Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-10 / 84. szám
2. oldal Hírek - Vélemények 1995. április 10., hétfő TANÁCSKOZÁS A MAGYARSÁG JÖVŐJÉRŐL LAKITELEKEN A polgári út vezet Európába A nemzeti kisebbségekről is kerekasztal-beszélgetés folyt Lakiteleken. FOTÓ: SZÁSZ Milyen eséllyel juthatunk be az Európai Közösségbe? Szüksége van-e ránk a kontinens civilizáltabb felének? Miért kell az országnak csatlakoznia a nyugati államokhoz? Egyebek mellett ezekről a kérdésekről tanácskoztak a hétvégén a Lakiteleki Népfőiskolán a Magyarország és Európa konferencia neves hazai és külföldi résztvevői. A tanácskozáson - a kisgazdák kivételével - jelen voltak a parlamenti ellenzéki pártok prominens képviselői, többek között Orbán Viktor és Giczy György pártelnök. Emellett megjelent például Lőrincz Kálmán nyugalmazott altábor- nyagy, Szűrös Mátyás, valamint Pozsgay Imre. Ha felfigyelünk rá, hogy a rendezvény egyes meghívókon - az 1987-es találkozóhoz hasonlóan - A magyarság esélyei címet is viselte, s Lezsák Sándor előzetesen egy „politikai erőtér” megjelenítésének szándékáról is nyilatkozott, feltehetjük a kérdést: Új sátorverés? A felszólalók közül András- falvi Bertalan egyetemi tanár, korábbi kultuszminiszter megjegyezte, hogy nekünk nem ez az egységesülni készülő Európa kell, hanem az, ami ezer éven át fennállt; amelynek ezer év óta mi is részei vagyunk. Nem azért, mert csatlakozunk hozzá, hanem mert mi is formáltuk. Kónya Imre országgyűlési képviselő úgy vélekedett, a nyugatihoz hasonló polgárosodási folyamatot sajátos módon kell megteremtenünk, s ebben jelenleg csupán az ellenzéki pártok érdekeltek. Boross Péter országgyűlési képviselő leszögezte: elemi érdek az országnak biztonságot jelentő, az állampolgárok számára pedig a felemelkedéshez legalább esélyt ígérő csatlakozás. Rámutatott: ez az út nem lesz egyszerű. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett a kormányzati felelősségre. E gondolat kapcsán elemezte az előző négy esztendő kormánytevékenységét, s úgy vélte, az 1990-ben létrejött demokratikus kormány sikeresen tevékenykedett, holott nem volt rutinja és gyakorlata sem. Szombaton éjfélig tartott a rendezvény, melynek vitáiban 60-an szólaltak fel. A vasárnapi program An- dorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektorának előadásában arról beszélt, hogy a magyar történelem utóbbi két évszázada a modernizációs kísérletek kudarca volt. Azért kudarc, mert az elindult folyamatokat vagy világháborúk, vagy gazdasági világválságok, vagy - mint legutóbb történt - a ránk erőltetett szocializmus szakította meg. A külső tényezők mellett a bajok legfőbb forrása az volt, hogy egyik kísérletben sem volt jelen az igazi demokrácia, és hiányzott a polgárság léte. Szabó Iván, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke arról szólt, hogy hazánkban a rendszerváltás után a piacgazdasághoz kellő két elem, azaz a tőke és a tőkés nem volt jelen. Mint elmondta: a tőkeszegény országokba mindenképpen kívánatos a külföldi tőke beáramlása. Magyarországon az 1993 végéig folyamatos növekedés 1994-ben megszakadt, az előző évinek a felére esett vissza. Ez az a gond, amellyel a kormány ma küszködik - vélekedett Szabó Iván. A beérkezett - együttesen 8,6 milliárdos - tőke több mint 70 százaléka az európai országokból származik. „Magyarországnak nem szabad kiengednie a kezéből a stratégiailag fontos iparágakat!” (például a villamosener- gia-ipart) - figyelmeztetett beszédében Schamschula György képviselő. Ha ugyanis ez bekövetkezik, az ország teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az exminiszter figyelmeztetett az országban élő mintegy 2,5 millió nyugdíjas elszegényedéséből származó gazdasági veszélyekre is, valamint arra a tényre, hogy az elöregedett népesség a jövőben nem biztos, hogy képes lesz egy a környező fejlett országokéhoz hasonló jövedelemkoncentrációt produkálni. A hét végén megrendezett háromnapos nemzetközi konferencia záróprogramjaként vasárnap délután kiosztották az idei Kölcsey-díjakat. Szakolczay Lajos (Kortárs című), valamint Márkus Béla (Alföld című lap) írói, szerkesztői, kritikusi, illetve irodalomtörténészi munkásságáért, és Szöllősi Zoltán költői, műfordítói tevékenységéért vehette át az emlékérmeket. Főszereplők Lakitelekről. Pozsgay Imre és Lezsák Sándor nyolc év után tyra együtt. Új sátorverés? foto: bálái f. István Rendőrt gyilkoltak Feltehetően muzulmán szélsőségesek szombaton megöltek egy rendőrt, két másik személyt pedig megsebesítettek Felső- Egyiptomban. A támadók a Minja tartománybeli Mellávi- ban lőtték agyon Szalem Aziz Faigalit. egy másik rendőrt és egy járókelőt megsebesítettek, majd elmenekültek. Túszejtők halála Az algériai biztonsági erők szombaton megöltek hét iszlám szélsőségest, akik előző nap egy családot ejtettek túszul a fővárostól 120 kilométerre délkeletre fekvő Buirában. A fegyveresek erőszakkal elfoglaltak egy házat az út mentén. A lakosság bejelentésére a rend- fenntartó erők körülvették az épületet és elhelyeztek egy szerkezetet, amely segítségével megsemmisítették a csoportot. Választások Japánban Helyi választások kezdődtek vasárnap Japánban, ahol a Mu- rajama-kormány tavaly júniusi hivatalba lépése óta a szavazópolgároknak most először nyílik alkalmuk arra, hogy ebben a formában nyilvánítsanak véleményt a kormány és a politikai pártok tevékenységéről. EZ TÖRTÉNT A VILÁGBAN A pápa áldása Virágvasárnapi áldást osztott tegnap a római Szent Péter téren II. János Pál pápa. Újabb bombariadó Bukarestben Az utóbbi napok számtalan bombariadója után szombaton este újból robbantással fenyegette meg a bukaresti Otopeni nemzetközi repülőteret egy névtelen telefonáló. Az egyik bukaresti magán rádióadó szerint a bombariadó ezúttal is vaklárma volt, ám megzavarta a kilenc nappal ezelőtt Bukarest mellett lezuhant Airbus-gép belga áldozatai földi maradványainak hazaszállítási gyász- szertartását. A koronatanúnak nyoma veszett Londoni értesülések szerint nyoma veszett annak az iraki szakértőnek, aki koronatanúként igazolhatta volna: a bagdadi rezsim az ENSZ-előírások megkerülésével titkon folytatja atomprogramját. A The Sunday Times cikkéből kiderül: Abdul Hamza nemrégiben a vezető brit lapnak adta át azokat a leleplező iratokat, amelyek az iraki atomfegyver-fejlesztés titkaiba engedtek bepillantást. A londoni lap továbbította a dokumentumokat az ENSZ megfigyelőinek röviddel azelőtt, hogy az iraki tudós Athénban eltűnt. Politikai válság Peruban Peruban politikai válság alakult ki néhány órával a vasárnapi elnökválasztás kezdete előtt, mivel nagyarányú csalás kísérletét bizonyító dokumentumokra bukkantak a Limától 240 kilométerre északkeletre fekvő Huanoco városban. A 14 elnökjelölt közül heten a választás elhalasztását követelik. Berlusconi szentírása Olaszországban veszélyben van a demokrácia, ezért a Forza Italia híveinek apostolokként kell hirdetniük az április végén sorra kerülő regionális választásokig „Silvio evangéliumát” - jelentette ki szombaton Genovában egy választási nagygyűlésen Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök, a Forza Italia párt vezetője. Vegyi háborút folytatnak a szerbek Szarajevóban tevékenykedő nyugati állampolgárok vasárnap megerősítették, hogy a boszniai szerbek különböző vegyi anyagokat vetettek be az északkelet-boszniai Maje- vica-hegységben dúló harcokban. Szarajevói értesülések szerint a szerbek péntek hajnalban olyan gázokat vetettek be a Tuzlától északkeletre húzódó arcvonalakon, amelyeket általában a rendfenntartó erők vetnek be tüntetők szétoszlatá- sára. Nézőpont Nem írják alá az adóslevelet Mihályka Gyula írása Mit ér egy szerződés? Magyarországon nem sokat. A lakáshitelkamatok egyoldalú felemelése óta tudjuk: a hatalom azt csinál, amit akar. A közelmúltban kitört valutakiváltási láz is azt bizonyítja, hogy az emberek nem hisznek a hatalomnak. Eddig a kormányénál valamivel talán jobb volt az önkormányzatok megítélése. Kecskemét képviselő-testületének egy februári rendeletmódosítása azonban - amiről az 1. és a 3. oldalon írunk - nagy riadalmat váltott ki azok körében, akik megvásárolták önkormányzati bérlakásukat. Annak ellenére, hogy a város által kezdeményezett szerződésmódosításnak látszólag sok jelentősége nincs. Ugyanis az ebben foglaltakat korábban már elfogadták a vevők. Jelesül azt: ha öt éven belül eladják megvett bérlakásukat, akkor a kedvezményeket kamatostól vissza kell fizetniük. Viszont egy alkotmánybírósági döntés után ezt a korlátot nem tudja alkalmazni az önkormányzat. Illetve csak akkor tudja, ha a vevők aláírják a szerződésmódosítást. Ebben a korábban használt árengedmény kifejezés vételárhátralékra módosulna. A módosítási szándékról kiértesített családok viszont ezt úgy élték meg, hogy adóslevelet kell aláírniuk. Sokan nem is írtak alá semmit, s valószínűleg ők jártak el helyesen. Mert mi a garancia arra, hogy holnap vagy holnapután nem jön egy újabb levél? Azt persze senki sem vitatja: a ré$i kecskeméti városatyák igen méltányosak voltak akkor, amikor lehetővé tették a lakások olcsó megvásárlását. Az új testület sem gonoszságból módosított a rendeletén. Azon a februári ülésen úgy tűnt: kevesen tudják, hogy mire is szavaznak. Azt meg végképp nem gondolták, hogy törvénytelenül cselekednek. A csorbát még kiköszörülhetik, ha elfogadják a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételét. Kérdés, hogy ezt megte- szik-e? Az viszont, hogy sokan nem írják alá az „adóslevelet”, azt mutatja: az emberek már a helyi hatalomban sem nagyon bíznak. Kérdőjelek FEB-kommentár Janus-arcú Pozsony? Enyhén szólva is Janus-arcúnak tűnik a pozsonyi kormány magatartása a Párizsban Magyarországgal aláírt alapszerződés ügyében. A minap bécsi előadásában például a szlovák külügyminiszter „nagy kompromisszumnak", az „együttműködési hajlam és a politikai józanság” megnyilvánulásának nevezte a dokumentumot - majd szinte egyazon lélegzettel megkérdőjelezte az egyezménybe foglalt, 1201-es Európa Tanácsi ajánlás érvényességét hazája magyar kisebbségének jogérvényesítésében. Nem csoda hát, hogy a budapesti parlament külügyi bizottságának ülésén jó pár képviselő szállt síkra az Európai Stabilitási Konferencián nagy sikerként üdvözölt szerződés ratifikációjának elhalasztásért. Várni kell a szentesítéssel - érveltek -, míg előbb a pozsonyi törvényhozás nem adja rá áldását. Ki vár(jon) kire? Mit segít elő az esetleges időhúzás? Igencsak meggondolandó, van-e értelme halogatásba kezdeni. Mert jóra vezethet-e egy ilyen sajátos „farkasszem-nézés”? Maradt konfliktusforrás sajnos amúgy is bőven Bőstől az oktatásügyig vagy a mohi atomerőmű problémájáig, semhogy egy friss diplomáciai kötélhúzással nehezítsük tovább az amúgy is kínkeservesen lassú előrehaladást. S az értelmezési viták? Ezzel kapcsolatban a magyar törvényhozás nem hagyhat kétséget, mi a véleménye az utólagos, szűkítő célzatú pozsonyi kommentárokról, hivatalos vagy sajtóbeli „üzengetésről”.
