Petőfi Népe, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
1995. március 1., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 11. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban szívesen helyet adtunk farsangi vigasságokról szóló leveleknek is, melyeket Bajáról kaptunk. Hírképünk óvodások farsangján készült Kiskunfélegyházán. Egyik kecskeméti olvasónk amiatt kesereg levelében, hogy nincs pénz a pszichiátriai betegek kiskunhalasi otthonának bővítésére. Megtudhatjuk továbbá, hogy folytatja munkáját a Nagycsaládosok Kecskeméti Egyesülete, amely új vezetőséget választott a közelmúltban. Előrehaladott állapotban van az új megyei könyvtár építése. Kecskeméti állandó levelezőnknek erről nemes gondolatok jutottak eszébe, melyeket megoszt olvasótársaival a Gondolatok a könyvtárról című írásában. Várjuk további leveleiket minden közérdekű témában, természetesen névvel, lakcímmel ellátva. A szerk. Fájdalmas rettegésben SENKINEK SEM JÓ AZ ABLAKON KIERESZTETT MELEG, DE... A hőmegtakarítás lehetőségeiről A minap olvastam a Petőfi Népében, hogy nincs pénz a kiskunhalasi pszichiátriai betegek otthonának bővítésére. Pedig aki érintett, az tudja igazán, milyen sok a pszichiátriai beteg, mennyien várakoznak 6-8 évig az elhelyezésre. És addig mi van a betegekkel? Marad a kórházi ápolás. Annak a betegnek pedig, akinek erre nincs szüksége és van hozzátartozója, annak a családja viseli gondját. És ahol már csak két személyre, az özvegy anyára és a felnőtt, beteg gyerekére szűkült a család? Az anyának dolgoznia kell, mert még nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt, s nincs, aki eltartsa beteg gyermekét. Az önálló életvitelre alkalmatlan beteg egyedül van otthon. Nincs semmi, ami érdekelné, amivel hasznosan kitölt- hetné napjait, mert paranoiás téveszméje akadályozza ebben. És múlnak az évek. A valamikor érettségizett, gépjárművezetői engedéllyel rendelkező fiatalnak ma már személyi igazolványa sincs. Lekiskorúsították. Szkizofréni- áját talán egy évtizede meghalt Tavaly tavasszal bérlőmmel, az Abraziv Kft. ügyvezetőjével közösen autóparkolót építettünk a házunk előtt, néhány személygépkocsi részére (Kecskemét, Erzsébet körút 64.) A tereprendezett felületet tömörítettük, s erre 6 centiméter vastag nemeszúzalékot terítettünk, majd lehengereltük. Idén február elejéig parkolónk nagyon jól ellátta feladatát. Ekkor jelentek meg a Verti- kál Kft. emberei és csatornaépítés címén iszonyatos felfordulást csináltak. Ahelyett, hogy a lejárt zúzalékot külön rakták volna az eredeti állapot visszaállíthatósága miatt, ők az árokásáskor az anyagot, homokot, iszapot és a drága zúzalékot vegyesen egy depósorba rakták. Hovatovább notórius levelezője leszek lapjuknak, de úgy látom, tapasztalom, hogy egyszerű szóval szinte semmit sem lehet elérni, elintézni. Történt, hogy városszépítésre jelentkeztem a családommal, és mivel a Rákóczi úton lakunk, természetes, hogy ott szerettünk volna dolgozni. így hát kértük, hogy szíveskedjenek fűmagot adni, mivel már teljesen csupasz itt a park. Nem kaptunk, ami teljesen érthetetlen számomra. Ha én vezető ember lennék ebben a városban, nagyon elrestellném magam emiatt a főúti park miatt. Igaz, a járókelők se nagyon kímélik a parkot, a füves területeket. De ha egy szál dróttal körülédesapja elvesztése okozta. Meddig tart az őrlődés, a rettegés? Látni a helyes, a jó kiállású, testileg egészséges fiatal lelki leépülését. Már csak az érdekli, ami „feldobhatja”: a ragasztó, az alkohol. Istenem, pedig milyen jó adottságai vannak...! Az anya retteg, ha a munkahelyén telefonhoz hívják. Csak nem a gyerekkel van valami baj? Megunta az életét, vagy valamelyik szomszédot háborgatja? Milyen jó lenne a pszichiátriai otthon, ahol közösséget, s talán társat is találna, ahol az emberséges vezetők és ápolók programokat, munkaterápiát biztosítanak! De nincs pénz a bővítésre. Várni kell egy ember halálát, hogy egy új személy bejuthasson. Marad az egyetlen reménysugár, a naponkénti ima: „Istenem, segítsd meg szegény gyerekem, hogy legyen értelme az életének, hogy tudjon örülni, és adj erőt, hogy elhordozzam az ő terhét is. Még jó lenne élni”. K. L.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) A csőfektetés és a földvisszatöltés után - mely ezen a szakaszon két-három napot vett igénybe -, mint akik jól végezték dolgukat, elvonultak, maguk után hagyva a parkoló térségében is a lábszárig érő sarat! Ezúttal is kérjük a tisztelt Vertikál Kft.-t, hogy a munkavégzésük során okozott kárt - nevezetesen a saját erőből létesített és tönkretett autóparkolónkat - szíveskedjék azonnal helyreállítani. Az elképzelhető legrosszabb reklám, ha a saját erőből készült építményt építés ürügyén használhatatlanná teszik, s úgy is hagyják ott, mint eb a Sza...ha...rát! vennék, akkor talán jobban nőhetne a fű. Csak fejlődtünk talán annyit Kecskeméten is, hogy nem taposunk le mindent, mint az ősemberek. És néhány Fűre lépni tilos! táblát is ki lehetne rakni a parkokba. Sajnos vannak, akik úgy gondolják: akkor már Európában vagyunk, ha az utcán menetközben telefonálgatunk, de a cigarettavégeket eldobjuk. Hát elárulom az ekként gondolkodóknak: ettől még nem vagyunk Európában. Hát így végződött az én vá- rosszépítési felajánlásom. Azért reménykedek, hogy élek még, amikor jut pénz fűmagra is. Üdvözlettel: T. J.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Érdeklődéssel olvastam a lapban február 20-án a Kinek jó az ablakon kirekesztett hő? című cikket. Ehhez szeretnék hozzászólni, nem érintettként, hanem inkább szakemberként. Az 1991-es kormányrendeletet részletesen nem ismerem, de a cikk szerinti feltételt a hő- szolgáltató a hőközpontban felszerelt hőmennyiségmérővel teljesítheti, s ebben az esetben egy adott lakás vagy épület hőfogyasztásába a jól vagy rosz- szul leszigetelt távvezeték hővesztesége is beleszámít, ami véleményem szerint a hőszolgáltató rezsijét terheli. A cikket illusztráló képen látható „költségmegosztó” nem az adott helyiség hőfogyasztását adja kilowattóra vagy kilokalória egységben, hanem az egy helyen megmért összfo- gyasztás viszonylag pontos felosztására ad lehetőséget. Segítségével százalékrészarányt lehet kiszámítani. így, ha a fogyasztást egy-egy épületben mérik, akkor 30-100 lakás, ha a hőközpontban mérik, akkor több száz lakás minden fűtő- testjén szükséges a költségmegosztó készülék maradéktalan felszerelése. Nyugdíjasok szövetsége Február 22-ei lapszámunkban két levelet közöltünk a Nyugdíjasok Bács-Kiskun Megyei Érdekvédelmi Szövetségéről. Sajnálatos módon mindkettőbe hiba csúszott. A Polgári Kaszinó a Liberté- ben című levél írója a 10. oldalon így fogalmazott: „Már régebben megalakult Kecskeméten a Nyugdíjasok Bács-Kiskun Megyei Érdekvédelmi Szövetsége, melynek elnöke Eőry Kálmán.” Ez az információ tévedésen alapult, ugyanis a szövetség 1991-ben Kiskunfélegyházán alakult meg, elnöke pedig Miklós László. Ugyanebben a lapszámban a 11. oldalon Miklós Jenő aláírással közöltük A nyugdíjasok érdekében című levelet, pedig azt a fent említett szövetség elnöke, Miklós László írta. Az elírásokért Miklós László elnök úr és kedves olvasóink szíves elnézését kérjük. (A szerk.) Azonban a jelenlegi gazdasági körülmények között nem valószínű, hogy az épület minden lakója vállalni tudja az ilyen jellegű befektetést. Az épületeken belüli hőmennyiségmérés szintén többletköltségeket jelentene, különösen akkor, ha lépcsőházanként kü- lön-külön becsatlakozással készült a fűtési rendszer. A költségmegosztó készülék a radiátorokon nem örökéletű, azt évente cserélni kell, így a 600 forint költség radiátoronként és évenként számolandó. A termosztatikus radiátorszelep nem újdonság, ez létezik magyar, cseh vagy szlovák, olasz, francia, dán és svéd kivitelben is. (Nekem csehszlovák gyártmányú, svéd licenc alapján készített szelepeim vannak etázs- fűtéshez. Márkákat azért nem sorolok, mert nem óhajtok egyik cégnek sem reklámot csinálni.) A termosztatikus radiátorszelep akkor jelent megtakarítást, ha az a szobákban 20, fürdőszobában 24, előszobában, konyhában és WC-ben 16 Cel- sius-fokra van beállítva. Ezt pedig nem fogadják el a hazai fogyasztók, mert jobban kedveÚgy vélem, Kecskemét város lakói valamennyien örülünk annak, hogy évtizedekig tartó ter- vezgetést követően rövidesen elkészül a megyei könyvtár új épülete. Nagyszerű ez, hiszen egy város kulturális életének akár fokmérője is lehet, hogy az ott élő emberek anyagiakban és tevőleges munkával mennyit fordítanak kulturális célokra, köztük a közszolgáltatási feladatokat ellátó könyvtár korszerűsítésére, fenntartására. Könyvet veszünk a kezünkbe, ha ismereteinket fel akarjuk eleveníteni, vagy bővíteni kívánjuk azt, s ha szabadidőnket kellemesen és hasznosan akarjuk eltölteni. Az évszázadok alatt oly nagy tömegben jelentek meg tudományos, művészeti stb. írásművek, hogy elhelyezésükre lakásokban egyszerűen nincs lehetőség. Ezért van szükség központi könyvtárakra, s arra, hogy mindenki hozzáférhessen az őt érdeklő irodalmi anyaghoz. Az új könyvtárnak kezdetben várhatóan nagy lesz a látogatottlik a 22-24 Celsius-fokot minden helyiségben. A jelenlegi kézi szabályozású szelepek is lehetővé tennék ablaknyitás helyett a fűtés intenzitásának csökkentését, de az átalányáras díjszámítás mellett ebben senki sincs érdekeltté téve. Nem egy közintézménynél - ahol esetleg saját kazánház is van - láttam már ablakkal történő hőmérséklet-szabályozást, amikor ezek vezetői a dologi kiadások tűrhetetlen nagyságára panaszodnak. Még egy gondolat a témához. 1980-ban Kelet-Berlinben járva fedeztem fel, hogy ott a házgyári lakásokban kétutú termosztatikus ' radiátorszelepekkel szabályozzák a radiátorba, illetve az úgynevezett átkötőszakaszba kerülő fűtővíz arányát. Annak idején ezt olvasói levélben megírtam a Magyar Hírlapban. Illetékesektől egy sor reagálást sem kaptam, pedig akkor még lényegesen kisebb többletköltséggel el lehetett volna látni több százezer házgyári lakást ilyen szelepekkel. Az anyagi érdekeltség akkor sem volt meg. Mészáros László, oki. épületgépész-mérnök, Kecskemét, Budai u. 39. sága, már csak azért is, hogy megismerkedjenek a belsőépítészeti munkával, s a monumentális méretekkel. Az intézmény alkalmazottjai feltehetően bennük is az olvasás iránt érdeklődőket látják majd. A művelt, olvasott ember bizonyára gyorsan felismeri majd az új könyvtári rendszert, de aki nem annyira járatos a könyvtárakban, annak hosz- szabb idő kell az eligazodáshoz. Különösen a fiatalok, a diákok látják majd nagy hasznát e modem intézménynek. Épp ezért célszerű időben felkészíteni a főiskolásokat, középiskolásokat a könyvtári, levéltári jártasságból. Továbbá azt is el tudnám képzelni, hogy valamely kulturális intézmény vagy szervezet bizonyos számú óraadás keretében nyújtana ismereteket az érdeklődők számára. Ebben az esetben nem telne el hosszú idő, s a könyvtár igazgatósága kijelenthetné: az intézmény rövid idő alatt a reméltnél is több olvasóval dicsekedhet. Lédeczi József, Kecskemét Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér I/A Negatív! Magas, őszülő férfi jött be a napokban a szerkesztőségünkbe. (Neve és címe a szerk.-ben.) Táskájából fényképeket és egy negatívot vett elő, és elmondta a következő történetet:-Meghalt a feleségem és egyetlen kisméretű fényképéről nagyítást szerettem volna készíttetni. A kis fotót elvittem a kecskeméti Fényképész Szövetkezet Nagykőrösi utcai műtermébe, ahol vállalták is az elkészítést. Amikor kész lett a két darab, levelezőlap nagyságú fénykép, kértem, hogy a negatívot is megvehessem. Nem volt akadálya. Fizettem január 31-én 446 forintot. Erről számlát, illetve egy papírfecnit is adtak, mert számlának nem lehet nevezni. De engem ez nem zavart.-Február közepén azonban úgy gondoltam, az általam megvásárolt, tehát kifizetett negatívról még két darab levelezőlap nagyságú fotót készíttetek. Ismét elmentem az említett üzletbe, ahol hamarosan el is készült a kért fotó. A fizetésnél azonban most 450 forintot számoltak. Hiába mondtam, hogy a negatívot ne számolják fel, mert azt egyszer már megvettem. Hajthatatlanok maradtak. Újra csak egy fecnit kaptam számla helyett. Ezek után elmentem egy másik fotósüzletbe, s megkérdeztem, menynyiért készítenének egy fényképet a negatívról. Negyven forint - hangzott a válasz.- Hangsúlyozni szeretném, nem a pénz érdekel. A feleségemről volt szó, aki mindennél többet ért nekem. Az eljárás bosszant. A hangnemről pedig, ahogyan ott beszéltek velem, már inkább nem is mondok semmit - panaszolta és könnyeivel küszködve elköszönt. A tévé árát ledolgoznám Önkormányzati segélyt kapok, 5 984 forintot. Más jövedelmem nincs, bár még csak 47 éves vagyok. Ezért kérem a segítségüket. Egy használt, de még üzemképes tévére lenne szükségem. Ugyanis az én készülékem elromlott, s már nem lehet megcsináltatni, másikat pedig képtelen vagyok venni ebből a pénzből. Ha valaki felajánlana egy tv-készüléket, hálás lennék. Elvégeznék érte minden segédmunkát, kétszer annyit is, mint amennyit a tévé ér. Egyedül élek, nagyon szeretek tévét nézni, lekötöm vele a gondolataimat. K. P., Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós Óvodások farsangi maskarákban Régi jó szokás szerint zajlanak az idei farsangi mulatságok. A legfiatalabbak, az óvodások sem maradnak ki a rendezvényekből. Felvételünk a kiskunfélegyházi Platán utcai óvodában készült. A kicsik láthatóan jól érzik magukat a farsangi maskarákban. Tönkretett autóparkoló Hajagos János, Kecskemét, Erzsébet krt. 64. A városszépítés csődje Gondolatok a könyvtárról
