Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-15 / 89. szám
1995. április 15., szombat Húsvét Ünnepén 5. oldal Tiveletek vaevok mindennan öl/ JL r| irilart \7Ck(f£&WcA‘£k\Cí €jÍ V I ■ jjjf A keresztény világ a Húsvét megünneplésére készül. Jézus szenvedésének történetét az Újszövetség négy evangilumából jól ismerik a bibliaforgatók. A bátyai keresztút stációképeivel szemléltetve a nagyhét eseményeit és a feltámadás kétezer éve fénylő történetét Máté írásának segítségével elevenítjük föl. Legyenek az ünnep napjai mindannyiunk lelkét is gazdagítok. I Jézust halálra ítélik II Jézus magára veszi a keresztet Jézus először roskad le a kereszt terhe alatt IV Jézus találkozik szentséges anyjával Elfogták Jézust és vitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek. A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt. És noha sok hamis tanú jött elő, mégsem találtak. Utoljára pedig előjött két hamis tanú.- Ez azt mondta: leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépítem azt. Fölkelt a főpap, kérdezte Jézust:- Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened? Jézus hallgat. A főpap ekkor azt mondta néki:- Az élő Istenre kényszeríte- lek téged, hogy mondd meg né- künk, te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Jézus ekkor megszólalt:- Te mondád. Sőt, mondom néktek: Mostantól fogvameglát- játok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján és el- jőni az égnek felhőiben. Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és kijelentette:- Káromlást szólott! Mi szükségünk van még bizonyságokra? ímé most hallottátok az ő káromlását! Mit gondoltok? Azok pedig azt felelték:- Méltó a halálra! Júdás bűnhődése Reggel tanácsot tartottak a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. És megkötözvén őt, elvitték, és átadták őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Amikor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavitte a harminc ezüstpénzt, a főpapoknak és a véneknek.- Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig azt válaszolták:- Mi közünk hozzá? Júdás eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott és felakasztotta magát. A főpapok pedig felszedték az ezüstöt, de kijelentették:- Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára! Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. Ekkor teljesedett be a Jeremiás próféta mondása: És vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek. És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem. Jézus pedig állt a helytartó előtt és az kérdezé őt:- Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig monda néki:- Te mondod. És mikor vádolták őt a főpapok és a vének, semmit sem felelt. Akkor mondja néki Pilátus:- Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? De nem felelt néki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozék. Beteljesedett az írás Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba és oda- gyűjték hozzá az egész csapatot. Levetkeztették, bíbor palástot adának reá. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolták:- Üdvöz légy, zsidók királya! És mikor megköpdösték őt, elvették a nádszálat, és a fejéhez verdesték. És miután megcsúfolták, levették róla a palástot és az ő maga ruháiba öltöztették; és elvitték, hogy megfeszítsék őt. Kifelé menvén pedig találko- zának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak; őt kényszerí- ték, hogy vigye Jézus keresztjét. És mikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, méreggel megelegyített eczetet adtak neki inni; és megízlelvén, nem akara inni. Minek utána pedig megfeszítették, elosztották a ruháit, sorsot vetettek, hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. És feje fölé illesztették kár- hoztatásának okát, odaírván: Ez Jézus, a zsidók királya. Megfeszítettek vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől. Az arra- menők pedig szidalmazták, fejüket hajtogatták:- Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat!- Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódtak az írástudókkal és a vénekkel egyetemben:- Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányjták a szemére. Hat órától kezdve pedig sötétség lön mind az egész földön, kilenc óráig. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval ki- álta Jézus:- Eli, éli lama sabaktáni? azaz; Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet? Mikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimathi- ából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Pilátushoz menvén, kérte a Jézus testét. Akkor parancsolta Pilátus, hogy adják át a testet. És magához vévén József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba. És elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ henge- rítvén, elment. Ott volt Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átelle- nében ültek. Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, azt mondták neki:-Uram, emlékezünk, hogy a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. Pilátus pedig mondta nékik:- Van őrségetek; menjetek, őriztessétek, amint tudjátok. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezték, lepecsételvén a követ, az őrséggel. A feltámadás A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, ki- méne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És ímé nagy földindulás lön; mert az Úrnak angyala le- szállván a mennyből, és odamenvén, elhengeríté a követ á sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltőkben megrettenének, és olyanokká lőnek, mint a holtak. Az angyal pedig azt mondta az asszonyoknak:- Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jer- tek, lássátok a helyet, ahol feküdt az Úr. És menjetek gyorsan és mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadott a halálból. A tizenegy tanítvány pedig elment Galíleába, ahová Jézus rendelte őket. Hozzájuk ment Jézus is, aki ott mondta nékik:- ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Föltámadt Krisztus, örvendezzünk! Jézust a keresztről leveszik Jézust a sírba helyezik Jézust a keresztre szegezik Jézus meghal a kereszten Clrenel Simon segít az Úrnak Szent Veronika letörli Jézus arcát Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt Jézus Jeruzsálem leányait vigasztalja Jézus harmadszor roskad le a kereszt alatt Jézust megfosztják a ruháitól
