Petőfi Népe, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
ONKORMMZATI BEMUTATKOZÓ Beszélgetés Balogh Lászlóval, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökével Megújuló önkormányzati rendszer a területi érdekek hatékonyabb érvényesítéséért 1995. január 6-án választotta meg a megyei közgyűlés tagjainak többsége Bács-Kiskun elnökét és három alelnökét. Összeállításunkban a megyei közgyűlés vezetői nyilatkoznak az önkormányzati rendszer működésének, működőképességének jelenlegi feltételeiről, lehetőségeiről, az egyes szakterületek aktuális kérdéseiről, gondjairól. Dr. Balogh Lászlót, a megyei közgyűlés elnökét arról kérdeztük: az önkormányzatnak milyen szerep- és feladatváltozásokra kell felkészülnie ahhoz, hogy Bács-Kiskun megtarthassa a legutóbbi évtizedben kivívott, a hazai megyék között igen előnyös pozícióit.- Az 1990-es rendszerváltást követően bevezetett önkormányzati modell életképessége mára kérdőjelessé vált. Nem csupán a struktúra működésképtelensége miatt, sokkal inkább azért, mert az ország szegény az önkormányzatok jelenlegi formában történőfenntartásához. A folyamatosan csökkenő állami támogatás komolyan veszélyeztetheti az önkormányzatiság lényegéhez hozzá tartozó gazdasági önállóságot.- Mit lehet tenni ebben a helyzetben?- Ha csökkentjük a kiadásokat, a szolgáltatások színvonala az állampolgárok számára az eltűrhetőnél alacsonyabb szintre süllyedhet, vagy a szakmai követelmények teljes elhanyagolásához vezethet. A bevételek növelése a megyei önkormányzatok esetében, melyek adókivetési joggal nem rendelkeznek, kizárt, de az országos politika következtében adókkal súlyosan terhelt polgár további helyi adókkal sarcolása ugyancsak nem jelenthet megoldást. Maradhat még az eladósodás lehetősége. Ezt azonban politikailag és személyesen is nehéz vállalni a jelenlegi helyzetben, amikor az önkormányzatok által felvett kölcsönök vagy felélt vagyonrészek a működtetésre fordítódnak, és nincs biztosított fedezete a visszafizetésnek sem.- Az önkormányzati szféra gondjaira is lehet megoldás a piacosítás?- Sokan hisznek ebben a megoldásban. Vannak ugyan szolgáltatások, amelyek esetében ez érvényesíthető, de szerintem az önkormányzatok számára ez nem lehet igazi gyógyír. Le kellene vonni annak a konzekvenciáit, hogy a jelenlegi valóban demokratikus, de az önkormányzati erőforrásokat elaprózó, olykor pazarló rendszer helyett más megoldás szükséges. A „más megoldás” azonban a több mint 3400 önkormányzat önállóságát, szuverenitását sértő is lehet, felvállalása közigazgatási szempontból lehet érdem, de politikai szempontból inkább veszteség.- Sokak szerint elképzelhető egyfajta „alapszerződés” az állam és az önkormányzatok között, amelyben egyértelműen rögzítésre kerülne, melyek az önkormányzat kötelező feladatai a kötelező feladatokhoz milyen szakmai tartalom párosul, és mindez mennyibe kerül. Az így megállapított kötelező feladatok ellátását az állam biztosítaná. Az az önkormányzat pedig, amelynek módjában áll, a saját életterében különösen fontos feladatokat saját bevételeiből tovább finanszírozhatná. A gazdaságban végbemenő folyamatos romlás miatt mindenképpen újra kell gondolni az egész közigazgatás rendszerét. Nem csak a dekoncentrált szervekét - amelyekről néhány háttértanulmány már elkészült -, és főleg nem ágazati aggyal, mert az ágazati érdekek mentén felépített konstrukciók soha nem lesznek racionalizálhatók. Ez a folyamat azonban keményen sértheti a tárcák érdekeit. A központi államigazgatási szervek reformjáról manapság kevesebb szó esik, pedig a hellyel-közzel elhatározott létszámleépítés nem lehet azonos komplex megújulásával. Reform nélkül pedig mindenképpen csak torzó maradhat a köz- igazgatás újragondolása.- A mai magyar közigazgatás gondjai közül melyeket tartja a legnagyobbaknak?- Problémát jelent például, hogy átjárhatatlanok az egyes kategóriák, például az állam- igazgatás és az önkormányzati igazgatás között is túlságosan merevek a határok, oldásuk mindenképpen segíthetné az ésszerű működést. A rendszerekből hiányzik az integráció és a koordináció szintje. Például a településközi kapcsolatokban a megyéknek koordinációs jogkörökkel kellene rendelkezniük. Az állam működésének jelenlegi dezintegrált helyzetében elengedhetetlen a politika és a közigazgatás irányítói számára a magyar közigazgatás rendszerének komplex és konzekvens végiggondolása. Ebbe azonban beletartozna néhány, a köz- igazgatás kérdéskörén túl mutató problémakör is. Egyebek között az is, hogy az ország- gyűlés ontja a törvényeket, amelyek nem kis részben idealizált társadalmi állapotokra jellemző szakmai, ágazati követelményeket tartalmaznak, ugyanakkor már megalkotásukkor látszik, hogy nincs meg a működésükhöz szükséges anyagi háttér. Óriási probléma az is, hogy a jogalkotási dömping közepette a belső joganyag kuszáit, az egyes részletek nem illeszkednek egymáshoz, nem érvényesül a jogharmonizáció.- A nyolcvanas évek vége óta a megyei önkormányzatok hatás- és feladatköre, a középszint "nagyságrendje" már többször is változott. Hogyan tervezhető jelenleg a jövő?- 1991-ben a megyék vitték el az egész tanácsrendszerért a „balhét”, és ezért, meg a ma már jól ismert politikai okok miatt súlytalan megyei önkormányzatok alakultak. Az előző ciklusban végzett tudományos kutatások és az önkormányzatok működésének gyakorlata bizonyították, hogy középszintű önkormányzatra igenis szükség van. Úgy tűnt, ebben a politikai pártok is egyetértenek. Ezek után ma ugyanott tartunk, mint az előző ciklusban. Politikai megfontolások nem engednek érvényesülni racionális, gazdaságos közigazgatási megoldásokat a középszinten. A korábbi ciklusban a régiókat erőltették, akkor a „nagyítást” kellett túlélni. Ma a járások visszaállítása a téma, tehát ebben a ciklusban a „kicsinyítés” túlélése a cél. A kizárólag "járási", kistérségi rendszer bevezetése ellentétes azzal a gyakorDr. Balogh László lati tapasztalattal, hogy a több mint 3400 önkormányzat rendszere éppen túltagoltsága miatt nehezen működtethető.- A ciklus kezdetén kissé másként gondoltuk. Főként akkor, amikor a megyei önkormányzatra megfogalmazott választási rendszer a pártokat preferálta. Ma már látszik, hogy a megyék iránti politikai ambíciók sokkal nagyobbak voltak, mint a megyeszerep tisztázására fordított szakmai energiák. A megye a mai állapotában ugyanúgy torzó, mint az előző ciklusban volt. Korábban, hatáskörök és pénzeszközök híján is, még képesek voltunk pótolni például a nem létező területfejlesztési rendszert, mára azonban eszközeink kimerültek; hiába van néhány- nyal több hatáskörünk. A ténylegesen létező területi érdek érvényesítésére, képviseletére pedig a leghatékonyabb a területi önkormányzat.- Tehát a kistérség - megye - régió vitára ma a megoldást jelentő válasz a megye?- így van, és ennek le is kellene vonni a konzekvenciáit. Meg kellene teremteni a megyék működésének gazdasági alapjait; saját bevételi forrásaik egyike lehetne például a gépjárműadó, és jogszabályi felhatalmazást kellene adni arra, hogy a településközi kapcsolatokban a koordinációt elvégezhessék.- A megyékkel kapcsolatos két alapvető probléma a középszintű önkormányzatok alapfunkcióihoz kötődik. Az első az intézményfenntartás kérdése. Mindannyiunknak be kell látni, hogy a jelenlegi intézményi struktúra nem a mostani világra készült. Kialakulása legalább az 1960-as évekre nyúlik vissza, egészen más ideológiák, várakozások és jövőbeni remények mentén. Átalakítása a megváltozott körülményekhez tehát elkerülhetetlen. Máig azonban sem a minisztériumok, sem az országos politika képviseletében senki nem vállalta fel, hogy szakmai szempontból segítsen megfogalmazni, milyen is legyen a mai kornak megfelelő intézményi struktúra. Mindezek helyett pénzügyi megszorítások léptek s lépnek életbe. Következményükként az önkormányzatok spontán, tűzoltó módszerekkel bontják le a jelenlegi rendszert, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy helyükben új intézményrendszer épülne. Ä politikai felelősség szűkebb körben az önkormányzatoké lesz, mert a leépítések, elbocsátások, bezárások is hozzá kötődnek, ugyanakkor a lebontott, de fel nem épített intézmény- rendszer további zavarokat okoz majd az egyébként is dezintegrált állami működésben.- A rendszerváltás időszakában némi túlzással a demokráciát úgy fogalmazták meg, hogy az egyenlő az állam kivonulásával a társadalmi élet különböző területeiről.- Az intézmények problémás ügye is érzékelteti, hogy az állami szerepvállalás hiánya a rendszerek működésképtelenségéhez vezethet. Ahhoz, hogy az intézményrendszer megfelelő arányainak, működtetésénekkri- tériumait felállítsuk, fontos lenne szakmailag tisztázni, milyen intézményi struktúrát igényel a mai kor, és ezeket az igényeket szinkronba is kellene hozni a működtetéshez szükséges erőforrásokkal. A következő lépés annak egyértelmű szabályozása, milyen intézménytípusokat kíván az állam közvetlenül működtetni, és melyek azok, amelyeket az önkormányzatokra bíz. E körben pedig végre fel kellene vállalni annak megfogalmazását, hogy milyen intézményeket tartsanak fenn a települések, és melyek kerüljenek középszintre, a megyéhez. Ebben a kérdésben is egyértelmű szabályozásra lenne szükség amostani kuszáit viszonyok helyett.- Melyeketemelnékiaközeljövő legfontosabb vállalásai közül? Az egyik nagy feladat az onkológiai központ épület- együttesének átadása. Reméljük, e nagyszabású, nemcsak a megye, de a régió lakosait is szolgálni kívánó beruházás a parlament elé kerülve címzett támogatást nyer, s akkor ez a befejezéshez 500 millió forintot jelent. Ha nem számíthatunk állami segítségre, akkor más, talán kevésbé biztonságos, a vállalkozói szféra közreműködésére is építő megoldást kell keresnünk, amely természetesen több nyitott kérdést is hozhat. A beruházás megvalósítása mellett számos érv sorakozik. A 700 millió forintot igénylő, első ütemben a megyei önkormányzat 100 millió forintos saját anyagi erővel járult hozzá az intézmény létrehozásához, a második ütem hasonló magyságrendű költségeiből pedig 200 milliót vállaltunk. Szokatlan megoldás a hazai gyakorlatban, hogy az állam úgy álljonel egy céltámogatás mellől, hogy az adott feladat megvalósításának elsőrészéből kiveszi arészét, de a második szakasz támogatásától már visszalép. A megvalósítást támogató érvek közül a legfontosabb talán az, hogy az onkológiai központ öt megye - Bács-Kiskun, s részben Tolna, Baranya, Szolnokés Pest-lakosaitlátnáel. Ami Bács-Kiskunt illeti, szomorú statisztikai adat, hogy a daganatos megbetegedésekből többet regisztrálhatnak az országos átlagnál. A másik nagy ügy a megyei könyvtár, amely a vidéki Magyarország legnagyobb - de nem kis gondokat is jelentő - kulturális beruházása. Ha a jövő évi átadást követően valóban rendeltetésszerűen kívánjuk használni, ez az előzetes becslések alapján évi 120 és 160 millió forintos kiadást jelent majd. Véleményem szerint semmiképp nem engedhetünk a korszerűségre való törekvésből, az igényességből, mert csak így mutathatjuk fel a jövőnek, hogy mire is fordítottuk erőinket akkor, amikor Magyarországon a kultúrára költeni kevesek rendhagyó luxusának számított. Bács-Kiskun- ban a szellemi, művészeti értékek támogatásának viszont olyan hagyományai vannak, melyek már kötelezettséget is jelentenek. A legfontosabb kérdések közé tartozik számunkra a Duna-Tisza közi homokhátság nagy ügye: hogyan, mikor és milyen áron pótolható vízház- tartása?Meggyőződésem, hogy e megye sorsa múlhat ezen. Móricz Zsigmond már 1935- ben felhívta a figyelmet arra, hogy kiszáradhat ez a vidék. A Duna-Tisza csatorna kérdése pedig már több, mint 300 éves gondolat. Tény, hogy ezt a problémát valamilyen módon, mihamarabb meg kell oldani, mert akkor nem volt értelme annak a hatalmas erőfeszítésnek, munkának, amellyel megkötötték elődeink a futóhomokot. Ezt az örökséget semmiképp nem veszíthetjük el. A megoldások számtalan variációjával készülőben vannak az újabb és újabb tanulmányok, és a cselekvés nem sokáig halogatható. Bízom abban, ha az ország 96-os költségvetésébe még nem is, de a 97-esbe e nagy problémakör már bekerül. A szakemberek becslése szerint a vízháztartás pótlása mintegy 15 milliárd forintot igényelne. A lehetséges megoldások közül az egyik a Duna-Tisza közi csatorna építése, a másik pedig a már meglevő vízszállító rendszerek feltöltése és öntözésre való hasznosítása. Hogy melyik lenne a jobb, én nem tudom, de azt gondolom, amikor a Dunán egy év alatt mintegy 3 bala- tonnyi víz folyik le, akkor nem érdemes a homokhátság közepén szomjan halni. Manapság Bács-Kiskun mintegy 40-50 ezer fúrt kútja már a mélyrétegekből hozza fel a nemzeti kincsünknek számító vizet. Megyénk jövőjének nagy kérdése: sikerül-e azt a sikersztorit megismételni, amit annak idején a homok megkötése jelentett.- Mindezeken túl, önkormányzatunk számára, a közeljövőre a talán legnagyobb feladatot a talpon maradás jelenti. Működőképesen kell vezényelni a megyei önkormányzat tevékenységét, amely komoly nehézségeket jelent akkor, amikor intézményhálózatunk átalakítása nem halogatható; mobilizálható vagyonunk - valódi piac híján - nem kelendő, s amikor a működéshez szükséges hitel felvétele, megnyugtató fedezet híján, politikailag is súlyos felelősséget jelent. Ilyen nehezített körülmények között próbálunk megtenni minden lehetségest a működtetés egyensúlyának fenntartásáért. Az Országgyűlés szakbizottságának tagjai a közelmúltban a helyszínen is felmérték a kiszáradó homokhátság gondjait
