Petőfi Népe, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-20 / 298. szám

Hány embertársunknak nem adatott meg, hogy családi körben ünnepeljen! S hányán fáradoznak azon, hogy ezeknek az embe­reknek pótolják az otthont, ünneppé vará­zsolják a karácsonyt. Megdöbbentő a szám: Bács-Kiskun megye hét szakosított szociális intézeté­ben - nem számolva az állami gondozás­ban élő gyermekeket - több mint ezer- kétszázan élnek. Köztük mozgásukban korlátozottak, értelmi fogyatékosok, si­ketnémák, vakok, alkoholisták, magate­hetetlen, beteg idősek. A családjuk nem akar, vagy képtelen gondoskodni róluk. Pedig nekik is szükségük van szeretetre, nekik is emberhez méltó körülmények közt kell élniük. Egyre több a jószándékú, segítőkész pol­gár, aki alkalmanként segítőkezet nyújt. A legtöbbet viszont azok vállalják, s a köszö­net is nekik jár, akik nap mint nap együtt élnek a gondoskodásra szorulókkal. Akik igyekeznek pótolni a családot, az otthon melegét, a szeretetet. Célunk a szeretetteljes gondoskodás Bács-Kiskun megyében hét szakosított ellátást nyújtó szo­ciális intézmény működik. Ezeknek a fenntartásáért a tör­vény szerint a megyei önkor­mányzat a felelős. Mit jelent ez? - kérdeztük dr. Balogh Lászlót, a megyei közgyűlés elnökét.- Valóban, a megye feladata, hogy ezeket a speciális intéze­teket fenntartsa, működtesse. Az említett intézetekbe a me­gye különböző településeiről kerülnek gondozottak: fogyaté­kos kisgyermekek, idősek, al­koholisták. Ezzel a családok, s a helyi önkormányzatok vállá­ról vesszük le a terhet. Ami na­gyon fontos, hogy az otthonte­remtést próbáljuk megvalósí­tani. Amiben az intézményeink pluszt tudnak nyújtani, az a sze­retetteljes gondoskodás. Az itt vendégeskedő dánok megálla­pították: ők tárgyi eszközökkel jobban felszereltek, az emberi hozzáállás itt viszont jobb. A mi otthonainkban többet törőd­nek az emberekkel, mondták.-Az intézmények vezetői vi­szont aggódnak: a pénzügyi el­vonások miatt romlik az eddigi jó színvonalú ellátás.- Az intézményeink nem áll­nak rosszul, s szakmailag is a legjobbak közé sorolhatók. Öt éve készült el Kaskantyún a megye egyetlen, alkoholistákat ápoló intézete, amelyben or­szágos, nemzetközi hírű tevé­kenység folyik. Négy éve átvet­tük a nagybaracskai gondozó­házat, majd Bácsalmáson ké­Dr. Balogh László szült el egy emeltszintű ellátást nyújtó épületrész. Két éve kezdte meg működését Kis­kunhalason a kétszázhúsz sze­mély ápolására alkalmas pszi­chiátriai betegek otthona. Az idén áprilisban pedig Kecske­méten, a Farkas-villában új szociális foglalkoztatót létesí­tettünk, melyet a Humán Kft. működtet. Fejlesztés történt Garán, a gyermekotthonban. Ezek az intézményeink termé­szetesen továbbra is tudnak működni, csak talán nem olyan szinten, mint szeretnénk. Sok­kal kevesebb az államtól kapott pénz, saját bevételünk pedig alig van. Én nagyon megértem az intézmények vezetőit. Ők együtt élnek a gondozottakkal, szinte azonosulnak velük, ért­hető, hogy minél jobb, szebb otthont akarnak számukra te­remteni. Hozzáteszem, hogy a gondozóházak vezetői ezen a téren nagyon ügyesek. Külön­féle pályázatokon vesznek részt, külföldi, magyar támoga­tókat keresnek, alapítványokat hoznak létre. S mint említet­tem, szakmailag is kiválóan megállják a helyüket. Az utóbbi években hazai és nemzetközi szintű konferenciák szervezé­sére is vállalkoztak Kaskantyún és Kiskunhalason. A bácsbor- sódi otthon módszertani intéz­mény is egyben, februártól pe­dig ott működik az egri tanár­képző főiskola kihelyezett ta­gozata.- Minden intézmény igazga­tója arról számolt be, hogy még több férőhelyre lenne szüksé­gük. Mindenhol harminc-negy­ven ember vár elhelyezésre. Tervez a megye fejlesztést?-A kiskunhalasi otthon bő­vítéséről már a terv is elkészült. Száztíz személyt tudnánk elhe­lyezni, a várakozók száma most nyolcvannégy. Be kellene fe­jeznünk a bácsalmási részleg tetőterének beépítését, s nagyon nagy szükség lenne a kaskany- tyúi otthon továbbfejlesztésére, ötvenszemélyes pavilon meg­építésével. Mindezeket a terve­ket azonban befolyásolhatja, hogy a bajai pszichiátriai ott­hont felajánlották megyei mű­ködtetésre. Itt jelenleg nagyon rossz tárgyi feltételek közt százhatvan beteget ápolnak. Az átadás-átvételről most folynak a tárgyalások. A Farkas-villa az otthonuk A fiatalok figyelmesen dolgoznak a Kinder-tojások összerakásán. A huszonegy éves Kolompár Péter a kecskeméti Farkas-vil­lában él. Egyébként Makula a vezetékneve, de ezt nem szí­vesen használja. „Nem illik hozzám - mondta -, meg kü­lönben sem vagyok büszke az apámra.” Péter eddigi huszon­egy éve abból állt, hogy inté­zetről intézetre járt. Először Kecskeméten lakott, majd nyolc évig Dunavecsén, Ba­ján, aztán ismét Kecskeméten, s végül Felsőszentivánon. Mára felnőtté vált. Csak ép­pen nem tartozik sehová. Az állami gondozottak intézmé­nyeit kinőtte, öregnek viszont nem öreg, hogy időskorúak otthonában lakjon. Rokona, barátja nincs, aki befogadná. Péter jelenlegi otthonában, a Farkas-villában dolgozik: szőnyeget sző. Szeret sak­kozni, focizni és kedvenc idő­töltése a bibliaolvasás. Gon­dozói szerint azonban alkal­matlan az önálló életre. Ugyanúgy mint társai: Bara- nyi Mihály vagy Lala György, aki négy intézményben élt, ki­lenc évig pedig nevelőszülők­nél. Hasonló sorsú Krizsák Tünde, a mindig jókedvű Pa­taki János, a munkában ügyes Somogyi István, Petényi Ká­roly, Kolompár Attila, vagy Tóth Ágota, akit a boltba, s a gyógyszertárba is el lehet küldeni. A legügyesebb vi­szont a 21 éves Rostás Csaba. Ő tart rendet a Farkas-villá­ban lakó harminc fiatalember közt. Nekik ez az otthonuk.- Itt teljes ellátást kapnak - magyarázza Gaálné Urbán Te­réz, a Humán Foglalkoztató Kft. ügyvezető igazgatója. - Az épület a megyei önkor­mányzaté, mi pedig működtet­jük az otthont. Munkát adunk ezeknek a fiataloknak. Egész­ségi állapotuktól függően napi 4-6-8 órát dolgoznak. Sző­nyeget szőnek, Kinder-kap- szulákat szerelnek össze, de vállalnak munkát a Likőripari Vállalatnál, nyáron pedig a parkfenntartóknál dolgoznak. Nettó 8-11 ezer forintot ke­resnek. Szabadidejükben ki­mennek a városba, de külön­böző programokat is szerve­zünk: Ki mit tud?-ot, sportve­télkedőt. Megtartjuk a név- és a születésnapokat. Óriási do­log. hogy létrejöhetett ez az otthon, hiszen ezeknek a fiata­loknak nincs hová menniük. Mindig is az állam gondosko­dott róluk, de amikor betöltöt­ték a 18 évet, kikerültek ebből a hálózatból. Itt addig marad­hatnak, amíg az időskorúak otthonába nem utalják őket. De az is előfordulhat, hogy családba kerülnek, vagy itt maradnak együtt. Az az ál­munk, hogy ebből az átmeneti helyből gondozóházat teremt­sünk. Szeretetböl tudnak adni bőven Lami Istvánná Horváth Jánosné Ladován Lászlóné Lakatos Jolán a lajosmizsei Ne­felejcs Ház lakója. A 88 éves Jolánka néni arról híres, hogy 21 év óta, a szociális otthon megnyitása óta itt él. Szívesen beszél a múltról. Izsáki szüle­tésű, s 15 évig Huszka Jenőék- nél volt házvezetőnő, majd hosszú ideig egy plébánián dolgozott. Jolánka néni megha­zudtolja a korát. Bár a szíve időnként rosszalkodik, ennek ellenére maga takarítja a szobá­ját, segít az otthon munkájában. Sokat sétálgat, s még mindig szemüveg nélkül olvas. Hasonló életkedv lakozik Lami Istvánnéban, aki büszkén mutatja az oklevelet. Október­ben első helyezést ért el egy népdalversenyen. Lami néniről meg nem mondaná senki, hogy ?2 éves. Ő Kerekegyházáról került Lajosmizsére. Hozzátar­tozói Pesten élnek. Szomorúbb sorsú Horváth Jánosné, Jusztika. Fiatal kora óta műlábbal él. Régi lakója az otthonnak. Szolnok megyei ro­konai egyszer elcsalták, éljen velük. „Visszajöttem - mondja sírva Jusztika -, mert rosszul bántak velem. Rájöttem, csak a pénzem kellett.” A 89 éves Ladován Lászlóné lánya Szentesen lakik, két fia közül pedig az egyiket már el­veszítette, a másik - vele együtt - a lajosmizsei otthonban él. Bunford Péter még csak 55 éves, de a paralízis nyomorékká tette. Ki gondolná, hogy a szo­ciális otthon folyosóján látható gyönyörűen hímzett terítő Péter munkája? „Rajzolgattam, meg faragtam is - meséli. - A térítőt a számmal hímeztem. Az a baj - mondja szomorúan -, hogy elkoptak a fogaim.” Száz ás száz szívfacsaró em­beri sors. Zsikla Béla, a Nefe­lejcs Ház igazgatója azt sem tudja, melyik szobát mutassa, kihez vezessen. Az épület száz­hatvan férőhelyes, de már pót­ágyakat raktak be egyik-másik szobába. Legalább ötvenen várnak a bejutásra. Lajosmizse a megye minden településéről fogad időseket. Egyre többen jönnek, akik teljes gondozást igényelnek. Sokuknak nincs otthonuk, vagy nem tudják ma­gukat eltartani. Gondok, persze, itt is van­nak. Kicsi a konyha, az ebédlő, a mosoda. De Zsikla Béla sze­rint szeretetböl tudnak adni bő­ven. Ahhoz nem kell pénz. Munkaterápiás centrum épült Garán Foglalkoztatóház adományból A foglalkoztatóház indítása újabb esélyt ad a beilleszke­désre a sérült gyermekeknek. Egy tragikus tűz miatt (ennek szomorú részletei lapunk első oldalán olvashatók) elmaradt tegnap az új garai foglalkozta­tóház átadási ünnepsége. A mély megrendülést kiváltó tragédia ellenére az új, a gye­rekek boldogabb életét szol­gáló létesítmény bemutatását nem halasztottul el. Az intézmény egyik volt la­kója alapítványt hozott létre Jelenünkért és Jövőnkért címmel. Dr. Takács Imréné4 az intézmény vezetője - egy­ben a kuratórium elnöke is - elmondta, hogy az alapít­vány munkájának eredménye­ként az adományból a gyer­mekotthon közelében foglal­koztatóházat alakítottak ki egy vásárolt falusi portából. Ebben az épületben testi és értelmi fogyatékos gyermek- otthoni gondozottak otthonos, családias környezetben ál­landó elfoglaltságot találnak. A 2705 négyzetméteres porta lakóházzal, udvarral, kerttel és tetőtér-beépítéssel várja a sérült gyerekeket. Ösz- szesen 12 millió forintot fordí­tottak erre a feladatra. Az a cél, hogy segítsenek a társada­lomba való beilleszkedésbe és a rehabilitációba. Egyszerre 11 személy vesz részt ezeken a foglalkozásokon. 5 szakem­ber irányítása mellett. Emberhez méltó dolgos élet a solti intézetben- A mi szemünkben a fogya­tékos ember is ember - mondja Papp János, a solti Szociális Foglalkoztató Inté­zet igazgatója. Emberi mivol­tának megvalósulása attól le­het teljesebb, ha az emberi közösség elismeri, befogadja és fejlődésében, munkájában támogatja. Hiszünk a munka gyógyító erejében, ezért mi is különböző munkaterápiák al­kalmazásával kötjük le gon- dozottaink szabadidejét. A nyolcvanhárom lakónkból hetvenháromnak fizetőképes munkahelye van. Nekünk is sok mindenre szükségünk lenne. A torna­szobát kialakítottuk, de torna­szerekkel berendezni már nem tudtuk. Kellene egy számítógép. A tárgyak, per­sze, nem pótolják a szerete­tet. Szerencsére olyan kollé­gákkal dolgozhatom együtt, akik mindent megtesznek azért, hogy a fogyatékos em­ber is emberhez méltó életet éljen. Körkép a megyei szociális intézményekről

Next

/
Thumbnails
Contents