Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-17 / 114. szám
1995. május 17., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 11. oldal Kedves Olvasóink! Nagy visszhangot váltott ki az a levél, amelyet egy héttel ezelőtt közöltünk összeállításunkban, s amely arról kérdezett, hogy miért kötelező a kamarai tagság. Most két, tartalmában hasonló levelet közlünk, sőt az egyiket több mint tízen írták alá olyanok, akik szintén kényszerből lettek „vállalkozók”, hogy takarítással kiegészítsék nem túl magas jövedelmüket. Ámde nekik is kötelező a kamarai tagság, és ami ezzel jár: a tagdíjfizetés. Ugyancsak nem csillapszik az iskolákkal összefüggő felvetések száma és hevessége sem. Ebben a témában is két levelet adunk közre, s nagyon reméljük, hogy választ is kapunk azokra az érintettektől. Sürgős helyesbítést kért tőlünk az ugyancsak egy hete megjelent Együttérzek az aggódó szülőkkel című sorok írója, mert írásában - tévesen - az jelent meg, hogy a kecskeméti Széchenyivárosban katolikus iskola alakult, pedig olvasónk plébánia megalakulásáról tett említést. A hibáért elnézést kérünk. Várjuk további leveleiket, jelentkezésüket. A szerk. Hideg zuhany a szülőkre Miért van akkor a gimnázium? Még soha semmilyen ügyben nem ragadtam tollat, most is régóta rágódtam rajta, azután úgy döntöttem, mások okulására megteszem. Gyermekem a kecskeméti ÁFEOSZ-szakközépiskola tanulója. Vannak itt furcsa dolgok a vezetés, az oktató-nevelő munka terén, de az ember erre nemigen figyel, amíg sérelem nem éri. Leginkább a nyelvoktatással vannak gondjaink, többünknek is. Az iskola nemrégen 130 ezer forintot szedett be tanulónként háromheti, intenzív németországi nyelvgyakorlatra, plusz természetesen költőpénz. Bármennyire is számoltunk azzal, hogy itt mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ez azért minden elképzelésünket felülmúlta. Nem igazán értjük, mi kerül ennyibe, amikor gyerekeink ottani családoknál vannak (mert már kiutaztak) elszállásolva, és nem szállodában. Megpróbáltunk persze felvilágosítást kérni szülői értekezleten, de ami ott ért bennünket, az inkább hideg zuhanyra hasonlítható. Az egyik kísérő - fi-A május 10-én megjelent Egy szilvafa halála című cikkhez szeretnék hozzászólni. Tisztelt Balogh Úr! Nem hinném, hogy Ön az egyetlen, akinek ki kellett szedni a fáját azért, hogy megkaphassa a már régen várt gázvezetéket. A mi falunkban is most vezették be a gázt, sőt még mindig folynak az utólagos munkálatok. Nem hiszem azonban, hogy azok az emberek, akik napkeltétől napnyugtáig, fáradtságot nem ismerve azon dolgoznak, hogy Ön és még sok ember korszerűen fúthessen, ráérnének azzal foglalkozni, hogy a vezeték útjába kerülő gyümölcsfa kinek a A Petőfi Népe május 3-án Kinek érdeke a takarékosság címmel közölte Horváthné Szénási Katalin levelét, akinek tájékozottsága meglepett. A cikkben említett, Békéscsabán megvalósított mérés eredményei csak részben használhatók fel, ott ugyanis nincs távfűtés. Hogy nem ment egyszerűen az átalakítás, azt az bizonyítja, hogy a tervezett felénél kevesebb lakásban tudták a munkát elvégezni, a lakók ellenállása miatt. A beruházást német segélyből, azaz hitelből finanszírozták, lakossági, lakószövetkezeti hozzájárulással. A németországi (volt NDK) példa a mi viszonyaink között nem alkalmazható, más a távhő jogi szabályozása, piaci helyzete. A volt NDK-ban a távfűtési rendszer átalakítása több mint 100 milliárd forintnak megfelelő összegbe került a német államnak, jelentős adósságot teratal némettanámő, akinek a nevét nem akarom ide írni - minősíthetetlen hangot használt a nála jóval idősebb szülőkkel szemben. Mondandójából anynyi volt érthető, hogy a 130 ezer forintért ne nagyon pattogjunk. Mi csak azt szerettük volna, ha úgy oldják meg ennyi pénzért az utazást, hogy ne éjjel, hanem nappal jöjjenek, mert akkor látnak is valamit. De ez lehetetlen, mert a kísérő tanárnak esküvőre kell mennie. A gyerekek egyébként elmondták, hogy ez a „tanerő” minden németórán hosszú perceket szentel annak, hogy ecsetelje: a nyelvvizsgára semmi esélyük nincs. Ő persze semmi pluszra nem hajlandó ezért. Egyébként is csak azért tanít ebben az iskolában, mert jobban fizetnek, mint bárhol a városban. Egy tanulságot azért mégis levontam a történtekből: kisebb gyermekemet nem biztos, hogy az ÁFEOSZ-ba íratom, mert ami drága, nem biztos, hogy egyúttal jó is. Több szülő nevében: (Név és cím a szerk.-ben) háza előtt áll, kitől kapta, vagy éppen honnan örökölte. Én, és úgy hiszem, rajtam kívül sokan mások is csak dicsérni tudjuk a gyors és pontos munkát, amit a szakemberek végeznek, nálunk például Csorba úr és munkatársai. Egy kaskantyúi lakos (Név és cím a szerk.-ben) (Úgy érezzük, mindkét olvasónknak igaza van. Mert fontos a kényelmes gázfűtés, de a fák kivágásáért nem a munkások felelősek. A tervezőknek kellett volna gondosabban eljárni, amikor a vezetékek nyomvonalát kijelölték, hogy megkíméljék a fákat a kivágástól.) helve az önkormányzatokra és a lakókra. A távfűtés hazai állapotára jellemző az elmúlt rendszer lakásépítési, kivitelezési gyakorlata, amikor a szabályozhatóság és mérés kiépítésének lehetőségével nem számoltak. A díjak a tényleges költséget nem fedezték, az állam dotálta a távhőszolgáltatást is. 1991-ben a támogatás megszűnt, a díjakat emelni kellett, s mindezt tetézték a sorozatos energiahordozó áremelések. A távfűtés piaci körülmények közé került. Az egyre növekvő energiaköltségek hatására felvetődik az energiatakarékosság, a szabályozhatóság kérdése. A lakóépületeken belül többféle fűtési rendszer alakult ki, ezek különböző mértékű átalakítása szükséges a lakásonkénti szabályozhatóság, mérés megvalósítása érdekében. Az átalakítás elvégzéséhez a hőszolgáltatás Hosszú ideje figyelem a vitát a tandíj bevezetéséről. Néha irigykedve gondolok azokra, akik ezen a havi kétezer forinton problémáznak. Én boldog lennék, ha csak ennyit kellene fizetnem a taníttatásért, sőt még ösztöndíjra is esélyesek lennének a gyerekeim. Én azonban két középiskolás gyerek édesanyja vagyok. Gyermekeim jónevű állami gimnáziumba járnak, a legjobb tanulók közé tartoznak. De amióta elkezdődött a gimnázium, egymást érik a különórák. Mert először pótolgatni kellett úgymond az általános iskola hiányosságait, mert erre a gimnáziumban nincs lehetőség. Azután külön nyelvórákra kell járni, mert nyelvvizsgára a mai világban égető szükség van, de erre a gimnázium nem tud felkészíteni. Az egyik gyerek már felvételi előtt áll, túl a sikeres nyelv-Anyák napja Tompán Sok anyukának, nagymamának szerzett örömet a Tompái Általános Iskola alsó tagozatának anyák napi ünnepsége. Közel kétszáz kisdiák köszöntötte az ünnepeiteket, akik boldogan tettek eleget a kedves meghívásnak, és megtöltötték a művelődési ház terjedelmes nézőterét. A gyermekek színes műsorukban versekkel, dalokkal, jelenetekkel, táncokkal, saját készítésű ajándékokkal csaltak boldog, meghatott mosolyt az arcokra. Köszönet a pedagógusoknak a felkészítésért, azért, hogy minden gyereknek adtak valamilyen formában szereplési lehetőséget. K. B.-né, Tompa (egy nagymama) Fűnyírásról Kecskeméten a napokban hozzáfogtak a parkokban a fű nyírásához. Én a Rávágy téren lakom és mondhatom, felháborít az a gondatlan „munka”, amit végeznek. Csak ímmel-ámmal vágják le a füvet, legtöbb helyen ottmarad, egyméteres sávban is. Amit pedig mégis levágnak, az szétszórva szárad. De tudom, hogy a város más részein is hasonló a helyzet. Pedig a polgármester úr azt ígérte: tenni fog a tiszta, virágos Kecskemétért. Hát most itt lett volna az alkalom. Egy nyugdíjas a Rávágy térről díjai nem nyújtanak fedezetet. Első lépésként a lakótömbök hőmennyiségmérését kellene megoldani. A tapasztalatunk azonban az, hogy ahol eredetileg is van mérő felszerelve, a fogyasztók nem kívánják a fogyasztás szerinti elszámolást. Második lépésként az épület minden lakásának minden radiátorát el kellene látni az egyéni mérés eszközeivel. A műszaki megoldásokat ismerjük, vannak jó szakembereink, egyedül a pénz hiányzik. Vizsgáltuk a német szénsegély hitelfeltételeit, a képződő energiafillérek, egyéb segélyek és alapok felhasználási lehetőségeit. Minden esetben önerőt kell felmutatni. Az igénybe vehető pénzeszközök hitelként funkcionálnak, tehát azokat folyamatosan törleszteni kell. Márton János, a Termostar Kft. ügyvezető igazgatója vizsgán, most előkészítőre kell járnia, mert a gimnázium a felvételire sem tud felkészíteni. A gimnáziumban semmiféle olyan képzés nem folyik, amely esetleg a sikertelen felvételi esetén munkalehetőséget adna. Gondolok például alapvető szövegszerkesztői ismeretekre, vagy mezőgazdasági ismeretekre, bármire. Ha nem akarok potenciális munkanélkülieket nevelni, egy ilyen tanfolyam díjának is bele kell férnie a családi költségvetésbe. Mi a férjemmel négy év óta egyetlen darab ruhát nem vettünk, pedig nem tartozunk a legszegényebbek közé. De a két gyerek különórái havi 15-20 ezer forintot elvisznek. Sokszor gondolkodom a pedagógusok helyzetén is. Tisztában vagyok azzal, hogy jövedelmük igen alacsony. De mit is dotálnának jobban, ha az általános iskolai kitűnő bizonyítvány csak dísz, A kecskeméti Mátyás király Általános Iskolában tanuló gyermekek szülei közül kilencen írták alá az alábbi levelet, amelyet szerkesztőségünknek is megküldték, s amelyet rövidítve közlünk. Tiltakozunk az önkormányzat megszorító intézkedései ellen, mellyel az oktatási intézményeket sújtják! Nálunk veszélybe kerül az iskola profilját meghatározó iskolaotthonos rendszer. Helyette 50-60 fős mamutnapközit terveznek, ami nem más, mint gyermekmegőrző. Hat-tíz éves kicsiknek kell majd otthon, este öt óra után tanulni, házi feladatot írni vagy másnap felkészületlenül órára menni. Ráadásul, ha még több pénzt akar az önkormányzat elvonni (ki tudja, mire), még az ideális, 20 fős osztályokat is összevonják. Ezzel mindenképp sérülnek a gyerekek, az oktatás színvonalá-Idős keresztanyánk életének 98. évében járt ez év februárjában. Korához képest jó fizikai és szellemi állapotban. Már-már a 100. születésnap ünnepléséhez készülődtünk, de keresztanyánkat 1995. március 2-án mégiscsak elvesztettük. Keresztanyánk 74 éves keresztlányával élt egy háztartásban. Hogy a főzéssel ne fáradozzanak, elhatározták, hogy a közeli Jókai utcai idősek otthonából hordják az ebédet. A jutányos ebédhordáshoz azonban a körzeti orvos igazolására volt szükség. A körzeti orvos meg is jelent az idős néni lakásán, s megírta az igazolást. Ugyanakkor megkezdte a néni „felerősítését”. Csütörtökön, pénteken Digoxin és Diaphyllin injekciót adott a néninek intravénásán. Szegény keresztanyánkat nagyon megviselte a kezelés. Az elsőtől szédült, a másodiktól hányingere lett, s már egy falat sem ment le a torkán, remegett és a fejét fogta a fájdalomtól. A tüneteket jeleztük a doktornőnek, aki étvágygerjesztőt írt fel. Nagyon kérem, szorítsanak helyet a levelemnek a Petőfi Népében. Szeretnék ugyanis köszönetét mondani egy kedves eladó hölgynek, aki Kecskeméten, a Dobó körúti ABC-ben, az üvegvisszaváltóban dolgozik. Köszönöm, hogy mindenkihez van néhány kedves szava, egy-egy mosolya. Nagyra értékeljük ezt a gesztust a mostani de rengeteg a pótolnivaló. Ha a gimnázium sem a továbbtanulásra, sem az életre nem tud felkészíteni, akkor miért van? Ha minden csak pénzkérdés lenne, bizony sok szülőtársam fizetné különórák helyett az iskolai alapítványba a pénzt, ha a gyerek az iskolában megkapná, amire szüksége van. De bizony néha kedvem volna néhány pedagógusnak nevezett tanerőt jól megrázni, s valahogyan megértetni vele, hogy ő nem azért van az iskolában, hogy minél több gyerekről bebizonyítsa, hogy buta, esetleg teljesen hülye, hanem mert neki kellene megtanítani az adott anyagot. Levelem kicsit hosszúra sikerült, de szeretném hallani egy-két gimnázium vezetőjének véleményét ezekről a dolgokról. Kérem, gyermekeim érdekében nevemet és címemet ne közöljék. nak romlásáról nem is szólva. Végül néhány kérdés a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban: Van-e biztosíték arra, hogy az iskolaigazgatók jól döntenek majd, s a legnélkülözhetőbb pedagógusoktól válnak meg, és a legkevésbé fontos foglalkozásokat szüntetik meg? A mérlegelésnél kinek az érdekeit tartják majd szem előtt? Áz alsós gyerekekét, akik most alapozzák meg további tanulmányaikhoz a szükséges ismereteket? Vagy a felsősökét, akiknek a továbbtanuláson kell gondolkodniuk? A kisiskolás szülőkét, akik nem engedhetik még meg, hogy gyermekeik déltől késő délutánig egyedül legyenek otthon? Vagy a már nyugdíjas tanároktól válnak meg, hogy a fiatalok kevéske fizetésükért dolgozhassanak, mert a saját gyerekeiket is el kell tartani? Nagyon nehéz hétvége volt, hétfőre viszont már jobban lett. Ezen a napon - kérésünkre - nem volt injekció. Úgy tűnt, visszaállt a régi, tünetmentes állapot Kedden, szerdán ismét jött a doktornő és keresztanyánk megkapta a harmadik, illetve negyedik, egyben utolsó injekciót is. Azért az utolsót, mert csütörtökön hajnalban bekövetkezett a halál. A halottszemlén a kezelőorvos elmondta, hogy hamvasztás előtt a halottat boncolni kell, de a patológiai intézet eredménye lehet, hogy csak fél év múlva fog megérkezni, s akkor megtudhatjuk a halál okát. Ennek ellenére, kérésünkre, három nap múlva megtudhattuk az eredményt, s a halál okát. A boncolást kérő orvos jelentésén nagyon megdöbbentünk. A halottkísérő okmányon ugyanis ez állt: „Az elhunyt orvosi kezelés alatt nem állt.” A négy intravénás injekció nem számít orvosi kezelésnek? Dugár János, Kecskemét, Sétatér utca 20. világban, különösen akkor, ha tudjuk, hogy ő is négy gyereket nevel és még marad ideje, energiája, hogy nekünk, öregeknek mondjon valamit, ha csak annyit: hogy tetszik lenni? Kívánunk munkájához jó egészséget, gyerekeiben pedig találjon sok örömet. Ilus néni a Petőfi utcából Inkább dicsérni kellene Távfűtési takarékosság és pénzhiány Tisztelettel: H. L.-ne Tiltakozó szülök levele Nem volt orvosi kezelés? Mindenkihez van egy szava Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Hetényi szemétgondok Papírokkal és érvekkel alaposan felkészülve jött be a szerkesztőségünkbe egy hetényegyházi asszony.- Annak idején mi nem azért szavaztuk meg a szervezett szemétszállítást, hogy Hetényegyháza piszkos legyen, hanem éppen az ellenkezőjéért - mondta az idős asszony. A továbbiakban kifejtette, hogy a községben csak a „kisembereknek” kötelező a fizetés, amíg néhányan a tehetősebbek közül fütyülnek a rendre, a tisztaságra és a kötelező szállításra. Olvasónk elmondta azt is, hogy őt felszólították: fizesse meg a még 1994-ről elmaradt szemétdíjat, amit nem azért nem fizetett meg, mert nincs rá pénze, hanem mert igazságtalannak tartja a mostani állapotokat.- Addig nem fizetek, amíg mindenkire nem kötelező a tisztaság! Inkább zárjanak be. De elmondom, hogy például az Úrihegy 125. szám alatt legalább egyvagonnyi szemét található. Miért nem szólítják fel a tulajdonost? (Név és cím a szerk.-ben) • • Önzetlenség! Május 9-én délelőtt Kecskeméten, a szakrendelésen kihúzták a fogamat. A vérzés nem állt el annak ellenére sem, hogy napközben a sebet összevarták. Ezért 22 óra után kénytelen voltam kimenni az Izsáki úti kórházba, a fogászati ügyeletre. Itt ismerkedtem meg Zsuzsa doktornővel, aki két órán keresztül dolgozott keményen a vérzés elállításáért, miközben tartotta bennem a lelket. Közvetlenségével, kedvességével, bátorításával, őszinte érdeklődésével arról győzött meg, hogy velem érez, nekem drukkol. És mindezt teljesen önzetlenül tette. Köszönöm! Kelemen Éva, •Kecskemét, Tizedes u. 10. Talált pénz Egyre gyakrabban adunk hírt becsületes megtalálókról. Most íme egy újabb példa erre: lapkézbesítőnk, Pécsi Lajos május 11-én Kecskeméten, a Pozsonyi utca 6. szám alatti házban, Ferenczi Istvánnénál véletlenül ottfelejtett ötezer forintot. A pénz hiányát csak akkor vette észre, amikor otthon „kasszát csinált”. Azonnal eszébe jutott, hogy hol maradhatott el a hiányzó összeg. Visszament és hiánytalanul megkapta a pénzt. Köszönet Ferenczinének. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor
