Petőfi Népe, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-08 / 262. szám

195. november 8., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 7. oldal Csak kérdezni szeretném Szetném megkérdezni a fél- eg>ázi önkormányzat illetéke- seitl: hogyan minősítenének, ha londjuk eladnám a város- házlső emeleti helyiségeit? Nilvánvalóan szélhámos- nakcsalónak tartanának. Tel­jese jogosan, hiszen más tu- lajdoát adtam el. Ép ezért szeretném meg­kérdeni Önöktől, hogyan és mine minősítik azt az eljárást, miszrint a gazdasági bizottság eladt a - nem a tulajdonát ké­pező kábeltévé-hálózatot a tu­lajdonok megkérdezése nél­kül? ,zt a hálózatot, melyet a lakosig saját pénzén, saját ré­szére észíttetett - anno... Tovbbá szeretném megkér­dezni zt is, mire költötték az Ideje már rendet tenni Dunapaijon lakom, a Kalocsa felé vezeo 51 -es út utolsó előtti házában,vagyis a helységnév­táblától rintegy 50 méterre. Két éve kom itt, de még arról nem hallaam, illetve nem ol­vastam a lójukban, hogy itt két év alatt trafipaxot működtettek volna. Napontaírják, hogy itt meg ott számítanak radarellenőr­zésre. Pedij érdemes volna ezt a községet i meglátogatni az il- letékesekne azzal a bizonyos műszerrel, tivel elég hosszú a falu is és ez már borzasztó, hogy milyn sebességgel köz­lekednek gyesek. (A falube­liek közül i.) Ezt azé: merem megírni, mert nohamár nyugdíjas va­gyok, előtt 40 évig hivatásos gépkocsiveetőként dolgoztam Budapester Sokat jártam az Legalább egy emléktáblát... Immár even esztendeje, a második világháborúban el­vesztetten a férjem. Öt évti­zed alatt em volt képes a vá­ros vezetse egy emlékművet emelni anásodik világhábo­rús hősö emlékére, ahova időnként 'Ihelyezhetnék egy- egy szál vrágot vagy gyertyát megboldcult uram emlékére. Gyakrai hallani, hogy sok a kiadás, szegény az önkor­mányzat. de annyira csak nem, hog’ legalább egy em- léktáblárane futná a költség- vetésükbe. Aztán it van a hadiözve­gyeknek járó segély. Ahe­lyett, hogí megkönnyítenék az özvegyek dolgát, ide-oda küldözgetik a megfáradt, idős nőket: a jegyzőtől a népjóléti osztályra, onnan tovább, ki tudja hová... Mire az ember végigjárja a tömérdek irodát, egészen megkeseredik a lelke. Miért kell annyit kunyerálni, kérni azt, aminek jogosultsá­gát törvény biztosítja? Egyre erősödik bennem az a meg­győződés, hogy a városházi uraknak, hölgyeknek senkijük nem maradt oda a háborúban, így azt a fájdalmat is kép­telenek átérezni, amit egy- egy fiatalon, több gyerekkel magára maradt özvegyasz- szony érzett, szenvedett évti­zedeken át. Név és cím a szerk.-ben. A csalók köztünk járnak Mennyibe kerül a kedvezmény? Örömmel olvastam a Petőfi Népe október 17-ei számában az egyik kecskeméti szerviz nagy hirdetését, miszerint ok­tóber 15—30-áig kedvezményes szervizszolgáltatásokat adnak, ezen belül 250 forintért elvég­zik a gépkocsik környezetvé­delmi vizsgálatát. Ezen felbuz­dul vajelentkeztem a szerviznél és a jelzett időpontban meg is jelentem kétéves VW Veto tí­pusú gépkocsimmal. Már a munkafelvételnél meglepődtem, mikor olvastam, hogy a rezsiórabér 1500 forint, de ha az autótulajdonos is jelen van a javításnál, akkor 2000 fo­rint. A számlázáskor ez be is bi­zonyosodott. Mivel a gépkocsim igen jó műszaki állapotban van, katali­zátoros, nyugodt voltam, hogy nem szorul javításra. Vizsgá­latkor azonban a szerelő kö­zölte, hogy a kocsi CO-ja nem megfelelő. (Mivel a mérést nem üzemi hőfokon végezték, nem is csoda). Épp ezért nem is engedtem, hogy az autóhoz nyúljon. A meglepetés számlázáskor következett be: kiderült, 800 forintot kell fizetnem, mert - ál­lítólag - a mérésen kívül ja­vítás is történt a kocsimon. Természetesen tiltakoztam és kértem, hogy hívják"oda a javí­tást végző szerelőt. A szerelő nem jött zavarba, mint mondta: „állított a levegőcsavaron”, ezért ennyi a számla. Mivel bi­zonyítani tudtam, hogy javítás valójában nem volt, elálltak a 800 forintos összegtől, és „be­érték” 250 forinttal. A biztonság kedvéért elmen­tem az egyik VW-márkaszer- vizbe, hogy megkérdezzem, hol van a „levegőállító csavar”. Közölték, az én kocsimon nincs is ilyen, ugyanis mindent az au­tomatika állít be. Ezek után visszamentem a szervizbe és közöltem a fentie­ket a szerelővel, illetve a műhely vezetőjével, mire durva módon elutasítottak, hogy ne zavarjam ilyenekkel őket. Képzeljék el, ha nem va­gyok jelen a mérésnél és nem bizonyosodom meg róla. hogy hozzá se nyúltak a motorhoz, akkor mennyi lett volna a számla összege? Mindezeket csak azért írom le, hogy akik hajlamosak a hir­detéseknek bedőlni, azok na­gyon figyeljenek oda a jövő­ben, hogy egyáltalán végez­nek-e javítást kocsijukon, na meg a számlázásra, mert ez nem kedvezmény, inkább sima csalás. H. L., Kecskemét (cím a szerkesztőségben) Mi okozza a rombolás kényszerét? Már másodk alkalommal ol­vastam a lisztéit szerkesztő­ség! rovatbai arról, hogy jóhi­szemű embenket becsaptak az önök újságjálan munkaválla­lási lehetősége hirdetők. A két panaszlevél alapján megállapí­tottam, hogy ugyanazon csap­dába esett mindlét levélíró. A Petőfi Népiben a közel­múltban számtalmszor jelent meg az említett hrdetés, mely bedolgozói munkíval kecseg­tette az olvasókat. Ki ne sze­retne otthoni márkával (be­fogva a családot is) seresethez, nyugdíj kiegészítésbe' jutni! A hirdetés csábító volt és bizo­nyára a két levélírón lívül még sok embert becsaptak akikről nincs tudomásunk. Megjegyzem, az első pana­szos levél október 4-én íródott A nyomor vámszedői cfnmel, míg a következő november 1- jén írt ugyancsak a „vánsze- dőkről” és az eltelt egy lónap alatt Önök változatlanul lealták az említett hirdetést. Tisztelt Szerkesztőség! ••• elmúlt években befizetett „elő­fizetői” díjakat? Azokat a díja­kat, amelyekből mi ismételten megfizettük a hálózatkiépítés költségeit. Szeretném megkérdezni, ha már mégis eladták, miért nem pályáztatták meg a helyi gya­korlatnak megfelelően, mint tették azt a Félegyházi Közlöny főszerkesztői állásával? Sok mindent szeretnék még kérdezni, de csak arra válaszol­janak még: mi a garancia arra, hogy a hálózat jó kezekbe ke­rül, hogy céljainak megfelelően használják, s végezetül, hogy nem leszünk kiszolgáltatva az új tulajdonos kénye-kedvének? Szabó Gábor Halasi út országot és találkoztam elég sok traffipaxszal vagy azzal a bizonyos