Petőfi Népe, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
6. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. november 2., csütörtök Rágni már tudok, csak lenne mit A Petőfi Népe október 20-i számában, A beteg nem bírja tovább című cikben a következő áll: „Egy-egy fogászati rendelésen öt-hat beteget látnak el. S a betegek többsége vagy nyugdíjas vagy 18 éven aluli, mert számukra az ellátás ingyenes.” Eddig az idézet. En október 9-én mentem el a félegyházi fogászati rendelőbe, mert a régi hidam eltörött. Nyugdíjas vagyok, sőt 60 éven felüli. Megkértem a doktor urat, legyen szíves rendbehozni a többi rossz fogammal együtt. Először is számolásra került sor: 9 720 forint a híd, plusz 4 800 forint az orvosi díj. Ennyit kellett csekkre befizetnem, csak ezután került sor fogaim javítására, illetve a híd és a koronák felrakására. Kérdem én, miért írnak ilyen badarságot, hogy a nyugdíjasoknak ingyenes a fogászati ellátás? Mindössze 11 ezer forint a nyugdíjam. Felháborító, miért fizettem majdnem egy életen át az sztk-t és a társadalombiztosítást? Még azt szeretném megtudni, hogyan lehetne legalább a felét visszakérni a pénznek. Mivel havi nyugdíjamból nem futotta az összegre, kölcsön kellett kémem és azt vissza kellene fizetnem. De miből? Rágni most már tudok, de mit, amikor ilyen rendeleteket hoznak, hogy még megvásárolni sem bírjuk azt a kevéske fogak alá valót. Név és cím a szerk.-ben Segítsük egymást a bajban! Még jelentkezhetnek a PN-túrára! Korlátozott számban még van hely szombati PN-túránkra. Jelentkezni a félegyházi szerkesztőségben (Kazinczy u. 1.), illetve a kecskeméti olvasószolgálatunknál lehet. Hol maradtak a reagálások? Érdeklődéssel olvastam Hámori Zoltán nemrég megjelent kommentárját a városi önkormányzat „ámtánykodásáról” a Tele- mozi Kft. eladásával kapcsolatban, s vártam az olvasói reagálásokat. Sajnos, az eltelt néhány hét alatt egyetlenegy sor reagálást nem láttam sem az önkormányzat, sem a kábeltulajdonosok részéről. Úgy látszik, mi, nézők ilyen közömbösek vagyunk, senkit nem érdekel, hogy saját kétkezi munkáját, befizetett beruházási hozzájárulását hogy akarják választott képviselőink újra államosítani, s csoporttulajdonként értékesíteni. Egyetértek a szerkesztő úrral, hogy a kábelhálózat a miénk, ezért a kft. helyett ennek az intézménynek részvénytársaságként kellene működnie, ahol a nézők egy-egy részvénnyel, a város pedig az összvagyonhoz történt hozzájárulása arányában lenne tulajdonos, s saját részét úgy adná-venné, ahogy azt a képviselő hölgyek-urak elhatároznák. A részvénytársasági forma lehetővé tenné a nézői felügyelőbizottság megalakítását, ami kordába terelhetné a társaság nem mindig megalapozott előfizetésidíj-emelési törekvéseit, az egyoldalú, monopolisz- tikus jellegű szolgáltatási szerződéseket megállapodásokká változtatná, ahol a szolgáltatónak kötelességei, a nézőknek pedig jogai is lennének, nem fordítva, ahogy jelenleg van. Ez a bizottság lehetővé tenné valami tájékoztatáspolitika kialakítását is, ami jelenleg igen esetleges a városban. Az itt zajló eseményekről legrészletesebben a Petőfi Népe tájékoztat (megyei lap!), holott ez a városi orgánumok feladata lenne. A jövő évben lesz honfoglalásunk 1100. évfordulója, aminek eseményeiből városunk is kiveszi a részét. Jó lenne, ha addig valami, a jelenleginél tökéletesebb, rendezettebb, alaposabb tájékoztatáspolitika kidolgozásra s esetleg már alkalmazásra kerülne! Tisztelt kecskemétiek! A kábeltévé ügyében fogjunk össze, s követeljük az önkormányzattól a jogos tulajdonunkat, beleszólási lehetőségünket a kábelhálózat jövőjének és jelenének alakításába. Rajtunk is múlik, hogy azt nézzük, amit szeretnénk, vagy amit elénk adnak, olyan áron, ami tisztességes, vagy olyanon, amit mások ránk kényszerítenek. Mészáros László Kecskemét A napokban olvastam a Petőfi Népében, hogy az egyház templomot építtet a Széchenyiváros mellett, mellé közösségi ház is csatlakozik majd. A komplexum összesen százharmincmillió forintba kerül. E célból alapítványt is nyitnak, adakozási célra. Szép gesztus, de valamit nem egészen értek. Hírős városunknak, ha jól tudom, van öt temploma. Akik szeretik és imádják Istent, nyitva áll előttük az ajtó. Az idősek ingyen utazhatnak a buszokon, a fiatalok meg be tudnak sétálni, még a holland faluból is, ha igazán akarnak. Az én lánykoromban öt kilométert gyalogoltunk minden vasárnap, ugyanis annyira volt a falutól a templom. Az év vége' a számvetések időszaka. A kecskeméti Szent Margit Napköziotthonos Óvoda életében első alkalommal tekintjük át az esztendőt, ugyanis idén január 2-án nyitottuk meg az óvodát. A dolgozók és a gyerekek az év folyamán rendszeresen megtapasztalták a Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának önzetlen segítőkészségét. Januárban, a beindulásnál, kértük segítségüket, és a kérést tettek sorozatai követték. Először függönyöket, majd bútorokat kaptunk. Két alkalommal is egy- egy zsák játékkal lepték meg az óvodásokat. A gyerekek olyan örömmel turkáltak a zsákban, hogy aki látta őket, nem felejti Immár hosszú évek óta olvasója vagyok lapjuknak. Szívesen lapozgatom és olvasom, mert az aktuális politikai események közlése mellett számos helyi és megyei eseményről, elriasztó bűncselekményekről is tájékoztatást ad. Nem is beszélve arról, hogy nagyon sokszor lapjukból tudom meg, milyen kulturális és egyéb események kerülnek megrendezésre, amelyeken szívesen részt veszek. Legjobban a szerdai lapszám Tisztelt Szerkesztőség című rovatát szeretem, mért rólunk és nekünk szól. Ráadásul az oldalt szerkesztő úr - magamról tudom - igyekszik mielőbb megjelentetni az olvasók beküldött leveleit. Nagyon sok közérdekű levelet írnak az olvasók, és ez A lap utolsó oldalán olvasom: alapítvány a hajléktalanokért. Itt egy kicsit elgondolkodtam: vajon melyik alapítványnak adjak a szerény nyugdíjamból. Ép testben ép lélek, így mondja a szólás. De vajon hogyan lehet ott ép test és ép lélek, akik hajléktalanok, a kukákból eszik a mások maradékát, temetőben, sírgödrökben, bozótokban húzzák meg magukat éjszakára. A társadalom többsége elítéli őket. Ők akarták, hogy idejussanak - mondják. Csakhogy ez nem biztos, hogy így van. A körülmények sokszor keresztbe tesznek az embernek. A hajléktalanokon kívül nagyon sok család él kilátástalan, nyomorúságos helyzetben. Az az izgalomtól kipirult arcokat. Szeptember az óvodánk életében új feladatokat hozott. Új óvodai év, több gyerek, több dolgozó, több remény! S hogy reményünk a szeretetben nem volt hiábavaló, bizonyítja az a tény is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat önként felajánlotta óvodánknak, hogy balesetvédelmi oktatást tart az óvoda dolgozóinak, amellyel hatékonyabban tudjuk védeni a gyerekek és a dolgozók egészségét. Ezért szeretnénk most köszönetét mondani a Máltai Szeretetszolgálatnak és áldást kívánni önzetlen munkájukra. Keresztes Kálmánná óvodavezető adta idén áprilisban az ötletet, hogy én is írjak néhány olyan dologról, melyek nekem, de lehet, hogy sok más embernek is szemet szúrnak. Nem bántam meg. Talán mert (ha nem is minden esetben) gyakran előfordult, hogy levelem megjelenése után intézkedtek az érintettek. Jó érzés volt látni, nem hiába ragadtam tollat. Sokan esetleg megharagudtak, de azért legtöbbször úgy reagáltak az érintettek, hogy nekem örömöm telt abban, hogy megírtam a véleményem. Továbbra is kérem a „tisztelt szerkesztőséget”, hogy ezt a két oldalt a levélírók közreműködésével, leveleivel töltsék meg. Dr. K. L., Kecskemét egyház a templomépítés helyett kinyújthatná a kezét a rászorultak felé. Isten igazságos, ezt halljuk a szentbeszédekből. Ha az ő kezében lenne az a százharmincmillió, azt mondaná a szolgáinak: osszátok szét a rászorultak között! Adjatok enni az éhezőknek, meleget a didergőknek, fedelet a hajléktalanoknak. Én úgy döntöttem, hogy a hajléktalanoknak adakozom. Ahhoz, hogy imádjuk Istent, nem templom hiányzik, mert az van. Meg kellene fognunk egymás kezét a bajban. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Erre még vámunk kell. Az én filozófiám szerint, amit egyszer elront az ember, nehéz helyrehozni. Dudás Rozália Sok ilyen emberre lenne szükség Noha egy másik községben lakom, a közelmúltban Boros Sándor kunpeszéri polgármesterhez fordultam segötségért. És csodák-csodája, nem utasított el. Mi több, nemcsak meghallgatta kérésemet, de el is intézte. Örömmel tölt el, hogy van még olyan ember, aki nem fordít hátat a segélykérőnek, hanem mindent elkövet, hogy segíthessen. Ilyen polgármesterre volna szükség minden kisközségben. Köszönöm! Gondos Lászlóné, Ladánybene, Mester u. 19. Pótkocsik a játszótéren Immár jó ideje, hogy néhány szemfüles kamionsofőr parkolóvá nyilvánította a kecskeméti Széchenyiváros Kristály terét. A gépkocsivezetők a traktorokkal elmennek, a „mankókra” eresztett pótkocsik ott rostokolnak napszámra. A gyerekek pedig élnek az alkalommal: felmásznak a pótkocsikra, alájuk bújnak. Még rágondolni is rossz, mi történik, ha egyszer rázuhan a pótkocsi egy gyerekre. Ne hozzanak több talált kulcsot! Többször is megírtuk már, hogy tömérdek elveszett kulcs és kulcsköteg várja portánkon, hogy érte jöjjenek. A sok felhívás hiábavalónak bizonyult, ugyanis egyetlen kulcsért sem jelentkeztek. Ezért úgy határoztunk, egy hetet még várunk és aztán valamennyit kidobjuk. Akinek a közelmúltban vesztek el kulcsai, egy hétig még keresheti portánkon. A szerkesztő Szerkeszti: Szász András Köszönjük a sok támogatást Mi van veled, City-busz? Mi, széchenyivárosi polgárok egyre sűrűbben tapasztaljuk, hogy a City-buszok késnek, mi több, időnként ki is maradnak járatok. Amíg City- busz nem volt, addig a Volán buszaival utaztunk, de amióta van kisbusz, azóta azzal járunk. Pontosabban: járnánk - hajönnének. Az a kérdésünk: mi az oka annak, hogy a City-busz egyre rendszertelenebbül közlekedik, gyakran nem is jár? Vajon meddig lesz ez így? Széchenyivárosi utasok Ez az oldal rólunk szól Elvihetik minden holmim! A minap egy felszólítást kaptam az egyik kamarától, hogy fizessek nekik háromezer forintot. Kérdezném a kamarától: miért? Sem bt., sem kft. nincs a tulajdonomban. Ahol pedig alkalmazásban állok, ott megfizetik a kamaradíjat. Egyébként nincs is szükségem ilyen égből pottyant, pénzéhes egyesületre. Ha már megalakult, hát tartsa el magát a kamara. Ha pedig képtelen rá, szűnjön meg. Ne az olyan embereken gyapjasodjon, akik tizen-, illetve huszonegy- néhányezret keresnek nettóban. A hovatartozásom pedig ne a kamara döntse el. Ezt nem kötelező főállásban végezni. Menjenek el dolgozni és végezzék mellékállásban. Említenék egy példát: létezik egy másik égből pottyant egyesület is. Ők a munkájuk mellett, tehát nem főállásban, mindenféle honorárium nélkül tevékenykednek úgy éjjel, mint nappal a lakosság érdekében. Ami számukra anyagilag nem pozitívként könyvelhető el. Nem így a kamara. Bár nagyon is vagyontalan vagyok, szerencsémre, lakhelyemen mindösz- sze pár darab ruha, illetve cipő és valamennyi befőttesüveg képezi a tulajdonomat. Igaz, az élettársamnál sincs sok mindenem. Nagy vagyonom csak azért említettem, mert bár szemüveg nélkül már nem látok rendesen, de mintha valami olyat olvastam volna a felszólítás alján, hogy a tagdíj meg nem fizetése esetén a területi ... kamara behajtási jogkörrel bír. Ha valóban ennyire rászorulnak, odaadom hát nekik a fent említett holmijaimat... Név és cím a szerkesztőségben A szó elszáll, az írás megmarad Tanulságos történetemet szeretném ezúton - mások okulására - közreadni. Történt, hogy idén június elején megállapodtam egy hölggyel abban, hogy cserében a termésért elvállalom a háza körüli szőlőlugas gondozását. Ő mindössze 25 literre tartott igényt a termésből. Tekintve, hogy négy-öt mázsányi termésre volt kilátás, úgy tűnt, méltányos üzletet kötöttünk. Igen ám, de a hölgy közben eladta házát, és az adásvételi szerződésbe nem vezették be a megállapodásunkat. Az új gazda pedig nem engedi, hogy leszüreteljem a szőlőt. Mi több: lopással vádol. Hiába fordultam a hatósághoz, azt mondták: ha nincs papír, ők sem tehetnek semmit. Szerencse, hogy a volt háztulajdonos hölgy rendezte a munkabérem, de ez csak részben fedezte a káromat. Azért írtam meg esetemet, hogy mások is okuljanak belőle: a szó ugyanis elszáll, de az írás megmarad. Dicső Gyula, Tataháza Minden ügyet megvizsgálunk A tegnapi számban megjelent „Mikor hagynak már békén?” című olvasói levél és a hozzá kapcsolt szerkesztői megjegyzés kapcsán a következő tájékoztatást adom: A többször módosított 1975. évi II. törvény arról rendelkezik, hogy az illetékes egészség- biztosítási pénztár a járulékfizetésre kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-ei egyenlegéről (július havi terhelések és az augusztus 31-éig jóváírt befizetések és végrehajtott törlések után mutatkozó) értesítést köteles küldeni. A nagy tömegre való tekintettel ezen értesítések kiküldését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár magára vállalta a megyei szervek helyett. A közölt folyószámla a valós állását mutatja, azonban fenti időpontot követően már történhettek egyenleget érintő cselekmények (terhelések, törlések), ezért ez csak tájékoztatásul szolgál. Az augusztus 31-ét követő időszakban lefolytatott tárgyalások, megküldött értesítések természetesen az egyenleget módosítják, ezáltal az azt követő időszakban írt levelünket kell figyelembe venni. Az egészségbiztosítási pénztár természetesen minden olyan ügyet megvizsgál és elvégzi a szükséges adategyeztetést, amellyel az ügyfél nem ért egyet. Tekintettel azonban a nagyszámú értesítésre, azonnali, konkrét rendezést biztosítani nem tudunk, ezért minden egyes ügyfél megértő, szíves türelmét kérjük. Tisztelettel: Hideg József- Hogy bizonyítsam szociális érzékenységemet, az öntől rabolt 1200 forintból visszaadok húsz forintot...! Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A
