Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-19 / 91. szám
1995. április 19., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 11. oldal Kedves olvasóink! Sok furcsaságról, visszásságról olvashatnak mai összeállításunkban. Egyik kiskunhalasi levélírónk például elítéli, hogy fegyvert árusítanak a Városi Játékboltban, egy kecskeméti olvasónk leveléből pedig megtudhatják, miért ment el sok ember étvágya a Hírős Étvágy Hét rendezvényétől. Olvashatnak továbbá temetői rendetlenségről, a bérlakások eladásának buktatóiról, s arról, hogy Jánoshalmán is baj van a földkiadással. Figyelmükbe ajánljuk azt a levelet, melynek írója felhívja a figyelmet az oktatási intézményektől való pénzelvonások súlyos erkölcsi következményeire. Kérjük, tekintsék át olvasószolgálatunk mai tájékoztatóját is, mely - mint minden alkalommal - most is haszons információkkal szolgál önöknek. Várjuk további leveleiket. Névtelenül ne írjanak. A szerk. Vizsgálják felül az egyoldalú módosítást Kecskemét képviselő-testülete az eladott bérlakások adásvételi szerződését egy februári határozattal egyoldalúan módosította. Időközben a megyei köz- igazgatási hivatal vezetője e határozatot törvénysértőnek minősítette. A történtekről, a várható fejleményekről az illetékesek hallgatnak, a beosztottak pedig magyarázzák a bizonyítványt. Hogy a városi képviselő-testületet mi késztette a szerződés módosítására, azt csak találgatni lehet. Egyébként jogászi vélemények szerint is törvény- sértés történt. Ezért a szerződésmódosítás ötletgazdáinak valami mást, jogilag megalapozottabb okot, jogcímet kellett volna kiötle- niük, hogy az adásvételi szerződés módosítását közös megegyezéssel a vevők is elfogadják. Ugyanis: „Ha a jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.” Az eddigi hírek szerint a közös megegyezéssel történő módosításra még csak kísérlet sem történt. Az adásvételi szerződésről, az árengedményről pedig röviden csak annyit: Megkérdőjelezhető, hogy a városi bérlakások vásárlói valóban „olcsón” jutottak a lakásokhoz. Bizonyára akadtak előnyös lakásvásárlások is, de a többségre nem ez a jellemző. A vevők többsége ugyanis nem csupán „olcsó” lakásingatlant, hanem jelentős felújítási, karbantartási kötelezettséget is vásárolt. A nem ritkán lelakott panellakások várható felújítási költségeit pedig - a rejtett hibák, hiányosságok miatt - többségében még felbecsülni sem lehet. Tehát bizonyítható, hogy nem az eladó, hanem a vállalt terhek tették többségében „olcsóvá” az eladott bérlakásokat. Mindezek alapján az említett lakások öt éven belüli eladását szerződésmódosítással nem nehezíteni, hanem könnyíteni kellene. A romló gazdasági helyzetben ugyanis előfordulhat, hogy a lelakott állagú, jelzáloggal terhelt lakásingatlanok öt év múlva forgalomképtelenné is válhatnak. Fentiekre hivatkozva kérjük a tisztelt képviselő-testületet, korábbi döntését vizsgálja felül, és jogilag megalapozott döntést hozzon. Dr. Borbály Lajos, Kecskemét (Cím a szerkesztőségben.) Egy takarítónő írja Radics Károlyné, a kecskeméti helyiforgalmi takarítónő vagyok. Nagyon sérelmesnek találtam az újságban április 12-én megjelent levelet, amelyet H. P. írt. (A viteldíjért több figyelmet. A szerk.) Nem tudom, hogy a tisztelt úr vagy hölgy mikor járt erre és mikor találta szemetesnek a buszpályaudvart, mert én minden hajnalban azon vagyok, hogy mire a kedves utasok munkába mennek, tiszta legyen az egész pályaudvar. Ugyanakkor nekem másik pályaudvart és irodákat is takarítanom kell. De ha az utasokat, főleg a diákokat megtanítanák arra, hogy a szemetet és a csikkeket ne a padokra és az autóbuszokon dobálják szét, akkor nem lenne ilyen sem a pályaudvar, sem az egész város. A rengeteg munkanélküli közül kellene alkalmazni legalább egy őrt, aki vigyázna a tisztaságra, és megbüntetné a szemetelő embereket. így talán rendet lehetne tartani egész napon át. Egyébként a takarítónő munkáját semmibe sem veszik a kedves utasok, mert ha valamennyire is értékelnék a munkámat, amit hidegben is, melegben is el kell végezni kint is bent is, akkor nem maguk mellé dobálnák a szemetet, hanem egy kicsit odébb, a szemetes- kukákba. Radics Károlyné Az VhíCer Szövetkezet Domb Áruháza (Kecskemét, Nyíri út, Vízmű domb mellett) felvesz nem dohányzó számítástechnikában jártas ADATRÖGZÍTŐKET. Jelentkezni az áruház vezetőjénél 9-19 óráig. (50515) FONTURI RUHAVÁSÁR! HOLLAND import kilósruha vásárt tartunk 1995. április 19.-én szerdán, (50617) Milyen következményekkel járhat a pénzszűke az oktatásban? Tisztelt Polgármester Úr, Képviselő-testület! Mi, pedagógusok aggodalommal, kétségekkel szemléljük az Önök törekvéseit, amelyek az oktatási intézmények pénzének elvonására irányulnak. Kétségeink közül - nem a teljességre törekedve - szeretnék néhányat továbbgondolásra javasolni. A pénzelvonásból következik a szakkörök és az edzések, tehát a délutáni foglalkozások megszűnése. E tevékenységek nemcsak azt a célt szolgálták, hogy egyéni képességeket fejlesszenek, hanem egyébként is hasznos időtöltést biztosítanak tanulóink számára. Éppen azoknak a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeknek, akiknek a szülei ezt biztosítani nem tudják. Ezek a tanulók így még hátrányosabb helyzetbe kerülnek: otthoni ellenőrzés, nevelő közösség, értékközvetítő program helyett marad számukra a magány vagy a bandába verődés. A csavargás, a lakótelepi tereken történő rombolás, vagy az öncélú, léleknyomorító időtöltés a játéktermekben. Talán Önök nem érzik ennek a veszélyét? Járják végig az utcákat, tereket, játéktermeket 14 Televízióra vágyik A Bács-Kiskun Megyei Mozgáskorlátozottak Egyesületéhez kéréssel fordult Váczi Erzsébet súlyos mozgáskorlátozott, teljesen járóképtelen kecskeméti lakos (Kadafalva 42.). Nagyon szeretne egy televíziót, de 12 600 forint nyugdíjából erre nem futja. Volt ugyan egy készüléke, amit még szüleitől örökölt, de az már olyan állapotban van, hogy javítani sem lehet. Mivel az egyesület sincs olyan anyagi helyzetben, hogy segíteni tudna, képviselője szerkesztőségünket kérte fel Váczi Erzsébet kérésének nyilvános közlésére. Arra kérik lapunk olvasóit, aki tud, ajándékozzon egy használt, de még jól működő televíziót a mozgás- korlátozott hölgynek. Az egyesület vállalja a készülék elszállítását. Az ajándékozó hívja a mozgáskorlátozottak egyesületének városi csoportját a 322-451-es telefonszámon, s keresse Lovasnét, de hívhatja az ajándékozó szerkesztőségünket is, szívesen vállaljuk a közvetítést. Az április 5-étől 8-áig agyonreklámozott Hírős Étvágy Hét elnevezésű kiállítással és vásárral kapcsolatban van néhány észrevételem. Kérem a szerkesztőséget a magam és sok nyugdíjas és kispénzű társam nevében is, hogy írásom a levelezési rovatban közölni szíveskedjenek. Az első napon 10 órakor mentünk feleségemmel a megnyitóra, mivel így hirdették. Az elmúlt évben rendezett ugyanilyen kiállításon is ott voltunk, amely ingyenes volt. Szerettünk volna most is bemenni. Ekkor ért az első meglepetés. Két jólöltözött úr és egy gázpisztollyal felszerelt őr közölte, hogy a nagyközönség előtt csak 13 órakor nyílik meg a kiállítás és vásár. Ezt még megértettem valahogy. Amikor azonban ez időpontban újra elmentünk, akkor ért a óra után! Látni fogják: már most is éppen elegen csellengenek diákjaink közül. Meg- éri-e ennek a városnak, hogy az ő számuk szaporodjon, rombolva környezetüket és önmagukat?! Nevek, ismerősök híján hihetetlennek tűnhet, amit állítok, de én, mi ismerjük, tanítjuk ezeket a gyerekeket. S tudjuk, a 10-14 éves korosztály 50 százaléka potenciális alanya az ilyen sorsra kerülésnek! Éppen az említett foglalkozások mentették meg őket, amiket most Önök megszüntetni terveznek! Pedig nálam jobban tudják: a társadalom további hanyatlásának megakadályozása kevesebbe kerül, mint a gyökeréig romlott megjavítása! Úgy gondolom, politikai és vezető szerepüket éppen azért vállalták, mert szembesültek az elmúlt évtizedek hamis értékeket közvetítő hatásaival, s azok ellen akartak tenni. Éppen most kellene az ifjúságot a valódi értékek megismerésére, befogadására alkalmassá tenni, s gyakran a szülői hatások ellenére erkölcsöt, toleranciát, a környezet és a társadalom iránti megbecsülést tanítani számukra. És most hagyjuk őket magukra? Levelemet nem kritikának szánom, de úgy érzem, ha nehéz szívvel is, meg kell írnom tapasztalataimat. Gyerekkoromban sokat jártam a kecskeméti református temető mellett, s a temetőben is. Akkor olyan volt, mint a patyolat. Telt, múlt az idő, kialakult az új Köztemető, s egyidejűleg egyre gondozatlanabb lett a többi. Ahogy elnézem a buszokról a Budai úti temetőt, olyan, mint az őserdő. A Szentháromság temetőt többször is megnéztem. Nagyon elhanyagolt, rendezetlen, gondozatlan. Talán már az utódok sem élnek, akik gondozhatnák a sírokat. Rengeteg pénz kellene ahhoz, hogy úgy-ahogy rendbe tegyék a temetőt. De kinek van erre ma pénze? Valamit mégiscsak tenni kellene. Talán nem haragudna meg az Úr, ha az egyházi iskolák diákjai ott hasznosítanák gyakorlati munkájukat. Ami igazán elszomorított, az nem az egyház ügye. Közügy. Néztem a hősök síremlékeit, de már nem tudtam elolvasni egy nevet sem. Elmosódtak a betűk, második meglepetés. Ugyanazok az urak, akik délelőtt álltak az ajtóban, közölték, hogy váltsunk 100 forintos belépőt. A pénztáros hölgyek, akik egyébként nagyon kedvesek voltak, megvigasztaltak, hogy a százas tombolajegyként is szolgál. Igaz, tavaly is volt tombolajegy, de azt az vette meg, akinek volt rá pénze. Én elvből nem fizettem 200 forintot azért, hogy egy kicsit nézelődjek és a kiállított termékekből esetleg vásároljak. Meg kell vallanom, hogy másnap egy kis protekcióval belépő nélkül bejutottunk a vásárra, de hát ez nem mindenkinek adatott meg. Szép volt és vásároltunk is. Engem azonban továbbra is bosszantott a 100 forintos belépő és rászántam fél órát, hogy sétálgassak az Erdei Ferenc Művelődési Központ bejárata Gondtalan jövővel oly kevéssé kecsegtető korunkban most kellene őket a konfliktusok - ne adj’ Isten: kudarcok - elviselésére, a küzdeni és lemondani tudásra nevelni. A növekvő veszélyeket ismerve (drog, bűnözés) most kellene őket képessé tenni önmaguk védelmére. S most ne tegyünk értük semmit? Annyit se, amennyit 2-10-20 évvel ezelőtt még megtehettünk, s amiről ma látjuk, hogy az is kevés volt?! Rövidlátó és pusztító politika az, amelyik a jövőn veszi meg a jelent! Folytathatnám a csoportbontások, a felzárkóztató és a felvételire előkészítő foglalkozások, az osztálykirándulások megszűnését célzó intézkedéseik káros következményeinek sorolásával. Itt és most már csak emlékeztetni szeretnék egy dologra: Ön, Polgármester Űr, a Magyar Demokrata Fórum programjával indult és nyert. Ennek a pártnak az oktatási, nemzetépítő programja gyökereiben ellentétes az Ön tevékenységével. Hogyan lehetséges ez? Iványi Magdolna, Kecskemét, Radnóti Miklós u. 2. belepte őket a moha. Gondolatok kavarogtak a fejemben. Eszembe jutott például, hogy Szamosújváron van egy börtön, mellette egy kis temető. Talán rabtemető. A sírok ott is elhanyagoltak, egy kivételével, amelyik gondozott, mindig van rajta friss virág. Ez a sír Rózsa Sándor sírja. A románok vagy a Romániában élő magyarok gondozzák egy híres magyar betyár sírját. Az első világháború hősi halottainak említett síremléke műkő, pontosabban beton, amit az idő vasfoga őröl, morzsol. Jó volna, ha a képviselők is meggyőződnének az emlékmű állapotáról. Második világháborús emléket nem láttam. Egyáltalán van-e ilyen Kecskeméten? Vagy azok, akik Kárpátalján, Délvidéken, a Don-kanyarban estek el, azok hazaárulók voltak? Ők is a magyar haza hősi halottai, akik ugyanúgy megérdemelnének egy emlékművet, mint ezeréves történelmünk bármely korszakának hősei. Hegedűs József, Kecskemét, Árpád krt. 19. előtt. Szomorúan tapasztaltam, hogy huszonhárom nyugdíjas és tizenkét diáklány és -fiú fordult vissza a bejárati pénztártól bosszankodva. Végül azt szeretném megtudni sokadmagammal, hogy kinek és minek kellett kérni a 100 forintot belépőt. Talán a két jegyszedő és a gázpisztoly- lyal felszerelt urak munkabérére? Ezzel szerintem kirekesztették Kecskemét szegényebb polgárait a kiállításról. Ártottak a vállalkozóknak is, mert így sokkal kevesebben ismerték meg termékeiket és sokkal kevesebbet vásároltak belőle. Azt is szeretném tudni, hogy ki volt ezért a felelős? A vásár szervezőbizottsága, vagy az önkormányzat? Azt hiszem, ezen többeknek érdemes elgondolkodni. Dr. K. L., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Addig járjon mezítláb? A FŐNIX kecskeméti, Dobó körúti üzletében április 11-én SVECAERS márkajelzésű, 44- es számú cipőt vásárolt fiának 5 990 forintért Borka Gáspár Dobó körút 2. szám alatti lakos. A fiú használni akarta az új cipőt, hiszen azért vették. Ám a tetszetős termék megviccelte új tulajdonosát: az egyik cipő nyelvrésze az első felhúzásnál szétszakadt. Azonnal mentek reklamálni az üzletbe, ahol kijelentették, cseréről egyelőre szó sem lehet, előbb el kell küldeni a KERMI-hez a lábbelit, s a vizsgálattól függően adnak majd helyette esetleg másikat. Ki tudja, hogy a vizsgálat meddig tart. Biztos, hogy nem egy-két napig. Borka úr kérdése csupán annyi: Addig járjon mezítláb a gyerek? Miből fizesse a szállítást? Özvegy Sándor Istvánná (Kecskemét, Czollner köz 2.) azzal a kéréssel fordult a Város- gazdasági Kft.-hez, hogy háztartási hulladékának elszállítását 1995. második negyedévétől szüntessék meg. Kérését azzal indokolta, hogy egyedül élő özvegy, nyugdíjas, kertes házban lakik, s a háztartásában keletkező minimális hulladékból az éghetőket a kályhában eltüzeli, a többit komposztálja, így elszállítani való hulladék nem marad. Nyugdíja az árak állandó emelkedése miatt a létfenntartását sem fedezi. Sok pénz neki a szemétszállításért negyedévenként kifizetett 825 forint. A Városgazdasági Kft. ügyvezető igazgatója, dr. Mayer Antal válaszában közölte, hogy a hasonló gondokkal küzdő sok más partnerük ügyében is keresik a megoldást az önkormányzattal együtt. De mivel az ön- kormányzatnak is korlátozottak a szociális célú támogatási lehetőségei, a kft.-nek pedig biztosítania kell a település szemétszállításával kapcsolatos költségeit, kéri, hogy özvegy Sándor Istvánné is keresse a számlák kiegyenlítésének módját. Nos, Sándomé asszony nem a díj mérséklését vagy törlését kérte a kft.-től, hanem számára a szolgáltatás megszüntetését. Erre azonban nem kapott választ. Ezért ismét kérdezi: Az ő esetében kötelező-e a szemét- szállítás? Választ vár az igazgató úrtól. Mi pedig szívesen helyet adunk lapunkban a válasznak, hátha másokat is érdekel. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós ök talán hazaárulók? Elriasztották a kispénzűeket
