Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

1995. május 8., hétfő Külföldi Bűnügyi Kaleidoszkóp 13. oldal Spanyol lány a bangkoki börtönben Nemrég szabadult ki a bang­koki Lardyao börtönből és ke­rült haza Yolanda'Ming, az a spanyol lány, akinek története egyáltalán nem egyedülálló, ugyanakkor tanulságos. A tör­ténet akkor kezdődött, amikor Yolanda 19 évesen elköltözött otthonról. „Szinte észrevétlenül kerültem bele a kábítószer vilá­gába” - mondja. Nyilván azért ment Bang­kokba, hogy olcsón nagyobb mennyiségű kábítószerhez jus­son. A hazafelé történő beszál­láskor azonban megtalálták nála a drogot. Azt mondja, ak­kor rögtön arra gondolt, hogy vajon mennyi idő fog eltelni, amíg hazakerül. Másnap meglá­togatta őt az ottani spanyol kö­vetség egy alkalmazottja, és közölte vele, hogy a várható íté­let alapján ez az időtartam 25 év és életfogytiglan közt mo­zoghat. A lány ekkor öngyilkosságra gondolt. Szerencsére azt is el­mondták neki, hogy Spanyolor­szág és Thaiföld között létezik egy olyan kiadatási egyezmény, aminek alapján 4-8 év eltelté­vel a foglyok átkerülhetnek ha­zai börtönökbe. A börtönben több spanyol lány is volt, akik ennek az egyezménynek az alapján azóta már spanyol bör­tönökben töltik az ítéletben megszabott, még hátralevő éveket. Véleményük alapján Yolanda arra számított, hogy 25, vagy legfeljebb 40 évet fog kapni, hisz enyhítő körülmény­nek számít, hogy azonnal beis­merte a bűnösségét, és hogy a helyi viszonyokhoz képest nem volt nála túlságosan nagy mennyiségű kábítószer. Yolandát aztán hamarosan meglátogatta az édesapja is, és ez a találkozás adta az erőt a lánynak, hogy elhatározza, minden erejével harcolni fog, hogy kaphasson „egy második lehetőséget az élettől". A tár­gyalást öt hónap elteltével tar­tották meg, és Yolandát élet­­fogytiglanra ítélték. Rettenetesen elkeseredett, mert azt is tudta, hogy valószí­nűleg hiába fellebbez. Két és fél év elteltével meg is erősítet­ték az ítéletet. Ekkor lépett ak­cióba az édesapa, akinek sike­rült elérnie, hogy felkeltse az érdeklődést a lánya esete iránt. Újabb négy év elteltével levelet írt Thaiföld királyának, mely­ben kegyelmet kért a lánya számára. A spanyol követség el is juttatta a levelet, de - mások példájából kiindulva - azt is közölték, hogy valószínűleg éveknek kell eltelnie, amíg vá­lasz is érkezik. Yolanda a Lardyao börtön­ben töltött időről így beszél: „Csak a családomra gondoltam. A hírek tartottak életben; a le­velek, a csomagok, az újság­cikkek. Nagyon egyhangúak voltak a napok. Fél hatkor kel­tünk, lezuhanyoztunk, megreg­geliztünk, részt vettünk a zász­lófelvonáson, és elmentünk a műhelybe dolgozni. Többféle munkalehetőség volt, én a mű­virágkészítést választottam, mert az a műhely nem volt any­­nyira bezárt, annyira zajos, mint a többi. Délben megebé­deltünk. Nagyon nehezen szok­tam meg az ottani ételeket, mert minden szörnyű csípős volt, és mindig rizst adtak. Az első hó­napban csak gyümölcsöt bírtam enni, de aztán lassan megszok­tam, sőt néhány ételt meg is szerettem. Ebéd után aztán visszamentünk dolgozni, dél­után fél ötig. Aztán lezuhanyoz­tunk és megvacsoráztunk, és fél hatkor bezártak bennünket a celláinkba. Hatalmas termek voltak, mindegyikben 130 nő. Takarókon és törülközőkön fekve aludtunk.” Egy szép napon aztán Yo­landát váratlan látogatóhoz hív­ták ki. Egy mallorcai szenátor volt az, aki - útban bangkoki nyaralására, a repülőn - olvasta az újságban honfitársnője ese­tét. Megígérte neki, hogy felke­resi az apját, és megpróbál segí­teni. El is érte, hogy Felipe González személyesen írjon le­velet az ottani hatóságoknak. Amikor Yolanda megkapta a kegyelemről szóló értesítést, nem akart hinni a szemének. A történet „tanulságát” Yo­landa így foglalja össze: „Sok mindent megtanultam a bör­tönben. Hogy a kábítószer olyan hasztalan és kilátástalan világ, ami csak tönkreteszi az embert. Észre sem veszed, és máris nyakig benne vagy, a következmények pedig rettene­tesek. Óriási leckét kaptam szolidaritásból is: azóta sokkal többre értékelem az embertár­saimat. Megtanultam, mi a ba­rátság és a szeretet, a szüleim soha nem múló, feltétel nél­küli szeretete. Tulajdonképpen szerencsém volt, hogy letar­tóztattak, hisz ha nem így tör­ténik, valószínűleg már rég meghaltam volna. Sokat gon­dolok az ott maradt társnő­imre, és kérem a szüleiket, hogy ne adják fel a harcot, kövessék anyám példáját. Sok dolgom van az életben. Ha segíthetek másoknak, hogy ne kerüljenek bele a kábítószer sötét világába, nagyon szíve­sen megteszem.” Tilos a csók a szicíliai maffiában? A veszély a régi hagyományok megváltoztatására kényszeríti a szicíliai maffiát, a Cosa Nost­­rát: a bűnszövetkezet vezetői állítólag megtiltották, hogy a tagok ünnepélyesen megcsó­kolják egymás arcát. A bűn­bánó - azaz a hatóságokkal együttműködni hajlandó - le­bukott maffiózók számának növekedése miatt a Cosa Nostra több óvintézkedést ho­zott, de a legnagyobb érdeklő­dést ennek a legismertebb szo­kásnak a megtiltása váltotta ki Olaszországban. A maffiacsók eredetéről és jelentéséről komoly értekezé­sek láttak napvilágot. A legel­terjedtebb értelmezés az, hogy a csók a megállapodás létrejöt­tét szentesíti. De vannak, akik úgy vélik, hogy éppen ellenke­zőleg: a csók csak arra szolgál, hogy a már elítélt maffiatag fi­gyelmét eltereljék a közelgő veszélyről. (Ez utóbbi nézetet vallják a híres Keresztapa című film készítői.) Itáliában a csók ügye két év­vel ezelőtt lett országos kérdés. A palermói ügyészség akkor fogalmazta meg először azt a vádat, hogy Giulio Andreotti, aki hétszer is Olaszország mi­niszterelnöke volt, a szicíliai maffia emberének tekinthető. A vád egyik legfontosabb bizo­nyítéka egy bűnbánó maffiózó vallomása. Ő azt állítja, hogy Toto Riina, a Cosa Nostra 1993 elején elfogott első számú veze­tője egy titkos találkozón töb­bek szeme láttára csókot váltott Andreottival. Ha ez a csók megtörtént, ak­kor annak csak az lehet a ma­gyarázata, hogy Riina emberei előtt bizonyítani akarta: megál­lapodás jött létre az állam és az antiállam két vezetője között - állítják a szakértők. (Andreotti és Riina természetesen a talál­kozó létrejöttét is tagadja.) A változások közé tartozik, hogy megszűnt a tagfelvétel nevezetes rítusa is. Ennek során a maffia soraiba újonnan befo­gadott tag egy szentképet fogott a kezébe, s a képet meggyújtot­ták, jeléül annak, hogy ő is lán­gok között veszítse életét, ha árulóvá lenne. A hatóságokat a hagyomá­nyok és rítusok megváltoztatá­sánál jobban nyugtalanítja az, hogy a Cosa Nostra immár sokkal nagyobb figyelmet for­dít arra: a tagok közül minél kevesebb ismerje egymást, mindenki csak a közvetlen fő­nökével álljon kapcsolatban. Túl az egymillión Az USA igazságügyi miniszté­riuma csütörtökön közzétett je­lentése szerint az amerikai bör­tönlakók száma meghaladta az egymilliót. A fegyintézetekben őrzött elítéltek száma áprilisban 1012 851 volt, kétszer annyi, mint 1985-ben. A rács mögé került bűnözők száma az év első négy hónapjában negyven­ezerrel növekedett, megerő­sítve az 1980 óta folymatosan tapasztalt irányzatot. A hercegnő szélhámos volt „Elefántcsontparti hercegnő- zeletéről már az első tárgyalási ként” csavarta el a fejét számos férfinak egy feltűnően csinos, 33 éves asszony — s közben megszabadította őket pénzük­től. Az afrikai férfi és francia nő házasságából született „her­cegnő” csalás vádjával áll egy müncheni bíróság előtt. A vád szerint hat hónap leforgása alatt legkevesebb 300 000 márkát csalt ki áldozataitól München­ben, Berlinben, Drezdában és Baden-Badenban. Színes kép­napon tanúbizonyságot tett a 33 éves asszony. Miközben élénk szavakkal ecsetelte hányatott életének különböző állomásait, sűrűn törölgette a könnyeit. „Férfigyűlöletét” azzal magya­rázta, hogy 21 éves korában Monte-Carlóban hét krupié bru­tálisan megerőszakolta őt. Ek­kor határozta el, hogy callgirl lesz belőle. Egyelőre nem isme­retes, hogy meddig tart a „her­cegnő” kihallgatása. Fegyvertelen marad a bobby Határozottan elvetette a brit belügyminiszter a hagyomá­nyosan fegyvertelen közrend­őrök felszerelését lőfegyverek­kel. Michael Howard annak nyomán látta szükségesnek megerősíteni álláspontját, hogy nemrég Londonban egy fiatal rendőrt pisztolylövésekkel terí­tett le egy kábítószeres banda. A rendőrgyilkosság ritka bűn­­cselekmény Nagy-Britanniá­­ban, ennek megfelelően óriási felzúdulást keltett a 28 éves Phillip Walters halála, s csütör­tökön egyre-másra olyan véle­ményeket lehetett hallani, ame­lyek szerint szakítani kell a „bobbyk” fegyvertelenségének tradíciójával. Az ellenzék vezető ereje, a Munkáspárt egyik sarkalatos kampányfogása a bűnözés me­redek emelkedésének rendsze­res hangoztatása, a Labour ve­zére, a kormányfői ambíciókat tápláló Tony Blair azonban maga sem tartotta üdvös meg­oldásnak a revolverek megjele­nését a rendőrök oldalán. Ho­ward belügyminiszter kijelen­tette: nem hiszi, hogy a rend­őrök fegyvert akarnának ra­gadni, s azt sem, hogy a lakos­ság ezt akarná. Walters és társa hívásra ér­kezett egy kelet-londoni ház­hoz, amelyből dulakodás zaja szűrődött ki. A rendőrök láttán három férfi rohant ki az épület­ből, miközben tüzet nyitottak; a fiatal rendőr, aki két éve dolgo­zott a testületnél, s korábban a British Midland légitársaság utaskísérője volt, mellkasi lőtt sebbel holtan esett össze. A ha­tóságok hálóján eddig két tettes akadt fenn; harmadik cinkosuk után, aki bilinccsel a kezén ol­dott kereket, folyik az országos hajtóvadászat. A súlyos bűncse­lekményt a szakértők a kábító­szer-kereskedelemmel hozzák összefüggésbe. Kínzás - sebhelyek nélkül Akár vallatás, akár büntetés gyanánt - a kínzás ma még mindennapos gyakorlat a világ számos országában. Ám a kínzók egyre nagyobb figyel­met fordítanak arra, hogy te­vékenységük nyomán ne ma­radjon az áldozatok testén sebhely, amely bizonyítékul szolgálhat egy esetleges bíró­sági eljárásban - állapítja meg Duncan Forrest, a tekintélyes brit orvosi lap a Lancet leg­utóbbi számában. Forrest, a kínzások áldoza­tait segítő alapítvány munka­­csoportjának orvosa évi átla­gosan háromezer megkínzott személy vizsgálata és gyógy­kezelése alapján vonta le a fenti következtetést. Tapasztalatai szerint az in­diai rendőrség szinte tökélyre fejlesztette a sebhelyek nélküli kínzást, ami persze nem jelent maradandó egészségkárosodás nélküli kínzást. Az orvoscso­port sok kasmíri áldozatnál mutatott ki az ütlegek követ­keztében kialakult súlyos ve­­sebántalmakat. Szintén az in­diai rendőrségnél gyakori az áldozatok végtagjainak feszí­­tése-csavarása, ami az áldo­zat további életében ízületi fájdalmakat és mozgási nehéz­ségeket okoz. Forrest tucatnyi csípőízületi bántalmakban szenvedő szikh áldozatot ke­zelt, akik csak nagy fájdalmak árán tudtak járni. Nem hagy sebhelyet a bőr­szíjjal történő ütlegelés, a talp botozása, és az áramütéssel való kínzás sem. A belső sérü­léseken kívül jelentős pszichi­kai károsodás tapasztalható az áldozatoknál: emlékezetkiesé­sek, pánikreakciók, visszatérő lidércnyomás. Kínában divat a golyóálló mellény Az életszínvonal emelkedésé­nek és a társadalmi különbsé­gek növekedésének sajnálato­san elmaradhatatlan velejárója­ként Kínában is kezdenek felvi­rágozni a személy- és vagyon­védelem eszköztárát gyártó iparágak, és kezd bevett társa­dalmi jelenséggé válni a testőri szolgáltatás. Az alsó középosztály több­nyire beéri ablakrácsok felsze­­reltetésével és a bejárati ajtók megvasalásával. E réteg lakásai egyrészt kevésbé vonzó célpon­tok a betörőknek, másrészt az acélpántokkal megerősített aj­tók 1 000 jüanos (119 dolláros) ára még az emelkedő fizetések mellett is felemészti az ilyen családok egyhavi teljes jöve­delmét. A magánvillák és lu­xuslakosztályok tulajdonosai­nak ennyi védelem kevés, no de az ő jövedelmük meg is enged nagyobb védelmet. Immár a gépkocsik nagy ré­sze is fel van szerelve riasztók­kal, pedig egy évvel ezelőtt még mutatóba is alig volt ezek­ből a léleknyugtató „csecsebe­csékből”. Minthogy a feltűnően jól öl­tözött hölgyek könnyű zsák­mányt jelentenek utcai rablók­nak, a veszélyesebb városokban nem hiányozhat e dámák táská­jából az a kisded személyi fegyver - egy rövidke rúd -, amellyel 25 ezer voltos áramü­tést mérhetnek támadóikra. Az igazi nagymenők azon­ban - a legsikeresebb üzletem­berek és üzletasszonyok, vala­mint a legvagyonosabb állami és párttisztviselők — nem saját kezűleg védekeznek, hanem testőrt tartanak. Előrelátható vészhelyzetben, például nehéz­nek mutatkozó tárgyalások előtt vagy éppenséggel a ver­senytárssal való leszámolásra készülve egyre több üzletember ölt golyóálló mellényt is. Mindenkinek jár, aki előfizetőnk Lehetőség a megtakarításra A rtEGT/KAR! TáS A ZSEBPÉNZE/T! Ez aztán a kedvező lapjárás! Júniustól az előfizetéssel egy időben résztvevői lesznek a PN kártya-partinak, s ezt a nagyszerű lehetőséget ajándékba kapják kedvenc lapjuktól, a Petőfi Népétől. Ezzel a kártyával a Duna-Tisza köze több üzletében és szolgáltatóegységében engedménnyel vásárolhatnak. Nem kell mást tenniük, mint fizetéskor felmutatni a Petőfi Népe előfizetői kártyát. A Petőfi Népe hatékony megtakarítást kínál Önnek! : visszük A diákoknak kincset ér a zsebpénz. Ebből futja mozira, iskolai diszkóra, klubbelépőre. Júniustól azonban ők is élvezhetik a Petőfi Népe előfizetői kártya-parti előnyeit! A szülők kedvezményes bevásárlásaiból megmaradt összeg a zsebpénzü­ket gyarapíthatja. így ők havonta 500-700,-Ft-ot megtakaríthatnak! .................................... A Petőfi Népe előfizethető a kézbesítőknél, az ügynökségeknél és a kiadónál Yolanda Ming éveket töltött a szigorú bangkoki börtönben.

Next

/
Thumbnails
Contents