Petőfi Népe, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-06 / 209. szám
6. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. szeptember 6., szerda Ki rendezi a közműépítés okozta lakossági károkat? OLVASÓSZOLGÁLAT Elkéstem? Egy tiszakécskei olvasónk képeslapot küldött az olvasószolgálat címére. Mint írja, szeptembertől nyugdíjas lett. Kiszámolta, hogy olcsóbban fog a kedvenc lapjához hozzájutni, ha azt előfizeti. Az sem utolsó szempont, hogy ébredés után kézbe veheti, mert már ott találja a levélszekrényében. Kérdezi: elkésett-e a megrendeléssel? Köszönjük, hogy továbbra is a Petőfi Népét választja! Lapunk mindig egész hónapokra fizethető elő. Tehát az érdeklődők bármikor megrendelhetik - telefonon, írásban vagy személyesen - és a következő hónap első napjától kézbesítjük az újságot. Reméljük, hogy hosszú éveken keresztül! Jó egészséget kívánunk új előfizetőnknek! Új nyereményjáték A hétfői Petőfi Népében jelent meg az új, három fordulóból álló játékunk pályázati szelvénye. A kérdés megválaszolását most és a következő két fordulóban is segíti a PN-kártya-parti üzleteinek névsora, amit az augusztus 24-ei újságban megtalálnak a játékosok. A 11-én délig beérkező szelvények közül 10 nyertest sorsolunk ki, a 2. forduló után 20 nyeremény talál gazdára az addig beküldött megfejtések közül. A harmadik sorsoláson - ahol a nyeremények száma már 30-részt vesz az 1., a2. és a 3. forduló összes pályázata. Kérjük, hogy a cédulákon minden esetben tüntessék fel a Petőfi Népe előfizetői kártya sorszámát is. Hol vásárolhatok? „Jó ötlet volt a PN-kártya, talán éppen ránk, kisnyugdíjasokra gondoltak a kitalálói - írja egy régi előfizetőnk. - Sajnos, a közelben nincs olyan bolt, ahol használhatnám a kártyámat.” A fenti levél írója Kecskeméten, a Rendőrfaluban lakik, ahol a napokban állapodtunk meg a K és K Bt. palackozott ital- és minidiszkont üzlettel. Ha felkeresi a Csókás u. 11. szám alatt, ott a PN-kártya felmutatásával 5%-kal olcsóbban vásárolhat. Az üzleti névsorban amit érdemes minden megjenéskor átnézni - már a következő alkalommal ez a bolt is szerepel, de a levélíró és a környéken lakók már most engedménnyel vásárolhatnak. Várjuk a hívást! Olvasószolgálatunk készséggel várja a Petőfi Népével kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket és javaslatokat a jól ismert, 76/481-391-es telefonszámon és a 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A címen. Örömmel fogadjuk leendő előfizetőink megrendeléseit is! A Petőfi Népe július 26-án megjelent számában megdöbbenve olvastam az Egyetlen korty tiszta levegő című cikket. Eszerint szép kilátásaink lehetnek a jövőben nekünk is, bár mi még nem szagolunk, hanem keservesen tűrjük már több mint fél éve a csatornahálózattal és a szennyvízátemelő építésével járó bonyodalmakat. A szennyvízátemelőt Solt- vadkerten, a Vak Bottyán és az Esze Tamás út között építik. E kis parkot családi házak veszik körül, amiktől csak néhány méterre végeznek olyan mélyépítési munkálatokat, amelyek során a lakóépületek szerkezeti falai megsérülhetnek és sajnos meg is sérülnek. A családi házam mellé telepített talajvíz- szint-süllyesztő berendezés éjjel-nappal üzemel. Egyik oldalon 4-5 méter mélységig, a másikon tíz métert is meghaladva kiemelték a talajt a csőfektetések és az átemelő építése miatt. Hetekkel ezelőtt egy Félegyházáról elszármazott hölgy azt kérdezte az újságon keresztül, hogy miért szaporodnak az általa „villamos”-nak nevezett építmények Félegyháza egykor legszebb platánsorán, a Kossuth utcán? Tarjányi Zoltán „Éjszakai száguldozók” címmel azt kérdezte, hogy a hatalmas erejű motorok meddig dübörögnek bele a város nyugalmába? Én azt kérdezem, hogy meddig közlekedhetnek kerékpárok, motorkerékpárok, sőt autók a gyalogjárdán? Naponta többször végigmegyek a Kossuth utcán. Kezdetben csak azon bosszankodtam, amikor egy-egy magáról megfeledkezett kerékpárost kellett kefülgetnem a nekem - gyalogosnak - épített járdán. De mivel tehették mindezt büntetlenül, számuk egyre szaporodott (szaporodik), sőt a napokban már három kerékpáros közeledett felém, természetesen egyMásfél évtizede, hogy az akkori városi vezetés és a piacfelügyelőség a Széchenyivárosban életre hívta az azóta is működő kistermelői piacot. Ez két nemes célt szolgált, egyrészt lehetővé tette a kiskerttulajdonosoknak, hogy a megtermelt árujukat itt értékesítsék, másrészt az e területen lakó háziasszonyok megvásárolhatták a szükséges zöldség- és gyümölcsszükségleteiket. Ez év derekáig aránylag rendben mentek a dolgok. Csakhogy kezdtek a hírek terjedni, hogy a polgármesteri hivatal illetékes osztályvezetőjének olyan ötlete támadt, hogy megreformálja az itteni viszonyokat. Először is közterületfoglalás címén 500 Ft-ot fizessen, aki itt az áruját akarja eladni. Tegye ezt attól függetlenül, hogy egy évben hányszor van eladnivalója. Azt viszont nem tudni, milyen jogcímen fizettet a hivatali úr közterületfoglalási díjat. Az igaz, hogy ez is közterület, de már tizenöt évvel ezelőtt az akkori vezetés kistermelői piaci státusba sorolta. Bizonyság erre, hogy az árusítóasztalokat ide helyezte ki. De a hivatal illetékes urainak még ezen piaccal kapcsolatban van egy ragyogó, sőt korszakalkotó logikája. Ennek A földmunkagépek a házam hátsó falát kerítésnek használva éjjel a fal tövében parkolnak, nappal óriási, állandó robajjal dolgoznak, rezonálják a földet, amiből kiszippantják folyamatosan a talajvizet. Nem vagyok szakember, de e két hatás könnyen okozhat törést a talajban és a házamban, de nemcsak az építkezés során, hanem az azt követő időszakban is. Sajnos a munkálatok felőli falaim erősen megrepedeztek. Ezt írásban is bejelentettem a polgármesteri hivatalban és szakértői vizsgálatot kértem. Két hónap elteltével - miközben a munkálatok folytak és folynak - az önkormányzat csatornahálózat-építési munkáival megbízott szakemberei jegyzőkönyvet vettek fel a károkról. De a kivitelező sajnos még nem jelentkezett a károk felmérésére. A közlekedési korlátozást, az állandó dübörgő zajt igaz, nem könnyen, de elviseljük, viszont más mellett, és ugye nem kell mondanom, hogy nem ők voltak azok, akik kitértek előlem. Felháborodásomból fel sem ocsúdtam, amikor egy motorkerékpáros szlalomozott felém, szintén a gyalogjárdán. Vagy kérdezem, hogy miért szaporodnak szinte naponta a gyalogjárda kellős közepére kirakott - egyébként balesetveszélyes - hirdetőtáblák, és kérdezem azt is, ki dönti el ezek számát és hogy beleillenek-e a környezetbe? Talán egyszer érdemes lenne az illetékeseknek mindezek valódiságáról meggyőződni, mert hol vannak már azok a régi szép idők, amikor csak úgy el lehetett andalogni, vagy uram bo- csá’ bámészkodni az utcán, kirakatot nézegetve, nem gondolva arra, hogy autóbusz, helikopter, esetleg repülőgép közelít. Legvégül már csak azt kérdezem, kié a gyalogjárda? egy Kossuth utcán lakó nyugdíjas lényege a következő: a termelők határozzák meg fél vagy egy évre előre, melyik hónap melyik napján hozzák árujukat a piacra. Persze pontos választ adni képtelenség. No de nem is az a lényeg, hanem a megjelölt napra az eladó előre fizessen ötven forintot asztalfoglalás címén. De ha a termelőnek a megjelölt napon nem lesz piacképes az áruja, azt csak egy-két nap