Petőfi Népe, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-29 / 280. szám

1995. november 29., szerda 5. oldal Kísérleti nyulak vagy halálraítéltek? Széles közi ámokfutók Olvasószolgálat Úti cél: Sümeg Szállodás játékunk legújabb fordulója a hétfői lapszámban közölt szelvénnyel indult. Ezút­tal a sümegi Kapitány Hotelt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A játék szabályai nem változ­tak: a szálloda 3 emblémáját kell a Petőfi Népében megta­lálni és egyszerre eljuttatni a szerkesztőség címére. A legsze­rencsésebb beküldő egy hétvégi pihenést nyer partnerével a szállodában, teljes ellátással. Kártyahírek Félegyházi előfizetőink kér­dezték: a Móravárosi ABC mi­ért nem szerepel a PN kártya­parti üzletei között? Mint azt az időközben - hétfőn - megjelent névsor átnézésekor tapasztal­hatták, az áruház is fel van tün­tetve, 3%-os kedvezményt nyújt a PN-kártyával ott vásárló előfizetőinknek. Az elmúlt hetekben több PN- kártyatulajdonos felfigyelt a kecskeméti Akadémia körúton található, szőrme állatfigurákat készítő mesterre. Az ajándéko-. zási időszak előtt különösen csábító az egyébként is mérsé­kelt árakról adott 10%-os en­gedményt. 4 lapszám ingyen A Petőfi Népe előfizetői ha­vonta 4 lapszám árát megtaka­rítják, ennyivel fizetnek u- gyanis kevesebbet az újságot mindennap megvásárlóknál. Negyedéves előfizetésnél a díj- kedvezmény 13 újság árának felel meg. PN-túra Bécsbe Az elmúlt hétvégi, jó hangu­latú mecseki kirándulást de­cember 8-9-én kétnapos bécsi út követi. Ausztria fővárosában idegenvezetős városnézés és az adventi forgatagban bevásárlási lehetőség vár a résztvevőkre. Jelentkezni Petőfi Népe-kár- tyával és 3200 Ft/fő befizeté­sével az Olvasószolgálatnál le­het. 76/480-756 Közvetlen, üzenetrögzítős tele­fonon is elérhető Olvasószolgá­latunk, ahol Boda Ilona munka­társnőnk készséggel várja az észrevételeket, javaslatokat, vá­laszol a kérdésekre. Megren­delhető az újság is, és felvilá­gosítással szolgálunk játéka­inkról és akcióinkról. Címünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Köszönet Ezúton szeretném megköszönni a kecskeméti megyei kórház ál­talános sebészeti osztálya veze­tőjének, Baltás főorvos úrnak és dr. Grégics Józsefnek azt a figyelmet, amivel velem fog­lalkoztak. Két kanálnyelet ope­ráltak ki belőlem, amit tavaly öngyilkossági szándékkal nyel­tem le. Köszönöm a pszichiát­ria osztályvezetőjének, Szűcs professzor úrnak és Erdélyi Ri­tának is, hogy az elmúlt hat év­ben, amióta a pszichiátria be­tege vagyok, annyi mindent megtettek a gyógyulásomért. Kolompár Erika, Kecskemét A költő szavaival élve: „Nem mondhatom el senkinek, elmon­dom hát mindenkinek.” Szeret­ném megkérdezni az illetékese­ket, akik fennen hangoztatják, azért szükségesek az áremelé­sek, hogy mielőbb csatlakozhas­sunk az Európai Közösséghez, el kell érnünk a nyugat-európai ár­színvonalat. Jó-jó, de kérdem én: és az élet? Már csak azért is, mert a hozzám hasonló korúak egy végigdolgozott élettel állunk a hátunk mögött. Van, akinek rossz a látása és a havi nyugdíja nem fedezi a szemüveget, köz­ben egy kis reuma, csúz, isiász, Körlánc. Ezzel a névvel indult hódító útjára Amerikából az a nemzetközi program, mely a természet megóvására nevelést tűzte ki célul. Hazánkban két vá­ros csatlakozott a mozgalom­hoz. Az egyik Kecskemét, mely óvó- és tanítóképző főiskolája révén kapcsolódott be a Kör­láncba. A bázisintézményként működő kecskeméti Ifjúsági úti óvoda természetbarát elveit és Nem vagyok hiú, sem beképzelt, egyszerűen nő vagyok. S bár nő­társaimhoz hasonlóan igyekez­tem mindig ápolt és vonzó lenni, tettem mindezt a mértékletesség határain belül. Egyetlen büszke­ségem a hajam volt - egészen a közelmúltig. Mára ugyanis oda a dús hajkorona: kopasz lettem. Mindez egy felelőtlen vagy in­kább hozzá nem értő fodrásznő­nek „köszönhetően”, aki a rosz- szul kevert dauervízzel az utolsó szálig leégette a hajam. Rofa Tibomé, a kecskeméti taní­tóképző (volt Óvónőképző Inté­zet) nyugdíjas tanulmányi hiva­tal vezetője kereste meg szer­kesztőségünket azzal, hogy tol­mácsolja köszönetét többi nyugdíjastársa nevében is az in­tézet vezetőségének és szak- szervezetének azért a figyelmes­ségért, szeretetért, amelyben ré­szük volt a nyugdíjastalálkozó alkalmával. Akkor, amikor tudja, hogy milyen nehéz hely­meszesedés, másutt mészhiány, hozzá a keringési nyavalyákról, emésztési, légzési problémákról nem is beszélve. De azt is tudom, könnyen beszél az a szükségről, nélkülözésről, akinek nem jutott belőle. Most a gyógyszerár-emelés a téma. Tegnap a százforintos ke­nyér volt. Előtte a gáz, a villany, az olaj. Tisztelt illetékesek, akik megállapítjátok a létminimu­mot, a minimálbéreket, a mérté­ket honnan vettétek? Mondjátok meg: kísérleti nyulak vagyunk- e, vagy már halálraítéltek? gyakorlatát mára már több száz magyar intézmény átvette. Az óvoda vezetőnője, dr. Kuti Ist­vánná hétről hétre továbbképzé­seken mutatja be a programot a környezettudatos nevelés prog­ramja iránt érdeklődő nevelők­nek. Az Ifjúsági úti óvodát jog­gal nevezik „zöld” óvodának. Bár a csoportokban folyó munka nem mond ellent a hagyományos elveknek, sokkal több szó esik a A kopaszodás első jeleinél siettem vissza a vétkes fodrász­nőhöz. Az viszont tudomást sem vett rólam. Ugyancsak hi­ába fordultam a polgármesteri hivatal „panaszirodájához” is. Ezek után talán joggal kérdez­hetem: kihez forduljak igazsá­gért. Egyáltalán ki kárpótol el­hullott hajamért, s annak a fele­lőtlen munkának a következ­ményeiért, amiért ráadásul 1300 forintot fizettem? Név és cím a szerk.-ben zetben van az intézmények gaz­dálkodása, megsokszorozza há­lájukat és köszönetüket az, hogy a kiadós vacsorán kívül ilyen gazdag csomagnak még nem örülhettek. Még egyszer köszöni nemcsak a vezetőségnek, akik ezt anyagilag lehetővé tették - de név szerint Beemé Sántha Mag­dolna tanárnőnek, segítőinek az áldozatos, odaadó szervező- munkát. További jó munkát kí­vánva nekik. Mennyi a kisnyugdíjasok tűrő­képessége? És ha megjön a tél, vele a hideg, a sötétség és a beha­rangozott áremelés? A munkás- korúaknak a munkanélküliség. Csodálatos perspektíva az az Eu­rópa, de így kik jutnak el oda? Mi vagyunk, akik a betegségtől hul­lanak el, megfagynak, éhen hal­nak, mert nyugdíjast sehol nem alkalmaznak. Miért hazudtok emberséget, becsületet, szerete- tet, igazságot, amikor az embert embertől elválasztó kerítések most is állnak, csak nem tüskés drótból vannak, hanem érdek­ből, pénzből?! Frédi környezetről, behatóbban fog­lalkoznak a növények, állatok világával, a víz, a levegő és a ta­laj megismerésével. Fontosnak tartják, hogy ezt ne száraz té­nyek, hanem tapasztalataik so­rán sajátítsák el az ovisok. Hogy természetes otthonukban, „élő­ben” figyelhessék meg a kör­nyezetet, gyakran kirándulnak a természetbe, erdőkbe, arboré­tumokba. Válasz egy hölgynek, aki rossz néven veszi a széchenyivárosiak templomépítési szándékát. Kedves hölgyem, tiltakozzon csak. Mi viszont nem tiltako­zunk a sok pártház építése ellen. A párt is adhatott volna jobb helyre, mondjuk szociális célra. Nem halogatom tovább a mon­dandómat, hanem most már ne­kifogok és az újságon keresztül nyomatékosan felkérek minden autóval közlekedőt, akik i- génybe veszik a felsőszéktói Széles köz poros útját, hogy le­gyenek tekintettel a nem autó­val közlekedőkre! Nagyfokú szemtelenségnek tartom azt a magatartást, hogy nem törődve az ott lakókkal, a gyalogosokkal, 60 km-es se­bességgel száguldoznak a poros földúton! Mégis milyen emberek azok, akik ennyire nem foglalkoznak másokkal? Szinte némelyik ki­röhög az autójából, miközben a gyalogos fenyegetve mutogat nekik, hogy lassabban is me­hetne esetleg. Akkor kevésbé vemé fel a port, ami aztán per­cekig áll a levegőben. Tavaly írtam a rendszámo­kat, sőt az idén is elkezdtem, de egyre többen járnak arrafelé, nem győztem már írni. Nem is találtam már értelmét, hiszen alig-alig akad olyan jóérzésű vezető, aki nem száguldozik. Sajnos mi is áldozatai lettünk a szextelefonnak. 1995.januárban kezdődött. Túl magasra nőttek a számláink, ami nagyon furcsa volt a korábbi 3-8 ezer forinthoz viszonítva. 1995. januárban 19 539 Ft, februárban pedig 22 314 Ft volt a számla összege. Ekkor megke­restük a MATÁV kecskeméti ügyfélszolgálatát, ahol megnéz­ték a részletes számlát, amiben nagyon sok szextelefon volt. A számla fölülvizsgálatát írásban megkértük, melyre a MATÁV kiküldött egy szerelőt, aki meg­vizsgálta a mi telefonunkat. (Ikertelefonunk van!) Azután közölték, hibát nem találtak, egyenlítsük ki a számlát, külön­ben megszüntetik a vonalunkat. Nem volt mit tenni, a telefonra szükségünk van, így hát kie­gyenlítettük a számlát. 1995 októberében újra hasz­nálták a vonalunkat, melynek az eredménye is megvan, amit no­vemberben megkaptunk; az összeg 23 276 Ft. Ekkor fölhív­tam az ügyfélszolgálatot, el­mondtam a panaszom, melyre a hölgy így válaszolt: A telefon a miénk, annak adjuk át a haszná­latát, akinek akarjuk, de a lakás­kulcsot is odaadhattuk bárki­nek, Ő ezt nem tudhatja. Akár a férjem is lehetett! - közölte, Ami az egyházat, illetve egyhá­zakat illeti, biztos, hogy többet adnak szegénységük ellenére is szociális célra, mint a közelmúlt „népboldogító” pártjai. Tehát, hölgyem, csak annyi az üzenetem, hogy magam is, kol­dusszegény létemre, anyagilag A minap a Hobbi presszónál rátérve a Széles közre hárman mentünk hazafelé, amikor tő­lünk kb. 500 m-re már porfel­hőben közeledett egy ZSUK tehergépkocsi. Még messze járt, amikor integetni kezdtünk neki, hogy lassabban, mire ő ugyanolyan sebességgel közelí­tett felénk, és a vezető melletti személy kimutatta a középső ujját mint „nemzetközi” jelzést. Köszöntük szépen és tovább- menve nyeltük a felvert port. A rendszámot, sajnos, csak félig tudtuk leolvasni, ami AAG-vel kezdődött, és így is szeretnénk neki megköszönni, hogy ilyen „kedvesek” és „figyelmesek” voltak. Utánuk jött még egy rend­szám nélküli Fiat 126-os is, ami szintén nagyon „tépett”. Persze, korántsem csak a Széles közre jellemző ez az autóvezetői magatartás, hiszen bárhol másfelé is előfordul, bennt járva a kisebb dülőuta- kon is. S.-né, Kecskemét Felsőszéktó mire én azt mondtam, hogy ő biztosan nem volt. Erre azt kér­dezte: ennyire hiszek a férjem­nek? Erre én igent mondtam, és közöltem vele, hogy a mai vi­lágban nem sok ember költi szextelefonra a pénzét, hiszen a többi sem fillérekbe kerül. Em­lítettem neki azt is, hogy valaki ráállt a vonalunkra, de ő fölé­nyesen megjegyezte: nem gáz­óra az, ami az út mellett van, és akárki hozzáférhet! Közöltem vele, fejezzük be a „vitát”, mert ez az volt, és nem fölvilágosítás, amit én kértem, és bírósághoz fogunk fordulni. Erre azt felelte, mehetünk, a pereket a Matáv 96%-ban megnyeri, és akkor nemcsak a számlát, de a bíró­sági költséget is nekünk kell fi­zetni, mert a Matáv tudja szám­lával bizonyítani a hívást, mi vi­szont nem, hogy nem mi vol­tunk. Kértünk részletes számlát, de azt mondta, hogy csak 3-as számmal kezdődőnek lehet ki­adni. Újabb vizsgálatot kértünk. Szeretnénk, ha ezek a szexte­lefonok mihamarabb befeje­ződnének, mert ezeket a szám­lákat kifizetni már lehetetlen. Történjen már valami! Ké­rem magunk és a többi szextele­font elszenvedettek nevében! Név és cím a szerk.-ben is támogatni fogom e nemes ügyet. Még csak annyit, engem is, mint e szegény hazában nagyon sokakat az előbb említett „nép­boldogítók” juttattak a szegény­ségre. Salamon József Hallgattassák meg a másik fél is! Megdöbbenve olvastuk a no­vember 16-ai számban megje­lenő cikket: „A sérült mossa fel a vérét?”, amelyben a sérült fia­talember kifogásolta az ellátás módját. Az ügyet kivizsgáltuk és arra a megállapításra jutottunk, hogy R. Sz. (a sérült) állításai több vonatkozásban sem felel­nek meg a valóságnak. Az a tény, hogy kórházunk ambulanciája aznap nem volt felvételes, sohasem befolyá­solhatja az ellátás minőségét és a nővér-beteg közötti kapcsola­tot. A szolgálatban lévő Sz. A. nővér a sérültet a szabályoknak megfelelően fogadta és a vérző sebre az orvos megérkezéséig - amit a sérült nem várt meg - ide­iglenes kötést helyezett fel. A sérültet Sz. Á. nem utasí­totta, csak megkérte, mossa le a rászáradt vért a kezéről a csap­nál. Nővérünk csak azt kifogá­solta, hogy a fiatalember mosa­kodás közben a kezével csap­kodva rázta le a vizet, összevé- rezve ezzel a csapot, csempét és az egész mosdókagylót. Takaríttatásról szó sem volt. Őt csupán arra kérte a nővér, hogy a kagyló belsejét öblítse le. Ezt értelmezhette utasításnak a sérült és felhá­borodva távozott. A sérültek­kel sohasem szoktunk takarít- tatni. A padlózat takarítását a sérült megérkezését követően T. Z. műtőssegéd megkezdte. Ő is tanúsíthatja, hogy milyen hangnemben beszélt R. Sz. a nővérrel. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy hogyan keletkezett a sérülés. H. I. mentődolgozó (szolgálaton kívül) szemtanúja volt a Juhar utcai kórházszálló bejárati aj­tajának (üvegablakának) kitö­résének. Kocsijával a sérültet szállító szgk.-t elkísérte, a mentőfeljáróra hajtott. A sérült távozásakor H. I. kérdőre vonta a fiatalembert: miért törtétek ki a bejárati ajtó üvegét a Juhar utcán? A fiatal­ember azt a választ adta, hogy véletlen volt. Majd a kísérőjé­vel a Honvédkórházba távo­zott. Nevét a cikk megjelené­séig nem tudtuk. G. D. szolgá­latban lévő portás a rongálásról az eseménynaplóba feljegyzést készített, majd értesítette a kór­ház rendészét, ezt követően pe­dig a 07-en bejelentést tett a tör­téntekről. Elszomorítónak találjuk, hogy napjainkban egyre gyako­ribbá válnak azok az egyoldalú, alaptalan, az egészségügyi dol­gozók ellen irányuló vádasko­dások, amelyekkel felelőtlen emberek ellenünk hangolják a közvéleményt. A legelszomorítóbb az ügy­ben az, hogy a nyilatkozattevő szintén egészségügyi iskolát végzett és a cikkben mégis olyan gúnyos hangnemet hasz­nált. Tudjuk, örök szabály: „a be­tegnek mindig igaza van”, a baj csak az, hogy az olvasó az ilyen cikkek alapján csak az egyik fél álláspontját ismerheti meg. E- zért éreztük úgy, hog a megje­lent cikket nem hagyhatjuk vá­lasz nélkül. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza, Traumatológiai Állomás „Zöld óvoda” az Ifjúság utcában Ki kárpótol a hajamért?. Hála a figyelmességért Méreg helyett inkább tenni kellene Igenis szükség van templomra! „Ha a kutya olvasni tudna” című írásának panaszai „vá­laszlevélre” serkentettek, kedves levélíró, hisz a prob­léma nem egyedi eset. Más városrészekben, más váro­sokban is vannak kóbor ku­tyák és egyes emberek úgy­szintén etetik (mi is). (Ha tudomásunkra jutna, hogy Ön is éhezik, Önnek is adnánk enni, inni. Koldus­nak, kéregetőnek is adok, amíg esetleg be nem bizo­nyosodik, hogy „másra” költi, mint kéri.) Némelyik kutyát be is ol- tattuk, sőt bepárzás után a túlszaporulat elkerülése vé­gett is kapott oltást. Erről a közelben lévő iskola igazga­tóját is tájékoztattuk, mert felénk sokszor a gyerekek „édesgetik” magukhoz a ku­tyákat, mert nagy bennük az állatok szeretgetése iránti vágy, csak lakáskörülmé­nyeik nem teszik lehetővé a kutyatartást. Mindezen túl önerősen hirdetéssel is pró- bálkozgatunk gazdát keresni némely kutyának. Mi is be­fogadnánk lakásunkba, de emeletes házban lakunk, és oda majd egész nap bezárva inkább állatkínzás lenne, A szextelefon áldozatai semmint szeretetünk jele. Sőt az otthon tartózkodó szom­szédokat pedig a bezárt kutya ugatása zavarná. Ön viszont felháborodásán kívül nem írt arról, mit tett még. Hisz épp a Petőfi Né­péből értesülve van tudomá­som arról, hogy Kecskeméten vannak alapítványok, ame­lyek állatvédelmi (ezáltal „embervédelmi”) céllal jöttek létre. Megkereste már őket? Hátha a leírt problémája or­voslására tanácsot tudnánk adni. R. T. Kiskunfélegyháza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents