Petőfi Népe, 1995. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-23 / 224. szám
8. oldal Petőfi Népe-riport 1995. szeptember 23., szombat Aligha van még olyan helye Erdélynek, amely annyi változatossággal és szépséggel fogadná az odalátogatót, mint Gyergyó és Felesik. Nem csoda, hogy akit egyszer megfogott ennek a tájnak a varázsa, az mindig visszatér oda, ahol a Maros és az Olt vize zúg a fenyvesekkel borított havasok alatt. És aki visz- szatér, kincseket talál ott: nem aranyat vagy drágakövet, hanem kincseket érő történeteket. Esténként, amikor elpihennek az állatok, a parázzsá roskadó tüzek mellett lassú szavú pásztoremberek szövik a mesék, legendák szálait, s csodadolgokról mondanak regéket a tűz sejtelmes fényénél. Várkastély a tó mélyén Székelyföld egyik legkedveltebb kirándulóhelye a Tusnád- fürdőtől délkeletre, az 1300 méter magas Nagycsomád kialudt kráterében pihenő Szent Anna- tó. Néhány éve még úgy tűnt, elfelejtették. Aztán mára ismét divatba jött. Nyaranta újra kirándulók ezrei látogatnak el a sűrű fenyves gyűrűjében csillogó víztükörhöz és a partján álló apró kápolnához. Autóval vagy gyalogosan érkező turisták, zarándokok lepik el a környéket, hogy gyönyörködjenek a táj szépségében, élvezzék nyugalmát, vagy meghallgassák a tó és a kis kápolnához fűződő számos legenda valamelyikét. A parkolókban szorgos laci- konyhások sütik a flekként és a „micset”, mézes- és kürtőskalá- csosok, fagyialtosok, emléktárgyárusok kínálják portékáikat. Lent, a tó partján villany- motoros játékautókkal robognak a gyerekek, miközben a felnőttek békésen üldögélnek a tóparti fövenyen. Még néhány hét, aztán elnéptelenedik a tópart és ismét olyanná válik, mint hajdan, a büszke ősök idejében volt. Amikor még medvék, farkasok, szarvasok, őzek és vaddisznók népesítették be a rengeteget. Éjjelente, főleg holdtöltekor tündérek táncoltak a kápolna előtti tisztáson, és a fák odvaiban li- dércek, manók tanyáztak. A legenda szerint egykor magas hegy emelkedett a tó helyén. Díszes vár állt a hegy tetején, ám a szép várban gonosz várúr lakott, aki rettegésben tartotta a környék lakóit. Egy alkalommal összegyűjtötte és hintójába fogta a vidék legszemrevalóbb lányait. A legszebbik lány, Anna azonban megátkozta a kegyetlen várurat. Atka megfogant, megnyílt a föld és várastól, várurastól elnyelte a hegyet. Helyén kristály vizű tó keletkezett. Anna hálából kápolnát épített a tó partjára és ott töltötte életét csendes imádkozással. Híre ment a csodának, jöttek a népek, messze földről zarándokoltak a gyógyulásra, segítségre vágyók, hogy együtt imádkozzanak a lánnyal, akit halála után szentté avattak. Azóta minden évben, Szent Anna napján búcsúval emlékeznek a környékbeliek a szentéletű lányra. Csíkszereda északi határában, a csodatevő Mária-szobrá- ról híres csíksomlyói kegytemplom fölött három kápolna húzódik meg a Kissomlyó fenyvesében: a Passió-, a Szent Antal- és a Salvator-kápolna. Ez utóbbit még a nagy törökverő, Hunyadi János építtette az 1456-os nándorfehérvári győzelem emlékére. Gótikus szentélyét fára festett oltárképek díszítik, hajójának meny- nyezetét festett kazetták borítják. A magányos kápolnának mindössze egyetlen őrzője van: a 36 esztendős Kedves Béla, szerzetesnevén Antal testvér, vagy ahogyan a környékbeliek ismerik: a remete. A kápolna remetéje Antal testvér, a Salvator- kápolna remetéje. Az egyszerű, fenyőtörzsekből összerótt, kézzel szabott zsindelyekkel fedett remetelak alig pár méternyire van a kápolnától. Két helyisége közül egyik konyha, a másik „ágyasszoba”. Udvarán néhány tyúk és kecske társaságában legalább tíz láncra kötött vagy ketrecbe zárt kutya ugatja a kíváncsiskodókat. Néhány éve mindössze egyetlen komondor tartozott a remetelakhoz, a jószívű remete azonban befogadta a környéken kóborló ebeket, s azok azóta is folyamatosan sokasodnak. A puritán egyszerűséggel berendezett „ágyasszoba” falán hatalmas kereszt fogadja a belépőt. A kereszt alatt bakokra állított koporsó szolgál ágy helyett Antal testvér éjszakai fekhelyéül. A koporsó mellett Szűz Mária-szobor, fölötte elszáradt virágcsokor és néhány rózsafüzér. A szemközti falon szegre akasztva lóg a szürke barátcsuha. Kedves Béla Csíkpálfalván született. Hívő ember volt, de nem bigott. Élte életét, mint annyian mások, mígnem 1988- ban különös, „égi” jelzést kapott. Az esemény gyökeres változást hozott életébe: odahagyta családját és belépett a fogadalmas szerzetesek rendjébe. Azóta a Kissomlyón él, a Salvator-kápolna szomszédságában. Gondozza, takarítja a kegyhelyet, háza táját, eteti állatait. Napjában háromszor meghúzza a kápolna kis harangját, a többi időt imádkozással tölti. Elégedett ember. Úgy érzi, a civilizáció odahagyott kellékeiért bőven kárpótolja hite és a természet. Az a természet, amelyik szerinte ugyan még gazdag és adakozó, de félő, hogy egyszer kifogynak tartalékai és vége lesz bőkezű adományainak. Antal testvér nem az első lakója a Kissomlyó-hegynek. A környékbeliek szerint mindig is remeték őrizték a magányos kápolnát. A fekhelyül szolgáló, s a földi lét múlandóságára figyelmeztető koporsónak a fogadalmas szerzetes immár a sokadik gazdája, ahogyan a nehéz fakeresztnek is volt már jó néhány viselője az évszázadok során. Székely vértanúk emléke Csíkszeredától alig tíz kilométerre északra fekszik Csík- csicsó. Itt született, és innen indult kalandos útjaira Szakállas Ábel. Tamási Áron népszerű trilógiájának hőse. Csíkcsicsó mára egybeolvadt a gyászos emlékű Madéfalvával. A falu közepén egyszerű, turulmadaras kőobeliszk emlékeztet az 1764-es Siculicidium (székelyirtás) kétszáz vértanújára. A vérfürdőt Buccow és Siskovici osztrák tábornokok rendezték a zendülő székelyek megfélemlítésére. Éjnek idején támadtak a védtelen népre és kétszáz embert mészároltak le, akiket a ma Vészhalomnak nevezett közös sírban földeltek el. A legenda szerint Buccow tábornok nem sokáig élvezhette győzelmét. Néhány nappal a kegyetlen mészárlás után egy lánglelkű székely asszony, bizonyos Csiszár István özvegye megátkozta a véreskezű generálist, aki három nap múlva szörnyű kínok között múlt ki. A vérfürdő azonban megtette hatását. Több ezer székely menekült át és telepedett le Moldvában, gyarapítva a moldvai (csángó) magyarság számát. A moldvai fejedelem örömmel fogadta az elcsángolt székelyeket. Hatalmas földterületeket osztott ki közöttük, adókedvezményeket biztosított számukra. De a szülőföldjüktől elszakított székelyeknek sehogyan sem ment a gyökéreresztés. A székely, ha élve, ha halva, mindig visszavágyik arra a földre, ahonnan elszármazott. Maros és Olt Madéfalvát elhagyva fokozatosan szűkül az Olt völgye, így érkezik el az ércbányáiról híres Balánbányához. A nyomort és kilátástalanságot árasztó bányászvároska végében elfogy az aszfalt és keskeny hegyi út fúrja be magát a Nagy Hagymást borító rengeteg fenyőóriásai közé. Mintegy tizenöt kilométer hosszan sziklákon, vízmosásokon bukdácsol, kanyarog a szekémyom, fel, egészen a Kovács-tetőig, az Olt forrásáig. A tetőn fennséges látvány fogadja az érkezőt. Körben, ameddig a szem ellát, erdő borította hegyek tornyosulnak a magasba: keleten a Nagy Hagymás, délen a Hargita, nyugaton a Gyergyói-havasok, északon pedig Tarkő. És mindenütt fenyves és fenyves... Falunak, háznak nyomát sem látni. A Kovács-tető nagy, füves tisztása közepén egyszerű fatemplom áll. Nemrég épülhetett, ajtaja, ablakai még üresen tátonganak, deszkáiból, zsindelyeiből friss fenyőillat árad. A templom körül tehenek kolom- polnak négy-öt hatalmas juhászkutya felügyelete alatt. Távolabb, a forrás közelében botjára támaszkodva áll a gulyás, Molnár Péter. Kevés ember él ezen a vidéken, azok is inkább csak nyáron. Tavasszal, amikor kövérre hízik a legelő, néhányan felhozzák marháikat Gyergyóból. Csíkból, de van, aki Gyímesből is idejön legeltetni. Ahogy aztán hidegebbre fordul az idő, lehajtják a marhákat a falvakba. Mire lehull a hó, nem marad ember a tetőn, csak a medvék és a farkasok. Régen, nagyon régen szép tündérasszony élt két örökké perlekedő lányával a szemközti Tarkőn. Amikor a lányok, Ma-, ros és Olt felcseperedtek, arra kérték anyjukat, változtassa fo- lyókká őket, hogy eljuthassanak a távoli Fekete-tenger partján raboskodó apjukhoz. NyugatHaradunk - hirdeti a kopjafa Gyergyószentmiklóson. nak indult a csendes Maros, délnek a vad, féktelen Olt. Hosszú, fáradságos út után végül a Duna ölén jutottak el a tengerhez, de csak egy röpke pillantást vethettek apjukra, mert elnyelte őket a hatalmas víz. Ahol a madár se jár A templom mögött, a lanká- san lejtő völgy aljában faház áll a kövek közt csörgedező Olt bal partján. A ház öreg és kicsi, de barátságos. Előtte gerendákból összerótt két istálló. Egyik üres, a másik Antal Gyula teheneinek nyújt éjszakai menedéket. A ház körül négy-öt hatalmas kutya igyekszik távoltartani a medvéket, farkasokat, melyek néha nyáron is megtámadják a teheAntal Gyula neket, juhokat. Még két ház áll a hegyoldalban, aztán húsz kilométeres körzetben nem találni emberi települést. Az égbe nyúló fenyvesek fölött madarat is ritkán látni. Gyula bácsi nem gyergyói, a távoli Gyimesfelsőlokról jár le nyaranta unokáival a teheneket legeltetni. A ház sem az övé, a kaszálót is csak bérli. De Gyula bácsi kevéssel is beéri. Reggeleste megfeji teheneit, beoltja a tejet és ordát, sajtot készít belőle. Két-három hetet tölt fent a hegyen, aztán fia és menye váltja fel, ő pedig leviszi Csíkszeredába az eresz alatt sárgára érett sajtokat, hogy három hét elteltével, immár őszig, ismét visszaköltözzön a völgybeli faházba. Szent Mihály-kor aztán lehajtja a teheneket, és tavaszig nem látni többé embert a Kovács-tető környékén. A túró- és sajtkészítésnek még megvan a hagyománya. Csak a Gyula bácsi-féle emberek fogynak egyre, akár az erdélyi magyarság és a remény a megmaradásra. Erdély földje a legendák földje, tűleveles, ózondús, borvizes föld. De egyben a legtöbbet szenvedett föld is, ezért áhítattal tegye rá a lábát mindenki. Kincsei elapadtak, sírjait meggyalázták, így csak az menjen oda, aki valóban a szépre vágyik, s testvért, barátot keres ott, nem pedig hasznot. A haszonkeresők elől elrejti valódi arcát. Szász András A Szent Anna-tó fenyvesek borította hegyek gyűrűjében pihen. Molnár Péter botjára támaszkodva áll naphosszat a tetőn. Ahol a legendák születnek A Nagy-Hagymás hegység, ahonnan a Maros és az Olt útnak indul. A SZERZŐ FELVÉTELEI
