Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04 / 54. szám
Hétvégi magazin m. W w Szerkeszti: Nagy Mária, Bán János Horoszkóp 10. oldal Telefonüzlet 10. oldal Divatváros 11. oldal Rejtvény 11. oldal ............—■■■.......................................................—.......................... V igadalom után búcsú A bécsi operabál nem a szegények ünnepe. A legolcsóbb jegy csak kétezer-hatszáz schilling, ám egy páholyért már százhatvanötezret kellett leperkálni. Az idei díszvendéget, Sophia Lorent Richard Lugner építkezési vállalkozó hívta meg. § A karnevál Velencében egészen más jellegű. Amolyan népünnepély, amely a turisták százezreit vonzza. A Szent Márk téren a galambok csak egy kicsiny elkerített területen jutottak néhány szem eledelhez. Ők bizonyára nem sajnálják, hogy vége lett a mulatságnak. reuters-fotók Dalmatajelmezes család kicsinyét elfárasztotta a nagy kavalkád. fotó: k. p. i. Ennek a jelmeznek az elkészítéséhez bizonyára az egész rokonság összefogott. Gyászrahás madridi nők búcsúztatják a farsangot. Akiknek jól sikerült az idei maszkabál, azok bizonyára szintúgy sajnálják az elmúlt víg napokat. reuters-foto : ; A magánéletben engedelmes polgár Sajgó térdekkel érkezik a Mikroszkóp Színházban éppen véget ért próbáról, de felvont szemöldöke mögött örökké ott bujkál a „sátáni” mosoly. Körmendi János hatvanhét évesen maga írta, rendezte kabaréját és a színpadra lépve a fájdalmat is elfelejti.- Tudja, aranyanyám, szellemileg jól vagyok, de a testi bajaimtól már egy kaszárnya kipusztult volna. Három veseműtéten estem át, érszűkületem van, majd húsz éve küszködöm a cukorbajjal és mindemellett sajog a lábam és a gerincem. Egyedül a cselekvési kényszer tart életben.- A legnépszerűbb színészek egyike, de Körmendi Jánosról mint magánemberről szinte nem tudni semmit.- Ez a szerencsém. Bár nincs rejtegetnivalóm, az igazság az, hogy imádom az otthonomat. Ha a színházban végzek, rohanok haza és már bújok is a pizsamámba. Életem egyetlen jó lépése a házasságom volt. Nagyon szeretem a feleségemet, aki nyugdíjas röntgenorvosként ma is dolgozik. Több mint negyven éve élünk együtt és egyre jobban szeretem. A lányom, Gabriella a Bristoli Egyetemen végzett teológiát, a férjével együtt nemrég települt haza. Nem akarok dicsekedni, de a lakásukban én szereltem a villanyt, festettem, parkettáztam. Mindent meg tudok csinálni a ház körül, amit kell.- Családszerető, nagyon jó édesapa. Otthonról „hozta” mindezt?- Apámat másfél éves koromban a háború „vitte el”. Mellesleg alkoholista volt. Anyám szőnyegszövőnőként dolgozott, de nem tudott eltartani bennünket, így a bátyámmal együtt menhelyre kerültünk. Intézetről intézetre vándoroltunk. Nehéz sors jutott osztályrészemül, de nem haragudtam meg sem a világra, sem önmagámra.- A színészi pályán sokáig váratott magára a siker.- Pedig a tudásom, a tehetségem korábban sem volt más. Egyszerűen nem tudtam magam megszerettetni azokkal, akiknek a támogatása nélkül a legnagyobb zsenik sem boldogulnak. Túlságosan egyenes és szókimondó vagyok, ezt pedig nem mindenki szereti. Idővel aztán az antipátia lassan megkopott velem szemben.- Hogyan fabrikálja otthon a vicceket?- Ha útközben, hazafelé eszembe jut valami, akkor berohanok a lakásba és még télikabátban leírom. Általában, ha este leülök a komputerem elé, észre sem veszem és már délelőtt tíz óra van, a feleségem reggelihez hív. Aztán szólnak, hogy ideje lenne ebédelni, majd vacsorázni és én még mindig dolgozom. Végül egyszer csak abbahagyom és nekiállok reggelizni, ebédelni és vacsorázni.- Hobbi, szenvedély?- Nem gyűjtök semmit. Szerencsére nincs különösebb káKörmendi János ros szenvedélyem sem. Ha meg kellene innom egy pohár bort, abba azonnal belehalnék. Egyedül a cigarettáról nem tudok lemondani. Sokat dohányzom.- Mi a véleménye a politikáról?- Olyan vagyok, mint egy átlagember. Bosszankodom, ha a dolgok másként alakulnak, mint ahogy szeretném. És örülök, ha számomra kedvező döntések születnek. Ezzel együtt rám mindenfajta diktatúra számíthat. Ha be kell fizetni az adót, én kifizetem. Ha azt mondják, hogy holnap reggel jelenjek meg a Keleti pályaudvar hatos vagonjánál háromnapi hideg élelemmel, akkor én megjelenek. Rendkívül lojális, engedelmes polgár vagyok.- Tervei?- Megélni a holnapot. Mindennapi asszony?! Greta Garbo filmszerepeiben ugyan a romantikus erotika jelképe lett, magánemberként azonban szerelmi élete nem volt különösebben felkavaró. Legalábbis erre a megállapításra jutott Garbo című életrajzi regényében Barry Paris, akinek könyve rövidesen a könyvesboltok polcaira kerül az Égye- sült Államokban. A könyvet ismertető dpa-jelentés szerint az „isteni” Garbo egészen mindennapi asszony volt - nem unalmas, de nem is erotikusán varázslatos. A könyv szerzője szerint az igazság az, hogy „Greta Garbo némelykor egyhangú, máskor izgalmas, ismét máskor élesnyelvű volt - mint a legtöbben közülünk”. Van Gogh, a múzsa Az Arles-i Van Gogh Alapítvány szervezésében kiállítás nyílt a madridi Centro Cultural de la Villa kulturális központban. A tárlaton olyan kortárs művészek alkotásai szerepelnek, akiket Van Gogh 1888-ban Arles-ban festett képei ihlettek meg. A Van Gogh szelleme által ihletett alkotások másik állandó témája a művész tárgyainak és témáinak reprodukálása. Napraforgók, tájképek, szobabelsők. Drámai tanúságtétel annak a zseniális festőnek az utolsó időszakából, aki haláltusájában a következő szavakkal búcsúzott az élettől: „A nyomornak soha nincs vége.” AKIT SZEGEDEN AZ ÉV EMBERÉVÉ VÁLASZTOTTAK A szíve visszahúzza Vadkertre Közel húsz esztendeje a szegedi Hittudományi Főiskola szent- írástudományi tanára dr. Benyik György, aki Soltvadkerten született. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban töltött évek meghatározóak voltak abban, hogy a papi hivatást választotta. 1975-ben szülővárosában szentelte pappá dr. Ijjas József kalocsai érsek. A legutóbb pápai kápláni címet kapott és Szegeden az elmúlt esztendő végén az év emberévé választották. Pap és tanár egy személyben- Három évig a kalocsai Szent Imre-plébánia káplánja voltam - mondja Benyik professzor. - Közben ledoktoráltam teológiából, majd Szegedre kerültem, ahol a főiskolán szociológiát, ökumenizmust (vallások és felekezetek közötti párbeszéd tudománya) és bibliatudományt tanítottam. Egy év múltán Rómába mehettem, a Gergely Egyetemen posztgraduális diplomát szereztem teológiából, amely előírás ahhoz, hogy szentírástudományt taníthassak főiskolán. Két év után - az akkori pártállam jóvoltából - haza kellett jönnöm, azóta szinte megszakítás nélkül Szegeden tanítok. Középpontban a Biblia Gyakorlatilag két tanszéket látok el, az ószövetségi és az újszövetségi bevezetési és szövegmagyarázati katedrát. írtam néhány könyvet, szerkesztek egy Biblia-kommentársorozatot és néhány éve szervezője vagyok a nemzetközi biblikus konferenciának, amelynek Szeged ad otthont, az idén lesz a hatodik. Jelenleg egyetemi jegyzeten dolgozik, amely Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete címet viseli. A hat eddigi főiskolai jegyzete mellett ez első lesz atekintet- ben, hogy különböző felekezetek tudósai és ókortörténészek is véleményezték.- Ön egyszerre pap és tanár is. A legtöbben azonban szigorú tanárként ismerik. Szigorúság a zűrzavar elkerülésére- Elsősorban teológiai tanár vagyok, s ez önmagában is eléggé speciális dolog. Emellett Szegeden két plébánián is dolgozom kisegítő lelkipásztorként, Felsővárosban és a Tar- jánvárosban. Szerveztem egy ideig a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi tagozatát és gyakran megszólalok az írott és az elektronikus médiákban. A főiskolán nemcsak kispapokat tanítok, hanem civileket is. Fontosnak tartom, hogy pontos információkkal rendelkezzenek azok, akik .»kikerülnek” a kezeim közül. Olyan személyiségekké váljanak, hogy a vallás címén ne zűrzavart keltsenek, hanem eligazítsanak és segítsenek. Ez egyrészt jó szándék dolga, másrészt tárgyi tudástól is függ, amelyet megkövetelek. Talán ezért hírlik rólam, hogy szigorú tanár vagyok.- A családi szálak Vadkerthez kötik. Elfoglaltságai bizonyára ritkán teszik lehetővé, hogy hazajöjjön.- Anyám sokat szid azért, hogy keveset vagyok itthon. Ennek az iskola az oka, amely Szegedhez köt. De amikor jövök, szívesen időzöm Soltvadkerten. Ez a város már más, mint amibe születtem Igaz, ez a város már más, mint az a falu, amelyben én születtem. Volt osztálytársaimnak nagy gyerekei vannak, akiket nem is mindig ismerek. Ebben a városban már nekem is újra kell megkeresnem az embereket. Testvéreimmel, rokonaimmal jó a kapcsolatom, sőt a város legfrissebb híreiről Szegeden is értesülök. Úgy érzem, hogy mindenkinek érdeke az, hogy anyagi és lelki vonatkozásban előteremtsünk ennek a városnak mindent, ami polgárai testi és lelki épülését szolgálja. Soltvadkert egy dinamikusan fejlődő kisváros. A fagyija, kiváló borai és Linka sonkája sokfelé ismert. Vadkertről elszármazott értelmiségiekkel beszélgetve azt hallottam, hogy nagy baj az, hogy ebben a városban a legmagasabb végzettségű a körzeti orvos, az általános iskolai tanár, a pap és a lelkész. Nyári fesztiválváros lehetne Vadkert Sok értelmiségi született Soltvadkerten, de kevésnek maradt meg a kapcsolata ezzel a gyönyörű kisvárossal. Talán nem tud nekik megfelelő, jó lehetőséget felkínálni. Sokat tehetnénk a városért, ha például nyári fesztivált rendeznénk - neves vendégek közreműködésével. Kellő publicitással ez sokat segíthetne. Többet kéne a Dr. Benyik György fürdővendégek szórakoztatására is fordítani. Lehetne német nyelvű kultúrműsort, nemzetiségi programokat szervezni, feleleveníteni a régi mesterségeket. Szőlőtől szőlőig és valami mást Sokan magyarosították a nevüket, de a sváb és a szlovák kultúrát nem kellene feladni vagy megtagadni. Nagyon jó jel viszont, hogy a világháborús hősök tiszteletére emlékművet emeltetett a város, ezáltal nem merülnek feledésbe az elhunyt katonák. Sokan a szőlőtől a szőlőkig élnek, egészen a szívinfarktusig. A jólét egyik jele lenne az is, hogy van időnk és igényünk a fejünkkel és a szívünkkel foglalkozni, összeszedni rokonainkat, elfelejtett kultúránkat. M. M.