Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-20 / 298. szám

Hány embertársunknak nem adatott meg, hogy családi körben ünnepeljen! S hányán fáradoznak azon, hogy ezeknek az embereknek pótolják az otthont, ünneppé varázsolják a karácsonyt.

Megdöbbentő a szám: Bács-Kiskun megye hét szakosított szociális intézetében - nem számolva az állami gondozásban élő gyermekeket - több mint ezer- kétszázan élnek. Köztük mozgásukban korlátozottak, értelmi fogyatékosok, siketnémák, vakok, alkoholisták, magatehetetlen, beteg idősek. A családjuk nem akar, vagy képtelen gondoskodni róluk. Pedig nekik is szükségük van szeretetre, nekik is emberhez méltó körülmények közt kell élniük.

Egyre több a jószándékú, segítőkész polgár, aki alkalmanként segítőkezet nyújt. A legtöbbet viszont azok vállalják, s a köszönet is nekik jár, akik nap mint nap együtt élnek a gondoskodásra szorulókkal. Akik igyekeznek pótolni a családot, az otthon melegét, a szeretetet.

Célunk a szeretetteljes gondoskodás

Bács-Kiskun megyében hét szakosított ellátást nyújtó szociális intézmény működik. Ezeknek a fenntartásáért a törvény szerint a megyei önkormányzat a felelős. Mit jelent ez? - kérdeztük dr. Balogh Lászlót, a megyei közgyűlés elnökét.- Valóban, a megye feladata, hogy ezeket a speciális intézeteket fenntartsa, működtesse. Az említett intézetekbe a megye különböző településeiről kerülnek gondozottak: fogyatékos kisgyermekek, idősek, alkoholisták. Ezzel a családok, s a helyi önkormányzatok válláról vesszük le a terhet. Ami nagyon fontos, hogy az otthonteremtést próbáljuk megvalósítani. Amiben az intézményeink pluszt tudnak nyújtani, az a szeretetteljes gondoskodás. Az itt vendégeskedő dánok megállapították: ők tárgyi eszközökkel jobban felszereltek, az emberi hozzáállás itt viszont jobb. A mi otthonainkban többet törődnek az emberekkel, mondták.-Az intézmények vezetői viszont aggódnak: a pénzügyi elvonások miatt romlik az eddigi jó színvonalú ellátás.- Az intézményeink nem állnak rosszul, s szakmailag is a legjobbak közé sorolhatók. Öt éve készült el Kaskantyún a megye egyetlen, alkoholistákat ápoló intézete, amelyben országos, nemzetközi hírű tevékenység folyik. Négy éve átvettük a nagybaracskai gondozóházat, majd Bácsalmáson kéDr. Balogh László

szült el egy emeltszintű ellátást nyújtó épületrész. Két éve kezdte meg működését Kiskunhalason a kétszázhúsz személy ápolására alkalmas pszichiátriai betegek otthona. Az idén áprilisban pedig Kecskeméten, a Farkas-villában új szociális foglalkoztatót létesítettünk, melyet a Humán Kft. működtet. Fejlesztés történt Garán, a gyermekotthonban. Ezek az intézményeink természetesen továbbra is tudnak működni, csak talán nem olyan szinten, mint szeretnénk. Sokkal kevesebb az államtól kapott pénz, saját bevételünk pedig alig van. Én nagyon megértem az intézmények vezetőit. Ők együtt élnek a gondozottakkal, szinte azonosulnak velük, érthető, hogy minél jobb, szebb

otthont akarnak számukra teremteni. Hozzáteszem, hogy a gondozóházak vezetői ezen a téren nagyon ügyesek. Különféle pályázatokon vesznek részt, külföldi, magyar támogatókat keresnek, alapítványokat hoznak létre. S mint említettem, szakmailag is kiválóan megállják a helyüket. Az utóbbi években hazai és nemzetközi szintű konferenciák szervezésére is vállalkoztak Kaskantyún és Kiskunhalason. A bácsbor- sódi otthon módszertani intézmény is egyben, februártól pedig ott működik az egri tanárképző főiskola kihelyezett tagozata.- Minden intézmény igazgatója arról számolt be, hogy még több férőhelyre lenne szükségük. Mindenhol harminc-negyven ember vár elhelyezésre. Tervez a megye fejlesztést?-A kiskunhalasi otthon bővítéséről már a terv is elkészült. Száztíz személyt tudnánk elhelyezni, a várakozók száma most nyolcvannégy. Be kellene fejeznünk a bácsalmási részleg tetőterének beépítését, s nagyon nagy szükség lenne a kaskany- tyúi otthon továbbfejlesztésére, ötvenszemélyes pavilon megépítésével. Mindezeket a terveket azonban befolyásolhatja, hogy a bajai pszichiátriai otthont felajánlották megyei működtetésre. Itt jelenleg nagyon rossz tárgyi feltételek közt százhatvan beteget ápolnak. Az átadás-átvételről most folynak a tárgyalások.

A Farkas-villa az otthonuk

A fiatalok figyelmesen dolgoznak a Kinder-tojások összerakásán.

A huszonegy éves Kolompár Péter a kecskeméti Farkas-villában él. Egyébként Makula a vezetékneve, de ezt nem szívesen használja. „Nem illik hozzám - mondta -, meg különben sem vagyok büszke az apámra.” Péter eddigi huszonegy éve abból állt, hogy intézetről intézetre járt. Először Kecskeméten lakott, majd nyolc évig Dunavecsén, Baján, aztán ismét Kecskeméten, s végül Felsőszentivánon. Mára felnőtté vált. Csak éppen nem tartozik sehová. Az állami gondozottak intézményeit kinőtte, öregnek viszont nem öreg, hogy időskorúak otthonában lakjon. Rokona, barátja nincs, aki befogadná.

Péter jelenlegi otthonában, a Farkas-villában dolgozik: szőnyeget sző. Szeret sakkozni, focizni és kedvenc időtöltése a bibliaolvasás. Gondozói szerint azonban alkalmatlan az önálló életre. Ugyanúgy mint társai: Bara- nyi Mihály vagy Lala György, aki négy intézményben élt, kilenc évig pedig nevelőszülőknél. Hasonló sorsú Krizsák Tünde, a mindig jókedvű Pataki János, a munkában ügyes Somogyi István, Petényi Károly, Kolompár Attila, vagy Tóth Ágota, akit a boltba, s a gyógyszertárba is el lehet küldeni. A legügyesebb viszont a 21 éves Rostás Csaba. Ő tart rendet a Farkas-villában lakó harminc fiatalember közt. Nekik ez az otthonuk.- Itt teljes ellátást kapnak - magyarázza Gaálné Urbán Teréz, a Humán Foglalkoztató Kft. ügyvezető igazgatója. - Az épület a megyei önkormányzaté, mi pedig működtetjük az otthont. Munkát adunk ezeknek a fiataloknak. Egészségi állapotuktól függően napi 4-6-8 órát dolgoznak. Szőnyeget szőnek, Kinder-kap- szulákat szerelnek össze, de vállalnak munkát a Likőripari Vállalatnál, nyáron pedig a parkfenntartóknál dolgoznak. Nettó 8-11 ezer forintot keresnek. Szabadidejükben kimennek a városba, de különböző programokat is szervezünk: Ki mit tud?-ot, sportvetélkedőt. Megtartjuk a név- és a születésnapokat. Óriási dolog. hogy létrejöhetett ez az otthon, hiszen ezeknek a fiataloknak nincs hová menniük. Mindig is az állam gondoskodott róluk, de amikor betöltötték a 18 évet, kikerültek ebből a hálózatból. Itt addig maradhatnak, amíg az időskorúak otthonába nem utalják őket. De az is előfordulhat, hogy családba kerülnek, vagy itt maradnak együtt. Az az álmunk, hogy ebből az átmeneti helyből gondozóházat teremtsünk.

Szeretetböl tudnak adni bőven

Lami Istvánná

Horváth Jánosné

Ladován Lászlóné

Lakatos Jolán a lajosmizsei Nefelejcs Ház lakója. A 88 éves Jolánka néni arról híres, hogy 21 év óta, a szociális otthon megnyitása óta itt él. Szívesen beszél a múltról. Izsáki születésű, s 15 évig Huszka Jenőék- nél volt házvezetőnő, majd hosszú ideig egy plébánián dolgozott. Jolánka néni meghazudtolja a korát. Bár a szíve időnként rosszalkodik, ennek ellenére maga takarítja a szobáját, segít az otthon munkájában. Sokat sétálgat, s még mindig szemüveg nélkül olvas.

Hasonló életkedv lakozik Lami Istvánnéban, aki büszkén mutatja az oklevelet. Októberben első helyezést ért el egy népdalversenyen. Lami néniről meg nem mondaná senki, hogy ?2 éves. Ő Kerekegyházáról

került Lajosmizsére. Hozzátartozói Pesten élnek.

Szomorúbb sorsú Horváth Jánosné, Jusztika. Fiatal kora óta műlábbal él. Régi lakója az otthonnak. Szolnok megyei rokonai egyszer elcsalták, éljen velük. „Visszajöttem - mondja sírva Jusztika -, mert rosszul bántak velem. Rájöttem, csak a pénzem kellett.”

A 89 éves Ladován Lászlóné lánya Szentesen lakik, két fia közül pedig az egyiket már elveszítette, a másik - vele együtt - a lajosmizsei otthonban él.

Bunford Péter még csak 55 éves, de a paralízis nyomorékká tette. Ki gondolná, hogy a szociális otthon folyosóján látható gyönyörűen hímzett terítő Péter munkája? „Rajzolgattam, meg faragtam is - meséli. - A térítőt

a számmal hímeztem. Az a baj - mondja szomorúan -, hogy elkoptak a fogaim.”

Száz ás száz szívfacsaró emberi sors. Zsikla Béla, a Nefelejcs Ház igazgatója azt sem tudja, melyik szobát mutassa, kihez vezessen. Az épület százhatvan férőhelyes, de már pótágyakat raktak be egyik-másik szobába. Legalább ötvenen várnak a bejutásra. Lajosmizse a megye minden településéről fogad időseket. Egyre többen jönnek, akik teljes gondozást igényelnek. Sokuknak nincs otthonuk, vagy nem tudják magukat eltartani.

Gondok, persze, itt is vannak. Kicsi a konyha, az ebédlő, a mosoda. De Zsikla Béla szerint szeretetböl tudnak adni bőven. Ahhoz nem kell pénz.

Munkaterápiás centrum épült Garán

Foglalkoztatóház adományból

A foglalkoztatóház indítása újabb esélyt ad a beilleszkedésre a sérült gyermekeknek.

Egy tragikus tűz miatt (ennek szomorú részletei lapunk első oldalán olvashatók) elmaradt tegnap az új garai foglalkoztatóház átadási ünnepsége. A mély megrendülést kiváltó tragédia ellenére az új, a gyerekek boldogabb életét szolgáló létesítmény bemutatását nem halasztottul el.

Az intézmény egyik volt lakója alapítványt hozott létre Jelenünkért és Jövőnkért címmel. Dr. Takács Imréné4 az intézmény vezetője - egyben a kuratórium elnöke is - elmondta, hogy az alapítvány munkájának eredményeként az adományból a gyermekotthon közelében foglalkoztatóházat alakítottak ki egy vásárolt falusi portából. Ebben az épületben testi és értelmi fogyatékos gyermek- otthoni gondozottak otthonos, családias környezetben állandó elfoglaltságot találnak.

A 2705 négyzetméteres porta lakóházzal, udvarral, kerttel és tetőtér-beépítéssel várja a sérült gyerekeket. Ösz- szesen 12 millió forintot fordítottak erre a feladatra. Az a

cél, hogy segítsenek a társadalomba való beilleszkedésbe és a rehabilitációba. Egyszerre 11 személy vesz részt ezeken a foglalkozásokon. 5 szakember irányítása mellett.

Emberhez méltó dolgos élet a solti intézetben- A mi szemünkben a fogyatékos ember is ember - mondja Papp János, a solti Szociális Foglalkoztató Intézet igazgatója. Emberi mivoltának megvalósulása attól lehet teljesebb, ha az emberi közösség elismeri, befogadja és fejlődésében, munkájában támogatja. Hiszünk a munka

gyógyító erejében, ezért mi is különböző munkaterápiák alkalmazásával kötjük le gon- dozottaink szabadidejét. A nyolcvanhárom lakónkból hetvenháromnak fizetőképes munkahelye van.

Nekünk is sok mindenre szükségünk lenne. A tornaszobát kialakítottuk, de tornaszerekkel berendezni már nem tudtuk. Kellene egy számítógép. A tárgyak, persze, nem pótolják a szeretetet. Szerencsére olyan kollégákkal dolgozhatom együtt, akik mindent megtesznek azért, hogy a fogyatékos ember is emberhez méltó életet éljen.

Körkép a megyei szociális intézményekről