Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-08 / 33. szám

1995. február 8., szerda Belpolitikai Körkép 7. oldal Mibe kerülnek a képviselők? 1 2 3 4 5 6 össz.: Alföldi Albert (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Aszódi Ilona Katalin (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Dr. Bernáth Balázs (FKgP) 62.275 26.910 33.637 26.910 33.637­183.369 Dr. Brúszel László (MSZP) 62.275 26.910 33.637 26.910 33.637­183.369 Csemus Ferenc (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637 45.000 235.096 Dr. Csikai Zsolt (SZDSZ) 62.275 26.910 33.637 26.910 33.637­183.369 Dr. Garai István (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Ivanics István (KDNP) 62.275 26.910 33.637 26.910 33.637­183.369 Juhász Pál (SZDSZ) 62.275 26.910­23.546 33.637­146.368 Komáromi István (MSZP) 62.275 26.910 33.637 26.910 33.637­183.369 Dr. Kristóf István (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Lezsák Sándor (MDF) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Márfai Péter (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Dr. Tabajdi Csaba (MSZP) 33.637­­­33.637 145.800 213.074 Dr. Várnai László (MSZP) 62.275 26.910 33.637 33.637 33.637­190.096 Zwack Péter (független) 62.275­­23.546 33.637­119.458 Táblázatunkban azt mutatjuk be, hogy az adófizető polgá­roknak mennyibe kerül Bács- Kiskun megye országgyűlési képviselete egy hónapban. A táblázatban szereplő forintösz- szegek felett az 1-6. sorszám a következőket jelenti. 1. A képviselői havi alapdíj, ami bruttó 67 ezer 275 forint mindekinél, kivéve Tabajdi Csabát, a miniszterelnöki hiva­tal politikai államtitkárát, őt - tekintettel államtitkári illetmé­nyére - az alapdíj fele illeti meg. 2. Ez az oszlop a bizottsági tagságért járó havi juttatást je­löli. 3. A számla ellenében kifi­zethető havi szállásköltség. Természetesen azt nem tudjuk, ki él ezzel a lehetőséggel. A Budapesten élő képviselőknek viszont ez a tétel nem jár. 4. A lakóhely Budapesttől számított távolsága alapján számfejtett költségtérítési át­alány. Tabajdi Csaba politikai államtitkár kivételével ez - dif­ferenciáltan - minden megyei képviselőt megillet. 5. Hivatali személyzet al­kalmazásának a költsége. Ez nem a képviselőt, hanem a szerződéssel alkalmazott - leggyakrabban titkárát, titkár­nőjét - illeti. Itt sem tudjuk, hogy a megyei képviselők kö­zül hányán élnek ezzel a lehe­tőséggel. 6. Csemus Ferenc tiszakécs- kei polgármester fizetését tün­tettük itt fel. Amíg országgyű­lési képviselő, addig a havi 90 ezer forintos polgármesteri fi­zetésének a fele illeti meg. Ezenkívül Tabajdi Csaba ál­lamtitkári illetményét is ebben az oszlopban jelezzük. Több képviselő különböző cég felügyelő-bizottságában és igazgatóságában is helyet fog­lal, ezzel lapunkban később foglalkozunk. A lényeg, hogy nem a képviselők jövedelmét kívántuk ezúttal bemutatni, csupán azt, hogy a közpénzek­ből mennyit kell fordítani me­gyénk parlamenti képvisele­tére. Januártól a 15 ezerről 18 ezer forintra emelkedő köztisztvise­lői illetményalap miatt nőtt Horn Gyula miniszterelnök fi­zetése is: havi 274 ezer 955 fo­rint lett, plusz a képviselői alapdíj fele, azaz 31 ezer 637 forint. Göncz Árpád köztársa­sági elnök bruttó illetménye pedig havi 274 ezer 955 forint, A miniszeterek nettó 103 ezer forintot keresnek, plusz a kép­viselői „félpénzt", a bruttó 31 ezer 637 forintot is megkapják. Mihályka Gyula Parlamenti pengeváltások Az Országgyűlés tegnap dél­utáni azonnali kérdések órájá­ban Hegyi Gyula (MSZP) szóvá tette, hogy a kultuszmi­nisztérium egy héttel a húsvéti ünnepek előtt tervezi kiadni a tavaszi szünetet, kiváltva a hívő családok ellenkezését. Fodor Gábor művelődési miniszter rámutatott, hogy a tárca ezt a szünetbeosztást örökölte az elődjétől. A megoldással ő maga sem ért egyet, s jövőre úgy tervezik, hogy a szünet egybeessen az ünnepekkel. Idén pedig az iskolaszékek kí­vánságára egy héttel későbbre lehet halasztani a szünetet. Torgyán József (FKgP) fel­szólalásában a belügyminisz­terrel polemizált, folytatva ket­tejük múlt heti szócsatáját. Az akkor elhangzott miniszteri gondolatokra reflektálva Tor­gyán most azt kérdezte Kuncze Gábortól, hogy tiszteli-e taná­rait. A miniszter ugyanis a múltkor kijelentette: a keszon­betegség veszélye nélkül nem tud Torgyán szintjére leszállni. Ezzel szemben keszonbetegsé­get - hangoztatta most Torgyán- azok kapnak, akik mélyebbről magasabb szintre emelkednek.- Szomorúak lehetnek tehát Kuncze tanárai egykori diákjuk tájékozatlansága hallatán - ál­lapította meg Torgyán. A bel­ügyminiszter minderre csak annyit mondott: tanárait tiszteli, s nekik köszönhető, hogy a múltkor olyan választ adott, amelyen Torgyánnak egy hétig kellett gondolkodnia. A képvi­selő egyébként - fűzte hozzá a miniszter - nem tartozik a taná­rai közé. Az elnöklő Salamon László ezen a ponton megszakította a felszólalásokat. Bár a Házsza­bályban nincs rögzítve, hogy az azonnali kérdések közéleti té­mákra vonatkozzanak, kérte, vélelmezzék ezt az elvet és áll­janak el a további szóváltástól. Torgyán azonban folytatta, az­zal: valóban nem volt tanára a belügyminiszternek, ezért kü­lön öröm számára, hogy meg­ismertetheti a Toricelli-elvvel. Salamon László figyelmét pe­dig felhívta arra, hogy szerepe az ülés levezetésére korlátozó­dik, s nem szelektálhat a felszó­lalások között, illetve nem il­letheti azokat érdemi megjegy­zésekkel. A levezető elnök helyreutasította Torgyán Józse­fet azzal, hogy kérdése nem volt méltó a Parlamenthez. Hozzáfűzte, hogy ő maga talán túlzott toleranciát tanúsított, amikor nem vonta meg tőle azonnal a szót. Torgyán újabb, az elnöki észrevételt kifogásoló reflektálása után Pető Iván sza­baddemokrata frakcióvezető indítványozta, hogy az elnök tekintélyének védelme érdeké­ben a Ház szavazzorf arról: a levezető elnök méltóságteljesen képviselte az Országgyűlés ér­dekeit, avagy sem. Javaslatát azonban visszavonta, miután Salamon László bejelentette: tartja magát a Házban kialakult szokásokhoz, s mivel bírálat érte tevékenységét, az ügyet megtárgyalásra kiadja az al­kotmányügyi bizottságnak.- Mondd, Sándor, nem hangzana úgy szebben, hogy dollár-fölértékelés? VÉLEMÉNYEK SZABADON Nem éreznek változást Össze kell fogni a mezőgazdaságért Erős József, a Munkáspárt alelnöke a mezőgazdaság ak­tuális kérdéseiről az alábbi­akat mondta el: A Munkáspárt továbbra is ki­emelkedő jelentőséget tulajdo­nított a mezőgazdaságnak és az élelmiszer-termelésnek. A Munkáspárt agrárpolitikájában számol a nemzetközi és hazai tapasztalattal, hogy a mezőgaz­daság újbóli fellendítését ve­gyes tulajdonú, különböző gaz­dálkodási formák egyidejű léte­zése és versenye tudja talpra ál­lítani. Ma a magyar mezőgazda­ság történetének legsúlyosabb válságidőszakát éli. A magyar emberek falun és városban ke­ményen fizetik a kormánypoli­tika árát. A szövetkezetek és ál­lami gazdaságok szétverésével létbizonytalanságba, szegény­ségbe, kiszolgáltatott és meg­alázó helyzetbe kerültek a falun élők százezrei. A falu szegé­nyekre és gazdagokra oszlott, és a különbség tovább nő. Az új kormány intézkedését az agrárgazdaság helyzetének rendezése érdekében pozitívan nem érezzük. A negatív intéz­kedések hatásait - mint az inflá­ció, az energiahordozók áreme­lése, a műtrágya áremelkedése, az adók növelése stb. - a mező- gazdasági termelők annál sú­lyosabban érzik. A Munkáspárt az agrárgazdaság rendbetételét, rendezését tartja az egyik leg­fontosabb területnek, mert a nemzetgazdaság egészének sta­bilizációja az agrárgazdaság nélkül nem képzelhető el. Rendkívül sok a létbizonyta­lanság a mezőgazdaságban. Nem fejeződtek be a kárpótlá­sok; nincs befejezve a rész­aránytulajdonok kimérése; az ültetvények, az erdők és utak ér­tékének megtérítése nem törté­nik meg; a természetvédelmi te­rületek ügye nem rendezett; sok helyen nincs föld az igénylők­nek; szövetkezetek állatállomá­nyai részére sok helyen nincs elég takarmánytermő terület; az adósságállomány visszafizetése reménytelen sok gazdasági egy­ségnél; nagy feszültség van a meliorációs és öntözési költsé­gek megtérítése tekintetében; kibékíthetetlen ellentmondás van a külső és belső üzlet-rész­tulajdonosok között; a termelés finanszírozására nincs belső hi­tel; sok föld hever parlagon, senki sem védi a föld termőké­pességét; a szövetkezetek elleni támadások tovább folynak; nincs a mezőgazdasági terme­lőknek a kormány által is támo­gatott érdekvédelme. A Munkáspárt olyan nemzeti agrárprogramot vár el a kor­mánytól, amely haladéktalanul intézkedéseket hoz a válság ke­zeléséhez. A mezőgazdasági termelők munkateljesítményükkel és tu­lajdonukkal arányos tisztessé­ges jövedelmet akarnak. A Munkáspárt üdvözli a Me­zőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsé­gének 1995. január 11-12-én megtartott kongresszusának döntéseit, melyek a magyar me­zőgazdaság talpra állítása érde­kében születtek. A mezőgazdaság ma is százez­rek megélhetési forrása ha­zánkban, A vidéken élők jó ré­sze életét, családja boldogulását nem tudja elszakítani ettől a munkától, életformától, hiszen háza, ingatlanjai falun, mező­gazdasági környezetben talál­hatók, mások értéküknél jóval kevesebbet érnek, avagy el nem adhatók. 1995-ben ezt nyugodtan ne­vezhetjük röghöz kötöttségnek úgy, mint évszázadokkal ez­előtt. Ezt a helyzetet csak egy élénkülő, jól prosperáló mező- gazdaság tudná feloldani. Ter­mészetesen ez nem azt jelenti, hogy a falun élők jó része el kí­vánja hagyni ősi környezetét, de azt mindenképpen jelentheti, hogy ahol a leromlott lehetősé­gek miatt a helyzet kétségbe­ejtő, a változtatás lehetősége szinte reménytelenné vált. Az elmúlt négy év - ironiku­san szólva - nem a mezőgazda­ságról szólt... Európába kíván­tunk menni, de talán nem a leg­járhatóbb és számunkra megfe­lelő úton. Ha most felnézünk, nyugat felé fordulunk, sajnos látni kell: Európa messzebb van és a hí­vogató hang, amely 1990 tájé­kán még hallatszott, nem vagy alig-alig hallható. Valahogy úgy várnak minket, mint FU- KAR-éknál vendégségben: „Ha jöttök - lesztek, ha hoztok - esztek.” Nem is kérünk mi más­tól enni, csak ne vegyék el a magunkét, avagy a lehetőségét a saját étel megteremtésének. Ha már ott vagyunk az asztal­nál, bizony a mi almásunknak, gyümölcsünknek nemcsak kül­leme, hanem íze, zamata is van, kenyerünk is még ízletes bú­zánktól, paprikánk befesti a kolbászt (ha nincs benne mi­nium) és ha szomjasak va­gyunk, volna rá innivaló is. Ennek persze az illat, az ízek szárnyán „híre mehet” az asz­talnál és ha lekerül az áruról a silány csomagolás, a kínálat szívélyes, megbízható és ked­vező, akkor meg lehet vele kí­nálni a „szomszédokat” még akkor is, ha az ő asztaluk dú- sabban terített. A MDF a napokban kinyil­vánította, hogy mezőgazdasági elképzelései változtak. Egykori államtitkárunk a TV Híradóban mondta el, hogy a MOSZ kong­resszusán a fütty és hangzavar nem tette lehetővé megszólalá­sát, ezért a tévében jelenti be új mezőgazdasági irányultságát az MDF-nek. Az történt, hogy tévedés tör­tént. A tsz-tag, alkalmazott kép­zett és szervezett réteg, százez­rekről van szó, hagyni kell élni. Az agrárszakemberek immár szakembernek szólíttatnak, szükség van rájuk. Emberekről van szó, emberek tévedtek, sér­tettek és sértődtek meg ebben az értelemben adok-kapokban. Az a baj, hogy az ára a mező- gazdaság... Nem gondolom, hogy a jövő egyedüli forrása a szövetkezet (magam sem ezen az úton hala­dok tovább), de a jelen egyik realitása feltétlen. Tudomásul kell venni, hogy buldózerrel csak romokat lehet létrehozni és közben ugyan sok érték semmisülhet meg. Tévedni emberi dolog, de olykor az ár embertelen. Tehe­nek pusztultak el, darabjuk 10 ezer forintos dotációval, sertés tenyészállatok hizlalása és le­vágása történt! Mindezek kö­vetkezménye napjaink realitása tej- és hústermékek árában. Ha egy üszőborjú százezer forint­nál kezdődik, akkor az nem inf­láció. Falun a munkahely meg­szűnése kezelhetetlen munka- nélküliséget hozott létre olyan rétegből, amelyektől az elmúlt évtizedekben először a tulajdo­nát vették el, majd az általa megtermelt jövedelmet állami elvonás formájában. Miből vállalkozzon, ha nincs tartaléka, elfelejtett önállóan élni és szakmájában sem ért mindehhez, hiszen Ő az egész­ből csak szűk területet ismert meg traktorosként, gondozó­ként. Nem ért az üzlethez, az ál­latgyógyászathoz, a növényvé­delemhez és kárpótlás erre nem történt. Ne az egyes sikeres vállalko­zók példájából általánosítsunk, ha a földhöz jutottak nagy része tudás, eszköz, pénz hiányában bérbe adja földjét vagy tönkre­ment. Igen, úgy tűnik, az agrárszak­emberek túlnyomó része nem volt „zöldbáró” és nem lett Bé­kés megyei „zsíros” nagygazda. Az a tudás, amelyet megszerez­tek, már bizonyított, kár volt és kár lenne erről lemondani. Fájó tévedés a kárpótlás ilyen keve­seknek jó megoldása, hosszú időt igénylő ügyintézése. Zárjuk le mielőbb, úgy, hogy a jogosul­tak jogos igénye ne kisemmizést jelentsen. Úgy érzem, hogy a mező- gazdaságban a tulajdon átfor­málására nagy szükség volt, de ez átmenet nélkül károkat oko­zott. Ennek erdők, facsoportok, ültetvények estek áldozatul, üres karámok, elhagyott és széthordott istállók jelzik a pusztulást. Pár év alatt a gép­park elöregedett, javítás csak meghibásodás esetén történik, karbantartás nélkül és mindent rozsda borít. A munkavédelem, mint olyan, alig létezik, az ittasság elharapódzott, nő a balesetek száma. Úgy tűnik, az élet minden oldalon bebizonyítja, hogy ha­zánkban a mezőgazdaság hely­zete kulcsfontosságú és többet érdemelnek az ott élők néhány rossz miniszternél. Az történt, hogy a MDF ve­zetői ma már látják a valós helyzetet, ezt el kell tudni fo­gadni, még akkor is, ha a téve­dések okozta helyzet a környe­zetünk. A hibákat nem megbocsáj- tani, elfeledni, emlegetni, fel­róni kell, hanem helyrehozni, ahol csak lehet. Amennyiben nem ez törté­nik, hibázunk, és hibát hibával nem lehet javítani. Sok jó és közös döntésre van szüksége a gazdaságnak, benne a mező- gazdaságnak, ahhoz, hogy a termelés újra értékeket és mun­kahelyeket teremthessen. Eh­hez minden párt és személy jó­zansága és tudása szükséges, mert osztani csak a „van”-ból lehet, elvenni pedig már nemi­gen van miből... Fiiszár Károly MSZP megyei elnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents