Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám

1995. március 16., csütörtök Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! A KÖZSÉG PÉNZÉRŐL VAN SZÓ Felszólalás a bácsbokodiak érdekében Mai levelezési oldalainkon ismét több olyan írásnak adtunk he­lyet, melyekben illetékesek adnak választ olvasóink korábban megjelent leveleire, illetve szóbeli panaszaira. Homokmégyröl érkezett az a levél, melynek írója az úgynevezett tiszteletdíjak adómentességét kifogásolja. Figyelmükbe ajánljuk a Kossuth Szövetség vetélkedőre szóló felhívását. Mire használják és mire kellene inkább használni a település pénzéből épült bácsbokodi sportcsarnokot? E kérdést feszegeti levelében a sportkör el­nökhelyettese, nemhivatalos minőségében, magánemberként. Akik pedig elolvassák mai olvasószolgálati tájékoztatónkat, azok megtudhatják: új nyereményjáték indul lapunkban. Hír­képünk kunszállási aranylakodalmon készült. Várjuk további írásaikat, névvel és lakcímmel ellátva. A szerk. A kultúra ára ••• A rám zúduló információára­datból megdöbbentett néhány hír a napokban. A közművelő­dési intézmények működtetése egyre nehezebb, múzeumokat zárnak be, az önkormányzatok lecsippentenek a kultúrára ter­vezett alapból. Ezek hallatán egy kérdés fo­galmazódott meg bennem. Van-e ára a kultúrának? Az is­kolában mi azt tanultuk, hogy a felnövekvő nemzedéknek meg kell ismernie nemzete kulturá­lis örökségét, hiszen csak úgy tudja megtalálni, megbecsülni helyét a világban. Lehet, hogy 1995-ben ez már nem így van? Lehet, hogy a kultúra, az er­kölcs, a humánum avítt fogal­mak? Lehetnek azok? Színház, filmkultúra, művészi érték... Hol van ezen fogalmak he­lye fiataljaink értékrendjében? Elég-e a videotékákban magu­kat kínáló, gyermekeink világ­képét, ízlését romboló akció­filmek választéka? Óriási sebességgel szágul- dunk egy „vidióta”, agresszív erkölcsi normákat lépten-nyo- mon megsértő nemzedék fel­növekvése felé. Mély tisztele­tem a számos kivételnek. Fel­nőttek, szülők, tanárok, önkor­mányzati költségvetést terve­zők, engedhetjük ezt? Úgy ér­zem, a huszonnegyedik órában vagyunk! A kultúra ára pedig a jövőnk! A. K., Kiskunfélegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) Felhívás Kossuth-vetélkedőre A Kossuth Szövetség elnök­sége a nyugdíjasklubok, olva­sókörök, ’48-as körök, egyesü­letek tagjai számára Kossuth emlékét idéző versenyt hirdet. Vers- és prózamondókat, nép­dalköröket és hangszeres szó­listákat várunk, korhatár nélkül. A versenyre bárki nevezhet, aki tagja a szövetségnek, illetve aki a jelentkezéssel egy időben befizeti a szövetség 500 forin­tos tagsági díját. Az előbbiek tagsági igazolványuk, az utób­biak a postai befizető feladóvé­nyük fénymásolatát csatolják a jelentkezéshez. A részvételi szándékot tartalmazó levelet a régiók titkáraihoz kell eljut­tatni. A Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei régió titkára Losoncziné Szentandrási Er­zsébet (6640 Csongrád, Pf. 11.). A választott művek tükröz­zék a kossuthi eszméket és ha­gyományokat. A terjedelem ne haladja meg a másfél gépelt ol­dalt, illetve az 5 percet. Az első fordulóra a helyi szerveknél 1995. március 25-éig, a második fordulóra 1995. április 5-éig lehet jelent­kezni. A területi versenyek győzteseinek jutalma egy hét üdülés a szövetség nyári tábo­rában. Kossuth Szövetség Fényképészeké a szó Megdöbbenéssel olvastuk a Pe­tőfi Népe március 1-jei számá­nak Fogadóóra rovatában a Ne­gatív! című cikket, melyben egy állítólagos kárvallott férfi számolt be a Kecskeméti Fény­képész Szövetkezet Nagykőrösi utcai műtermében elszenvedett „megpróbáltatásairól”. A valót­lan közléssel ellentétben a va­lós történet a következő. A panaszos, N. I. úr műter­münkben átadott egy kisméretű pozitív fényképet, hogy arról készítsünk két darab 10x15-ös nagyságú, retusált képet. A munkát elvállaltuk, s kiállítot­tuk a 446 forintról szóló pénz­tárbizonylatot. Megjegyezzük, az 1995-ös szövetkezeti árjegy­zék szerint e munka helyes díj­tétele 638 forint. Tehát az ár­jegyzéktől eltérően méltányos­ságból - figyelemmel arra, hogy személyes, fájdalmas em­lékéről van szó - alacsonyabb árat számoltunk fel. Január 31-én N. úr bejött üz­letünkbe az elkészült képekéit, s közölte, ő már a negatívot is kifizette. A szövetkezet nem, il­letve csak külön díjtétel ellené­ben adja ki a megrendelőnek a negatívot, mert ebben megtes­tesül a vállalkozó speciális munkája, profizmusa. Azonban tekintettel N. úr idős korára és a felvételhez kötődő érzelmeire, mégis kiadtuk neki a negatívot azzal, hogy az továbbra is a szövetkezeet tulajdonát képezi. Ezek után, február 18-án a saját tulajdonunkat képező, s ál­tala soha ki nem fizetett nega­tívval jelentkezvén újabb két darab 10x15-ös méretű kép na­gyítását és kidolgozását kérte. E munka ára az árjegyzék sze­rint 450 forint volt. Az általa említett 40 forintos árat is mi adtuk ki információként azzal, hogy ez az ár akkor érvényes, ha saját tulajdonú amatőr felvé­telről kell egy egyszerű, retusá- latlan nagyítást készítenünk, 10x15-ös méretben. A panaszos - mint említettük - február 18-án, szombaton adta le újabb megrendelését, s már hétfőn jelentkezett a képe­kért. (Hasonló munkák vállalási ideje 2-3 hét, mi azonban feb­ruár 22-ére vállaltuk írásban rögzítve a képek elkészítését.) Ő a vállalási idő előtt két nap­pal jelentkezett, s magából ki­kelve közölte: nem érti, miért nincsenek készen a képek, hi­szen „ő már hajnali 5 óra óta dolgozik”. Felajánlotta, hogy esetleg be tud segíteni, ha mi nem győzzük a munkát. Számunkra teljesen érthetet­len N. úr panasza. Önökre és az olvasókra bízzuk, hogy a leírtak alapján minősítsenek. A szövetkezet dolgozói (Nevek a szerk.-ben,) A Petőfi Népe február 25-ei számában megjelent Egyből az egybe című rövid írásra szeret­nék reagálni. Először néhány szót az előzményekről. Bácsbokodon felépült egy 40-szer 20 méteres játékterű, versenysportra is alkalmas sportcsarnok csaknem 50 millió forint költséggel. Ebből mind­össze 5 millió volt az állami támogatás, tehát a község pén­zéből építették. A képvi­selő-testület döntése alapján az általános iskola kezelésébe ke­rült a sportcsarnok. A polgár- mester szerint a bácsbokodiak szégyenére nem volt a faluban olyan ember, aki alkalmas lenne a sportcsarnok vezeté­sére. Ezért pályázatot írtak ki, mely csak a Művelődésügyi Közlönyben jelent meg. A kép­viselő-testület tagjai és a falu lakói erről utólag értesültek. A pályázatra egyetlen bajai je­lentkező volt, akit 1994 szep­temberében két vagy három hónapos próbaidőre fel is vet­tek. A csarnok igazgatója meg­szervezte a palánklabda-szak- osztályt. A polgármester és az iskola igazgatónője minden ésszerűséget mellőzve támo­gatta ezt. A képviselő-testület­nek van egy tagja, aki éveken át eredményesen sportolt, tanult, értelmes ember, testületi hatá­rozat alapján felügyeli a község sportját, s ő is az utcán szerzett tudomást a szakosztály meg­alakulásáról. A polgármester úr nem volt kíváncsi a vélemé­nyére. A tantestületben dolgoz­nak volt NB I-es kézilabdások, testnevelést oktató tanárok, de az ő véleményük sem érdekelte az iskola igazgatónőjét. A csar­nok vezetője a község pénzén megvette a játékhoz szükséges palánkokat, melyek 200 ezer forintba kerültek. A polgármes­ternek azt mondta, ezek a kézi­labdához is szükségesek, a ta­nárok pedig azt hitték, a terem- futballhoz kellenek... A falu lakóinak többsége el­lenzi a szakosztály megalakulá­sát, ezért aláírásgyűjtést kez­deményeznek. Úgy érzik, a község érdeke az lenne, ha a pa- lánklabda-edzések és -mérkő­zések helyett olyan rendezvé­nyeket szerveznének, amelyek pénzt hoznak, amiből iskolai tornaszereket lehetne vásárolni, és a labdarúgó-szakosztálynak is jutna belőle. Az önkormányzat pénze saj­nos kevés a versenyeztetéshez, ezért szurkolók, vezetők és ma­gánemberek anyagilag is sokat segítenek... Ám ezek után töb­ben már jelezték: megvonják a támogatást. így félő, hogy nem tudjuk folytatni a versenyzést. A palánklabdások ötszöri edzés után ütőikkel leverték a par­ketta lakkozását. Faipari mér­nök szerint ez a játék hosszú tá­von jelentősen rontja a parketta minőségét. A palánklabdacsapatban e- gyetlen bácsbokodi játékos sincs. Nem tudjuk a nevüket, és azt sem, hogy honnan jöttek... A község sportolói és a lakos­ság bízik a képviselő-testület józan ítélőképességében, mert néhányuknak az a véleménye, hogy a megválasztott vezetők szolgálják a lakosságot, és ne a lakosság szolgálja a vezetőket. Jelenleg a sportkör elnökhe­lyettese, a labdarúgó-szakosz­tály vezetője és a sportkör veze­tőségi tagja vagyok. Ezt a leve­let magánemberként írtam, mert nem kértem rá felhatalma­zást, hogy sportvezetőként ír­jak. Tisztelettel: Tettinger Mihály Bácsbokod, Petőfi u. 47/B Aranylakodalom Kunszálláson Házasságuk 50. évfordulóját ünnepelte Kunszálláson február 11-én a 78 éves Bibok Fe­renc (tsz-nyugdíjas) és 75 éves felesége, Bibokné Bodor Zsuzsanna (háztartásbeli). Az ünnepé­lyes családi esemény a templomban kezdődött, majd délután a kisvendéglőben aranylakoda­lommal folytatódott hat gyermekük, tizenhat unokájuk és két dédunokájuk, valamint menyeik és vejeik társaságában. Családi érdekesség, hogy a tizenhat unoka egyike fiatalabb, mint az egyik dédunoka. Megtudtuk, az egész nagycsalád szeretetben, békességben él egymással, gya­koriak a közös névnapozások, születésnapi összejövetelek. S ami a legfontosabb: az idős házas­pár jó egészségnek örvend. C/> Co p3 m. § rrí m«!­*§ m m o o í * ■=*s m C:(D CO 0) *< Q. zj zr °: Q) m "oO! * In » o CD CD OJ Os 3 q 3 =ü CD­ü'ljj U> jjf'S - CO Ct-g-f» 2.&S5-S5. <o tű Ül t a) >- r-t- ^ 0) o E </> to <i> (5 8JS® cd g ,3 flTco CD N 0) O «X -* — 0) CD Ü)> ^<Q r^- TT- " > 0>- CD — ® 0) 7T q (D- Oi^3. 75: £ 3 0) 0)' N — 1— — CD- </> V) O 3 z CD­03)5 m h < ® m r- -‘ä­S 5 H Q. O < O­»Om*1 □ 3 0» ... c ^ c 4 3“«, Cd —I 3 -O < £■ ° rn ® q. U 5 □ I O: 8r □ g. (ö *•->• > 8). □ z? D-s) ro«Q 5 q 0) Os n>- a c 08. *■ *■ St o ■» 3. o- o- 0) 3 in N CD 3 3 CD­5>‘ 3 CD 3 □ CD U □ 3 2. a> 0 1 CD In N 3' a in < N 3 Cs in O ■N 3 CD CD­*■ CD C: 3 *■ 3 CD x­■N3 Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Horváthnénak nem kell félnie Március 8-ai lapunkban ezen a helyen Kié az út? címmel meg­írtuk Horváth Józsefné Kecs­kemét, Budai-hegy 91. szám alatti olvasónk panaszát. Rövi­den arról szólt, hogy nem adták el neki a tanyájához vezető dű- lőutat, viszont a 4. számú föld­kiadó bizottság egyik tagja megvehette azt. Horváthné attól fél, hogy esetleg lehetetlenné teszik számára a bejárást. A cikk megjelenése után felke­reste szerkesztőségünket az em­lített földkiadó bizottság el­nöke, Kara István, aki a követ­kezőket mondta el. Horváthné tanyájához hely- rajzilag nem tartozik bejáró út. Más kérdés, hogy a téesz, amelytől annak idején megvette a tanyát, eltűrte neki a bejárást. Most pedig egyszerűen azért nem vehette meg ezt a területet, mert nincs részaránytulajdona. Igaz, a földkiadó bizottság egyik tagja, Vad Kálmán meg­vette földterülettel együtt az utat is, teljesen jogszerűen, hi­szen neki volt részaránytulaj­dona. Ilyen alapon bárki más is megvehette volna. Kara úr sze­rint viszont Vad Kálmán nem akarja elvenni Horváthnétól a bejárási lehetőséget. A két tu­lajdonosnak kell békésen meg­egyezni az úthasználatban. Feledékeny cipésztanulók Amikor tűz ütött ki a kecske­méti Árpád körút 9. szám alatti cipészműhelyben, az ott dol­gozó fiatalok az utcán álldogál­tak a hidegben, egy szál sem­miben. Arany Lászlóné, aki az Árpád körút 11.-ben lakik, megsajnálta őket, s odavitt ne­kik öt melegítő felsőrészt, hogy ne fázzanak. Aranyné arra kérte őket, ha majd nem lesz rá szük­ségük, adják le a melegítőket az Árpád körút 13. szám alatti zöldségesboltban. A fiatalok ezt megígérték. Ám azóta már hónapok teltek el, de még egyetlen melegítőt sem juttat­tak vissza a jószívű aszonynak, aki ezúton üzeni nekik: nem ha­ragszik rájuk, de azért nem illik ennyire feledékenynek lenni. Szüleik is megkérdezhették volna tőlük: honnan van az ide­gen ruhadarab? Aranyné még mindig reméli, visszakapja a kölcsönadott melegítőket. Figyelem! Naponta 10-től 12 óráig foga­dóórákat tartunk szerkesztősé­günkben. Az oldalakat szerkeszti: Rapí Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents