Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-14 / 88. szám

1 1995. április 14., péntek Petőfi Népe-Riport Jó szél fuj Dánia felől Dánia északnyugati csücskén, Hantsholmban, ebben a külön­leges fekvésű halászfaluban olyan erős a szél, hogy ha nem vi­gyáz az ember, még a lelkét is kifújja. A dánok vigyáztak a lel­kűkre, ahogy vigyáztak az országukra, életükre és egymásra is. Mostanában megpróbálnak Európára is vigyázni. Április ele­jén rendezték Viborgban A régiók szerepe egy demokratikus Európa fejlődésében című konferenciát. A tanácskozásra meghívót kapott a viborgi testvérmegye, Bács-Kiskun közgyűlésének negyvenhat tagú delegációja is. nőké vezette az ülést, akinek személyes érdemei vannak a kapcsolat felvételében, csakúgy, mint az elhunyt Kőtörő Miklós­nak, akinek tevékenységét a dá­nok többször méltatták a konfe­rencia során. Nagykövetünk, Balázs Péter köszöntőjében a magyar kor­mány üdvözletét tolmácsolta. A vendéglátóink szervezte program már tervében is bi­zonyságát adta a híres dán kö­rültekintésnek, hatékonyságnak és fegyelmezettségnek. Min­denből adtak egy szeletet: föld­rajz, gazdaság, kultúra, társada­lom. Mintegy másfél órás repü­lőút után érkeztünk Dánia fővá­rosába, Koppenhágába, ahol egy estét, s egy éjszakát töltöt­tünk. A kereskedők kikötője - így fordítható a város neve - másfél millió lakosával sokkal nyugodtabbnak és kevésbé zsú­foltnak tűnik, mint a magyar főváros. Az éjszakai séta során - mint egyik képünk is jelzi - a me­gyei politikusok igyekeztek fölvenni a koppenhágai életvi­tel ritmusát. Szabó Imre megyei alelnök a koppenhágai utcai zenészek keserves, de mozgalmas életével ismerkedik. kés Európa, ha az egyszerű em­berek, a települések, a régiók és az országok közötti kapcsolatok rendszere mint egy háló lefedi az öreg kontinens felületét, és sze­retném hinni, hogy ennek a há­lónak az egyik fontos csomóját a viborgi és a Bács-Kiskun me­gyei emberek egymásba kulcso­lódó kézfogása alkotja majd. A konferencián előadásokat hallhattunk a dán megyei elnö­kök szövetségéről és a dán kultu­rális intézetek történetéről. Ez utóbbival kapcsolatban Thomas Bemsten igazgató úr példamuta­tónak nevezte a kecskeméti inté­zet munkáját a kelet-nyugati együttműködésre. Gazdasági vasfüggöny A konferenciát a rendkívül kötött és konzervatív dán diplo­máciai előírások ellenére meg­tisztelte jelenlétével Niels Hel- veg Nielsen, dán külügyminisz­ter is. Előadásában leszögezte: Bízik abban, sőt, azon lesz, hogy Magyarországot előbb-utóbb befogadják az Európai Közös­ségbe. A vasfüggöny lebomlása után sem tűnt el a törésvonal a két A képviselők egy csoportja városnézés közben. Mint mondta, egy kapcsolatot könnyebb megtalálni, mint meg­tartani. A folyamatosság hozza a siker. Első látásra kevés a hason­lóság Dánia és Magyarország között, de ezer éve együtt emle­getnek bennünket. A viking ha­jók és a kalandozó magyarok, öreg Bőm és Géza fejedelem, a kemény harc a természettel, a szorgalom hasonlósága össze­fűz bennünket - mondta egye­bek között. Magyarország elvárásai a nyugati együttműködés fejlesz­tésében címmel tartott előadást Balogh László, a megyei köz­gyűlés elnöke.-Az európai regionalizmus alapgondolata véleményem sze­rint az, hogy az ember minden­napi értékeit, a szervesen össze­tartozó tájegységekre jellemző adottságokat, a régió önkor­mányzati szintje képes úgy meg­jeleníteni és képviselni, hogy az állampolgár és a nemzeti kor­mány között az ideális közvetítő, Európa népei között pedig a nyi­tott híd szerepét töltse be - mondta. Európa akkor lesz bé­égtáj között. Életszínvonal, szo­ciálisjuttatások, a demokratikus intézményrendszerek különb­ségei szembetűnőek. Az EU bő­vítése ugyanakkor történelmi szükségszerűség. Az 1993-ban megtartott koppenhágai csúcsta­lálkozón már nem az volt a kér­dés, hogy jöjjenek-e új tagok, hanem az, hogy hogyan. Ko­moly politikai és gazdasági felté­teleket kell teljesíteni az unióba belépő országoknak. A külügy­minisztervéleménye szerint erre először hazánknak van esélye, de erre egy ideiglenes tagsággal legkorábban 2000-ben kerülhet sor. Kostolf Hausen, a Politiken című napilap főszerkesztője aki- lencvenes évek európai népván­dorlásáról beszélt. Az egyik em­ber hazafelé, a másik kifelé akar menni a kommunizmustól meg­szabadult Európában. A Vörös- kereszt kiszámolta, hogy egy év múlva körülbelül egymil- liárd ember lesz menekült. En­nek két alapvető oka van: nem­zeti és gazdasági gondok. Mint mondta, a nemzetiségi tudatot meg kell érteni, sőt, tiszteletben kell tartani, de ez nem gyógyír a szegénységre. A megoldás csak a biztonság és a béke alapjain képzelhető el. Mi köze Bács-Kiskunnak aNATO-hoz? Ezt követően szólalt fel Si- monyi András magyar NATO- nagykövet, aki szerint orszá­gunk alapvető érdeke az Európai Unióba való bekerülés. Az in­tegráció és a modernizáció egyenértékű számunkra. A NATO-ba könnyebb lesz beke­rülni, mint az európai közös­ségbe. Ez utóbbinak négy felté­tele van: a politikai intézmény- rendszer tökéletesítése, erős kormány, erős ellenzék és sajtó, Slmonyi András, ha­zánk NATO-nagykövete- Hogyan függ össze a NATO-tagság és az Európai Unióba történő felvétel?- A NATO-tagság a biz­tonság erősítését szolgálja, így egyben a magyar talpra állást, stabilitást, amely ga­ranciája annak, hogy Ma­gyarország végérvényesen a Nyugathoz tartozzék. Ezért érdemes és szükséges áldo­zatokat hozni.- Mi a dolga egy NATO- követnek, amikor még nem is vagyunk tagok?- Egyrészt a Partnerség a békéért program végrehaj­tása, másrészt a belépés elő­készítése és közvetítés a NATO-tanács és a magyar kormány között. (Simonyi úr bábáskodott a testvérmegyei kapcsolat fel­vételében tiszaalpári kötődé­sei révén. Ott van üdülője.) Európai követségben Másnap a város legszebb ré­szén, a tengerparti magyar kö­vetségen fogadta a delegációt Balázs Péter, Dánia magyaror­szági nagykövete és a követség munkatársai, ahol közvetlen be­szélgetésben erősítették meg azt, hogy az első testvérmegyei kapcsolat Dánia és Magyaror­szág között - Viborg és Bács-Kiskun együttműködése - azért fontos, mert tartósabb, mint a diplomaták kapcsolata, benne van az élet színe-zamata. De legalábbis megadja ennek le­hetőségét. A főváros, mely Budapesthez hasonlóan összpontosítja az ipari termelés felét, kulturális, oktatási és közintézmények két­harmadát, a kereskedelemről nem is beszélve, a keleti Sjael­land szigeten fekszik. Innen in­dultunk másnap délelőtt az öt­száz dániai sziget egyikére, Yil- landra, a 4213 négyzetkilométer területű Viborg megyébe, amely 1990 óta Bács-Kiskun testvér­megyéje. Székhelye Viborg vá­ros, ahol festői szépségű tájon épített oktatási központban ka­pott helyet erre a néhány napra a magyar delegáció. Másnap rö­vid városnézés során alkalmunk nyílt egy viborgi polgár-füg- gönykereskedő házának, laká­sának meglátogatására is. Az óvárosban álló több száz éves kőépület lakása méreteiben ha­sonlít a magyar panellakások­hoz, de még a mai viszonyokhoz mérten is célszerűbb. Vikingek és kalandozók A Golf Hotelben rendezett konferencián felerészben vettek részt dán és magyar politikusok. Bent Hansen, Viborg megye el­Egyött a dánok és a magyarok a konferencián. a privatizáció befejezése, a szomszédokkal való jó viszony és a haderőreform. Szerinte Ma­gyarország még a kilencvenes években NATO-tag lehet. A konferencián hozzászólók, mind a magyar, mind pedig a dán politikusok az egységes Európa mielőbbi kialakítását sürgették a dánok segítségét ígérve, a ma­gyarok segítségét kérve. Mind­két tárgyalócsoport alapkőnek tekintette a régiók együttműkö­désében Viborg és Bács-Kiskun kapcsolatát. Másnap, az elmélet után a való életben szerezhettek tapasz­talatokat a küldöttség tagjai. Északra indultunk. Először a Tari rehabilitációs központot mutatták meg, amely a világon egyedülvaló dán szociális érzé­kenység tanúbizonysága. A hát­rányos helyzetűek (testi vagy lelki fogyatékosok) beilleszke­dését szolgáló műhelyekben ok­tatók, orvosok, pszichológusok foglalkoznak minden jelentke­zővel vagy beutalttal. Könnyű, számukra megfelelő munkát kapnak, jól felszerelt fém- és fa­ipari kis műhelyekben dolgoz­hatnak. Amit és amennyit egész­ségük enged. Segítik tovább­képzésüket, így jövőjüket is. Egy időben 60 ember dolgozik, tanul, gyógyul náluk. Saját bolt­juk is van, ahol termékeiket: bú­torokat, targoncákat, karácsony- fadíszeket árulnak. Tisztes ha­szonért. Az intézetet így is az ál­lam tartja fent. (Dániában átla­gosan a jövedelem felét fizetik adóba.) A háborgó tenger Innen észak felé indultunk, Thisted város kórházába, ahová a Thy-félszigetről és a Mars­szigetről utalják be a betegeket. Az ellátás magas színvonalára utal, hogy a 162 ágyas kórház­ban tavaly csupán kilencezer be­teget gyógyítottak. Ez persze az egészségügyi alapellátást is di­cséri. Költségvetésük évi 174 millió korona (1 dán korona 22 forint), ebből 131 millió abér. Nekünk, alföldi embereknek a legmegdöbbentőbb, szinte fé­lelmetes élmény a bevezetőben említett hantsholmi kirándulás volt. Olyan „szrencsés” időben érkeztünk az Északi-tenger part­jára, amikor a nálunk katasztro­fálisnak számító, ott közepes erősségű szél miatt a halászha­jók se futhattak ki a kikötőből. Apróbb baleseteket okozott a Grönland (szintén dán fennható­ság) felől fújó szél: kalapok, gombok repülése, egy kiskunha­lasi képviselőnk szemüvegének felét vesztette el. Az elemek já­téka megteremtette egyébként a konszenzust: a közgyűlés MDF-es és szocialista képvise­lője jobb híján egymásba ka­paszkodott, hogy el ne sodorja őket a vihar. Sertések ezrei szűk vaskalitkában Visszafelé indulva megnéz­tük a fejlett dán mezőgazdaságra jellemző nagyfarmot. A Lonne- rupgard sertésfarm Harry Hjol- telin, megyei alelnök tulajdona, inkább sertésgyámak nevez­hető. 1976-ban vásárolta meg a harminchektáros területet, két­száznegyven négyzetméter alap­területű gazdasági épületekkel. 50 anyakocával kezdte az állat- tenyésztést, mára 540 anyako­cával több tízezer hízót adnak el évente. S ez itt a bökkenő. (Ahogy Hamlet, dán királyfi mondotta egy alkalommal.) A sertések ugyanis olyan szűk ket­recben nevelkednek, hogy csak leülni vagy felállni van módjuk, automatikus rendszer adagolja a tápanyagot - elsősorban hallisz­tet és halolajat vitaminokkal -, i 7. oldal Andersen mesehőse, a kis hableány világhírű szobra a koppenhágai kikötőben. napvilágot csak akkor látnak, amikor a vágóhídra viszik őket. Viszont a szisztéma kétségkívül hatékony. Ezt bizonyítja, hogy ezt a hatalmas gazdaságot a tu­lajdonos mindössze négy alkal­mazottal működteti. A búcsúvacsora, a viborgi Blakergaardban volt, ahol Bent Hansen és Balogh László össze­gezte a tanulságokat. Hansen úr szerint Európáért a kis orszá­goknak és régióknak kell első­sorban összefogni. Egyenrangú­ság nélkül nincs demokrácia. A jövőre nézvést olyan együttmű­ködési programot dolgozott ki a két megye, amely a stabil kap­csolatok alapján európai példát adhat. Balogh László a vendég­látást megköszönve a Dán Kul­turális Intézet jelentőségét emlí­tette, Kecskemét egyik szellemi központjának nevezve az intéz­ményt. Ajándékot is hozott: Wagnemé Bukovics Magdolna Nádfedeles ház című olajfest­ményét. A pártok békéjéről A tudósító tanulságait az eu­rópai kapcsolatok ilyen üdvöz­lendő alakulása mellett még egy másik szempontból tudja le­szűrni. A közgyűlés dániai láto­gatása idején elcsitultak a párt­harcok. Inkább valami humoros évődéssel közeledtek egymás­hoz a különböző pártállású kép­viselők - ahogy a legény incsel­kedik a lánnyal a kútnál. Ehhez nyilván hozzájárult a békés Dá­nia, vendéglátóink nyugalma, bölcsessége és jóakarata. Kép és szöveg: Hámori Zoltán Bent Hansen, Viborg megye elnöke.- Azt látjuk, hogy mi, ma­gyarok, tanulhatunk a dá­noktól, de önök mit tanulhat­nak tőlünk?- A kulturális értékek be­fogadása mellett sokat tanul­hatunk a magyaroktól a kis­közösségek építését illetően. Önöknél a családi kapcsola­tok is erősebbek. Ez összetart egy társadalmat. A kommu­nizmus bukása után önök jobban tiszteletben tartják a szabadságot és a demokrá­ciát. A vidék fejlesztésében is tanulhatunk, sőt abban is, hogy a nagy „állatgyárak” helyett sokszor célszerűbb, sőt Istennek tetszőbb a kis­üzem, kisfarm. Hogy ne te­kintsük az állatot gépnek.

Next

/
Thumbnails
Contents