Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-08 / 33. szám
1995. február 8., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Gyakran érnek bennünket kisebb-nagyobb bosszúságok. Ilyen például, ha szériahibás tévét vásárolunk, s a nyakunkon marad hosszan elhúzódó javítgatásokkal és annak költségeivel együtt, vagy ha olyan új hűtő kerül a házhoz, amely csak melegben „hajlandó” hűteni. Ezekről is olvashatnak összeállításunkban. Am mindez kis problémának számít ahhoz képest, hogy valakinek önhibáján kívül a nyugdíjazása előtti években tönkremegy az egzisztenciája, anyagi helyzete. Pedig ilyen is van. Erről szól az egyik kecskeméti tanárnő levele. Visszatérő téma az autóbuszokra való egyajtós felszállás, a szegénység, a brutalitás. Felhívjuk figyelmüket hírképünkre, mely az új ballószögi katolikus templomba érkezett kegytárgy átvételét örökíti meg. Várjuk további írásaikat névvel és lakcímmel ellátva. A szerk. Akikért szót emelek... Annyi, de annyi írás, hír, riport jelent már meg a szegénységről, hogy azt gondolhatnánk, ennek a problémának a megoldása már jó irányban halad. Igaz, vannak segélyezettek, élelmiszer-akciók, segélycsomagok, mégis szólni kell. Sok ember él a létminimum alatt, akik sehová sem fordulhatnak segítségért, s talán épp ezért nem is kapnak támogatást. Miért nem tudnak az önkormányzatok ezekről az emberekről? Miért nekik kell menniük kéregetni? Mit csinálnak a szociális előadók, az önkormányzati képviselők, a karitatív szervezetek aktivistái? Miért nem derítik fel, hogy kik a rászorultak? Valahol valami nagyon akadozik. Pedig egyetem- legesen felelősek vagyunk embertársainkért. Ugyanis nem csak azok a rászorulók, akik nap mint nap segélyt kémek vagy követelnek az illetékes előadóktól, hogy egy részük a pénz felvétele után kocsmára vagy taxizásra költse azt... Azért a rétegért emelek szót, amely nem követelőzik, nem koptatja a polgármesteri hivatalok küszöbét, hanem csendesen küszködik, vegetál. Lehetne tenni még valamit? Igen! A legegyszerűbb a nyugdíjasok, járadékosok esete, mert ha a nyugdíjfolyósító megküldené az önkormányzatoknak azok jegyzékét, akiknek a nyugdíja, a járuléka nem éri el a létminimumot (mert van ám sok ilyen is), a lista alapján a polgármesteri hivatalok külön megkeresés nélkül is kiutalhatnának segélyeket. Fel lehetne kérni a kreatív szervezeteket is az ilyen helyzetű emberek felderítésére, akiknek se nyugdíjuk, se egyéb jövedelmük nincs, és segélyt sem kapnak. Szomorú, hogy ilyen gondok is vannak. De hát épp ezért kellene valamit tenni a rászorultakért. Sokkal többet, mint amennyit napjainkban hivatalosan tesznek. Németh Károly Kiskunfélegyháza, Lugas u. 26. Hétköznapi furcsaságok Olykor még a kisebb ügyekben is figyelmetlenek vagyunk egymással szemben. Jó ideig abban reménykedtek a kecskemétiek, hogy egyszer megszüntetik a színház melletti benzinkutat, hiszen számos tan- kolási lehetőség van a város külsőbb részein és közvetlen környékén. Aztán a kimérőhely maradt, modernizált kivitelben, felújítva. A felépítmény tetszetős, egy idő után bizonyára megbarátkoznánk vele, ha az autósoknak nem esőben-hóban kellene várakozni és fizetni. Hihető, hogy nincs kötelező előírás - habár lehetne - tető, de legalább előtető megépítésére, ezért mindenütt másutt „csak” az autósok és a kimérők kényelmére, no meg jól felfogott érdekből építik meg azokat. Ilyen helyzetben az autósnak állandóan magánál kell hordania az ernyőjét vagy esőkabátját, de ha azt kényelmetlennek találja, más módon is megoldhatja problémáját, ám ezt bízzuk rá. Hasonló a helyzet az Aranyhomok Szálló mögötti buszállomáson. A korábbi ön- gyújtó-szaküzlet helyén egy idő óta buszjegyet és bérletet árusítanak. Nyilván itt is elvárható lenne, hogy az emberek védett helyen álljanak sorban, míg a jegyváltó ablakhoz érnek. Ráadásul itt még a saját testi épségükre is vigyázniuk kell, mert a kirakodó rámpához elejével beállt, árut szállító gépkocsik hátrafelé hajtanak ki! Azon pedig csak bosszankodhatnak, hogy az utasok kényelmére létesített, tetővel ellátott váróban jegy- árusításra nem jutott hely. Lédeczi József, Kecskemét A Reál-Holding Kft. (5000 Szolnok, Petőfi u. 18. sz.) mint a Bácsimpex Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (6000 Kecskemét, Bajza u. 15. sz.), illetve a Kovács és Társa Elektromos Tervező és Kivitelező Bt. (6000 Kecskemét, László K. u. 16. sz.) fe I szál m o I ój a felszámolás keretében, nyilvánosan értékesíti a kft és a bt. eszközeit, anyagait 1995. február 16-án, 8 órától a Bácsimpex Kft. telephelyén: Kecskemét, Tatár sor 1/A alatt. Értékesítésre kerülő eszközök:- IFA, Rába, Csepel, Tátra típusú tartálygépkocsik, ill. pótkocsik;-MINOL tartály (CN 22);-ZUKCNS835 tip. gépkocsi;- Nissan típusú gépkocsi;- egyéb alkatrészek, berendezések és felszerelési tárgyak. Az értékesítésről felvilágosítást ad Fehér Mihály helyi megbízott, a helyszínen (76/484-766), vagy az 53/312-409 telefonszámon. <41201) MINTHA SZÁMOK VAGY TÁRGYAK LENNÉNK Az egészség nemzeti kincs...? Minap olvastam lapjukban egy hangzatos mondatot: „...az egészség nemzeti kincs”. Gondolatokat ébresztett bennem. Huszonhét éves korom óta egyedül élő pedagógus vagyok, 32 éve a pályán. 1989-ben döbbentem rá, hogy a béremből legfeljebb csak vegetálni tudok. Elkezdtem a harcot a teljes egzisztenciális lesüllyedésem ellen. Mivel iskolám nem tudott segíteni rajtam (nincs pénz!), elkezdtem írni ide-oda. Válasz jött az akkori, helyi oktatási vezetőtől: igazam van mindenben, drámai a helyzetem. Az akkori oktatási és művelődésügyi miniszter úr válasza: igazam van, teljesen jogos a türelmetlenségem (és a többi, hasonló sorsú pedagógusé). Közben itthon vártak a papírok: OTP-felmondás, telefon-kikapcsolás stb. (A telefon számomra életmentő!) A megterhelésektől szervezetem felmondta a szolgálatot. Először 1992 októberében estem össze az iskolában. Agyér- görcs, egy hónap kórház! Rövidesen visszatérhettem imádott munkámhoz, a gyerekek közé. Az anyagi helyzetem változatlan maradt. 1994-ben agyin- farktust állapítottak meg az orvosok. Kórház! Közben a szívemre is ráment a sok idegeskedés a teljes anyagi lecsúszásom miatt. Táppénz, munka, táppénz, munka. Egyszer 10 ezer forint táppénzt számoltak el, majd nagy viták közepette még 6 ezret, 1994 decemberében. 1955 januárjában 6 ezer forintot kaptam. Nagy botrány után (amit én csaptam) vissza kellett mennem pár nap múlva, föl a negyedik emeletre, mert nem pénzt, hanem papírt kaptam arról, hogy még valameny- nyit elszámolnak. Másnap egy harmadik helyre kellett mennem a harmadik emeletre azért a minimális pénzért. Kérdezem én, milyen eljárás ez egy beteg emberrel? Hol itt az ember, az egészség, a „nemzeti kincs” védelme? Nevetnem kell. Közben 1994 májusában megnyertük az úgynevezett F-kategóriát, januárig visszamenőleg. De én a táppénzemet az 1993-as átlagbérem alapján kaptam. Jött a négyhetes orvosi vizsgálat, s a fejem fölött eldöntötték, vagy leszázalékolnak, vagy visszamegyek dolgozni. Hozzáteszem: a nyugdíjtól nagyon kevés idő választ el. Más lehetőség is volna egy kis jóindulattal! Tudom, szigorítások történtek a táppénzek körül. De ne történjék ez a valódi betegek rovására. Nagyon jól jár az állam velem, mert most februártól már az F-kategória szerint kellene kapnom a táppénzt. A véleményem az, hogy meg kell szigorítani a hivatalok munkáját. Csak jól képzett szakemberek dolgozzanak. Intézkedni kell, hogy ne lehessen egyeseknek kifizetni 4-5-12 millió forint végkielégítést. Vonják felelősségre azokat, akik embereket lélekölő munkájukkal, nemtörődömségükkel megaláznak, s úgy bánnak velük, mintha számok vagy tárgyak lennének. Ne az olyan embert készítsék ki teljesen egzisztenciálisan, egészségileg és lelkileg, aki kisgyerek kora óta elhivatottságot érez a nevelői pálya iránt, hanem azt, aki kárt okoz munkájával a felnőtteknek, gyermekeknek. Azt penderítsék ki az állásából, mert az emberek lelkében okozott erkölcsi kár nagyobb ártalom, mint az anyagi! Végül megkérdezem: az egészség nemzeti kincs? Dr. Frigyesy Ferencné tanár, Kecskemét, Reile G. u. 22. Kegyszobor az új templomban Az új ballószögi katolikus templomba február 4-én, szombaton megérkezett a Fatimái Szent Szűz kegyszobra. A templom védőszentjének szobra - melyet Jávorka Dezső, a templomépítő bizottság vezetője adott át - egyelőre ideiglenes helyre került, mivel az új templomot még ezután rendezik be véglegesen. A képen ballószögi ministránsok kis csoportját és a plébános urat láthatjuk a kegyszobor előtt. Mennyit ér a tulajdonjog? Leírok egy történetet a földhöz jutás bonyodalmairól. Kis nyugdíjból élő özvegyasszony vagyok. 1992-ben visszaigényeltem a Kunszállási Alkotmány Tsz-ből a földet, amit 1992. december 31-én ki is mértek a saját tanyám körül. 1994. február 9-én a tulajdonjogot a földhivatalnál bejegyezték. A gondom azzal kezdődött, hogy a területből 924 négyzet- méter haszonbérben volt, s ezen fóliasátor áll. Hiába érvénytelen a szerződés, mégsem teszik szabaddá a földemet. Birtokhá- borítási eljárást indítottam, de csak elhalasztott tárgyalásokig jutottunk. A fólia most is be van vetve retekkel. Az egész ügy csattanója, hogy még engem mint tulajdonost is feljelentettek birtokháborításért. Hiába vagyok jogos a használatba vételre, mégsem tehetem. Hát ennyit ér ma a tulajdonjog. T. J.-né Kunszállás (Név és cím a szerk.-ben.) RÁL VÁZA TI RELHÍ \SÁ S! Kiskunfélegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola és a Városi Zeneiskola IGAZGATÓ] ÁLLÁS HELYÉRE A munkakör betöltésének feltételei:- szakirányú felsőfokú pedagógiai végzettség,- legalább 5 éves szakmai gyakorlat,-. büntetlen előélet. A pályázathoz mellékelni kell:- részletes szakmai önéletrajzot,- az intézmény vezetésére vonatkozó programot,- szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelést,- iskolai végzettséget igazoló okmányt,- erkölcsi bizonyítványt. Juttatás: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. szerint. Az álláshely elfoglalásának ideje: 1995. augusztus 1. A pályázatot Kiskunfélegyháza város jegyzőjéhez kell benyújtani, 1995. március 20-áig. Cím: Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 1. Telefon: 76/361-961 (40926) Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Intelligens buszsofőr Bodor Mátyásné kecskeméti olvasónk gyakran utazik a Kunság Volán 11-es, 12-es és 15-ös helyi járatú autóbuszain. Ezeken a járatokon gyakran látja a volán mellett Bán József buszsofőrt. Olvasónk annyi jót mondott róla, hogy szívesen közöljük véleményét. Bán József - s ez sokak véleménye - nagyon rendes, figyelmes, intelligens ember. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a megállókban készségesen fel- és lesegíti a kisgyermekes anyukákat, akik babakocsival szállnak fel a járműre, s helyet kér nekik, ha zsúfolt a busz. Ha valaki szalad a buszhoz, s az induláskor már csak rá kell várni, nem csukja be az orra előtt a jármű ajtaját. Az is jellemzi, hogy senkivel sem tesz kivételt. Ez a buszvezető - mondja Bodomé asszony - annyira szolgálatkész az utasokkal szemben, hogy példaképül lehet állítani a többiek elé. Elveszett pénztárcák Egyik kecskeméti nyugdíjas olvasónk a megyeszékhelyen, a Cseh pékség közelében január 25-én elveszítette pénztárcáját, benne 10 ezer forinttal és vasúti igazolványával, kis unokája fényképével és egyéb papírokkal. Nagyon kéri a becsületes megtalálót, hogy juttassa el a tárcában lévő címre. Számára az a 10 ezer forint nagy összegnek számít. Kiskunfélegyházán, a piactér körül még december 23-án találtak egy pénztárcát, bizonyos pénzösszeggel. A jogos tulajdonos - aki megmondja, menynyi pénz van a tárcában - átveheti a piactéren Tóth László kereskedőnél, illetve a piactéri plébánián. Válaszolt a Providencia Február 1-jei lapszámunkban közöltük Pamuki László sü- kösdi olvasónk Nem fizet a biztosító című panaszos levelét. Rácz Zoltán, a biztosító igazgatási vezetője válaszában leírja, hogy Pamuki úr az édesapja halálát igazoló halotti anyakönyvi kivonatot csak január 6-án juttatta el a biztosítóhoz, így addig nem tudtak fizetni. A combnyaktörésért járó kártérítést viszont addig is megkapták a biztosítási szabálynak megfelelően. Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós
