Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20 / 117. szám

- Horoszkóp 10. oldal- PN-parti 10. oldal- Rejtvény 11. oldal- Fiataloknak 12. oldal Angol főrend és utolsó elefánt Nyolcvanhárom éves, szel­lemi-fizikai frissességét azon­ban a negyven-ötvenesek is megirigyelhetnék. Amint azt is, hogy tele van ötletekkel, tervekkel és nem nagyon fog­lalkoztatja az idő múlása. Solti György, a világszerte ismert és elismert karnagy, a nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb alakja maga a két lábon járó zenetörténet. 1936-37-ben a salzburgi fesz­tiválon a legendás maestro, Toscanini közvetlen asszisz­tense volt. Később Genfben nemzetközi zongoraverse­nyen első díjat nyert; Frank­furtban, Párizsban, a londoni Covent Garden Operában, a chicagói szimfonikusoknál zeneigazgató volt. Magyaror­szágról 1939-beh emigrált. Több mint húsz éve „Sir”, az angol királynő lovaggá ütötte.-Két éve, majdnem titok­ban, itt voltam „menyasszony­nézőben” - meséli derűsen. - Két zenekart hallgattam meg, s végül a Fesztiválzenekarral .jegyeztem el” magam. Amióta először próbáltam velük, örömmel várom a következő ta­lálkozást. Igazán elragadó mu­zsikusaik őszinte lelkesedése. Semmi kétség: jó úton járnak, céljuk a legmagasabb nemzet­közi színvonal elérése. Solti Györgynek a jelek sze­rint a jegyesség nem futó ka­land: a napokban forró sikerű koncerten dirigálta a budapes­ti kongresszusi központban a Fesztiválzenekart. Ezt köve­tően két nyugat-európai tűmén, összesen kilenc (!) hangverse­nyen vezényli majd az együt­test.- Muzsikusként rengeteg babért gyűjtött. Magánember­ként mire a legbüszkébb?- Két lányomra. Az idősebb Solti György az ENSZ jubileumi koncertjén nemzetközi zenekart dirigál, ingyen. 25 éves, nagyon jó hárfás és hegedűs. A kisebb 22 és nagy­szerű zongorista. Mindketten tudják azonban, hogy a névvel, amit viselnek, csak úgy juthat­nak az élvonalba, ha gyakorol­nak, gyakorolnak és újra gya­korolnak. De ehhez nincs elég kitartásuk. Persze nemcsak rá­juk, minden zenészre igaz, hogy a tehetség önmagában ke­vés. Magam is mindig nagyon szorgalmas voltam. Több mint fél évszázada dirigálok, körül­belül 250-260 lemezfelvételem van, ezen kívül 50 teljes opera­felvételt készítettem.-Vitalitása azt sejteti, hogy nincs híján terveknek, felada­toknak sem.-Talán nem önteltség: én már elértem mindent, amit el lehet érni. De még szeretnék a fiataloknak segíteni. Tavaly New Yorkban alapítottam egy zenekart, kizárólag 18-30 év közötti muzsikusokból. Most azt tervezem, hogy amerikai és európai „ifikből” szimfoni­kus zenekart hozok létre és a két kontinens legjobb profesz­­szorait kérem fel: foglalkozza­nak velük, tanítsák őket. Mon­danom sem kell, hogy a tehet­séges ifjú magyar zenészek számára is lesz hely ebben az együttesben. A spanyol El Mundo című újság így mutatja be: Karajan halála óta Solti az egyik legnagyobb karmester, de ő nem tekinti magát az „utolsó elefántnak”. (Ezt a kifejezést neki tulajdonítják, de ő kereken visszautasítja: biztos, hogy nem én mondtam - mondja moso­lyogva.) Különben is, vannak FEB-FOTO fiatal, tehetséges karmesterek, úgy, hogy még síok elefánt eljö­vetelére lehet számítani. Solti mestereiről is beszél, és külön kiemeli Bartókot: „Cso­dálatos ember volt, nem hagyta megfélemlíteni magát még po­litikai nyomásra sem. Végül is elhagyta az országot, mert nem akarta, hogy bármi köze legyen a náci rezsimhez.” Solti tervei közül szóba kerül egy genfi koncert terve, mellyel az ENSZ fennállásának 50. év­fordulóját fogják ünnepelni, egy külön erre a célra alakított zenekarral. „Ebben a zenekar­ban lesznek zenészek Ausztriá­ból, Japánból, Oroszországból, Izraelből és egész Európából, még egy madridi zenész is lesz. Senki nem kap pénzt ezért a koncertért, még a karmester sem. Vidám koncert lesz.” A harciassá operált krumpli A biotechnológia legújabb cso­dája semmiben sem különbözik a leghétköznapibb, legmegszo­­kottabb, mondhatnánk közön­séges burgonyától. Kívülről. S belülről? Az élvezeti érték szempontjából sincs különbség - állítják létrehozói, az amerikai Monsanto intézet kutatói. Bár­milyen módon is van elkészítve, ugyanolyan ízletes, mint a ha­gyományos burgonya. A gazdák szemszögéből néz­ve azonban óriási a különbség: ez a krumpli önmagában képes védekezni a kártevők ellen! Mégpedig legveszedelmesebb ellensége, a sajnos nálunk is jól ismert kolorádóbogár ellen. Amerikai kutatók génsebészeti módszerekkel egy gént építettek bele, amely mérget termel, még­pedig végzetes hatásút - de csakis a kolorádóbogárra nézve. Ez a „méregtermelés” ugyan ijesztően hangzik, ám a kutatók hangsúlyozzák: a toxikus anyag teljességgel veszélytelen az álla­tokra vagy az emberre nézve! Utóbb ezt sokoldalú hatósági vizsgálatok is megerősítették a közismerten szigorú Egyesült Államokban, így már kereske­delmi forgalomba is került a NewLeaf névre elkeresztelt bio­­burgonyafajta. A Reichstag becsomagolása Napi kétszázezer látogatóra számít a berlini városi vezetés a Reichstag becsomagolásának idejére. Az egykori német biro­dalmi gyűlés épületét június 17-re csomagolja be a bolgár származású amerikai művész, Christo, aki a világ számos épü­letét becsomagolta már, s e te­vékenységét művészetnek ne­vezi. Az ezüstösen csillogó szö­vetből 110 ezer négyzetméterre lesz szükség. Három különböző üzem hetek óta készíti az anya­got, amelyet hegymászók segít­ségével borítanak az építményre és az egészet átkötik kék zsinór­ral. A különleges eseményt Christo önmaga finanszírozza és várhatóan több mint tízmillió márkájába kerül. A becsoma­golt Reichstaggal kapcsolatos minden jog a művészt illeti, te­hát a művészeti eseményt bemu­tató fotók, trikók, jelvények csak a művész engedélyével árusíthatók. Egy minapi tájé­koztatóján Christo azt mondta, hogy legfeljebb a tartósan rossz idő tudja megakadályozni ab­ban, hogy a tervezett időpontra elkészüljön a produkció. Musicalsiker a szűzzel Amíg a Hungária együttes gőzerővel készül a nagy nyári koncertjére itthon, Sipos Péter pedig, a banda egykori basz­­szusgitárosa, a kanadai Mont­real legrangosabb angol nyelvű színházában a Jeanne című musicaljével arat jelentős szakmai és közönségsikert. A darab természetesen Jeanne d’Arc, azaz Szent Johanna éle­téről szól. Sipos Péter 1980 óta él Montrealban, az elmúlt ti­zenöt évben zeneszerzéssel és stúdióprodukciókkal foglalko­zott. Az igazi áttörést azonban a „Jeanne” hozta meg a szá­mára. A szerző reméli, hogy alkotását egyszer Magyaror­szágon is bemutatják. Érdekességesk a cannes-i filmfesztiválról Szerdán megkezdődött Cannes-ban a 48. filmfesztivál. S mint ahogy lenni szokott, mindenki összesereglett, aki csak számít az európai filmvilágban. Madonna, a szeszélyes sztár, Cannes-ban is tett azért, hogy odafigyeljenek rá. Most azzal lepte meg a rendezőket, hogy nem ígérte biztosra az érkeztét. Egyébként sem vár nagy szerep rá, mindössze hivatalosan beje­lenti (bejelentené?) Alan Parker filmjét, az Evitát. Mindenesetre a biztonsági őrök már készül­nek a fogadására. Ők is fogadni mernének rá, hogy cirkusz, az lesz. Sophie Marceau, a Házibuli című film egykor volt üdvös­kéje igencsak meglepte rajon­góit bevonulásával. Amint a FEB-REUTERS fotón látható: anyai örömök elé néz, s ahogy mondani szokták, nemigen látja a pocaktól a lábát. Súlyfelesleg is van rajta annyi, amennyitől egy védőnő mifelénk szívbajt kapna. Persze, a babáért meg­bocsátható a „kilengés”. Jeanne Moreau, a most 67 éves világsztár, aki a zsűrielnök tisztét tölti be, fürdik a boldog­ságban. Azt nyilatkozta: „Most aratom le életem gyümölcseit. Körbeugrálnak, tanácsokat kémek tőlem. De azért jól tudom, hogy nem va­gyok tévedhetetlen” - jelentette ki. Mindehhez még hozzátette: „megtisztelő megbízásomnak bizonyos visszafogottsággal te­szek majd eleget. Nem az a fel­adatom, hogy befolyásoljam a zsűri tagjait, hanem sokkalta inkább arra kell törekednem, hogy kialakítsam a bizalom légkörét a tanácskozások és a döntések sikere érdekében.” Jeanne Moreau eddig kilenc­venhat filmben szerepelt, s ép­pen Cannes-ban sorolták be ünnepélyesen a világ legjobb színésznői közé. Életpályájáról szólva Jeanne Moreau kijelentette: „Nem kar­riert futottam be, hanem éltem, becsapottnak sohasem éreztem magam. Ma kimondhatom: az az asszony vagyok, akivé válni akartam.” Akarata egyébként ezúttal is érvényesült: kívánsá­gának megfelelően Yves Saint-Sophie Marceau Laurent szalonjában választ­hatta ki azt a ruhát, amelyet a 48. cannes-i filmfesztivál ,Jci­­rálynőjeként” a díjkiosztáson viselni fog. Háromdimenziós mozi Budapesten Háromdimenziós filmek vetíté­sét kezdte meg a budapesti Ugocsa mozi. A technikai felté­teleket az épületet bérlő öt vál­lalkozó teremtette meg; kicse­rélték a vásznat és korszerűsí­tették a hangberendezést. A ké­pet mélységében is megmutató, háromdimenziós filmet speciá­lis szemüvegen át kell nézni - mondta Péter Róbert, az egyik tulajdonos. Elsőként Murray Lemer amerikai Oscar-díjas rendező Tengeri álom című 30 perces alkotását és egy ötperces trükkfilmet mutatnak be. Az érdeklődéstől függően újabb háromdimenziós filmeket is műsorra tűznek. Az érdeklő­dést legfeljebb a háromszáz fo­rintos belépőjegy mérsékelheti. Ez hiányzott: szoknyás férfiak . Ami tíz-húsz évvel ezelőtt el­képzelhetetlen volt, az ma már a hétköznapi elegancia része. Caroline monacói hercegnő például szakított a több évszá­zados etikettel, s nem hajlandó rangjához illően öltözködni. Csupán arra ügyel, hogy szok­nyája és tornacipője összhang­ban legyen az egyéb kiegészí­tőkkel. Míg Brigitte Bardot előszere­tettel hord drága kelmékből ké­szült, gazdagon díszített ruhát, addig Vanessa Paradis legtöbb­ször inkább virágcsokorra em­lékeztet, mint énekesnőre. Az egykor oly elegáns Cary Grant divatját napjaink fiatal színé­szei - például Johny Depp - hanyag öltözködéssel váltotta fel. Jean-Paul Gaultier divatk­reátor szoknyát ajánl férfitársa­inak, s ő maga jár elöl jó példá­val eme ruhadarab viselésében. Coco Chanel egyszerű vo­nalvezetésű fekete-fehér ruhái fölött is eljárt az idő. Ma már az angol Vivienne Westwood pi­ros-lila kockás harisnyája és pi­ros-zöld kockás szoknyája a sikk. A fiatal üzletemberek már csak hírből ismerik a korábban kötelezőnek számító fehér in­get, mellényes öltönyt. Póló­ban, pulóverben járnak dol­gozni, egy-egy jelesebb alka­lomra kék vagy rózsaszín inget öltenek. A tévébemondókat sem kerülte el a divat változása. Míg az idősebbek öltönyben, nyakkendőben jelennek meg a képernyőn, a fiatalabbak a spor­tosabb farmeringet választják. Michael Caton Jones, a skót nemzeti hősről, Rob Roy-ról készült film bemutatóján, skót szoknyában. FOTÓ: FEB-REUTERS »I

Next

/
Thumbnails
Contents