Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-26 / 97. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség! 1995. április 26., szerda Négyszáz ajándék Ezen a héten kezdődik és május végéig tart tavaszi szerencseke­rék játékunk. A hetente két al­kalommal megjelenő szelvé­nyeket beküldők között négy­száz ajándékot sorsolunk ki. Fagasztóláda, televízió Fődíjak: egy fagyasztóláda, egy hordozható televízió, és egy kétkazettás rádiós magnó. A játékban májusi és júniusi előfizetőink pályázhatnak, akár egyetlen szelvény beküldésével is, de a szelvények száma sok­szorozza az esélyt. Beérkezés: 1995. május 31. Sorsolás 1995. június 6-án. Kétszemélyes hétvégi pihenés Ezen a héten indul új szállo­dás játékunk is. Az újságban megjelenő Fiume Hotel három emblémáját beküldő olvasóink között kisorsolunk egy kétsze­mélyes hétvégi pihenést teljes ellátással. Az üdülési utalvány, melyet eljuttatunk a nyertesnek, előzetesen egyeztetett időpont­ban, pénteki vacsorától vasár­nap ebédig érvényes. A szállo­dás játék szelvényének bekül­dési határideje 1995. május 10. Keresse a Fiume Hotel emblé­máit - már holnaptól. A korán kelés és a kutyák Kunszentmiklósról jelezték, de más településen is jelent­kező probléma: a Petőfi Népe kézbesítői annak érdekében, hogy minden előfizetőnk ide­jében megkapja az újságot, hajnalban járják az utcákat. Nem nézik ezt jó szemmel a házőrzők, immár második éve egyes utcákban fólyamatos ku­tyaugatás jelzi, merre járnak a kézbesítők. Nem jelent megol­dást az sem, hogy az egyik előfizetőnk más címre kérte a lapot, így próbálva enyhíteni a gondon. Az utcában ugyanis maradnak még előfizetők, és az éber ebek változatlan figye­lemmel kísérik a kézbesítést. Köszönjük a türelmet Megértjük, hogy zavaró, kö­szönjük, hogy türelemmel vise­lik. Ahhoz, hogy mindenki megkapja hat óráig a Petőfi Népét, elolvashassa a friss hí­reket a reggeli mellett, lega­lább négy órakor el kell kez­deni a kézbesítést, az újságok­nak a címzetthez történő ki­hordását. Továbbra is várjuk olvasó­ink érdeklődését, és javaslatait tartalmazó leveleit a jól ismert címen: Kecskemét, Szabadság tér 1/a, és hívásait a 76/481-391-es telefonon. Gondolatok a kötönyi kisharangról Jajkiáltás egy iskoláért Megilletődéssel olvastam a Pe­tőfi Népében, hogy a kötönyi kisharang a harkai temetőben került felállításra. Ezt a szá­momra nagyon kedves, gyer­mekkori emléktárgyat 1940- ben kapták a kötönyi hívek, il­letve az iskola a Szent Margit Leánygimnáziumtól, Budapest­ről. Ugyanis ez az iskola patro­nálta a kötönyi iskolát. A ha­rang felszentelésekor a buda­pesti iskola apáca tanárnői és diákjai - mint előző alkalom­mal - most is leutaztak. A harang akkori tartóoszlo­pait drága jó édesapám és nagybátyám készítették és állí­tották fel nagy szeretettel Isten dicsőségére. Ez a kis harang, amely emlékezetem szerint 100-110 kiló súlyú, hosszú éveken keresztül gyönyörű csengő-bongó hangjával hívta fel a kötönyi emberek figyel­mét a reggeli, déli és az esti áhí­tatra. Nagyapámmal esténként összekulcsolt kézzel mondtuk testvéremmel együtt a harang hangjára az esti imát, éneket. Az ének szép dallama még ma is a fülemben cseng, és nagy Lacika négy és fél éves. Ele­ven, mozgékony kisfiú. Szeret­ném azt mondani, hogy ő is olyan, mint a többi gyerek. De nem mondhatom. Lacika nem tud beszélni, Liberóban jár és nem érti a körülötte zajló életet. 1994 nyarán elvégeztek rajta mindenféle vizsgálatot (altatva is), kutatták a betegség okát. Egyelőre nem tudtak pontos di­agnózist mondani. Ezen a nyá­ron újra megvizsgálják. Az anya ettől a gyermektől nem tud elmenni dolgozni, így kérte a felemelt családi pótlékot és az ápolási díjat. Mindkét szülő munkanélküli, komfort nélküli lakásban laknak, ahol nincs fürdőszoba, és fával tüzelnek a lakásban, jóval alatta vannak a létminimumnak. A felemelt családi pótlékra és az ápolási díjra vonatkozóan az anya megkapta az orvosi pa­pírokat. 1994. augusztus 18-án az összes papírt elküldte, illetve leadta az illetékes helyre. A fel­emelt családi pótlékot hamaro­san meg is kapta az anya, de az ápolási díj elakadt. Hosszú vá­rakozás után én hívtam fel tele­Azért fogtam tollat, hogy kö- szönetemet fejezzem ki az állat­nevelés során elért rendkívüli eredményeiért. A mai világban a legtermé­szetesebb, hogy egy családi háznál az ember kutyát tart, így van ez az emberiség fennállása óta, amit Ön is jól tud, hiszen van két kutyája. Elhatározta, hogy különös nevelési és „em­beri” stílusával fogja a mi ku­tyánkat átnevelni. Tudniillik a kutya olyan állat, amely ugat és jelez, ha arra oka van. Ezt Ön rendkívül zokon vette és a háza tetejéről féltéglákkal és egyéb tárgyakkal „kés, ágyrugó, dezo- doros doboz stb.” adott nyoma- tékot nemtetszésének. Az Ön ál­tal okozott kár eltörpül ama eredmény mellett, amit elért. Ezután megtanította kutyáimat arra, hogy idegentől ne fogad­jon el semmit. A módszer na­gyon egyszerű: éjjel, nehogy más ellesse a módszert, perme­tezőszerbe áztatott Pedigree Pal kutyaeledelt, vagy éppen 600 forintos, méreggel átitatott ka­rajt tálalt nekik. Miután ezt a próbát is kiáll­ták, jött a halláspróba. A nyár folyamán hetekig térzenét szol­gáltatott az udvarunkba. Az eresz aljába, rafinált módon el­helyezett hangszóróból műsort szeretettel gondolok vissza a régi kedves időkre. De ez a kis harang elsiratta azokat is, akikről jött a hír, hogy a fronton elestek, vagy itthon meghaltak. Az iskolánál megtartott szentmisékre is hívta a lakosságot. Összekötötte hangjával az emberi szíveket, még a vérzivataros háborús években is. Drága kisharang! Te, aki Is­ten dicsőségére lettél felszen­telve, és hosszú évtizedeken ke­resztül szolgáltál az emberek között, most kedves hangoddal kísérjed utolsó útjukra a harka- iakat, vagy a kötönyi elhaltakat. Azokért is szóljál, akik előző helyeden felállítottak olyan odaadó szeretettel, mint a mos­taniak tették a temetőben. Már ők is az örök hazában vannak, és csak emlékeink és irántuk érzett szeretetünk őrzi nevüket. De szóljál azért a kötönyi Dudás tanítónkért is, aki fárad­ságot nem ismerve egyedül ok­tatta az akkori hatosztályos is­kola tanulóit - körülbelül 60-70 diákot - és az ismétlősöket is. Megtanított a haza- és ember­fonon az illetékeseket, hogy miért nem küldik a papírt az ápolási díjról. Azt a választ kaptam, hogy kétszer is kint voltak a családnál, de egyszer sem találtak otthon senkit. Ők ugyanis csak környezettanul­mány alapján adhatnak ápolási díjat. Kértem őket, hogy menjenek ki újra, mert nagyon kellene a pénz a tüzelőre. Ki is mentek decemberben. Az anya február­ban kapta meg először az ápo­lási díjat. Megkérdeztem tele­fonon, hogy visszamenőleg jár-e az ápolási díj, mire azt a választ kaptam, hogy nem. Va­lamelyik szülőnek otthon kel­lett volna tartózkodni, akkor több lett volna a pénz. Utólag ők már nem tudnak fizetni, erre nincs az önkormányzatnak pénze. Szerintem előre értesíteni il­lett volna a családot, hogy mi­kor jönnek környezettanul­mányra és akkor otthon lettek volna. Vagy nem jól gondo­lom? Rácz Pálné, Kecskemét Akadémia krt. 44. adott a kutyáknak, de majdnem a Bethlen körúton lévő emeletes ház tetején dolgozó kéményja­vítók perdültek táncra tőle. Igaz, amikor hazajött, lehalkította, vagy lekapcsolta a rádiót. Ön rendkívül furfangos és ta­lálékony ember. Dicséri szel­lemességét, hogy az udva­runkba esténként petárdákat dobál át, amikor legteljesebb a csönd. Hadd hallja mindenki, hogyan mulat egy magyar úr. Arról sem feledkezik meg, hogy reggelenként időben éb­resszen minket. Már öt órakor becsönget, ha éppen kedve tartja, és megy tovább. Nem­rég, a tavasz beköszöntével erős mérget permetezett át, amitől a kutyák nem, de a mé­hecskék tömegével pusztultak el. Persze, mindent lehet, mert demokrácia van. Csak egy dologtól óvom kedves (kutya)barátom: attól, ami még önre vár. Mert büntet­lenül ezen a Földön senki nem tehet semmit. Az Isten legyen irgalmas önhöz és csak annyit kapjon vissza, amennyit adott. Én csak hálát akartam mon­dani, amiért a kutyaidomítás rendkívül nehéz és költséges feladatát levette a vállamról. Schimó József, Kecskemét Árok utca 13. szeretetre, de a kötelező tan­tárgyakat is úgy eszünkbe véste, hogy a felsőbb iskolába kerülve a legjobbak között áll­tunk. Jutott ideje téli estéken a felnőttek részére is különböző témákban. A háborúban életét adta a hazáért. Szóljál még a harkai Vörös János volt igaz­gatónkért is, aki szigorú tekin­tetével, de annál nagyobb em­berséggel vette számon tőlünk a kötelező tananyagot. Maga­tartásukkal mint pedagógusok példát mutattak nekünk, hogy amit elődeink nehéz munkával megszereztek, azt tovább kell gondozni, nem szétverni, tönk­retenni. Egy picikét értem is szóljál majd, ha elköltözöm e világ­ból, aki kötönyi felszentelé­sedkor mint kisgyerek - éde­sanyám és testvérem segítsé­gével - virágkoszorút kötöttem neked. Szóljál minden élőkért és megholtakért, de főleg azért, hogy a béke és a szeretet nap­sugara ragyogja be a Földet és az emberek szívét. L.-né Kardos Regina Kecskemét Hány forintos órabér? Hatvannégy éves vagyok, ha­jam csak imitt-amott van már. Elmentem az egyetlen bácsal­mási fodrászatba, hogy hús- vétra kérek egy fazonigazítást, mivel csak körül kell vágni, ki­borotválni. Három perc alatt végeztek, illetve végzett a fod- résznő, és majdnem hanyatt es­tem, amikor megkérdeztem, mennyit fizetek. A háromper­ces munkáért fizettem 150 fo­rintot. Nyugdíjam nem sok, de ha­vonta el kell mennem fodrász­hoz. Nem tudom, mihez igazí­tották ezeket az árakat? (Kérem levelem közlését, de név nélkül, mivel továbbra is oda kell járnom.) Név és cím a szerk.-ben Gyerekek életveszélyben A mai napon, április 18-án zo­kogásba torkollott a Petőfi Népe olvasása. Arról írnak ugyanis, hogy a lajosmizsei Klábertelep melletti cefretáro­lóba fulladt egy kisfiú. Tíz évig laktunk Klábertele- pen, a cefregödrök szomszéd­ságában, amelyeket már évtize­dek óta nem használnak, csak a víz rohadt benne. Körül volt ke­rítve, de az a kerítés le volt ta­posva, s a gyerkek fő játszóhe­lyének számított. Ismerve a klábertelepi gyerekeket, soha­sem volt akadály a kerítés. Tizenöt évvel ezelőtt, május­ban gombát szedtünk a réten, a gödröktől körülbelül 250 mé­terre. Egyszer nagy sikítás és a gyerekek apja rohan a cefre­gödrök felé. Én is eldobtam a tálat és futottam. Nagy Ferkó nakig a békanyálas, szutykos trutymóban, egészen a szájáig. Az apja már fogta a kezét, de nem tudta kihúzni, én is segítet­tem és ketten vettük ki a gyere­ket a vízből. Levetkőztettem a vizes ruhától, majd az apja és az én száraz ruháimat adtuk rá, hogy ne kapjon tüdőgyulladást. Ferkó most huszonöt éves. Istenem, hány gyerek lesz még életveszélyben, holott azokat a gödröket évtizedek óta nem használják. Ki ezért a felelős, van-e egyáltalán ilyen ember? Lelkileg engem is nagyon lesúj­tott ennek az ötéves kisgyerek­nek értelmetlen és tragikus ha­lála. Homoki Józsefné Lajosmizse, Pacsirta u. 27. Szeretnék én is hozzászólni a vitához, amely Kecskemét vá­ros költségvetése és az iskolák viszonya tekintetében kialakult. Gyermekem a kecskeméti Arany János - azelőtt Molnár Erik - iskolába jár. Az iskola rangját többek között a maga­san képzett pedagógusgárda emelte a legjobbak közé. Nos, ez az iskola most igen nehéz helyzetbe került. Hosszú huza­vona után végre ebben az évben elkezdődött az iskola felújítása, illetve új tantermek kialakítása. Erre azért van égetően szükség, mert az iskola leromlott álla­pota miatt nagyon sok gyerek szükség tantermekben, faba­rakkban, egészségtelen körül­mények között kénytelen ta­nulni. Azonban a költségvetés hiá­nyára hivatkozva az önkor­mányzat leállította a beruhá­zást. Az egy főre jutó önkor­mányzati támogatás ebben az Már két hónapja, hogy megje­lent egy cikk a késedelmi pót­lékról, amit a társadalombizto­sítási igazgatóságnak kell bün­tetésként befizetni. Többször elgondolkodtam ezen a késedelmi pótlékon, amit minden hónap 10-éig kell befizetni, s ha nem, akkor jön a pótlék. Én egy kft.-nél dolgo­zom és csak 15-én kapok fize­tést, tehát nem tudom hamarabb befizetni a tb-t. De kérdezem én: miért lenne nekem kése­delmi pótlékom? Inkább úgy érzem, előre fizetek inkább mindig egy hónappal, semhogy késedelemben lennék. Példa­ként említeném, hogy ha valaki január 1-jén áll munkába, telje­sen egyértelmű, hogy 31-ével Szeretném, ha a levelemnek szorítanának egy kis helyet a lapban, mert Önökön keresztül akarom megköszönni, ami ve­lem a tiszaalpári Jóbarát ital­boltban történt. Ebben az italboltban dolgo­zik ugyanis Csipkó Sándomé, akit a vendégek Teri mamának szólítanak. Ami most történt ve­lem, az ország-világ előtt kie­melkedően emberséges csele­kedet volt. Bementem az italboltba egy kávét inni. Csak Teri mama volt ott egyedül. Én elfogyasztottam a kávét és siettem a 16,30-as buszhoz. A megállóban egyszer csak megjelent Teri mama és mosolyogva megkérdezte, hogy iskolában a legalacsonyabb. A pedagóguselbocsájtások ezt az iskolát sem kerülik el. Az általam elmondott ténye­ket megerősítette Marczi Albert önkormányzati kéopviselő úr is, hozzátéve, hogy a közgyűlé­sen ő jelezte ezeket a gondokat. Ha a képviselőnek, a szülők­nek, pedagógusoknak sem hi­szik el ezeket, vagyis továbbra sem hajlandók figyelembe venni kétségbeesett jajkiáltá­sunkat, ugyan kihez fordulhat­nánk? Szülőtársaim nevében is kö­vetelem, hogy az esélyegyenlő­ség jegyében a kecskeméti Arany János Általános Iskola diákjai is kapjanak meg minden olyan támogatást, amit a többi iskolák megkapnak, s teremtse­nek a tanuláshoz megfelelő emberi körülményeket. Nagyné Sántha Erzsébet, Kecskemét, Aradi vértanúk tere 3. záródik a hónap. Január havi bére februárban kerül elszámo­lásra, s ekkor vonják le a kü­lönböző illetéket, köztük a tb-járulékot is. Vagy talán a tár­sadalombiztosításnál nem így van? Ott már a januári fizetésü­ket megelőlegezve még tize­diké előtt felveszik a járulék összegét, hogy befizethessék? Vehetnének példát az OTP-ről, ahol a hónap utolsó napján is be lehet fizetni a rész­leteket kamatmentesen, bünte­tés nélkül. Miért nem lehetséges ez a megoldás a társadalombiztosí­tónál is és miért kell mindjárt ágyúval lőni a verébre? R. J., Kecskemét, (Név és cím a szerk.-ben) nem hiányzik-e valamim. Azt válaszoltam, hogy semmim sem hiányzik. Ő ekkor belenyúlt a kisköténye zsebébe és a ke­zembe nyomott egy kis pénz­csomagot. Akkor én idegesen a zsebembe nyúltam és rájöttem, hogy az én pénzem hiányzik, s ott rántottam ki az italboltban. 13 500 forintról volt szó. Állí­tom, hogy ebben a nehéz élet­ben senki nem tette volna ezt meg, annál is inkább, mert tanú sem volt az esetre. Én, aki jelenleg 87 éves va­gyok, most gyengélkedem, de kérem, hogy a jó Isten áldja meg érte. Tisztelettel: K. Szabó József, Tata, Nyíl u. 12. NAPJAINK HUMORÁBÓL nehéz. Mondja meg őszintén, hogy ártámogatott gyógyszerre van szükségem, vagy nem?! Utólag nem jár az ápolási díj Kutyabarát szomszédomhoz Agyúval lőnek a verébre? Pedig még tanú sem volt

Next

/
Thumbnails
Contents