múlva tudja hozni, úgy fölkészülhet arra, hogy az ellenőrök megbírságolják, mert arra a napra már nem érvényes az engedélye. Ezen hivatali szemlélet kísértetiesen hasonlít az ötvenes évek, a Rákosi-idők hivatalához, amikor a parasztot arra kötelezték, hogy nyilatkozzon arról, hogy a jövő évben hány malacot fog fialni az anyakocája. Vagy csak annyi a különbség, hogy más volt a megszólítás? Talán egyszerűbb volna egy helypénzszedőt megbízni és akkor kellene fizetni a termelőnek, amikor az áruját hozza. Persze, ez nagyon egyszerű és ezt egy átlagember is kitalálhatta volna. Tisztelettel: Nagy József, Szimferopol tér 22. az épületemben okozott jelenlegi vagy esetleg későbbi károkat már nem tudom sem szó nélkül hagyni, sem elviselni. Nem tudom, hogy az építési szabályzat milyen távolságot ír elő az ilyen üzemrészek és lakóterületek között. Nem tudom, a szakemberek, a kivitelezők kellőképpen szem előtt tartják- e a lakosság értékeinek megóvását, hisz hiába kértem szakértői vizsgálatot, az ez ideig elmaradt. Molnár Tibor, Soltvadkert Vak Bottyán u. 10. (Olvasónk a fenti ügy elintézésére tanácsot is kért a szerkesztőségtől. Miután a kárbejelentésről már elkészült a jegyzőkönyv, s abban az ügy további folytatásaként szakértői kivizsgálás van megjelölve, minden bizonnyal a város polgármesteri hivatala nem feledkezett meg a szükséges teendőiről. Reméljük, feltevésünk igaz. - A szerk.) Eltartottak? Manapság egyre gyakoribb, hogy a legkülönbözőbb helyeken és gazdasági helyzetről való nyilatkozatokban, újságcikkekben, televíziós beszédekben eltartottaknak nevezik a nyugdíjasokat. Ez százezreket, milliókat bánthat. Mert a nyugdíjastól a munkába állás első hónapjától fogva levonták a megfelelő hozzájárulást. Fizettük tíz, húsz, harminc vagy negyvenöt évig a törvényesen megállapított nyugdíjjárulékot. És most önmagunkról azt halljuk, hogy eltartott! Mire való ennek a sértő és hazug, igazságtalan szónak az állandó használata? Milyen meggondolás alapján merik őt eltartottnak nevezni? Kétségtelen, hogy minden társadalomnak, tehát a mai magyar társadalomnak is vannak idős eltartottjai. De fogalomzavar összekeverni azokkal, akik hosszú-hosszú éveken át munkájukkal, pénzükkel évtizedekig tartották el, fenn a társadalmat. Egy régi indiai közmondás a feledékenységet a főbűnök közé sorolja. Öreg ember fe- ledékenységére a természet mentséget ad. A fiatalabbéra nem! Tisztelettel: Balogh Gergely, nyugdíjas Adják vissza az iratainkat! E hét elején, hétfőn egy fiatal édesanya kisgyermekének lábbelit próbált a Kecskemét, Kőhíd utcai cipődiszkontban. Amíg az aprósággal bíbelődött, maga mellé tette kosarát, amiben - egyebek között - ott volt a pénztárcája is. A topánka jó lett, irány a pénztár. Itt vette észre az asszony, hogy időközben valaki kiemelte a barna, téglalap alakú tárcát.- Biztos vagyok abban, hogy pénz remélt a tolvaj. A gyesből maradt nyolcezer forintom is benne volt. Ha azt nem is kapom vissza, legalább az irataimat juttassa el címemre a becsületes megtaláló. Ugyanis személyi igazolvány, jogosítvány, az autó papírjai s magam, valamint két kisgyermekem e- gészségbiztosítási kártyája is benne volt az egyéb, másoknak teljesen értéktelen papírok mellett - sorolta az asszony, aki a dokumentumokat az alábbi címen várja: Hürkecz Zoltánné, Kecskemét. Damjanich u. 1. Kié a gyalogjárda? Inkább a helypénzszedö, mint e hivatali szemlélet Környezetvédő olvasók Mind többb olyan levelet kap a szerkesztőség, amely arról tanúskodik, hogy sok még a környezetbarát. Mert akik észreveszik mások szemetelését, parkrongálását - sőt még tollat is ragadnak -, ők minden