Petőfi Népe, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 7., hétfő Naptár Augusztus 7., hétfő. Névnap: Ibolya. Névnapozóknak Ibolya: régi magyar névadás, az ibolya nevű növény nevé­ből ered. Másik, el­fogadott eredeztetése szerint a Viola latin név magyar meg­felelője. E név viselőinek vi­rága az ibolya. Köszöntjük a névnapjukat ma tartó Afro- dité, Albert, Arabella, Donát, Donatella, Uránia, Vénusz nevű olvasóinkat is! Évforduló E napon hunyt el, 1941-ben Rabindranáth Ta­gore, bengáli nyelvű indiai költő és író. Hazája szülöttei kö­zül elsőként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A mo­dern indiai irodalom meg- teremtőjeként tartják szá­mon. Nemcsak költőként, hanem humanistaként is el­ismerést szerzett Indiá­nak. Ökumenikus naptár A katolikus liturgikus naptárban Szent II. Sixtus pápa és 258- ban lefejezett négy társa emléknapja van. Az or­todox és görög katolikus nap­tárban Szent Dométiusz vér­tanúra emlékeznek. Mi, hol, mikor? • Prágai Angéla lajosmizsei tanárnő több forrásmű felhasz­nálásával színdarabot írt IV. Béláról. A tatárjárás korában játszódó darab címe: Mégis megmaradunk. Az előadást Prágai Angéla rendezte, s az 50 fős szereplőgárda életkora a 6- tól a 70 évesig terjed. Jászbe­rényben ma lesz a produkció premierje a Jászok Világtalál­kozóján. A darabot Lajosmi- zsén az augusztus 19-én kez­dődő Mizse Napokon két alka­lommal mutatják be. Jászok és kunok emlékkönyve Göncz Árpád köztársasági el­nök előszavával nemrégiben lá­tott napvilágot egy könyv a jászkun redemptio 250. évfor­dulója alkalmából. A kiadvány megjelenését támogatta az egy­kori jászkun kerület huszonöt települése is. A könyv bemuta­tója augusztus 18-án lesz Hala­son, a Közösségek Házában. Népi táncfesztivál Tizenhét magyar, olasz, szlo­vák, lengyel és holland népi táncegyüttest, folklórcsoportot és klubot, majorettegyüttest kö­szöntött a város főterén szom­baton Herkely György, Mező­kövesd polgármestere a X. Matyóföldi Nemzetközi Népi Táncfesztivál megnyitóján. A program két napon át reggeltől az esti órákig tartott a színpa­dokon, több településen. A balatoni csúcsforgalomban Bács-Kiskun megyeiekkel is találkozni. Nemcsak a nya­ralók, hanem a vállalkozók körében is. Siófok-Szabadi üdülőtelepen például egy majsai kft. szolgáltat a vízisípályánál. fotó: tapodi Kálmán Évzárás a természetgyógyász akadémián (Folytatás az 1. oldalról) Valamennyien elhivatottan' és felelősséggel kívánnak a termé­szetgyógyászattal foglalkozni, akik tisztában vannak azzal, hogy megfelelő elméleti, gya­korlati felkészültség híján hibát hibára halmozhatnak. Az aka­démia éppen a szükséges alap­képzést vállalta magára; tanárai több szakorvosi vizsgával ren­delkező orvosok, valamint bio­lógusok, egyetemi tanárok, fi­zikusok, kutatók, elismert ter­mészetgyógyászok. Bár Magyarországon még nem létezik államilag elis­mert természetgyógyász-kép­zés, mégis sokan vállalták az iskola elvégzését. A kecskeméti képzés iránt egyébként olyan nagy az érdeklődés az ország minden részéből, hogy a szep­temberben és a februárban in­duló újabb két első évfolyamra már csak kevés új jelentkezőt tudnak fogadni. A most vizsgázott hallgatók szeptemberben, illetve február­ban folytatják és jövő nyáron fejezik be végleg tanulmányai­kat a kétéves természetgyógyá­szati akadémián. B. Horváth István: Antitestamentum Politizálás helyett olvassunk Berzsenyi-tábor Immár ötödik alkalommal szervez tábort a kaposvári Ber­zsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság hazai és határainkon túli magyar fiatalok számára. Az irodalom, a művészettörté­net és a néprajz iránt érdeklődő mintegy félszáz, 10-18 éves fia­talt - köztük az Erdélyből, a Vajdaságból és Felvidékről ér­kezőket - vasárnaptól egy héten át látják vendégül a so­mogyi megyeszékhelyen. A táborban minden évben kiemelten is foglalkoznak egy- egy témával a résztvevők. Áz idén Erdély művelődéstörténe­tével, táncaival, dalaival, iro­dalom- és színházművészeté­vel, népszokásaival ismerked­nek a gyerekek. Délutánonként kirándulnak a táborlakók. Megjelent B. Horváth István második verseskötete. Az Anti- testamentumot 1000 példány­ban adta ki az Ártér, Kabde- bó Tamás szerkesztésében. A költő - aki Baján cigány ki­sebbségi képviselő - elmondta, hogy a 81 balladai versszak a társadalomban csalódott ember hithez jutását ábrázolja. Igyek­szik valamennyi rétegről el­mondani bírálatát.- A kötet megírásához az indíttatás tulajdonképpen az volt, hogy értelmezzem a kör­nyezetemben végbemenő vál­tozásokat - vallja. - Zavaró ugyanis, hogy általában nem a megoldás keresése, hanem a félremagyarázás az emberek célja. A politikusok csak be­szélnek, a vers azonban meg­mondja az igazat. Úgy gondo­lom, sokkal többet kellene ol­vasni mindenkinek politizálás helyett. Ott mindent a pénz mozgat, az egyénnek viszont inkább a tanulással, személyi­ségének csiszolásával érdemes foglalkozni. Remélem, kedvező fogadtatásra talál az Antitesta­mentum és gyorsan elkel a pia­con. Ugyanalckor megélni nem a költészetből akarok, hiszen szeretem a postásközösséget, fegyelmez, és egyfajta családi hátteret ad. Harmadik kötetem mindenesetre gyermekversek­ből és humoros költemények­ből áll majd össze. Nézőpont Kórházat igen, sportcsarnokot nem? Bálái F. István írása Haza akarok menni! - mondta a nagyapám valamikor 65 éves korában, néhány nappal egy súlyos agyvérzés után. Nem bírta a kórházat, pedig béna volt a bal oldala. Négy gyermeke fel­váltva ápolta otthon, amire kis idő után már nem is szorult rá. Először csak száz métert sétált a bottal, végül lépcsőzött. Elő­ször egy emeletet, majd többet. Meggyógyult. Olyannyira, hogy a betegsége után két évvel ismét dolgozott. Évekig önállóan járt át vonattal Kecskemétről Nagykőrösre egy iparoshoz. Nyugdíjasként olyan díszkovácsolásban segí­tett neki, amelyben a környéken kevesek voltak jártasak. Nagytermészetű lakatosmester volt az öreg. Szeretett dohá­nyozni - sokat is szívott - s a bort sem vetette meg. De volt egy másik énje is, amit az agyvérzése után elő tudott venni. Ez az akaratereje volt, ami a sportszeretetből táplálkozott. (Alapító tagja volt a KTE-nek.) S a fizikai munka, vagy bár­mely, virtusból végzett fizikai tevékenység szinte imádatszerű szeretetéből. A cigarettáról egy nap alatt savanyúcukorra vál­tott, s letette a poharat. Tizennyolc évet élt még. Rákban halt meg, de előtte sem töltött néhány napnál többet kórházban. Otthonában, az övéi között hunyta le a szemét. Tehette, mert a gyermekei - akiket olykor kegyetlenül szigorúan nevelt - tud­ták a kötelességüket. Tudhatták, mert a kötelezőt ő is mindig teljesítette a nagyanyám, s a család iránt. Mindezt azért meséltem el, hogy megmagyarázzam: sohasem tapsolok, ha valahol kórház, vagy bármilyen egészségügyi lé­tesítmény épül. Kórházaknak persze lenniük kell, hisz a ron­tás, a lábtörés vagy komoly baleset véletlenül is jöhet. De a kórházak létezése nem más, mint kényszerű alkalmazkodás a rosszhoz. Az abnormálishoz. Ahhoz, hogy betegek leszünk, s nem tudunk úrrá lenni rajta. A normális élet - s normális halál - a nagyapámé. Haza akarok menni - mondta a nagyapám, s képes volt haza­menni a kórházból. Volt hozzá ereje. Története időszerű. Mert van egy város a Duna-Tisza közén, ahol hatszázmilliót kértek kölcsön azért, hogy kórházat építsenek, de lehet, hogy nem lesz százmilliójuk egy sportcsarnokra. n i Balesetek, Bűnügyek A TÁRGYALÓTEREMBŐL .....................................­..............................................................l*. ......................................................-........................................................................................ 4® . Vaspálcával verték az éjszakai látogatót Nyolcán meghaltak az ország útjain Az ORFK vasárnapi tájékozta­tása szerint az elmúlt 24 órában az ország területén 61 személyi sérüléssel járó közúti közleke­dési baleset történt. Ezek közül 8 halállal végződött, 21 súlyos, 32 pedig könnyű sérülést oko­zott. Frankfurti család tragédiája Bábolna külterületén az Ml-es autópályán szombat reggel Uwe König 31 éves frankfurti lakos személygépkocsijával nekiütközött az előtte, vele azonos irányban közlekedő bu­dapesti T. Ernő Tamás teher­gépkocsijának. A német polgár a helyszínen meghalt, felesége súlyos, kétéves gyereke pedig könnyű sérülést szenvedett. Rendőrautóba rohant a mikrobusz Szombaton késő este Enying külterületén a 70-es számú fő­úton K. Ferenc 49 éves balaton­szentgyörgyi lakos személy- gépkocsijával összeütközött P. Géza 42 éves szabadbattyáni lakos mikrobuszával, amely ezt követően ütközött az út szélén álló, M. József rendőr főhad­nagy vezette szolgálati sze­mélygépkocsival. K. Ferenc a helyszínen meghalt, öt másik személy súlyos sérülést szen­vedett. A rendőrök nem sérül­tek meg. Sikkasztó ügynök rendőrkézen Sikkasztással gyanúsítja a bajai rendőrkapitányság B. Zoltánt, akinek a Kalocsa környéki Ag­ráripari Rt.-vei volt értékesítési szerződése. Ügynöki munkája során 767 ezer forint értékű árut vett fel, ám csak 100 ezer forinttal számolt el. A többi pénzzel a jelek szerint a saját­jaként rendelkezett. Itt a piros, hol a pénzem? Jugoszlávok egymás közötti ügyeiben nyomoz a kiskunha­lasi rendőrkapitányság. A 32 éves R. Sabria augusztus 3-án a kisszállási benzinkút környé­kén ellopta K. Teréz szintén ju­goszláv állampolgár pénztárcá­ját, melyben 2 ezer 400 német márka volt. A körülbelül 220 ezer forint értékű valutát úgy csente el a gyanúsított, hogy közben itt a piros, hol a piros mutatvánnyal szórakoztatta kö­zönségét, köztük a károsult K. Terézt is. Kiskunfélegyházán, a Kun utca 6. szám alatt lakó Borbás József és élettársa már hosszabb ideje arra gyanakodott, hogy éjsza­kánként valaki járkál az udva­rukban. Ezt a gyanút azonban semmi konkrétum nem támasztotta alá azon kívül, hogy kutyájuk néha elvakkantotta magát. Ilyenkor a férfi kiszaladt, de nem látott senkit. Körülbelül két hét telt el ilyen izgalmak, gyanú köze­pette, mígnem a múlt év szep­tember 2-án este fél kilenckor ismét elvakkantotta magát a ku­tya, ugyanakkor odaszaladt az ajtóhoz, mintha csak hívná a házigazdát. Az illető menekülésre fogta a dolgot Borbás József azonnal „vette a jelzést”, kiszaladt a teraszra s látta, hogy az udvaron, az utcai kerítés téglaoszlopához hú­zódva egy férfi lapul. Azonnal arra gondolt, hogy most tetten érte azt a valakit, aki két hete bejár az udvarukra. Rögtön be­szólt élettársának, hogy jöjjön ki, mert megint itt van valaki. Ugyanakkor a teraszról magá­hoz vett egy vasból készült, úgynevezett sarokpántot, s ro­hant az oszlopnál meglapuló férfi felé. Az illető azonban - aki min­dent látott - már menekülésre fogta a dolgot s felkapaszkodott a két méter magas oszlopra. De addigra odaért a házigazda, aki a vaspánttal legalább kétszer alaposan homlokon vágta. Ez­alatt az egyébként ittas - körül­belül két liter bor volt benne - férfi feljutott az oszlop tetejére, de az ütés és az ittasság miatt onnan kiesett az utcára. Az egykori sógornak állt feljebb A házigazda ezt látva eldobta az ütleget és gyorsan megke­reste a kapukulcsot, mert az il­letőt el akarta fogni. Csakhogy az éjszakai látogató - mint ké­sőbb kiderült, Tóth Sándor, Kiskunfélegyháza, Justh Gyula utca 11. szám alatti lakos - nem sérült meg túlságosan a leesés és az ütlegelés következtében, mert kintről még ő fenyegette Borbást, mondván, hogy „Gyere ki, mert úgyis agyonüt­lek.” Borbás közben kinyitotta a kaput, de ekkor már mellette volt élettársa is, aki egyméteres köracélt hozott magával. Bor­bás csak most ismerte fel Tóth Sándort, aki valamikor a sógora volt, s azonnal rárivallt: taka­rodj innen, minek jársz be hoz­zánk? Tóth erre nem válaszolt, hanem lábát rúgásra emelve támadásba lendült. Ekkor kapta ki a köracélt élettársa kezéből Borbás és ahol érte, ott ütötte vele egykori sógorát, aki hát­rált, hátrált, majd az út közepén elesett. Borbás azonban az acéldarabbal még itt is ütötte a hátát. A lármára kijöttek a szomszédok A szerencsétlen ember már erősen vérzett az úton, Borbás megsajnálta és élettársát akarta elküldeni orvosért, mentőkért. De a nagy lármára már a szom­szédok is felfigyeltek és még a verekedés közben értesítették a rendőröket, akik viszont a men­tőknek szóltak. Tóth Sándor fél tízkor már a félegyházi kórházban volt. Itt megállapították, hogy bizony alaposan helybenhagyták: ösz- szesen legalább tizenhárom ütés nyomát fedezték fel rajta, ebben nincs az, amit az oszlop­ról történt lezuhanásakor szen­vedett el. Ezek a sérülések tény­legesen negyven nap alatt gyó­gyultak meg, de a sérült a nagy­fokú vérveszteség miatt közvet­len életveszélyt jelentő sokkos állapotba került. A megyei főügyészség élet­veszélyt okozó testi sértéssel vádolva állította bíróság elé Borbás Józsefet, s ennek a bűn- cselekménynek az elkövetését a megyei bíróság dr. Feleky Ist­ván vezette büntetőtanácsa bi­zonyítottnak látta. Ezért a vád­lottat kétévi börtönbüntetésre ítélte és további két évre eltil­totta a közügyekben való rész­vételtől. Ugyanakkor kötelezte, hogy a felmerült 23 ezer forint bűn­ügyi költséget fizesse meg. Az ítélet még nem jogerős. Nem derült ki a riogatás oka A koracélt és a kapupántot a bíróság elkobozta. Az az eljárás során nem derült ki, hogy miért mászott be Tóth Sándor volt sógora portájára, illetve, hogy valóban ő volt e, aki két hete éj­szakánként riogatta a kutyát. Gál Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents