Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

12. oldal Év végi Magazin 1995. december 30., szombat Hogyan kezdjen a magányos új életet? Egy stadiont nem lehet eldugni Akasztón Szép asszony egy gazdag házban Harmincöt éves, 170 magas és 55 kiló. A haja eredetileg geszte­nyebarna, a szeme zöld. Élelmiszer-ipari szakközépiskolában érettségizett Nagykőrösön. Jelenlegi foglalkozása: háziasszony, noha egy akasztói káeftében segít a tulajnak. És tizenöt éve él együtt ugyanazzal a férfival. Stadler József akasztói vállalko­zóval. A feltűnően szép hölgyet Sáfrán Máriának (Marikának) hívják, és - mint majd később az interjúban elmondja - fel sem merült benne, hogy összeházasodjanak. Nemcsak szép, de az üzletbe is beletanult a párja mellett. Új év, új lehetőségek - ez leg­inkább az egyedülállókra és a magányosokra áll, akik 1996- ban viszonylag könnyen változ­tathatnak kapcsolataikon. De hogyan? A legfőbb tanács: ne této­vázzon! Ne rágódjon a múlton! Akin látni, mekkora görcsben van, ha új, ismeretlen ismerős bukkan föl, csak elrémiszti le­endő partnerét. Ne kizárólag az eszével keresse álmai lovagját, figyeljen az érzelmére is! Őrül­jön már egy kellemes, oldott légkörű beszélgetésnek is! Ha szimpatikus férfi préselődik be Ön mellett az éppen csukódó metrókocsiba, tegyen rá néhány kedves, helyzethez illő, humo­ros megjegyzést! Értékelni fogja, ha valaki ekkor sem zsör­tölődik, hanem megpróbálja jó oldaláról, nem tragikusan szem­lélni a dolgot. Az új esztendőben ne kö­vesse el a régi hibákat! Ha a gyorsétkezdében, villamoson, hosszú sor végén ácsorogva kellemes külsejű valakire lesz figyelmes, ne kezdjen el pa­naszkodni családi nehézsége­ire. Aki hozzátartozóinak a gondjaival untatja lovagját, számíthat rá: az úr nem lesz „vevő”. Ő ugyanis nem akar a sor végére kerülni, az összes tanti és bácsika után legutolsó­ként. Éppen ezért, ha megis­merkedik az új partnerrel, csak módjával emlegesse családi kö­töttségeit s ápolni való ismerő­seit. Ez fokozottan érvényes a célzottan kötött ismeretségekre, például a házassági hirdeté­sekre és társkereső akciókra. Lesz, aki társát nyelvtanfo­lyamon, számítógépes oktatá­son ismeri meg. Az egyedülálló nők éppen ezért ne féljenek, ha látszólag inkább férfinak való továbbképzésre akarják elkül­deni. Manapság bárkit meg le­het szólítani, ha valami általunk régen keresett portékát - gépet vagy könyvet - tart a kezében. Van, aki számára az új esz­tendő már az előző év legutolsó napján megkezdődik s a szil­veszteri kellemesen rendhagyó éjszaka rábukkan a hozzá való­ban illő valakire... Ekkor ne ri­adjon vissza s éljen a hölgyvá­lasz jogával!- Kezdjük az elején. Megszü­letett, mint egészen kicsi gyer­mek... Hol?- A Kalocsa melletti Bátyán. Ott is jártam iskolába, kedves kis falu. Édesanyám Kalocsán dolgozott a honvédség textil- tisztító üzemében, apám pedig Volán-buszvezető volt. Tizen­négy éves koromban váltak el, és az anyámmal, húgommal Kalocsára költöztünk.-Majd jött a középiskola. Miért pont Nagykörösön?- Mellette szólt, hogy abban az időszakban épült, modem épület, gyönyörű kollégium­mal. Megnéztem, tetszett, je­lentkeztem. Felvettek. Nem voltam jó tanuló, de rossz sem. Olyan átlagos...-A hétvégeken pedig irány haza. Vagy akkor már volt va­lamilyen vőlegényjelölt?-Nekem nem voltak vőle­gényeim, ha erre gondol, de vő­legényem sem.- Tehát visszahúzódó kis­lányként élt Nagykörösön?-Nem, azért azt sem. Az osztályunkban talán kilenc fiú járt velünk, akik azután el is voltak persze kényeztetve a 20- 22 lánytól.-A konzervgyár, a termelési gyakorlatok tetszettek?-Mit mondjak? Nem volt rossz. Én szerettem ott is. Ki­véve a székesfehérvári hűtő­házban az egyik nyáron, ahol guruló málnát kellett válogatni rettenes hidegben. Azt nem dí­jaztam, de Nagykőrösön a kon­zervgyárban jó volt. Keményen dolgozni kellett nekünk is, nem volt lazsukálás... Megcsinál­tam, kibírtam.- Érettségi után kezdődik az élet. Kalocsán?- Igen, hazamentem és elhe­lyezkedtem a honvédség textil- tisztító üzemében.-Remek... Mint kiképzett konzervgyártó!- Hát igen, ez erős fordulat, de ott. dolgozott az édesanyám, és nekem is akadt munka. Mi­nőségellenőr lettem. A tisztítá­sokat és a javításokat ellenőriz­tem. Tiszti egyenruhákon, in­geken, ágyneműkön. Közben beiskoláztak Budapestre, és időnként felutaztam egy-egy napra, illetve vizsgázni.-A kezdő fizetésére emlék­szik még?- Úgy rémlik, hogy kétezer­négyszáz forint lehetett.-Meddig volt meós?- Talán másfél-két évig. Utána idejöttem.-Hová? A Stadler-vállalko- záshoz?- Nem. A Stadler Jóskához. Élettársként. Egyébként akkor még nem is volt vállalkozása. A Jóska a ceglédi téeszker akasztói telephelyét vezette.- Meglátni és megszeretni..., ahogy a nagykönyvben meg van írva.- Igen. Tulajdonképpen gyorsan ideköltöztem. A Jóska akkoriban vált el, és az asszony elég rendesen ki is rámolta a házat maga után. Maradt egy gáztűzhelye, egy ágya és egy televíziója. Semmi más.-Mit csinált Akasztón?- A közös életünk első évei­ben dolgoztunk, amit dolgoz­tunk, ami éppen akadt. Jóska csinálta az üzleteit, én meg el­voltam a háztartás körül, tanul­tam főzni, állítólag nem is rossz eredménnyel. Kijártam a sző­lőbe, mint a többi akasztói asz- szony. Három év után jött az első gyerek: Marietta. Két év múlva született Zoltán, két éve pedig Milán.- Miért nem házasodtak ösz- sze?- Minek? így is szoros a kö­telék köztünk. Nekem van egy elméletem arról, hogy milyen­nek kell lennie egy nőnek, élet­társnak, feleségnek, voltakép­pen mindegy, minek mondom éppen a státusát.-Elárulná?- Persze. A nő legyen olyan, amilyennek a férje elkívánja és megkívánja. Ezek az elvárások persze különbözőek. Minden okos asszonynak tökéletesen tisztában kell lennie azzal, hogy tőle az élete párja vagy a férje - teljesen mindegy - mit vár el. Éppúgy a külsőségek­ben, mint a tulajdonságokban. Ha ezt az asszony érzékeli, is­meri a követelményeket, akkor nem hiszem, hogy probléma lenne köztük. És nem kell fel­tétlen összeházasodni ahhoz, hogy a kötelék szoros legyen.- Itt ül velem szemben, és én nehezen képzelem el, hogy már háromszor szült. A szülések után nem lett - hogy is mond­jam - zsufább?- Nem sokkal, csak pontosan 25 kilóval voltam mindegyik szülés előtt nehezebb. Mind a három gyereknél. Értelemsze­rűen pontosan annyit kellett utóbb leadnom.- A fittness-szalonokban.-Ugyan, miről beszél? Mi­lyen fittness-szalonokban? Ad egy: Akasztón nincs ilyen. Kettő: dolgozunk a nap minden percében, nincs erre időm. Egész egyszerűen arról van szó, hogy minden nőnek egyetlen feladata van a szülést követően. Villám­gyorsan leadni a pluszt, ami rajta maradt. Ha késik ezzel, akkor ir­galmatlanul nehéz.- Meggyőzött... Eszerint Stad­ler József az ideális párját ta­lálta meg Sáfrán Marikában 1980-ban. Na jó, legyen: sze­gényen. De azért valamit árul­jon el. Ha én stadiont akarnék építeni Akasztón, a feleségem - ez a legkevesebb - hígagyúnak nevezne. Önöknél ez fel sem merült?- Én egy percig nem állítom, hogy nem mondtam az uram­nak, amikor ezzel előállt: te nem vagy normális. Ettől füg­getlenül nem állítottam le az építkezést. Ennyi. Végül is na­gyon örülök a stadionnak. Na­gyon szép, szeretem, jól érzem itt magam. De egy kicsikét túl­ságosan sok bajt kavart az éle­tünkben. A felépítése túlságo­san szembetűnő volt, és sok lett miatta az irigyünk. Azóta van a vitánk az APEH-hel. Egy sta­dion pedig már csak olyan, hogy nem lehet eldugni az em­berek elől... Noszlopy N. Miklós ÚJ év, áj élet$ sokaknak új reménység. Színikritika - másképpen Hamlet királyfi - sérvkötőben Színház az egész világ - mondta egy jótollú, tehetséges brit színpadi szerző, bizonyos William Shakespeare. Mintegy fél évezreddel ezelőtt, ám, mint azt tudjuk, a nagy igazságok időtlenek. Itt van például rög­tön a kecskeméti színház, hogy ne menjünk messzire. A mai kultúraszegény világban a színházi rendezőnek kettős feladata van. Egyrészt rendez­nie kéne neki egy darabot, mert hiszen ezért kapja a fizetését, mondta neki az igazgató, más­részt viszont meg kéne valósí­tani önmagát, mert a művészek ezt szokták mondani, ha szóba kerül, hogy végül is mi a francot csinálnak ők éppen. December elején volt a kecs­keméti Katona József Színház egyik prominens bemutatója Ahogy tetszik címmel. A dara­bot e fent említett, bizonyos népszerűségre már szert tett szerző öntötte formába. A ren­dezőnő az ugyancsak fent emlí­tett kettős feladatnak kívánt megfelelni. De hopp! Kezére játszott az élet maga. Az egyik főszereplő tolókocsiba kény­szerült, mert nem tudott beteg­sége miatt mozogni. Ennél töb­bet már egy rendező nem kí­vánhat, a lottó ötös ehhez ké­pest nudli. Megbetegszik a mű­vész, előjön az avantgarde. Tiszta sor. Tolókocsiban játszik a színész, akinek eredetileg úgy kellene ugrabugrálni, mint tundramó­kusnak a tavaszi enyhüléskor, de nem. Kedves közönség, itt álljunk meg, tolókocsifékek behúzva, önmegvalósítás jön. Szédítő távlatok ezek, tisztelt színházkedvelő közönség! Nagy hiba lenne megállni fél­úton. Amint a gyakorlat mu­tatja, mindent lehet. Klasszikusokat illetően a kö­vetkezőjavaslataim vannak: Ha ne adj Isten a Hamletet ját­szó színész sérvet kapna, akkor sérvkötővel játszana, de ez még nem elég modem, ha meg is némul, akkor mi lesz? Semmi baj. Laertes minden további nélkül elmeséli a színpadon, hogy mit mondana Hamlet, ha tudna beszélni. Stázi szubrett náthás lesz, de semmi gond. Ágyastól betolják a színpadra és jobb keze muta­tóujjával elmutogatja, hogy mit táncolna, ha nem nyomná ép­pen az ágyat. A közönség tap­sol, adtunk a modernségnek. Lear király, a megtört szívű atya kérdezi leányait, vajon mennyire szeretik őtet? Cordé- lia válaszol: akár az aszpirint. (Dramaturgiailag abszolúthite- les a dialógus, hiszen Lear a ké­sőbbi viharjelenetben igencsak ki van téve a megfázásnak.) Vagy Othello nem megfojtja Desdemonát, hanem priznicet tesz a homlokára. Szabadon szárnyalhat a művé­szi gondolat. Mi kell még? Tisztelt színházkedvelő közön­ség! A Katona József Színház és a megyei kórház együttmű­ködési szerződésének javára rendezett előadáson találko­zunk. H. Z. Ez egy különleges szenteste volt Haszonleső esztendő jön Éva néni, a jósnő. Éva néninek, a lajosmizsei igazmondó asszonynak nem várt örömet hozott ez az esz­tendő.- Szenteste, harminc év után egymás nyakába borultunk el­sőszülött gyermekemmel. A- miért mindig imádkoztam, végre beteljesedett és együtt zokogtunk lányommal, aki el­jött hozzám. Egy faluban él­tünk, de egy szövevényes his­tória miatt nem tarthattuk a kapcsolatot - mondja Éva néni. A közelgő Patkány, Nap és Tűz évéről Éva néni elmondta: a Patkány haszonleső állat, vagyis akik jólétben vannak, tíz körömmel kapaszkodni, iparkodni fognak, hogy ez ne­kik megmaradjon. A Nap nagyvonalú, sokakon fog segí­teni és az emberek is kezde­nek majd másként gondol­kodni. A Patkány egyébként is jó vezető egyéniség, jövőre - a forduló március 25-e - kivá­lóan fogja irányítani az embe­reket. A Nap miatt fényre kerül minden, nem lehet bármit megtenni, amit szeretnénk. A Tűz - ami agresszióra sarkall - azt hozza, hogy megtanul­nak az emberek hallgatni. Ki Szilveszter névadója? Talán kevesen tudják, de Szilveszternek, az év utolsó napjának névadója az a Szilveszter pápa, aki 335. december 31-én, vagyis 1660 évvel ezelőtt halt meg. S már annak is 305 éve már, hogy halála napja az új naptár utolsó napjának számít. Egyébiránt négy Szil­veszter pápát ismerünk (a második küldte István ki­rályunknak a koronát), de a névadó, a sorrendben 32. pápa volt az első, aki az új hitet felvevő Kons­tantin császár szárnyai alatt az egyház elismert feje lett. Az ő pápasága idején lett a kereszténység a Római Birodalomban ál­lamvallás; ekkor épült Szent Péter sírja fölött bazilika és kezdődött el egy kisebb bazilika épí­tése Szent Pál sírja fölé. Szilveszter neve azóta az év utolsó napjának, az újévváró buliknak felel meg.

Next

/
Thumbnails
Contents