Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

1995. december 23., szombat Petőfi Népe-Report 7. oldal A szeretet maga az örök karácsony Karácsony. Különös, talán legszebb napja az esztendőnek, amely meleget, értelmet ad az egymást követő, az egyhangúan pergő napok sorának. A szeretet, a család, az ajándékozás, az összetartozás, az egymás felé kinyújtott kéz, az egymásra talá­lás egynapos boldogságának ünnepe. Ünnep, mely - ha csak egyetlen napra is - szeretetet, biztatást, reményt sugároz lé­tünk didergő sötétségébe. Hadseregnyien lehetnek. S mi­vel a társadalom lelkiismeretére nyomasztóan hatnak az árvák, a lakott településektől távol, volt kúriákon, várakban, várkasté­lyokban rendezték be „otthona­ikat”. Jutott belőlük Maros­déses kommunisták voltak. Olyanok, akiknél a párt­ideológiát és -eszmét agyba sulykoló agymosás módszere kiválóan bevált. Csak két dolog hiányzott belőlük: a szeretet és a lélek. Károlynak nem lehetett az Talán a sors intézte, az is le­het, csak véletlenül történt, de Károly az árvaházban ismerte meg a Bibliát. A mostoha kö­rülmények és a Szentírás ket­tőssége új embert faragott az árvából, aki miután elhagyta az Az ajándékozás ünnepe Az ajándékozás régen nem ka­rácsonyi, hanem újévi szokás volt. Onnan eredt, hogy a római rabszolgák január elsején (Ka- lendae Januariae) tömegesen vonultak boldog új évet kívánni gazdáiknak, amit azok ajándé­kokkal viszonoztak. Később már egymásnak is küldözgettek ajándékokat az emberek: süteményt, gyümöl­csöt, szerencsét hozó gallyat, a sikeres évkezdés biztosítékai­ként. Ez volt a Dies Strenarium. Később ezen a napon ajándé­kozta meg a pápa a bíboroso­kat, a hűbérurak alattvalóikat, az apátok a szerzeteseket. A magyarok még a késő közép­korban is strena napjának ne­vezték január elsejét, amikor- is - a néphagyomány szerint - „aranyos csitkó” hozta az aján­dékokat. Az ajándékozás napja ma már nem ugyanaz, ahogyan a hozzá fűződő mese is más és más. Ná­lunk 24-én este érkezik a Jé­zuska vagy az angyal. Az angol gyerekek 25-én reggel találják meg a kéményen keresztül laká­sukba pottyantott ajándékokat, melyeket a Father Christmas hozott távoli vidékekről rén­szarvas húzta szánján. Intézeti szentesték Szeretet nélkül fénytelen az ünnep, értelmét veszíti a szó, lélektelen, kötelesség­szerű az ajándékozás. Az árva gyerekek számára isme­retlen a család, az otthon fo­galma. De a szeretet igénye bennük is él. Bennük van, génjeikben viselik - születé­sük óta. Talán sehol Európában nincs annyi árvaház, mint Romániá­ban. A kilátástalanság elől kül­földre menekült szülők hátra­hagyott gyermekei, a nem kí­vánt és eldobott kicsinyek szá­mát nehéz lenne meghatározni. vécsre, Gyalura, Belényesre, Nagyváradra... Károly viszonylag későn, ti­zenhárom évesen került árva­házba. Szülei vidéki pedagógu­sok voltak egy Belényes melletti (Bihar megye) kis faluban. Azok közül valók, akiket a szocialista nevelés terén szerzett érdemei­kért állandóan dicsértek, jutal­maztak, kitüntettek. Meggyőző­Az a legfontoabb, hogy a lelkekben ne legyen hideg. FOTÓ: SZÁSZ ANDRÁS A havasi Mikulás- Többet kellene imádkoz­nunk -jegyezte meg rezignál- tan egy erdélyi pap ismerő­söm -, legalább ilyenkor, ka­rácsony táján, hogy ne legyen elviselhetetlen a lelkűnkben uralkodó hideg. A hófúvást még elviseli valahogy az em­ber, de a lelki hideg mindent megfagyaszt maga körül. Tőle hallottam a havasi Mi­kulásról. Valódi neve Péter Ferenc, de a környéken mindenki Ferenc Józsefnek ismeri. Maga sem tudja, honnan a névrokonság a monarchia hajdani császárával, csak arra emlékszik, hogy már Betleheme« székely legénykék. FOTÓ: WALTER PÉTER övéktől eltérő véleménye, kö­vetkezésképpen vallásról, hitről még csak beszélnie sem volt szabad otthon. Aztán valami elromolhatott a meggyőződésben, mert ’71 nya­rán a szülők hirtelen feliratkoz­tak egy nyugati társasútra, és... Károly azóta sem hallott róluk. Egy ideig a rokonok adták kézről kézre, végül árvaházba került. árvaházat, Kolozsváron telepe­dett le. Ma már nős, két gyermek apja és egy szolid, kis autója­vító műhely tulajdonosa. Egy­valamiről azonban soha nem fe­ledkezett meg: minden esz­tendő szentestéjén hatalmas fe­nyőfával és ajándékokkal meg­rakodva tér vissza az árva­házba, hogy együtt töltse a sze­retet ünnepét egykori sorstársa­ival. Azokkal, akiknek épp szeretetből jutott a legkeve­sebb. gyermekként is így szólították pajtásai. És azóta is, immár nyolcvanöt éve. Takaros otthona B alánbánya északi határában, a Nagyhagy­másra vezető út mellett, egy ki­ugró szikla alatt lapul. Faragott tomácú, zsindellyel fedett, amo­lyan valódi székely faház, melyből tucatszám látni Gyer- gyóban és Felcsikban. Valahogy azért mégis más. Otthonosabb. Falai békét, nyugalmat áraszta­nak, még a kéményéből fel­szálló füstnek is otthonszaga van. Ferenc Józsefet mégsem a háza, annál inkább kézügyes­sége és a szíve tette híressé. Mesélik, szép feleségével és hat gyermekével évekig boldo­gan, gondtalanul éltek a szikla alatti házban, mígnem egy ször­nyű vonatszerencsétlenségben egyszerre mindenkije odave­szett. A tragédia után hosszú időre zárkózottá, magányossá vált. Sehová sem járt. Tett-vett, szöszmötölt a ház körül, csak a környékbeli gyerekeket engedte közel magához. Furulyát, babát, kerepelőt, hintalovat és minden­féle játékot faragott nekik. Híre ment az ügyes kezű mes­ternek, és tódultak hozzá a gye­rekek. Ferenc József pedig csak ült a ház előtti pádon, fúrt, fara­gott, és soha egyetlen gyermeket sem engedett üres kézzel haza. Hálából aztán minden év szentestéjén csapatba verődve indulnak a környék gyermekei „megkántálni” jótevőjüket. A ház előtt szépen felsorakoznak, és rázendít a gyereksereg: „El- jövénk e házhoz, hogy hírt ad­junk róla,/ aki megszületők barmoknak jászlában./ Űr Jézus Krisztusról, mi Idvezítőnkről,/ aki megszabadít minket összes bűneinktől”. Ahogy elhangzik a dal, szélesre tárul az ajtó és a tér­dig érő hóban toporgó, behava­zott kucsmájú gyereksereg be­tódul a házba. Friss cipó, sza­lonna, kolbász, méz és dió várja őket az ünnepi asztalon.- Üljenek le a pásztorok, ha már olyan messziről jöttek - in­vitálja őket a mester. És a gyere­kek körbeülik a hatalmas asztalt. Miután minden elfogy az asz­talról, az öreg kiosztja az aján­dékokat. Jut bőven édesség, dió, játék mindenkinek. A gyerekek még időznek egy kicsit, aztán szedelőzködni kezdenek és útra kelnek, hazafelé, családjaikhoz. Tempfli József püspök sze­rint: „Karácsonykor min­denki ajándékozni akar. Ezt kellene kiterjeszteni az év minden napjára. Legyen ajándékozásra kész embersé­günk másokkal szemben: tisz­teletben, becsületes munká­ban, az emberi hibákon való felülemelkedésben. Mindezt szeretetből. Mert a szeretet maga az örök karácsony!” Szász András A íBÁCS-‘KJS(KU‘K ÜVÚEQJ’E ‘BOL'DOQ ts gazdag w ÉVET % DR. BALOGH LÁSZLÓ, ;S-KISKUN MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKE. (87300) ÉÉemTtel ^ Távközlési Rt. Az EMITEL Távközlési Rt. Bács-Kiskun megye három primer körzetének távközlési szolgáltatója kalocsai munkahelyre SZÁM ITÁSTECHNIKUS (RENDSZERGAZDA) munkatársat keres. Feladata: az ügyfélszolgálathoz és a műszaki munkafolyamatokhoz, valamint az irodai tevékenységhez kapcsolódó szoftverek és hardvereszközök üzemeltetése. Az alkalmazás feltételei:- szoftveres (Novell NETWARE, MS Office, adatbázis-kezelés stb.) ismeretek;- hardveres (PC) ismeretek. Előnyt jelentenek a távközlési és/vagy a szolgáltatási-ügyfélkapcsolati területen megszerzett ismeretek, tapasztalatok. A jelentkezéshez kérjük csatolni: a részletes szakmai önéletrajzot, iskolai és szakmai végzettséget igazoló bizonyltvány(ok) másolatát. A jelentkezések beérkezési határideje: 1996. január 15. Cím: EMITEL Rt. Távközlési Szolgáltató Központ Szlovák József vezető 6200 Kiskőrös, Safári József u. 2. sz. <87242) Téli táj az erdélyi havasokban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents