Petőfi Népe, 1996. február (51. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-12 / 36. szám
4. oldal Magyarország 2000 1996. február 12., hétfő Büszkék szülőhazájukra a külföldön élő magyarok Igazodni a Távol-Kelethez A híres kanadai üzletember első útja Magyarországra érkezése után egy Szabadság téri új irodaépülethez vezetett.- Ezzel az építkezéssel vagy például a most készülő rákospalotai bevásárlóközpontunkkal azt szeretnénk bizonyítani, hogy magyar tervezők és kivitelezők is tudnak gyorsan, kiváló minőségben dolgozni. Andrew Sarlós - a fenti példából is látszik - soha nem szakadt el hazánktól. Nemcsak 80 milliós alapítványával, hanem a budapesti tőzsde létrejöttében játszott szerepével, vagy a hazai politikai reformok ösztönzésével is kivívta országon belüli és kívüli tekintélyét. Amikor arról kérdeztük: mi a receptje sikerének, magától értetődő egyszerűséggel sorolta a „hozzávalókat”: jó időben, jó helyen munkálkodva befolyásos emberek ismeretségének megszerzése, s egy nagy adag szerencse. Magyarország esélyei a gazdasági válságból való kilábalásra Andrew Sarlós szerint attól függenek, hogy kéKét hazában - Európában „Mi, magyarok nagyok vagyunk bajmegállapító bizottságok felállításában. Én magam sohasem pusztán a bajmegállapításban működöm közre, hanem a hogyan tovább kérdésre keresem a választ; azt vizsgálom, miben és hol segíthetek.” így vall személyes sikerének egyik titkáról a müncheni médiamenedzser, josef von Fe- renczy. S a másik titok? „Következetes demokratának kell maradni, aki szót ért a különböző pártállású, világnézetű, társadalmi helyzetű emberekkel.” Hol érzi igazán otthon magát? „Szerencsés vagyok, mert két hazám van: a szülő- és a választott hazám. S e kettő felett ível Európa, ahol igazán otthon érzem magam.” Miként boldogulhat Magyarország a jövőben? „Kiemelt fontosságot tulajdonítok az informatika, a kommunikáció, az audiovizuális kultúra fejlesztésének, és első helyre tenném az oktatás korszerűsítését.” Végrehajtani a reformokat A híres pénzügyi szakember 1949-ben hagyta el Magyarországot, most Belgiumban él. Azért éppen ott, s nem Amerikában - ahol feleségével és három gyermekével a hatvanas évek elején fontolgatta a letelepedést -, mert Belgiumban találta meg azt a társadalmi légkört, amelyben nemcsak a szaktudásnak, hanem a családnak is nagy becse van. Lámfalussy Sándor közgazdász, a magánbankok területén ugyanúgy komoly ismereteket szerzett, mint a mamut pénzügyi intézetek világában. Tapasztalatait egyetemi tanárként az ifjabb generációkkal is megosztotta. Most a 15 európai központi bankot összefogó elnöki tanács elnöke, az Európai Monetáris Intézet vezetője.- A monetáris intézetben végzett munkám olyan sok elfoglaltsággal jár - mondta el a Magyarország 2000 konferencia előtti percekben -, hogy a napjaimat teljes egészében kitölti, mégis szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozhatom, ami a legjobban érdekel. pesek leszünk-e a világban folyó óriási gazdasági versengésben erényeinkre építve helytállni. Ehhez meg kell találnunk a legmegfelelőbb partnereket.- A legintenzívebben gazdagodó világrésszel, a Távol- Kelettel volna érdemes szorosabb kapcsolatokat létesíteni, hiszen az onnan behozott tőke és az oda irányuló magyar export jótékonyan hatna az ország fejlődésére, gyarapodására - vélekedett a dollármilliókat mozgató üzletember. Miként segíthetnek a külföldön élő magyarok? „Először is a Magyarországról külföldön alkotott kép alakításában. Másodszor a gazdasági, a tudományos és egyéb kapcsolatok ki- terjesztésében. Meggyőződésem, hogy a külföldön élő magyarság szellemi erejével és nemzetközi tapasztalataival sokat tehet azért, hogy Magyarország megtalálja méltó helyét az új Európában.” Lámfalussy Sándor javaslata szerint a magyar pénzügyi politika „aranyszabálya” a következő lehet: a reformfolyamatok mellett mindenáron ki kell tartani; ez az, amitől a sikereket várhatjuk. A neves közgazdász úgy véli: ha a piacgazdaság intézményes alapjainak kidolgozását és a privatizációt jó ütemben tudjuk folytatni, akkor pénzügyileg megerősödve bizonyíthatjuk, hogy rászolgáltunk a világ bizalmára. A magyarság legfőbb ereje szellemi képességében, kreativitásában van. Ez a meggyőződés vezette Horn Gyula kormányfőt, amikor budapesti találkozóra hívott több mint száz, külföldön élő magyar származású személyiséget. A kétnapos konferencia vendégei a miniszterelnöktől és vezető kormánytisztviselőktől kaptak tájékoztatást hazánk helyzetéről és további terveiről. A szervezők emellett azt kérték a résztvevőktől: mondják el, mi a siker útja, s szerintük hogyan lehetne felgyorsítani az ország modernizálását. A példa nélküli találkozó első napja azt bizonyította, hogy a jeles személyiségek készségesen megosztották a házigazdákkal véleményüket, ötleteiket. Lapunk a találkozó kilencven résztvevője közül kilenctől kért rövid nyilatkozatot - saját életéről, eredményeiről és a szülőhazához fűződő kapcsolatáról. A tehetség a kincsünk Az Egyesült Államokban hírnevet szerzett író, újságíró itthon jobbára a boszniai békeközvetítő, Richard Holbrooke hitveseként ismert. Pedig a tengerentúlon - s ezt férje is elismeri - az asszony a sztár. Kati Marton a hetvenes évek végén egy nagy amerikai tévétársaság bonni irodáját vezette. Később dokumentumkötetei jelentek meg rejtélyes körülmények között eltűnt vagy meggyilkolt diplomaták, újságírók - köztük Raoul Wallenberg - életéről. Idejét és energiáját most az újságírók védelmére alakult New York-i szervezet (CPJ) elnöki teendői kötik le. Ilyen minőségében látogat néhány hét múlva Boszniába, szándékosan akkor, amikor férje már búcsút vett ottani tárgyalópartnereitől. Kati Marton fontosnak tartja a világ magyarságának eszmecseréjét és reméli, hogy a résztvevők sokat tanulhatnak egymástól. „Irtó büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, s ha száz évig élnék Amerikában, akkor is magyarnak vallanám magam” - mondja. Örül, hogy Magyarországon meglelte második otthonát, amelynek szerinte legnagyobb kincse: a tehetség. Tudni kell, mit akarunk A portugál állampolgárságú, hat nyelven beszélő vegyészt és kutatót nem véletlenül választották meg országa kormányáj nak több szakbizottságába is. Ő maga úgy véli, hogy széles látókörét, politikai rátermettségét és gazdasági érzékét a Magyar- országon elvégzett műszaki egyetemen alapozta meg, míg rettenetesen nagy munkabírását édesapjától örökölte. Villax Iván szerint az embernek mindig tudnia kell, hogy mit akar, s ha a cél érdekében az áldozatoktól sem riad vissza, akkor a siker sem marad el. A magyar gazdaságot is csak hasonló következetesség húzhatja ki a bajból, s ami a legfontosabb: mentalitásunk gyökeres átformálása.-El kell dönteni végre, milyen utat választ az ország. Ha azt várjuk, hogy a külföldi üzAz Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) programigazgatója fizika-kémia szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1956-ban hagyta el Magyarországot, s kemény munka mellett szerzett vegyészdiplomát és doktorátust az Egyesült Államokban. Dr. Judith H. Ambrus a kevés űrkutató nők egyike. Jelenleg a tervezett orosz-amerikai űrállomás, az Alfa gyakorlati hasznosításával foglalkozik: munkatársaival azt vizsgálja, hogy a súlytalanság körülményeit miként lehet fölhasználni ipari-termelési célokra. Örömmel fogadta a magyar kormány meghívását, mert bizonyos abban, hogy ötletekkel, tanácsokkal hasznára lehet hazájának. „Szeretnék kapcsolatokat teremteni, meg akarom ismertetni az itteni fiatalokkal a már létező ösztöndíj-lehetőségeket, hiszen ha segítünk, Maletemberek tőkét, modem technológiát és korszerű szemléletet hozzanak ide, akkor engedni kell, hogy egy-egy cégben 50 százalék fölötti részesedést szerezhessenek. S ha vásárolni akarnak itt, ne ütközzenek akadályokba. gyarország a vártnál jóval hamarabb behozhatja ötvenéves lemaradását” - mondja. Roppant fontosnak tartja, hogy sokan, akik hozzájárultak a magyar szellemi tőke gyarapodásához, eljöttek a tanácskozásra. Szerinte ugyanis nem minden nép fiai hajlandók hazarohanni az első hívó szóra. Ösztöndíj a fiataloknak Kiforogja magát az ország Nyolcvankettedik évét tapossa Határ Győző, a Londonban élő író, költő, műfordító, bölcselő, a magyar irodalom nagy öregje. 1956-ban hagyta el az országot és 30 év után találta meg a hazafelé vezető utat. 1991-ben elsőként kapta meg a külföldön élő magyar írók közül a Kossuth-díjat. A mester tisztában van azzal, hogy munkásságát itthon még alig ismerik, életművének háromnegyede nem talált el a magyarországi olvasókhoz. Színdarabjaiból talán kettőt mutattak be pesti színpadon, pedig írt harmincötöt. Vagy: tíz bölcseleti könyve közül egy jutott haza, s jobbára az is visszhang nélkül maradt. No de talán most... Nyomdára kész Londonban, magyar kiadónál, magyarul a tizenegyedik; Álomjáró emberiség a címe. Itthon is a boltokba kerül. Évente egyszer-kétszer hazajön. Látja, itthon most rossz idők járnak az irodalomra, és általában is - „kissé kusza a világ”. Kemény lecke, kemény iskola jutott az országnak. Kétségtelen: az nem könnyíti meg a dolgot, hogy van egy generáció, amely nem szokott hozzá a kitartó munkához, nem ismeri a teljes erőbedobást. De majd megismeri. Határ Győző bizonyos abban, hogy ha nehezen is, de „kiforogja magát ez a kis ország”. Hogy mire alapozza optimizmusát? Arra, hogy a magyar talpraesett, élelmes nép. Az író azt gondolja, húsz, huszonöt év múlva irigyei lesznek még az angolok is. Az egyén szabadsága A napokban jelenik meg Milton Friedmann Nobel-díjas amerikai közgazdász híres munkája, a Kapitalizmus és szabadság. A chicagói tudományos műhely alapművét Bősze Zsuzsanna - Suzanne M. Bősze - ültette át magyarra. A világszerte elismert közgazdász több mint három évtizede hagyta el Magyarországot. A bécsi egyetemen szerzett ismereteit hosszabb ideig Hollandiában, a Philips cégnél kamatoztatta, 1976 óta Floridában él. Vállalati menedzsmentek konzultánsa, piacelemzéseit, üzleti terveit neves világcégek hasznosítják. Elméleti munkásságának középpontjában a pénzügypolitika, a kommunikációstratégia áll. Vendégprofesszorként erről tartott előadásokat tavaly a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, s ebben a témakörben jelenik meg saját könyve, itthon, hamarosan. Szerkesztőként, tanárként Friedmann másik alapművének, a Választhatsz szabadottnak magyarországi kiadásával is foglalkozik. Amit Bősze Zsuzsa vall és ajánl itthon mindazok figyelmébe, akik készek meghallani a szavait, az az állam és az egyén viszonyára vonatkozik. Az állam feladata a gazdasági jogszabályok megalkotása és megtartatásuk. Azon túl azonban meg kell adni az egyénnek az alkotás, a képességek szabad kibontakoztatásának minden lehetőségét. Felelősséggel egymás iránt Rendező, műfordító, Koppenhágában él. Esterhás Péter tizenöt évesen, az 1956-os forradalom leverése után hagyta el az országot. Dániában a színművészeti főiskola elvégzése után színészként dolgozott, majd pár évre rá rendezőként is debütált. Művészeti sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Királyi Operaháztól a televízión át a filmgyárakig kapott rendezői megbízásokat. 1986- ban kezdte meg műfordítói munkásságát. Sok magyar szerző könyvét fordította le dánra, köztük névrokona és személyes jó barátja, Esz- terházy Péter, valamint Konrád György, Vámos Miklós, Nádas Péter, Kertész Imre és Hamvas Béla alkotásait. A magyar irodalmi művek fordításában és népszerűsítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért 1992- ben Déry-díjat kapott. Amikor Magyarország helyzetéről, kilátásairól kérdeztük, eltöprengett:- Nagyon drukkolok. Úgy látom, nem éppen rózsás a helyzet. Sokakkal ellentétben én a nemzeti öntudat, az egymás iránt érzett szolidaritás erősítését tartom elsődlegesnek. Úgy látom, jelenleg mindenki csak önmaga boldogulásával foglalkozik, a többség önző módon, csupán „saját zsebre” dolgozik. Mivel a népet nem lehet „leváltani”, a vezetésnek kellene többet tenni a közösségi mentalitás, az egymás iránt érzett felelősség kialakításáért. Csak ezután van reális esélye annak, hogy a gazdaságot is sikerüljön talpra állítani. Az oldali szerkesztette: Csák Elemér. írták: Deregán Gábor, Halmai Katalin, Németh Zsuzsa, Pálos Tamás, Takács Mariann. Fotók: Diósi Imre, Hajdú András.
