Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-20 / 298. szám
6. oldal Körkép a megyei szociális intézményekről 1995. december 20.. szerda Szeretnék széppé tenni az ünnepet December elején a Fővárosi Kézműipari Rt. részéről Lengyel Lajos vendégszereplésre hívta meg Csepregi Évát a kaskantyúi intézetbe. Mint a képen is látható, a lakóknak felejthetetlen élményt nyújtott a művésznő szereplése.- Az alkoholizmus is betegség - magyarázza Kertészné Veres Sarolta, a kaskantyúi Harmónia Szakosított Szociális Otthon, a megye egyetlen, alkoholistákat ápoló intézményének vezetője. - Sok esetben az anya-gyermek kapcsolatra vezethető vissza az ok - folytatja. - Ha nincs meg a szeretetteljes légkör, az életre szólóan eldöntheti egy ember sorsát. Nem tud beilleszkedni a társadalomba, sorozatos kudarcok érik. Otthonunkban hetven embert ápolunk, gyógyítunk, kilencven százalékuk férfi, az átlagéletkor 44 év. Több mint nyolcvan százalékuk elvált, nincs biztos családi hátterük, magánéletük megromlott. Nagyon kevés látogató jön ide, s bizony, ezeknek az embereknek nagyon-nagyon szomorúak az ünnepek. Ezért minden családi ünnepet igyekszünk széppé Az ünnepek a legnehezebbek - állítja dr. Mátrainé Szvorény Magdolna, a katymári Szakosított Szociális Otthon igazgatója. Legfőképpen akkor, ha az intézetben élők látják, hogy egyikmásik lakótársuknak látogatója érkezik, vagy netán hazaviszik. Éppen ezért igyekeznek az ünnepeket, különösen a karácsonyt családias hangulatúvá varázsolni, hogy a bentlakók ne érezzék az otthon hiányát. Nem egyszerű feladat ez, hiszen a katymári szociális otthonban hetvenkét ember él a 18 évestől a 90 évesig, akik önálló életvitelre nem képesek. Az ápoltak nagyobbik hányada vetenni. Karácsonykor is névre szóló ajándékot adunk. Szomorú az is, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy meggyógyítsuk, rehabilitáljuk, s visszaadjuk a családnak ezeket a sérült embereket. Sokuknak viszont nincs hová menniük, nem fogadják vissza. Egyre több a bentmaradó, hiszen nem tehetjük őket az utcára, s éppen ezért kevesebb beteget tudunk felvenni. Pillanatnyilag is majdnem harmincán várnak a bejutásra. Kertészné Veres Sarolta elmondta: intézetükben munkaterápiás ápolás folyik. Növény- termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak a gondozottak. A Humán Kft.-vei való együttműködésnek köszönhető, hogy ipari jellegű tevékenységet is tudnak biztosítani. A szeretetteljes légkör, a munkalehetőség, a tény, hogy pénzt keresleszületett gyengeelméjű, s bizony sokan halmozottan fogyatékosak: süketnémák, vakok, mozgásukban korlátozottak. S ami igen elgondolkodtató: a hetvenkét ápoltból csupán tizenhétnek van családi kapcsolata. A katymári intézet - hasonlóan a többihez - igyekszik emberhez méltó körülményeket teremteni a bentlakók számára. Mint egy nagy családban, bevonják őket az otthon körüli munkákba. Nagy gazdaságuk van, állatokat tartanak, veteményeskertet, gyümölcsöst gondoznak. Mátrainé arra is büszke, hogy jó kapcsolatot teremtettek több dániai intézettel. hetnek, segít a betegeknek átér-- tékelni az életüket. A kaskantyúi otthon egyébként, együttműködve az Éötvös-egyetem- mel, kutatómunkát folytat: milyen új terápiás tevékenységeket lehet bevezetni a szenvedélybetegek gyógyításában. Mint az igazgatónőtől megtudtuk: a Harmónia otthon több ember ellátására is képes lenne. Eredetileg 110 személyesre tervezték, de a befejezésre nem volt elegendő pénz. Amennyiben megvalósulna a bővítés, ötven mozgássérültet tudnának fogadni, s az intézmény gyógyult lakói lennének az ápolók. A Harmónia Alapítványra szinte csak az otthon lakói fizetnek be, s a pénzt eszközökre, sportpálya építésére, házi stúdió létrehozására fordítják. Az intézmény fejlesztéséhez legalább ötvenmillió forintra lenne szükség. Adományokat gyűjtenek A kiskunhalasi pszichiátriai betegek otthonában adományokat gyűjtenek, hogy megőrizzék az ellátás eddigi színvonalát. Az intézmény vezetője, Vanyis- káné Földi Cecília elmondta: nagyon jó a kapcsolatuk a holland-magyar szeretetszolgálattal. A kötöttáru-gyárból ruhaneműt szereznek, pályázatokat készítenek és nyernek. Állandóan támogatások után járnak. Lassan, persze, az intézmény dolgozói is támogatásra szorulnak. Kevés a fizetésük, holott a lelkűket kiteszik. A halasi intézetben nincs üres állás. Maguk képezték ki az ápolókat, s mint Vanyiskáné állítja, nagyszerű emberekkel dolgozik együtt. Azt, hogy mintaintézetté tudtak válni, munkatársainak köszönheti. A munka pedig nehéz. A halasi otthonban kétszázhúsz olyan ember él, aki önmagát ellátni képtelen. Naponta tiszta ruhát kell adni rájuk, fürdetni, etetni, foglalkozni velük, éjjelnappal vigyázni rájuk. Amikor az intézmény indult, minden segítséget megkaptak. Most az életben maradásért küzdenek - véli Vanyiskáné. Pedig a kiskunhalasi intézmény szakmai eredményekkel j dicsekedhet, országosan elismert. A betegeket ellátó külső és belső környezet szakmai szempontból teljesen megfelelt. Eddig. Természetes, hogy az otthon vezetője, s az ott dolgozók is azt szeretnék: megmaradna mindaz, amit áldozatos munkájukkal felépítettek. Ahová kevés látogató megy Karácsonyi készülődés Katymáron. A bácsborsódi igazgató nem csügged Egyre több a fekvőbeteg az intézetükben - tájékoztat Petrich István, a bácsborsódi Őszi Napfény Időskorúak Szociális Otthonának igazgatója. A lakók többsége önmagát ellátni képtelen, középkorú vagy idős ember. A fekvők ápolása sokkal munkaigényesebb: etetni, fürdetni, tisztába kell tenni a magatehetetlen embereket. A gond az, hogy kevesebb pénzből és kevesebb dolgozóval kell ugyanazokat a feladatokat ellátni. Néhány jó ápoló önszántából ment el, sokan gerincproblémákra panaszkodva kértek könnyebb munkát. A bácsborsódi otthon a bácsalmási és a nagybaracskai részlegével kétszázhetvenhat embert ápol. Ez a legrégibb intézmény, 1947-ben alakult, s azóta folyamatosan bővítik, fejlesztik. A bácsalmási korszerű otthonnak negyvenhat, a nagybaracskainak húsz lakója van. A munkára képtelen alkoholbetegeket is befogadja a bácsborsódi otthon. Petrich István a gondozottaikért mindent megtesz. Mert hiába a bővítés, mégsem elég a hely. Az utóbbi években - főként a fekvőbetegek számának növekedése miatt - folyamatosan pótágyakat kell berakniuk. így is mintegy nyolcvanan várnak a bejutásra. A költségvetésük megnyirbálása miatt az épületre nem tudnak pénzt fordítani. A három- emeletes házból hiányzik a lift, á fekvőbetegek ápolása a mostani körülmények közt nehéz. Mindemellett az igazgató nem csügged. Úgy tűnik, ha az intézetéről van szó, fáradhatatlan: támogatókat keres, adományokat gyűjt. A környező ön- kormányzatoktól például számítógépeket kaptak. Nyomtatót is adományoztak már. Alapítványuk számláján több millió forint gyűlt össze. A német kapcsolat is kamatozik: külföldi partnereik kocsit ajándékoztak a mozgássérülteknek. Teljes értékű embernek érzem magam! Horváth Károly és felesége a bácsborsódi otthon lakói. Nemrégiben sokan kaptak a szájjal és lábbal festők alkotásaiból készült képeslapokat. Köztük található Horváth Károly képe is. A miskei Horváth Károly évtizedeken át egy faluszéli ház kis szegletében élt. Amikor először találkoztam vele, akkor már árvagyerek, azaz meglett férfi volt. Harminchat évesen érthetően társra vágyott. Olyan megértő szívre, akinek a külcsínnél többet jelent a belbecs.- Nem igaz, hogy nincs ekkora világban, aki... Jó, így rám nézve, de belül... Mit ér az alma is, ha csak kívül piros, belül meg rothadt...? - mondta szinte önmagát nyugtatva. Akkor azt tanácsoltam neki, nézzen szét a bácsborsódi otthonban. Ebben az intézményben már meggyőződhettem arról, hogy az itt élők valóban otthonra lelnek. A mozgássérült fiatalembertől néhány hét elteltével levelet kaptam. Lábujjai gépelt, szépen fogalmazott sorokat: Itt élek Bácsborsódon és nagyon jól érzem magam. Mindenki nagyon rendes, közvetlenek velem, itt végre teljes értékű embernek érzem magam! Nemsokára újabb borítékot hozott a postás, s benne egy meghívást az Őszi Napfény otthonba. Horváth Károly esküvőjére invitált. Könnyes szemű, szorgoskodó öregek fogadtak. A lakók határtalan lelkesedését Petrich István igazgató is megpróbálta megfogalmazni. A látottak minden míves szónál többet jelentettek. Viruló rózsák vezettek a vőlegény és a menyasszony szobájába.- A habfehér menyasszonyi fátyol rákerült Horváth Ilona frissen készített ünnepi frizurájára. A gondozók még igazítottak a ruha alján, hogy azt be ne kapja a rokkantkocsi kereke. A vőlegény is útra készen volt. A zenekar rázendített. A vendégek sora, az alkalmi oltár és a házasságkötő terem levegőjében érezni lehetett a meghatottságot. A néma csönd után következtek a valóban nagy szavak: Szeretem. El nem hagyom. ígérem. A menyasszony tanúja segített a betűk formálásában. A nagy könyvben már ott volt Horváth Károlyné neye. Ezután Károly földet soha nem ért cipőjét kifűzték. A hófehér zoknit a fotelra tették, a töltőtoll a lábujjak közé került. így még nem írtak alá anyakönyvet. Szívet szorongató-melen- gető, soha ki nem törölhető pillanatok voltak ezek. Ez a holtodiglan-holtomiglan más, mint a többi. Közös szobájuk otthon az, otthonban. p. s. A kép a bácsalmási szociális otthon konyhájában készült. Ezek az asszonyok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az idősek jól érezzék magukat. Megrendültén gyászoljuk a garai tűz gyermekáldozatát. Békés karácsonyi ünnepeket kívánunk a szociális otthonok lakóinak és dolgozóinak!