bizonynyal nem vétenek a köztisztaság ellen. Száz százalékos a felháborodásom, ugyanis augusztus 27- én kint tartózkodtam a Bolyai János Gimnázium előtti területen, úgymond a gazzal benőtt réten. Lehet, hogy pár ember észrevétlenül elmenne ilyen dolgok mellett, de engem elkeseredéssel töltött el az évek óta odahordott szemétkupacok látványa. Pláne, amikor még ennek tetejére megjelent két teherautó, s láttam, mi mindent szállítottak oda. Nem csak homok, hanem vasdarabok s egyéb oda nem való dolgok voltak a rakományban. Biztosan lusták volttik elvinni a számukra felesleges dolgokat a szeméttelepre. Ott ugyanis fizetni kell a lerakhatóságért. El sem tudom képzelni, miért ilyen önzők az emberek. Miért nem gondolnak a jövőre, a gyermekeinkre? A kerekegyháziak kérik Több, Kerekegyházáról Kecskemétre ingázó utas nevében kaptunk névvel és címmel ellátott levelet. Azt kérték, hogy próbáljuk meggyőzni a Volán illetékesét, változtassanak a megyeszékhelyi megállóhelyeken. Indoklásként előadták, hogy a korábbi kijelölések óta már több helyi járat állomását is áthelyezték. Sokan azt szeretnék - miután átszállással utaznának tovább -, hogy Kecskemétre érve ne csak az Árpád sörözőnél és a Rákóczi út elején, hanem a Katona József Színháznál, vagy az Alföld Áruháznál is álljon meg a járat. Innen ugyanis könnyebben elérik a csatlakozásokat. A megyeszékhelyről Kerekegyházára indulva ugyancsak sokan várnák a járatokat az Alföldnél. Ugyanis eddig két variáció lehetséges a fenti községbe utazók számára. Az autóbuszpá- lyaudvamál vagy pedig a Katona József Gimnázium előtt tudnak felszállni a számukra nélkülözhetetlen járműre. Jó lenne és megköszönnék a levélírók, ha a fenti kérésüket valamelyest méltányolnák az illetékesek. Név és cím a szerkesztőségben Rettegnek a szomszédok a kalapáló lakótól- Már elegünk van! A feleségem biztosan bezárt volna, ha tudja, hogy én a szerkesztőségbe indultam. De nekem, nekünk már elegünk van az állandó kopácsolásból, zajból, agresszivitásból. A felettünk lakó nem ismer pihenőidőt, ünnepet és vasárnapot. Állandóan kalapál. Tudjuk, asztalos, s azt is, hogy nem igazán beteg, inkább csak agresszív, ha iszik. Nézze - és levette a kalapját, fejét mutatta a 70 éves férfi. Ezután igazolta kilétét és folytatta:- Ezt is tőle kaptam, amikor április elején szólni mertem neki. A fentieket egy Kecskemét, Bajcsy Zs. u. 4. szám alatti lakos sorolta, panaszkodva a házban élő Gál Mihályra. A fiatalember nemcsak rettegésben tartja a zaj miatt szólni merőket, hanem - mint láttuk - nyomdafestéket nem tűrő tartalmú levél írásától sem tartja vissza magát. Az idős ember elmondta, hogy az eseteket jelentették már a ház kezelőjének, de ott annyival elintézték, hogy ne veszekedjenek. „Hová menjünk öregségünkre?” - kérdezte könnybe lábadt szemmel, remegve az aggastyán. Nem feltételezzük az idős úrról, hogy kitalálta volna a történteket. Talán akad a házban, vagy a fiatalember családjában, aki jobb belátásra bírja arra vonatkozóan, hogy próbálja betartani az együttélés alapvető normáit. Ha mégsem, azután az ügy már a rendőrségre tartozik. Am bízunk benne, erre nem kerül sor. - A szerk. Ilyen kereskedő is létezik írják már meg - ne csak az ellenpéldát -, hogy létezik olyan eladó, aki valóban a vevőkért van. Aki nem hiszi, meggyőződhet róla, ha elmegy a Halasi úti diszkont cipőboltba. Ott nem tud annyi és olyan háklis vevő lenni, hogy az egyetlen eladó ne maradjon kedves. A mai árak mellett el is várná az ember, hogy ilyenek legyenek a kereskedők. K. Cs.-né, Kecskemét A Éberség mindenekfelett Szervusz, kisfiú! Mondd, szoktál apukádtól zsebpénzt kapni?! K
