kecskemét, Szimferopol tér 23. Uszoda - csak kiváltságosoknak? Isten adta csodálatos találmány az úszás és a víz iránti szeretet, melyet gyermekkorban lehet megalapozni. Örömteli érzés és megnyugtató biztonság látni a medencében fickándozó apróságokat együtt élni a vízzel. így is volt ez talán még egy évvel ezelőtt is. Tavaly nyáron azonban már meglepődve tapasztaltuk, hogy csak a fizető oktatott gyerekek mehetnek a kismedencébe, ők is csak oktatási idő alatt. November óta pedig már ők sem, ugyanis nehezen lehet úszást oktatni száraz medencében. Olyan terheket ró az uszoda vezetősége a sportegyesületre, hogy már nem tudják fizetni a kis- medene délutánonkénti üzemeltetését. Pedig minden délelőtt megtelik a medence meleg vízzel az iskolai kötelező oktatás számára. Ennek a költségnek töredéke lenne a víz melegen tartása estig, mégis napközben leengedik. Bár így is rendszeresen járunk a kislányokkal úszni (ők mindhárman edzésre járnak), szívszorító látvány elnézni a 4-7 éves kicsiket, ahogy elké- kült szájjal vacognak sokszor a nagymedencében vagy a medence szélén. Munka lett a szórakozásból? Hová tűnt gyermekeink számára a játékos, meleg, biztonságos ismerkedés a vízzel? Hová lett a véget nem érő pancsolás, a hangos kacagás? Hiszen az iskolákban is bebizonyosodott már, milyen távlatokat nyit meg gyermekeink számára a játékos, könnyed tanulás! Kedves városatyák és lokálpatrióták! Meggyőződésem, hogy önöknek bizony idejük sincs már kijárni az uszodába, így gondolom, nem ismerik ezeket a problémákat mélységükben! Mégis kérem önöket, szánjanak erre is egy kevés időt. Rendkívüli veszteség lenne a város és körzete számára akár az uszoda, akár a szakosztály elsorvadása. Sem élsportolókat, sem vízkedvelő embereket nem tud kinevelni ez a rideg, mostoha környezet. És felmerül a kérdés: ma a kismedence, holnap a nagy? Véleményem szerint ez az uszoda nemcsak lehetőség, hanem egyben jog is. Vigyázzunk rá és éltessük! dr. Sugár Edit, Kecskemét Ki mit tud? - magyar módra Elnézést kérek, hogy egy kérdéssel kezdem a mondanivalómat. Tudják-e önök, mit jelent az, hogy ki mit tud? - illetve ki mit nem tud? Mert nekem január 28-án Kecskeméten sikerült mindkét kérdésre választ kapni. Először is kezdem azzal, hogy megrendeztek egy területi majorettversenyt, amelyre a versenyzők nagy többsége sok gyakorlással, próbával készülődött. így történt ez a mi csoportunkkal is, mire kialakult az előadni kívánt produkció úgy, ahogy azt a csapat vezetője jónak látta. A verseny napján elindultunk, mi is elkísértük a lányokat. Beültünk a nézőtérre, hogy megnézzük a többiek előadását is. Sok szép sikeres és kevésbé jól sikerült előadást Nemrég - fényképes cikkben - arról tájékoztatott a Petőfi Népe, hogy letelt a kivitelezési határidő, de nem fejeződtek be a kecskeméti Szentháromság oszlop helyszíni felújítási munkálatai. A cikket követően az illetékesek szinte azonnal bevonták a határidőt jelölő táblát. „Igazuk van”: ami nincs, afelett nem érdemes töprengeni. Mindamellett jó volna tapasztalni, hogy jogos lakossági észrevételekre is ilyen gyorsasággal reagálnának. Sokak számára tudott, hogy a kecskeméti technika háza és a Cifrapalota évek óta műemlék, melyet a megszokott vagy előírt módon (kőtáblán) az épület homlokzatán közzé kellene tenni. Ehelyett mindkét épületen (a Cifrapalotán belső térben) műemlék jelleg van feltüntetve, ezzel mintegy megtévesztve a kultúra iránt érdeklődőket. Jó lenne végre pótolni a hiányosságot! Egyre inkább úgy érzem magam, mint télen a füstölőbe akasztott sonkák, kolbászok és egyéb disznóságok. Mindezt a szomszédom kéménye miatt, mely alkalmanként áthatolhatatlan füsttel tölti meg alatta meghúzódó udvarunkat. Többször kértem a „füstölgő” szomszédot, magasítsa meg kéményét. Hiába. Ugyancsak hiábavalónak bizonyult az illetékesek felszólítása is. A kémény továbbra is rendületlenül ontja a fojtogató, fekete füstöt. Füstszagú a ruhánk, a lakásunk, az ételünk. Lassan már álmaink is füstszagúak. Éppen láthattunk. Eljött a mi lányaink bemutatója is. Egy pici hibát kivéve szinte tökéletesen hajtották végre a produkciót. A zsűri illetékes hölgy tagja, akire bízva volt a döntés súlya, nem is igazán tudott belekötni, az egyetlen kifogása a koreográfia ellen volt. Szerinte túl könnyű. Itt jön elő az a kérdésem: ki mit nem tud? Mikor odament a csoport vezetője megkérdezni, hogy mit értett könnyű koreográfián, igazán választ nem tudott adni, ugyanis ő nem tudja, milyen nehéz menetelés közben botot forgatni és odafigyelni, hogy a különböző alakzatok tökéletesen mutassanak. Közölte, ő még botot nem forgatott, nem is lehet tisztában annak nehézségével. Szerintem a nem tudás nem mentesít a felelősség alól. A kecskeméti Református Lelkészi Hivatal főbejáratánál az úttest közvetlen szélén, mintegy ötven centiméter magasságban elhelyezett táblán ez olvasható: Ráday Múzeum. A név nyilván Ráday Pálra vonatkozik (1677-1733), aki mintegy 100 ezer kötetes könyv- gyűjteményével megvetette az alapját a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday nevű könyvtárának. Az igen alacsonyra és kevéssé feltűnő helyre erősített tábla ki van téve az út porának és a gépjárművek által felcsapódó sárnak, melynek folytán nem is mindig olvasható. Kimondható tehát, hogy a táblát méltatlan helyre függesztették fel. Erre ott nincs is szükség, mivel az épületen és az egyházművészeti állandó kiállítás bejáratánál megfelelő útbaigazító táblák vannak elhelyezve. Lédeczi József, Kecskemét ezért kérem, kérdezem: hová, kihez forduljunk még, hogy végre megszűnjön ez az életünket megkeserítő füstölgés? Az ember azt hinné, az illetékesek döntései kötelező érvényűek az állampolgárokra. Aztán kiderül: szó sincs ilyesmiről. Már arra is gondoltam, lerombolom a füstölgő kéményt. Ha újat kell építeni, talán magasabbra sikeredik. Egyelőre azonban csak a fogamat szívom dühömben, és a füstöt, amely átokként keseríti amúgy csendes, nyugodt életünket. Tóth József, Kecskemét, Bocskai utca 24. Ha több majorettes csoport lett volna, lehet, jobban tudott volna dönteni. A beszélgetés végén pedig elnézést kért, amiért ilyen félreérthető módon fejezte ki magát. Tudom, ezzel az írásommal nem érek el semmit azonkívül, hogy egy picit megnyugszik a lelkem, de kívánom annak, aki ilyen döntést hozott, ami az én véleményem szerint igazságtalan, hordja tovább azt a terhet, amit én letettem. Arról nem is beszélve, hogy jó lenne, ha a lányokat is meggyőzné igazáról, mi ugyanis a részrehajlást nem tudjuk megértetni olyan gyerekekkel, akiket eddig arra tanítottunk, hogy a sok munkának az eredménye meg szokott mutatkozni. Majorettes szülők Minden csalót megbüntetnék A lapjukban megjelent Sükösdi csodalátó című cikkükre szeretnék egy pár sorral reagálni. Ladánybenén működik egy látó, gyógyító asszony. Minden héten kedden délután tartja Isten ellen való vétkezését. Eleinte sokan jártak hozzá, meg is szedte magát a hiszékenyek kárára, akik közül senki nem gyógyult meg. Ezért többen faképnél hagyták. Katolikus ember vagyok, hiszek Istenben, de a kuruzslókat nagyon megvetem. Nagyon ellene vagyok az ilyen gyógyításnak, mint minden csalásnak. Csalás vétke ellen mind megbüntetném. Éljenek ők is tisztességesen, mint a többi szegény ember. N. E., Ladánybene Biztatásnál többet tőlünk se várjanak Valami nincs rendben a világgal. Mostanában ugyanis egyre több panaszos hangú levél érkezik szerkesztőségünkbe. Megalázott, elkeseredett, hitüket és reményüket vesztett emberek levelei. Legtöbben kiszolgáltatottságukat panaszolják. Sajnos nem alaptalanul. Valamilyen formában mindannyian áldozataivá válunk ennek a megalázó állapotnak. De az a legfájóbb, hogy szinte semmit nem tehetünk ellene. Még mi sem... Sajnos biztató szavaknál többre tőlünk sem nagyon telik. A szerkesztő Szerkeszti: Szász András Kicsivel több odafigyelést! Meddig kell tűrnöm a füstöt? Feltételes üvegvisszaváltás? Nem túl gyakran fordulok meg a kecskeméti belvárosi ABC- ben, de azt hiszem, a jövőben még a környékét is elkerülöm. A következő eset történt: január 30-án reggel három üdítősüveget vittem vissza, 150 forint értékben. Rendben meg is kaptam a blokkot, amit úgy gondoltam (én kis naiv), hogy a pénztárnál beválthatok. Vettem egy 38 forintos péksüteményt és kértem a különbözet kifizetését. A pénztáros hölgy azonban közölte, a fennmaradó 112 forintot le kell vásárolnom, mert különben neki hiánya keletkezik. Mindennap vásárolok és ü- veget is vittem már vissza több boltba, de ilyen eset még soha nem fordult elő velem. Máshol Hótoiiaszok a Az elmúlt téli négy hónap nagy mennyiségű és gyakori hóeséséből világosan kitűnik, hogy az idei tél jóval mostohább, mint az előző telek bármelyike. Azt még el tudtam fogadni, hogy a novemberi hóeséskor sokan azt az átlátszó ürügyet hozták fel mentségükre, hogy korán jött a tél, nem igazán készültek fel a hóeltakarításra, az utak, járdák sózására, homokozására. No de könyörgöm, most már túl vagyunk a tél közepén (legalábbis én azt hiszem), és még mindig ott tartunk, hogy a köz- intézmények nagy része s a lakók kis hányada a tulajdonukban lévő ingatlana, portája elől - a megfelelő járdaszakaszokmeg tudják oldani, hogy ott helyben, pl. zöldségosztályon kifizetik az üvegek árát, akkor gondolom, itt is lenne megoldás. Mert kérdezem: milyen alapon kötelez engem, vagy bárki mást a boltvezető arra, hogy akkor is vásároljak, ha nem akarok? Pl. egy gyerek is, akinek üvegvisszaváltásból lehetne egy kis zsebpénze, de ezek után erről is lemondhat. Úgy látszik, így akarják kihasználni azt a lehetőséget, hogy a környékben megszűnt az összes többi bolt. De inkább elmegyek messzebbre, mint hogy ez még egyszer megtörténjen, mivel távozáskor a két pénztáros hölgy megjegyzést is tett, mert reklamálni mertem. K.-né, Kecskemét belvárosban? ról - egyáltalán nem vagy késve takarítják el a havat, illetve a már letaposott hótömeget. Ez alól nem kivétel Kecskemét város úgynevezett kiskörút mentén vagy azon belül lévő fizetőparkolók sem. Jó lenne, ha ezután - hóeséskor - mindenki venné magának a fáradságot s eltakarítaná a portája megfelelő járdaszakaszáról, a fizetőparkolóból a havat, mert erre a városi képviselő-testületnek írásos rendelete is van. Azt pedig illő betartani. Ha így lesz, kevesebb embertársunk csúszik el, töri el valamelyik végtagját, ez pedig mindennél fontosabb. Kenyeres Dénes, Kecskemét Együnk vagy busszal járjunk? A legnagyobb megdöbbenéssel olvastam a január 8-ai lapban megjelenő autóbuszjegyek árai, valamint a tanulók és a nyugdíjasok bérletének áremelését. Hivatkozni mindenre lehet: mit, miért kell emelni! De tisztelt önkormányzat, tisztelt kormány, elgondolkoztak-e azon, hogy egyszerű kétkezi munkás ember miből tudja ezt megvásárolni? Ez csak a busz, nem beszélve az élelmiszerek, valamint a gyógyszerek magasra emelt árairól. Az orvos diagnózisa után kiírt gyógyszereknek idáig is még a felét sem tudtuk kiváltani. Bátorkodom megírni, én is régi nyugdíjas vagyok, életem nagy részét nehéz munkával töltöttem el, most már dönthetünk mi, nyugdíjasok, autóbusszal megyünk vagy élelmiszert veszünk, mert ezeket az árakat a nyugdíjunkból már képtelenség kifizetni. Adamkovics Lajos, Kecskemét- Aztán, ha véletlenül tényleg sikerülne a repülési kísérlete, ne felejtse el befizetni a repülési adót, a légihasználati illetéket, az áfa-visszatérítést és nem utolsósorban a zuhanási járulékot!
