Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

2. oldal Hírek - Vélemények 1995. május 8., hétfő HÁROMSZÁZEZREN ÜNNEPELTEK AZ ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓN London a győzelemre emlékezett Háromszázezer néző, öttucat­nyi állam- és kormányfő, köz­tük Göncz Árpád köztársa­sági elnök. A zsúfolásig telt londoni Hyde Park szombat dél óta a világ emlékezetének, lelkiismeretének egyik köz­pontja. Nagy-Britannia a fél évszázaddal ezelőtt aratott európai diadalra, s 386 ezer háborús halottjára emlékezett a nemzeti ünneppé szentelt, vigasságokai és csendes főhaj­tással egyaránt fémjelzett hét­végén. Jelen volt az egykori tűzvonal „másik oldala” is, Helmut Kohl német kancellár és Herzog elnök személyében. Kohl a megbéké­lés jegyében érkezett, de a jelek’ szerint ennek ellenére sem tud úgy nyilatkozni, hogy az az em­léknapok felfokozott hangula­tában ne süljön el balul. A kan­cellár londoni kijelentése nyo­mán, miszerint fél évszázaddal az események után a németek szenvedéseiről is meg kell em­lékezni, a tiltakozások kórusa harsant fel: elítélte a kancellári nyilatkozatot a brit zsidóság ve­zető testületé éppúgy, mint a ve­teránok szövetsége. A szombati megnyitó ünne­pély mindazonáltal teljes béké­ben, időnként magasztos hangu­latban telt. A több százezres ün­neplő tömeg legnépszerűbb fi­gurája az anyakirálynő, az ural­kodó 95 esztendős édesanyja volt, aki - a néhai VI. György ki­rály oldalán - éppen ötven éve legalább ugyanennyi győzelem­ittas alattvaló hódolatát fogadta a Buckingham-palota erkélyéről a diadal bejelentése után. Vete­ránok a meghívott méltóságok között is akadnak: a brit hadse­reg kötelékében küzdött annak idején Kleridesz ciprusi elnök éppúgy, mint Ezer Weizman iz­raeli államfő, s a luxemburgi nagyherceg. Nagy-Britanniának van mire emlékeznie ezen a különleges három napon. Csaknem négy­­százezer halott, köztük hatvan­ezernél is több polgári áldozat, az otthonok 6,5 százaléka, vagy­is 750 ezer lakás romokban - különösen jelentős arány ez utóbbi, annak figyelembevéte­lével, hogy brit földön nem dúl­tak utcai harcok, az angol váro­sokat nem érte tüzérségi össz­tűz. A pusztulás kizárólag a Luftwaffe hatékonyságát tanú­sítja tragikus módon. Az európai győzelem ötven évvel ezelőtti napja szeles, esős idővel köszöntött a szigetor­szágra, a fél évszázados jubile­umra csaknem 30 fokos, kora nyári rekordmelegben emlé­keznek a túlélők és leszármazot­taik. Normandia, Amhem vete­ránjai állig begombolkozva, sö­tét öltönyeikben meneteltek a tűző napon a Hyde Park békés füvén. Egyikük utána az őt kér­dező újságíróknak azt mondta: csak remélni tudja, hogy lega­lább a képernyőkön verejtéknek látszott az arcán csurgó könny. A veterán katonák meghatódva emlékeztek az ötven évvel ezelőtti, májusi napokra. FEB-REUTERS Politikai hétvége Lakiteleken „A kényszerűségből meghozott népszerűtlen döntések hatására jelenleg még komoly esélyünk van arra, hogy elveszítjük az 1998-as választást, ám nagyon bízunk programunk sikerében.” Földes György, a Magyar Szo­cialista Párt országos elnöksé­gének tagja mondotta ezt vasár­nap Lakiteleken, az MDF szo­kásos politikai hétvégéjén. Kóródi Mária, az Országgyű­lés alelnöke szólt az önkor­mányzati intézmények támoga­tásának húszszázalékos vissza­tartásáról. Elmondta: ezzel a tervezett lépéssel személy sze­rint nem ért egyet, s tudomása szerint hasonlóan vélekedik a belügyminiszter és az SZDSZ- frakció önkormányzati bizott­ságának több tagja. Schamschula György, a Ma­gyar Demokrata Fórum or­szággyűlési képviselője az előző kormányzati ciklus tanul­ságait, tapasztalatait összegezve hiányosságként mutatott rá arra, hogy az MDF vezette kormány­nak nem volt kielégítő színvo­nalú személyzeti munkája, és nem figyelt eléggé a gazdasági folyamatokra. Erénye volt vi­szont a mostani kormánnyal szemben, hogy nem végzett olyan mértékű tisztogatást a gazdasági és kulturális területe­ken, mint az jelenleg történik. Semlegesség! mozgalom Magyarország maradjon semle­ges, ne csatlakozzék a NATO- hoz. így biztosíthatja polgárai számára a békét és a nyugodt éle­tet - vallja egy újonnan alakult társadalmi szervezet, a Magyar Semlegességi Mozgalom. Vé­leményük szerint a Varsói Szer­ződés felváltása a NATO-val azt jelentené, hogy „hazánk szuve­renitásának jelentős részéről is­mét le kellene mondanunk, s megint mások döntenének a ma­gyar katonák külföldi felhaszná­lásáról, illetve külföldi haderők hazánkba telepítéséről”. Keményebb harcot ígér az MSZOSZ Szombaton kora délután befe­jezte munkáját az MSZOSZ kétnapos kongresszusa. Nagy Sándor elnök elmondta: az alapszabály módosításával ütő­képesebbé vált a szövetség. A kongresszus a zárónapon nyi­latkozatot fogadott el. Ebben a küldöttek többek között leszö­gezik: az elkövetkezendő idő­szakban az alapvető munkavál­lalói érdekeknek csak a mun­kaharc keményebb eszközeivel lehet érvényt szerezni. Százhárom ország támogatja a javaslatot Az atomsorompó-egyezmény New York-i felülvizsgálati ér­tekezletén részt vevő kanadai küldöttség vezetője pénteken bejelentette, hogy százhárom ország támogatja a szerződés hatályának meghatározatlan időre szóló kiterjesztését - ti­zenhárommal többen, mint amennyi szükséges ehhez. Az értekezletnek szerdáig kell döntenie arról, hogy milyen feltételekkel hosszabbítja meg az egyezményt. Polgári személyekre lőttek a horvát katonák A világszervezet olyan értesü­lésekkel rendelkezik, amelyek szerint a horvát hadsereg me­nekülő polgári személyekre lőtt Nyugat-Szlavóniában - közölte szombaton az ENSZ- csapatok zágrábi képviselete. Chris Gunness ENSZ-szóvivő elmondta: a világszervezet ál­tal a boszniai Banja Lukában megkérdezett mintegy száz szerb menekült egybehangzóan azt állította, hogy a horvát hadsereg tüzérségi tüzet zúdí­tott a Száva folyó hídján át Bosznia területére menekülő szerb polgári lakosságra és orvlövészek is szedtek áldoza­tokat. EZ TÖRTÉNT A VILÁGBAN Hétszáz hadifogoly A horvát csapatok nem­régiben megindított offenzí­­vájuk során Pankracnál ezer­­hétszáz szerb katonát fogtak el. Ebből hétszázat a bjelovari iskola tornatermében tarta­nak fogva. FEB-REUTERS Megölték az ügyészt Algériában szombaton meg­gyilkolták a fővároshoz közeli település, Médea ügyészét. A harmincöt esztendős, kétgyer­mekes családapát háza előtt lőt­ték fejbe szélsőséges muzul­mán fegyveresek. A férfi éppen gépkocsijába akart beszállni, amikor a halálos lövés érte. A gyilkosság pillanatában karjá­ban tartotta ötéves kislányát, miközben négyesztendős kisfia a közvetlen közelében állt. Arafat nyugtalan Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet veze­tője vasárnap Kairóban nyugta­lanságának adott hangot az iz­raeli sajtó által felröppentett hír miatt, amely szerint az ameri­kai szenátus a tel-avivi ameri­kai nagykövetség Jeruzsálembe való átköltöztetését szorgal­mazza. Arafat szerint a tervezet sérti azt az amerikai garanciát, amelyet Washington 1991-ben adott a palesztinoknak arról, hogy nem fogja elismerni Ke­­let-Jeruzsálem izraeli annektá­­lását. Megszüntették az albán tévéadót A macedón hatóságok meg­szüntették az ország egyetlen albán nyelvű tévéadóját. Az in­tézkedést azzal indokolták, hogy az ERA nevű adó „enge­dély nélkül” folytatta tevékeny­ségét. Az ERA munkatársai szerint azonban ez csak ürügy volt az adó elnémítására. Az egy éve üzembe helyezett tévé­állomás a Macedónia huszon­három százalékát kitevő albán kisebbségnek sugárzott műso­rokat anyanyelven. Újfasiszta akciók az évforduló előtt A németországi szélsőjobbol­daliak egy nappal a hitleri kapi­tuláció ötvenedik évfordulója előtt több merénylettel és megmozdulással hallattak ma­gukról. Vasárnapra virradóra gyújtogatásos merényletet kö­vettek el a lübecki zsinagóga el­len. Berlinben a nácizmus ál­dozatainak síremlékeit gyaláz­­ták meg, Münchenben pedig az évfordulós megemlékezések el­len tiltakoztak az újfasiszták és összecsaptak az ellenük tünte­tőkkel. Iráni kételyek a moszkvai csúcs előtt Vasárnap, a moszkvai csúcs előestéjén iráni tömegtájékoz­tató eszközök jelezték: a tehe­­ráni vezetők „kétlik”, sikerül-e Bili Clinton elnöknek rábírnia orosz kollégáját, Borisz Jelcint az Iránnal folytatott nukleáris együttműködés beszüntetésére. Nézőpont Megússza-e a miniszter? Hámori Zoltán írása „Ne mondják el az anyámnak, hogy politikus lett belőlem - ő úgy tudja, hogy egy bordélyházban vagyok zongorista.” A fenti mondás a nagy amerikai gazdasági válság idejéből való tréfa. Úgy látszik, a válságokban hasonló srófra jár az ember agya. Nekem egyből Bokros pénzügyminiszter jutott az eszembe. A múlt héten megtudtuk, hogy ez a tehetséges, nagyra hiva­tott, fiatal bankszakember éppen 13,4 milliárd forint hiányt hozott össze 1993 végére a Budapest Bankban. Szép pénz. Az állam kisegítette 12 milliárd forinttal titkosan, minekutána ki­lencvennégyre a veszteség nyereségre változott. Innen aztán egyenes út vezetett a miniszteri bársonyszékbe. Itt aztán jól átgondoltan és fiatalos lendülettel elvonta a szociális juttatások jó részét, új adókat vezetett be, ösztöndíjat az okta­tásban, megvonásokat az önkormányzatoknál, miegymást. Az államháztartás reformja címén elhatározott szigorítások sok embernek teszik tönkre az életét. A befolyt pénz töredéke an­nak, mint amit Bokros úr bankja ajándékba kapott. A mi adónkból, a mi nemzetünk vagyonából. Egyes szakértők azt mondják, hogy a 12 milliárd átutalása tiszta ügylet volt. Eladhatóvá akarták tenni a bankot. Ha sike­rül, visszajön a pénz. Nem sikerült. Azt mondják, mégis null­szaldós. Nem nyer, nem veszít az állam. Ha ezt nevezik bank­konszolidációnak, akkor mit neveznek bankrablásnak? Ha az államkötvényeket ma Magyarországon így osztogatják - mert ebből kapta -, akkor én is kérek. Pár száz millióval tudnék mit kezdeni, és akkor még szerény vagyok. És van itt még egy komoly gond. Bokros úr elveszítette a tár­sadalmi hitelét. Eddig se szerették az emberek, de ezek után úgy nézünk rá, mint úri kaszinóban a hamiskártyásra, vagy mint szegényházban a kenyértolvajra. Japánban a földrengés miatt lemondott a környezetvédelmi miniszter. Pedig aligha tehetett róla. Vajon mit cselekszik ma a Parlamentben Bokros úr? Sajátos stílusát ismerve azt fogja mondani mindenről, hogy ez így volt helyes. Vajon mit kellene ma Magyarországon egy politikusnak el­követni ahhoz, hogy elveszítse a pozícióját? Elég-e hozzá a becsület elvesztése? Kérdőjelek FEB-kommentár Háborúk a nagy háború után? Ünneplés és a kegyeletteljes emlékezés jegyében telnek az előttünk álló napok Európában. Fél évszázada fejeződött be a 2. világháború; hat év vérzivatara, a harctereken és a hátor­szágban, a munkaszolgálatban és a koncentrációs táborokban elpusztult sok tízmillió áldozatot gyászolva, mérhetetlen szenvedés után ismét a béke napjait köszönthették öreg föld­részünk fellélegző népei. A londoni, a párizsi és a berlini ren­dezvényeket a moszkvai ünnep zárja: a győzelem napján a hajdani szövetségesek mai vezetői, Clintontól Majorig és Mit­­terrand-ig az orosz fővárosba látogatnak. Mit ünnepiünk? Május 8-9-ét illetően mindenki egyetért azzal, hogy ezek a 2. világháború európai befejezésének nap­jai. Abban viszont, hogy ez felszabadulás volt-e - mármint a nácik és szövetségeseik hatalma alól vagy pedig pusztán Németország teljes katonai vereségének és kapitulációjának dátuma - erről ismeretesen máig megoszlanak a vélemények. A nyugatiak érett politikai megfontolásokból ünnepelnek együtt az egykori világháborús szövetségessel: a reményben, hogy hosszabb távon ismét szövetségesre találnak Moszkvá­ban, immár igazira. E remény jegyében lesznek ott az oroszok a nyugat-európai ünnepségeken is. 1945 májusa békét hozott, ám - tudjuk - tragikus módon ezzel nem minden háborúskodás fejeződött be a kontinensen. Éppen most, fél évszázaddal a világégés után nyugtalanítóan sok helyütt szólnak a fegyverek. A közvetítő akciók, a diplo­máciai erőfeszítések pedig nem ígérnek sok jót sem a délszláv harctereken, sem a kaukázusi frontokon. Fájdalmasan élő ma­radt tehát a kérdés: a nagy háború után mikor lesz vége a há­borúknak?- Úgy sajnálom szegény forintot, hogy naponta leértéke­lik. Nem volna humánusabb, ha inkább megszüntetnék?

Next

/
Thumbnails
Contents