Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-24 / 95. szám

1995. április 24., hétfő Hegyközségek 7. oldal A jogalkotók megfeledkeztek a homoki gyümölcstermesztésről? A nagyüzemekben a gyümölcsfátlan ültetvények jöttek divatba az utóbbi évtizedekben. Az új törvényben nem esik szó a gyümölcsről, jóllehet a ré­gi, az 1938. évi XXXI. te. a szőlő- és gyümölcsgazdálko­dásról rendelkezik és termé­szetszerűleg felvállalja a gyü­mölcstermelők érdekeit is. Saj­nálatos tény ez a homoki, jele­sül a Kecskemét környéki ter­melők nézőpontjából, mert ezen a tájon alakult ki a szőlő-gyü­mölcs együttes termesztésének az a sajátos módja, amelyet egyik tanítómesterünk „bölcs elmeéllel felépített” termelési eljárásnak nevezett. Ez alkalommal nincs lehető­ségem az együttes vagy köztes termesztés minden előnyére rámutatni, de néhányat azért megemlítenék. Gyenge minő­ségű homoktalajaink nyáron nagyon felmelegednek (50 fok), télen kritikus értékig lehűlnek. A gyakori késő tavaszi és kora őszi fagyok kártételét a gyü­mölcsfák árnyékhatásukkal jó­tékonyan mérsékelték. Miután a szőlő rendszeres talajmunkában és trágyázásban részesült, a köztes gyümölcsfák sem szen­vedtek e téren hiányt. Néhány kutató (Tamási J., Horváth S.) áldozatos gyökérfeltáró mun­kája nyomán tudjuk, hogy a kajszibarack, meggy, szilva gyökérzetének kedvező elhe­lyezkedésével korántsem oko­zott olyan gyökérkonkurenciát, mint azt hittük. A híres kecs­keméti barack, a naponta in­duló export irányvonatok ra­kománya túlnyomó részben a szőlőkben termett. De ilyen te­rületekről szűrték a 18-20 mustfokos ezerjókat, 20-24 fo­kos kadarkákat (Szarkás, Úri­hegy). Nem volt másodrendű kérdés az sem, hogy ez a termelési forma elemi károkkal terhes vi­dékünkön (fagy, jég, aszály) egyenletesebb jövedelmet ígért; ha kiesett a gyümölcs, rendsze­rint pótolt a szőlő és ha gyen­gén sikerült a szőlő, kisegített a gyümölcs. Ha mindkettő bejött, volt tartalék jövőre. A másfél, két holdas szőlősgazdák szépen boldogultak. Az űn. fásszőlők forgalmi értéke lényegesen na­gyobb volt. Ez az írás most azonban nem azért született, hogy védje a sokak által any- nyira elítélt együttes termesz­tést, mert aki nyitott szemmel élt és él ezen a tájon, nem szo­rul meggyőzésre. Arra szeret­ném a figyelmet felhívni, hogy az immár 1982 óta tartó aszá­lyos évek nyomán már két tel­jes év csapadékmennyisége ­mintegy 1000 mm - hiányzik a talajból és a talajvíz szinte 3-5 méterrel is süllyedt. Az elsiva- tagosodás - úgy látszik - feltar­tóztathatatlan. Kérdéses a ha­gyományos művelésű és igény­telenebb szőlő-gyümölcs fajták megmaradása is. Úgy tűnik, hogy homokjainkon biztonsá­gosan csak öntözéssel tudunk álló kultúrákat fenntartani. Mi­után a 8-10 m-en található első vízadó réteg kimerülőben van, a második - 30-40 m-en hú­zódó - vízadó rétegre kell tá­maszkodnunk, amely e pilla­natban még elégségesnek mu­tatkozik. Az öntözés viszont lényegesen megdrágítja a tele­pítést és az ültetvény fenntartá­sát, ezért annak biztonságosan jövedelmezővé tétele az elsőd­leges cél. Ennek pedig őseink tapasztalata alapján az együttes termesztés felelevenítése és a megváltozott körülményekhez való finomítása lehet a módja. Az új hegyközségi törvény megalkotói (bár erre időben fi­gyelmeztetést kaptak) a gyü­mölcsről megfeledkeztek (?), jogos tehát a kérdés: homoki gyümölcstermesztés, mi lesz veled? Dr. Bognár Károly Kecskemét TÖRVÉNYISMERTETÖ FÓRUM JÁNOSHALMÁN Kétkezi munkával Európa felé Jánoshalmán a hegyközségi törvény értelmezésére fórumot szervezett a polgármesteri hiva­tal. A hajdan szőlőjéről és gyümölcséről híres településen ezen a délutánon közel száz ér­deklődő gyülekezett a Honvéd Kaszinóban, a tanácskozásra. Dr. Szabó György, a Földmű­velésügyi Minisztérium kerté­szeti főosztályvezetője tartott vitaindítót A hegyközségek szerepéről és szükségességéről a szőlőtermesztésben címmel. A bevezető után a hallgatóság közül többen a mezőgazdaság általános válságát rótták fel úgy a régi, mint a mostani kor­mányzatnak. Nehezményezték például, hogy a márciusi meg­szorító kormányintézkedés ha­tására a mezőgazdaság terme­lési költségei lényegesen, kb. 30 százalékkal megemelkedtek. A termelt termékek - búza, ku­korica, gyümölcs és bor - fel- vásárlási ára pedig mindezt nem tükrözi. Az egyik, magát a szőlő szerelmesének valló gazda úgy vélte, hogy a szőlő­Jé házi bor készül. termesztés diszkriminatív tá­mogatási rendszere hatására az alföldi szőlőket ki fogják vágni. Szerinte az alföldi ember jel­lemzően a kétkezi munkájával tud Európához csatlakozni. S nehezményezte, hogy a privati­zációs bevételekből nem a ma­gángazdaságokat támogatják, hanem újra a nagyüzemek kap­nak támogatást. Abban a jelenlévők egyetér­tettek, hogy szükség van a hegyközségi törvényre. Viszont kifogásolták, hogy megint fe­lülről jött az irányítás. A hallga­tóság többségében a törvény ál­tal támasztott kötelezettségek váltottak ki ellenkezést. Kifo­gásolták, hogy a hegyközség megalakításába azok a gazdák nem tudnak beleszólni, akiknek csak ígérvényeik vannak visz- szaszerzett földtulajdonukról. Kiss György, a város pol­gármestere több évvel ezelőtt kezdeményezője volt a hegy­községi törvény megalkotásá­nak. Akkor nem egészen ilyen változatra gondoltak. Mégis arra kérte a gazdákat, hogy a törvény szabta keretek között maguk alakítsák saját képükre a hegyközségüket. Az indulatok­tól sem mentes négyórás fórum békés hangulatban zárult. A FALUGAZDÁSZ ÁLLÁSPONTJA Kellenek a hegyközségek Nap mint nap olvashatunk a kü­lönféle újságokban cikkeket az 1994. évi CII. törvény alapján kötelezően alakítandó hegy­községekről. Sok írásban a megszólaltatott leendő hegyközségi tagok - szőlészek, borászok, szőlő- és borkereskedők - borúlátóan nyilatkoznak róla. A legtöbb ki­fogás a kötelező jelleg, az adat­szolgáltatás és a hegyközségi járulék ellen szól. A belépési kötelezettségnek sokunkban van egy rossz emlékeket éb­resztő hatása. Ennek ellenére bízom abban, hogy fölismerik ennek az önszerveződésnek a jelentőségét. A jegyző kifüggeszti A leeendő hegyközségi ta­goknak 1995. április 30-ig kell a település önkormányzatánál bejelentkezni. Ezután a jegyző egy hónapra kifüggeszti a név­és címlistát a polgármesteri hi­vatalban. Az érintettek egymás között megbeszélve, az alakuló közgyűlés előtt előkészítő bi­zottságot választanak, a listán megadott időpontban. Mikor az előkészítő bizottság megala­kult, névjegyzéket készít a jegyző által átadott, további adatokat is tartalmazó iratok alapján. Ezeket a dokumentu­mokat csak a leendő tagok bi­zalmát élvező személyek kap­hatják meg, nem pedig vadide­genek. Az előkészítő bizottságok másik igen fontos feladata az alapszabály-tervezet elkészí­tése. Ez igen alapos munkát igényel, mert elfogadásához a határozatképes közgyűlés két­harmados szavazati többsége kell. Minden tagot egy szavazat illet meg. Ez egy nagyon érté­kes kitétele a hegyközségi tör­vénynek, nem tesz különbséget a kis- és nagybirtokosok, fel­dolgozók és kereskedők között. Létkérdés a kisebb termelési szintű tagok számára az aktív részvétel. Jelen helyzetben, amikor a munkanélküliség ve­A naiv művészt is megih­lette a szőlő. szélye fenyeget, - egyes csalá­dok megélhetési gondokkal küzdenek -, nem szabad, hogy e nagy élőmunka-ráfordítást igénylő, tevékenységet bizto­sító ültetvényektől gazdasági kényszerből megváljunk. Az érdekvédelmet támogatja a törvény azzal, hogy egy asz­talhoz ülteti a termelőt, a fel­dolgozót és a kereskedőt. Nem az utca másik oldaláról fognak egymásra mutogatni, kiabálni, hanem emberhez méltóan, a sa­ját érdekeiket ismertetve és védve, eltérő véleményüket üt­köztetve hozzák meg felelős döntéseiket. Az tartósan nem fog menni, hogy csak az egyik félnek menjen jól, mert az visz- szatetszést szül, s a többiek el­lenállását idézi elő. Közös ér­dekük a termék- és származás- védelem, mert hosszú távon ezek alapvető követelményei lesznek az adott térség szőlé- szetének-borászatának. A tagok döntenek A tagoknak joguk lesz dön­teni az újabb telepítésekről, te­lepíthető fajtakörről, a kiörege­dett, gazdátlan szőlők kivágásá­ról, az elhanyagolt szőlők mű- veltetéséről, a termőhelyi védő­árról, a hegyszabályokról, a hegyközségi járulék mértéké­ről, felhasználásáról, közös anyagbeszerzésről stb. Mégha tározó lesz a hegyközség életé­ben a közgyűlés által választott választmány munkája. A vá­lasztmány tagjai: az elnök, a hegybíró, az ellenőrző bizottság és egyéb tagok igény szerint. Ezen tisztségviselők megvá­lasztása szintén megköveteli az egyes tagok átgondolt, felelős­ségteljes döntését. A leendő hegyközségi ta­goknak célszerű már most ma­guk között beszélni az alakuló hegyközségről, leendő vá­lasztmányi tagokról. A hegyközség belső haszná­latra begyűjti majd a termelés­sel kapcsolatos adatokat. így a terület nagyságát, a fajtaössze­tételt, életkort, a feldolgozó- rendszer teljesítményét, a táro­lótér, tárolóedények nagyságát, típusait, a szőlő- és borforgal­mazás nagyságát stb. Ezek is­merete mindenképpen szüksé­ges az előbbre néző számítá­sokhoz, tervezésekhez. Sokan aggódnak, hogy mindez az APEH kezébe kerül. Ennek ki­adására a hegyközség nem kö­telezhető, és szerintem az APEH eredményes munkájá­hoz nem is szükséges. Minden adóalany kötelessége az adóbe­vallás. Felvilágosítást adnak A hegyközségi törvényről a Magyar Közlöny 1994/128. számában lehet olvasni. Tele­pülésenként a jegyzők, a mező- gazdasági ügyintézők és a falu­gazdászok adnak bővebb felvi­lágosítást és adatlapot az érdek­lődőknek. A fentieket elolvasva, remé­lem, világosabban látják a le­endő tagok a hegyközség lé­nyegét. A hegyközség mint köztestület úgy fog működni és annyit, amennyi munkát abba az egyes tagok fektetnek majd. A fontos munkához jó egészsé­get, termelési kedvet és feltéte­leket kívánok. Berecz János, Tiszakécske falugazdája Egerben számítógépes rendszer segít Az egri borvidéken is megkezd­ték a hegyközségek megalakí­tásához szükséges bejelentke­zést a gazdálkodók. A 15 köz­séget és Eger városát magában foglaló területen mintegy 10 ezer családot, illetve gazdál­kodó szervezetet érint a hegy­községi törvény végrehajtása. Mindezt Bakondi Endre, a he­vesi megyeszékhely polgármes­teri hivatalának illetékes mun­katársa közölte egy Egerben megtartott sajtótájékoztatón. Itt ismertették a törvény végrehaj­tásának előkészületeit. Mint elmondta: a gazdák tá­jékoztatására, a Egri Borterme­lők Egyesületének segítségével megjelentettek egy kiadványt, Hegyközségi Híradó címmel. A négyoldalas lapot - amely tar­talmazza a törvénnyel kapcso­latos legfontosabb információ­kat - minden érdekelthez eljut­tatták. A brossúrához bejelentő- lapot és válaszborítékot is csa­toltak. A tájékoztatón elhang­zott: a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Egri Állomásán immár három éve folyamatosan számítógépre viszik a 4000 hektár szőlőterületű borvidék­kel kapcsolatos adatokat. A be­jelentkezőlapokon szereplő in­formációkkal együtt - amelye­ket szintén betáplálnak a kom­puterbe - egyedülálló adatbá­zissal rendelkeznek majd a borvidékről. Ez egyebek mel­lett a hegyközségi tanács mű­ködését is segíti. Bakondi Endre azon véle­ményének adott hangot, hogy a Mintegy tízezer családot érint Egerben és környékén a hegyközségi törvény végrehajtása. Brossúrát adtak ki. hegyközségek megalakulása mind a kistermelők, mind a nagygazdálkodók nyereséges tevékenységét szolgálják.

Next

/
Thumbnails
Contents