bemérő pisztollyal is, de engem gyorshajtásért soha meg nem bírságoltak a 40 év alatt. Ezt nemcsak írom, ennek utána is lehet nézni, de ez már kriminális, ami megy most az utakon. Még hozzáteszem, főleg a fiatalokra jellemző ez a prob­léma, mert ugye a papa megve­szi azt a bizonyos nyugati ko­csit, az pedig „megy”, csak a pedált kell nyomni. Nem is a menéssel van gond, hanem a megállással... Szóval mindent egybevetve szeretném, ha már itt teremtene rendet az a bizonyos illetékes, akire ez tartozik. Nem akarok erről többet írni, pedig volna még miről. Név és cím a szerk.-ben. Tudom, önök is a hirdetők­ből élnek és a hirdetések tar­talmáért nem vállalnak felelős­séget, mégis azt kérem önök­től, hogy a jövőben bármeny­nyire nehezükre esik is, ne ve­gyenek fel ilyen kétes hirdeté­seket, melyekkel többet árta­nak az embereknek, mint használnak. Robotkáné Varga Katalin Csátalja, Bem u. 15. (Levélírónknak természetesen igaza van, ez azonban - sajnos - nem változtat a helyzeten. A valódi megoldást ugyanis tény­leg a hirdetések szelektálása, cenzúrázása jelentené. Ha ez módunkban állna. De nem áll. Már csak azért sem, mert a legtöbb hirdetést eleve úgy fo­galmazzák meg, hogy ne derül­jön ki szövegükből a mögöttes szándék. Azt pedig, hogy min­den hirdetésnek utánajárjunk, képtelenek vagyunk felvállalni. Csak egyet tudunk tanácsolni kedves olvasóinknak: legyenek nagyon óvatosak. A szerk. megj.) Ha feltennék a kérdést, van-e városunknak olyan lakója, aki nem szeretné szebbnek, meg- nyerőbbnek látni lakóhelyét, úgy hiszem, egyértelműen az lenne a válasz: nincs. De ha azt vizsgálnánk, hogy lehetősége­inkhez képest hozzájárulunk-e a rend és tisztaság megteremté­séhez, a közterületen lévő érté­kek rendeltetésszerű használa­tához, illetve megőrzéséhez, már nem lenne a kép ilyen megnyugtató. Amikor elmegyünk egy-egy szépen kivitelezett lakóház vagy középület előtt, jó érezni, hogy valamilyen formában kö­zünk van hozzá. Ugyanakkor szégyenkezve haladunk el min­den oktalan pusztítás és rombo­lás mellett. Igazán jól lenne is­merni, milyen tőről fakad a kü­Nyugodt lehet az álmunk Egyre többen érezzük, hogy mai, lehetetlen világunkban mi­lyen nagy érték a nyugalom. S e nyugalmat nagyrészt rend­őreinknek köszönhetjük, akik éj­jel-nappal lelkiismeretesen vég­zik szolgálatukat - legalábbis itt, Lajosmizsén. Pillanatokon belül ott vannak a baleseteknél, fülön csípik a „szarkákat”, mint a mi­nap a kábeltolvajokat. Fáradha­tatlanok, ezért csak köszönettel tartozhatunk nekik. Hisz míg ők helytállnak, nyugodtan alhat öreg és fiatal. Horvát Ferencné (Éva néni), Ambrus Józsefné, Novotni Pé- terné és még sokan mások Lajosmizséről Sírgödör tátong a temetőben Már nagyon régóta járok min­denszentekkor a ballószögi te­metőbe, de ilyen eset még soha nem fordult elő: temetés előtt már három nappal kiásták a sírt. Sok szülő jár ki gyermeké­vel. A kiásott sír pedig sem el­kerítve, sem elbarikádozva, de még csak megjelölve sem volt. így sejteni sem lehetett, hogy ott sírgödör tátong. Elgondolni is rossz, mi történik, ha egy fut- kározó gyerek beleesik a mély gödörbe. Kíváncsi vagyok, hogy a te­metőgondnoki teendőket ellátó vállalkozó nem tartja ezt bal­esetveszélyesnek? A régi sírásó idejében ugyanis nem történt ilyen. Név és cím a szerk.-ben. Szerkeszti: Szász András lönböző károkozás iránti kész­tetés, hogy tenni lehessen va­lamit ellene. Tudom, nem könnyű feladat védekezni a rongálok ellen, mert gyáván, megbújva cselekednek. De ta­lán meggondolnák tetteiket, ha tudnák, hogy a pusztítás láttán az emberek elsősorban nem a kár értékét latolgatják, hanem arra keresik a választ, hogy a kultúra és műveltség milyen fokán élő ember képes mind­erre? A kecskeméti Kodály-em- lékmű körüli ülőhelyeket ismét elkezdték bontani, pedig a biz­tonságosnak látszó műszaki megoldással nemrég lett fel­újítva. Annak idején örömmel fo­gadta a közvélemény azt a mintegy száz méter hosszú nyi­Október 25-ei számukban „Sö­tét utcán botorkálunk” olvasói levélre az alábbiakat közöljük. Az Eötvös utca két végén lévő közvilágítási lámpa való­ban nem üzemelt, tehát az ezzel kapcsolatos bejelentések tény­leges gondot takarnak. Igaz, közben végeztünk javítást, de az nem bizonyult tartós megol­dásnak. Sajnos ez sok helyen előfordul ezekkel a lámpákkal. Amikor a szerelőnk javítani ment, akkor éppen üzemelt. Eredményes javítást akkor és tott buszvárót, amely az Arany­homok szálló mögött készült. Az építmény két végén álló egy-egy fa köré ülőhelyeket alakítottak ki, melyek - ki tudja, mi okból - már jó ideje romos állapotban vannak. Igaz, ez a buszokat nem akadályozza, de rossz hatással lehet gyerme­keinkre, akik napról napra ezt látják. Félő, hogy végül is meg­szokják a látványt, ezért nem is fognak ellene fellépni. Kedves elkövetők! Nem va­gyok meggyőződve, de bízom abban, hogy egyszer valaki fel­áll a csoportból és közli: Fiúk, az 1996-os évre függesszük fel a rombolást, a város lakóinak bosszantását! Aztán majd meg­látjuk... Lédeczi József Kecskemét ott tudunk végezni, ahol állan­dósul a hiba. Ma, mint mindenhol, a Dé- mász Rt.-nél is elvárás, hogy minél kisebb létszámmal oldjuk meg a feladatokat. Emiatt for­dul elő az, hogy egyedi hibákra sajnos nem jutunk el időben. Kérjük viszont a lap olvasóit, higgyék el, a Démász minden dolgozóját zavarja, ha nem tud­juk kifogástalanul ellátni fel­adatunkat. Meleg László kirend. vez. főmérnök Olvasószolgálat Utazás a télbe Dermesztő szélben indult el múlt szombaton a második Pe­tőfi Népe-túra. Útitársainkat nem riasztották el az időjárás­prognózisok, de mindenki lát­ható izgalommal foglalta el a helyét a buszon. A Bükkben gyönyörűen havazott! A társa­ság kellemes hangulatban vé­gigjárta a Tom-Voyage utazási iroda által összeállított program minden állomását, és jólesett mindenkinek a közel kétórás „hótúra” is a Szalajka-völgy- ben. Az előző kiránduláson részt vett előfizetőink és a má­sodik túra utasai is a további PN-túrák szervezésére szavaz­tak. Javaslataik, valamint a le­vélben és telefonon érkező ké­rések, ötletek alapján új utazá­sokat szervezünk, melyekről az előfizetőink e rovatból tájéko­zódhatnak. A már befizetett díj változatlan Kecelről egy kedves régi előfi­zetőnk azt kérdezi: mennyi díj­különbözetet kell fizetnie? Mint írja, ő egész évre befizette az új­ság előfizetési díját, és mivel ér­tesült az áremelésről, szeretné a 2 hónapra eső különbözetet is rendezni. Megköszönve az érdeklődé­sét, tájékoztatjuk, hogy nem küldünk pótszámlát. Ugyanis a már befizetett - több hónapos - előfizetési díjak lejártukig nem változnak. Levélírónk tehát csak januártól fizet új árat, és ugyanígy minden olyan előfize­tőnk, aki hosszabb időszakra fi­zetett, csak a következő alka­lommal kap új összegű számlát. Válasz és választás Olvasóink az e héten induló, kétfordulós játékunkban nye­reményt választhatnak. A játék­szelvényen felsoroltak közül csak egyet kell megjelölni, azonban a résztvevők korlátlan számú pályázatot küldhetnek be a szerkesztőség címére. A sor­soláson kiválasztott cédulák tu­lajdonosai az általuk megjelölt ajándékot kapják. Sok sikert! Olvasóink a jól ismert tele­fonszámon és címen tehetik fel kérdéseiket, jelezhetik észrevé­teleiket, javaslataikat - melye­ket megköszönünk. Hívják a 76/481 -391 -es számot, írjanak a Kecskemét, Szabadság tér 1/A címre! Ne hozzanak több kulcscsomót! Eltelt az egy hét, de senki sem jelentkezett kulcsaiért, ezért - ígéretünkhöz híven - vala­mennyit kidobjuk. Sajnáljuk, mert sokan mentesültek volna az új kulcs készítésével járó kiadásoktól, bosszúságtól, ha felkeresik szerkesztőségünk portáját és megtalálják - idő­közben többkilósra gyarapodott - „gyűjteményünkben” elve­szett kulcscsomóikat. Kegyeletsértés felsőfokon Amikor a betegkártyát kitalál­ták, és azt megkaptuk a 14 éve halott kislányom nevére is, levélben kértem, hogy a jövőben szíveskedjenek meg­kímélni az efféle küldemé­nyektől. A napokban ismét megkap­tuk az Országos Egészségbiz­tosítási Pénztártól a társada­lombiztosítási azonosító jele­inket. Döbbenten láttam, hogy a plusz boríték a 17 éve (!) halott kislányom nevére szól, Csak a címzett nyithatja fel! figyelmeztetéssel. Vajon ki tudná megszá­molni, hány tb-kártyához való azonosítójel került kipostá­zásra, milyen költséggel és hány hozzátartozó érzett ha­sonlóképpen a felejthetetlen nevet olvasva? Hallottam, hogy sorozásra szóló értesítőt is címeztek már szintén több mint évtizede halott személy részére. Talán így kívánják emlékeztetni a szülőket, hány évesek lennének gyerekeik - ha élnének. Mit gondolnak, vajon a személyi számok használata, vagy az efféle kül­demények sértik-e inkább a személyiségi jogokat? Igaz, ugyan miféle jogaik lehetné­nek a halottaknak, ha csak az nem, hogy az élők békén hagyják őket. Ezek után nem csodálkoznék, ha megérném, hogy az alanyi jogon járó mi­nimum nyugdíjat hozná a pos­tás a hat évtizede halott gyer­mekem részére. B. L.-né Soltvadkert (Sajnos nem ez az első eset, amikor az amúgyis szomorú szülök, rokonok régi sebeit feltépik. Gondatlanságból vagy tévedésből - egyre megy. A polgár szemszögéből nézve ugyanis ez teljesen mindegy. O az egészből csak azt érzékeli, hogy feleslegesen zaklatják, tépik fel fájó sebeit, sértik meg szerettei emlékét. Épp ezért ideje lenne már az illetékeseknek is levonniuk az ilyen és hasonló esetek kon­zekvenciáit. A szerk. megj.) Nem mindig rajtunk múlik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents